Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-11-07 / 45. szám
inkább, mert avval a jótékonysággal a magyarság egy ősi vára, mely a szomszédos tót ajkú környék ellen majd egy évezreden át küzdött, harcképessé tétetett uj ezredévünk hajnalán a jövőre is. Nagy-Ivázmér 1897. nov. 5. Irányi lí. Károly, n.-kázmóri plébános, vitányi lelkész, iskolaszéki elnök. Tanügy. Állami iskola megnyitása • Legenye község f. év okt. hó 31-ikén megható, szép ünnepségnek volt színhelye. A lélekemelő ünnepség szűk körben ugyan s minden nagyobb zaj és előkészület nélkül ment végbe; de azért maradandó nyomokat fog az hátrahagyni mindazok lelkében, akik abban résztvettek. Ekkor jelent meg ugyanis a községben Nemes Lajos kir. tanácsos tanfelügyelő abból a célból, hogy a múlt évben felállított s ez év szept. havában megnyílt állami elemi iskolát meglátogassa s azt a közhasználatnak, illetve az iskolai gondnokságnak hivatalosan is átadja. Hogy a megnyitás ünnepsége nagyobb arányokat nem öltött, s úgyszólván a legegyszerűbben, csakis a leginkább érdekeltek körében folyt le: ennek oka, valószínű, abban rejlett, hogy az állami iskola ez idő szerint még bérelt házban van ideiglenesen elhelyezve, a mely a kívánt célnak megfelel ugyan; de azért az még sem a valódi állami iskolai épület s ezért a tulajdonképen való felszentelés még most nem történhetett meg Azonban igy is, a mint a tanteremben a megnyitás aktusa lefolyt, emlékezetes marad az, s valósággal ünneppé avatta azt az alkalom jelentősége és különösen az a pár szép szónoklat, a mely ott elhangzott, s a mely valóban lekötötte a hallgatók figyelmét és meghódította sziveiket. Elsőnek Nemes Lajos kir. tanácsos tanfelügyelő szólott a tanügy iránt való meleg Jvonzalom és lelkeseedés hangján, a tőle megszokott ékesszólassal. Örömét fejezte ki a felett, hogy az újonnan szervezett állami iskolában megjelenhetett és hogy ezen a helyen is erős, állandó oltára van immár a népnevelésnek, a tudománynak, s a magyar nemzeti közmive- lődésnek. Egyszersmind úgy a maga, mint az érdekelt község névében hálás köszönetét nyilvánította a vall. és közokt. in. kir. miniszter ur ő- nagyméltóságának, aki annyi sok jelentkező igény bölcs mérlegelése után, a 400 millenáris iskola szervezése körén belül Legenye község iskolai hiányán is segíteni kész volt és igy az itt lakó vegyes ajkú népet eddigi elhagyatott helyzetéből mintegy kiemelni kegyeskedett. Köszönetét mondott továbbá Dókus Ernő orsz. képviselőnek, mint az állami iskolai gondnokság ügybuzgó elnökének is, aki a község valódi javát szivén hordozván, eleitől fogva melegen pártfogásába vette az állami iskola szervezésének ügyét és minden lehetőt megtett, úgy a magas kormánynál mint a vármegyei közig, bizottság előtt a kívánt siker biztosítása érdekében. Aztán lerótta a hálatartozás adóját a vármegye közig, bizottsága iránt is, mivel az iskolai fundus meg szerezhetésére vonatkozó nagyszerű adománya folytán ennek is igen nagy része van abban, hogy ez az állami iskola létrejöhetett. Miután felsorolta ekként rövid vonásokban a megvalósulás módozatait és tényezőit, felhiva a gondnokságot az iskola gondozására és fejlesztésére, hogy kellő ügybuzgalmuk folytán a tanügy felvirágozzék s^vele együttesen a magyar közmi- velődés gyarapodást vegyen. De a lelkes tanügyi vezérférfiunak volt szava Lipcsey Károly állami tanítóhoz és az iskolás gyerekekhez is. A tanítót, aki rövid működése alatt már is szép eredményt tud felmutatni iskolájában, további buzgóságra és tevékenységre serkentette; a gyermekeket pedig az iskolába járásra, szorgalomra, engedelmességre buzdította, mivelhogy igy önjavukat és szerencséjüket a legbiztosabban munkálhatják. — A tanfelügyelő megható lelkes beszédére aztán hasonló szép, meleg szavakban Dókus Ernő elnök válaszolt. Megköszönte a tanfelügyelőnek megjelenését s pártfogását, mely- lyel a magas kormány figyelmét e községben az állami iskola szervezésére irányította s e tekintetben való tagadhatatlan érdemeit saját magáról mintegy szerényen elhárítván, a kormánynak, továbbá a vármegye közig, bizottságának s a tanfelügyelőnek kölcsönös jóindulatait emelte ki, mert igy vált lehetővé tulajdonképen az állami iskola felállítása. — Mindkét szónoklatot a jelenlevő gondnoksági tagok lelkesen megéljenezvén, a tanfelügyelő legszivélyesebb üdvözlése után avval a meggyőződéssel távoztak el, hogy hála a gondviselésnek, Legenye község népiskolai oktatásügye most már teljesen biztosítva van; de a legnagyobb hálára és tiszteletre érdemesek azok is, a kik itt a legdrágább kincs, a gyermeki szív és lélek nemesítésére s abban a tudomány és jó erkölcs mellett a hazafias érzelem ápolására önzetlenül közremunkáltak s igy a község valódi javát és boldogulását előmozdítani törekedtek. Legyen is áldás az ily nemes ügybuzgó egyének emberbaráti hazafias törekvésein mindenkor és találjanak méltó jutalmat a minden jók osztogatójánál és fenkölt lelkűk tiszta öntudatában! (Kádár (ános, ev. ref. lelkész. Izraelita iskola. Málczáról kaptuk a következő sorokat: Végre a málezai izr. iskolának is ütött a megváltás órája. 10 év óta ott szorongott a zsinagógából elrekesztett szűk helyiségben évente 30—35 növendék és a tanító, télben fagytól, nyárbaníulasztó hőségtől gyötörve, emésztve, — mig végre a humánus cselekedetekben felekezetet nem ismerő Stépán Gábor nagybirtokos a szegény és tehetetlen zsidó hitközség ügyét- baját "felkarolván, a tanítónak, Lebovics Izsáknak, állandó lakást biztosított, egy tágas és kényelmes tanhelyiség kiépítéséhez pedig 250 ftot készpénzt adományozott. E nagyszerű adakozástól neki bátorkodva, az isk. eliiljárók Andrássy Géza gróf urat is, aki jelenleg parnói birtokán időzik, alázatos folyamodással keresték meg, a ki szintén kegyes volt lazonyi téglakemencéjéből 4000 drb téglát ajándékozni, így a munka már most gyorsan halad előre és a remélhető, hogy pár hét múlva az iskola és tanító az uj hajlékba beköltözködhetik. Fogadják e nemeslelkü adakozók e helyen is az isk. eíül- járók és a tanító részéről a legmélyebb hála és köszönet nyilvánítását, éltesse őket az Isten soká a haza és az emberiség javára! — (Éljenek ! —■ Szerk.) CSARNOK. Agár-verseny. A Beszkidek sziklakapuját, melyen a fagyos északi szél betódulva vármegyénk rónain végig sivit, talán Szt.-Hubert takarta el palástjával, mert a kellemetlen és csípős időjárás október 28-án délben, mikor az ez évi versenyre elkészült agarak, paripák, fogatok Gálszécs felé voltak indulandók, mintegy varázsütésre megváltozott. Kellemes utazás mellett már a kora alkony együtt találta a társaság nagyrészét a verseny gyülekezőhelyen. Csekély részvétellel a közgyűlést, az elnök Andrássy Géza gróf akadályoztatása következtében Vludár Emil 8 órakor megnyitotta. — Az alapszabályszerü bírói, gyepvezéri választásokon, Nemthy József, Molnár Béla dr. és Thu- ránszky Tihamér egyhangú megválasztásával gyorsan túl esvén, a nevezések következtek, éspedig neveztek: Hardenberg Aladár gr.: Thuránszkv Tihamér Vécsey Alfonz br. ugyanaz ugyanaz Cseley Lajos ugyanaz ugyanaz Szemere Gáspár ugyanaz Molnár Béla dr. Yladár Emil ugyanaz Fischer Lajos br. cir. k. Zsemlye hamv. sz. Kisleánv cir. k. f. sz. f. k. f. sz. f. sz. f. k. f. sz. f. k. tarka sz. cir. k. cir. sz. tar. sz. Makaróni Krinolin Swip Szellő Remény Fecske Cica Rabló Tarka Duhaj Kincsem Lepke. Az összevetések és verseny eredménye a következőképpen alakult: n. Kimcsem Rabló Makaróni Zsomlye Kisleány Fecske Cica Szellő Swip Reinóny Duhaj Lepke Krinolin Tarka j Kincsem | Makaróni | Kisleány Ili. ív. Szellő j Swip 1 I ’ Duhi i Ezután a társaság vig poharazás és cigányzene mellett a másnapi esélyek felett váltott eszmecserét 11 óráig. A versenyt két körülmény tette nevezetessé éspedig az egyik az, hogy most kellett eldőlni: váljon Cseley Lajos, aki az elnök részéről 1895- ben adott vándor versenydijat már kétszer megnyerte, 3-adszor is, amidőn a feltételók szerint már végleg tulajdonába jut, meg tudja-e védeni a dijat, vagy újabban kell majd érte háromszor küzdenie, — a másik pedig az, hogy ezen a versenyen összetalálkozott a múlt évben a zempléni dijat nyert agár, az ugyancsak múlt évben a sza- bolcs-vármegyei és a szolnoki országos dijakat nyert, itt azonban múlt évben elejtett bilikomos agár, amelyeket azonban közel rokonság köt ösz- sze, lévén mind a kettő egy és ugyanazon apa és anya angol magyar keresztezés ivadéka. Még egy harmadik körülmény is érdekessé tette az ez évi versenyt. Ugyanis most fog beigazolódni, váljon a fentebb jelzett két agár valóban fajra nézve jó-é, amennyiben ugyanabból az angol nagy keresztezésből most 5 testvér lett megnevezve. * 25 éve, hogy agár versenyeket tartunk, de olyan szép őszi napra aminőre 29-én felvirad- tunk s aminő 30-án is volt, még nem emlékszem. Hosszú kocsisor a sport dámákat és urakat szállítva, letakart paripák nagy száma vezetéken, a gálszécsi nagyvendéglőtől az Andrássy Géza gr. Öméltósága és az Andrássy Tivadar gr. őnagyméltósága kegyességéből átengedett vécsei- terebesi—ruszkai területekre 9 órakor indult el. Tíz órakor kezdődött a verseny és 2 órakor az első összevetés befejeződvén, a lovasok a kocsi tábort ostromolták meg, hol a Hoyos gr. kedves családja meleg, a többi családok hideg ételekkel, jó borral és szives szóval jutalmazták a reménybeli győzteseket és vigasztalták a dijaktól már búcsút vett agár-tulajdonosokat. Egy órai vig mulatozás után ismét megindult a hajsza, 4 órakor a második összevetést félbe kellett hagyni, mert elesteledett s habár többen még tovább óhajtottak volna agarász- szenvedélyüknek áldozni, a nagyobb része azonban belső vágygyal gondolt arra a csésze teára, amelyre Fischer Gusztáv br. és kedves neje az egész társaságot magához meghívta. 5 órakor ismét együtt*) voltunk a vendég- szerető háznál, hol jó meleg tea, az ínyenc vágyait is teljesen kielégítő sütemények és gyümölcs máj szólása közben folyt a vita a bírói ítéletek, a versenyben volt agarak jósága és futásuk felett. Alig hittünk füleinknek midőn az ősi nagy óra a 6 órát elkongatta, figyelmeztettve, hogy a közös ebédhez át is keltenék már öltözni. Búcsút véve a ház úrnőjétől, idősebb és ifjabb urától, ki-ki szállására sietett, hogy 7 órára a kaszinó nagytermében felszolgált ebédnél pontosan megjelenhessék. A szokásos ebédet végig várni a fiatalság alig volt képes és amint a gyümölcsöstál az asztalról lekerült, be se várva annak bontását táncra perdült. Járta is a csárdás reggeli 7 óráig. Ekkor is csak azért szakadt félbe, hogy Nemthy József és neje szívesen felajánlott „korhelyleves“- ét elfogyasztva, újból kezdjék azt meg, vagyis folytassák tovább. A gyepvezér kötelességérzete, a házigazda szives látásával összeütközésbe hogy ne kerüljön : 10 óra felé a mulatság színhelyét a fiatalság a gyepre tette át, hol az apró női lábacskák kocsijaikban pihenve, tulajdonosaik a nyulak táncolásában, melyeknek a felmaradt jó agarak szolgáltatták a zenét tovább gyönyörködhettek. Két órára a verseny le volt futtatva s a bilikom, mely egy „Schakspere“ müveiből vett jelenetek ezüstön kivert domborműábrázolását feltüntető nagy tálca volt, a múlt évi országosdij nyertesének, a „Swip“ tulajdonosának : Vécsey Alfonz bárónak lett oda Ítélve, megszerezvén ezzel a vándordíjra is egy jogot. A második agárnak a Cseley Lajos múlt évi billikom-nyertes ,, Szellő “-j ének jutott. így a vándor-dij szaporodva a tételekkel, legalább még három évig ismét forogni fog s ki tudja, mikor lesz majd egy tulajdonosnak három éven át billi- komot-nyerő agara. De ha egyhamar nem is lesz, annál többre fog felszaporodni a tétek összege s talán egyszer oly nagyra nő, hogy távol vidék agarászai is el fognak vándorolni abba a vármegyébe, ahol a 17 és 18. században a leghíresebb agarak űzték nemcsak a nyulakat, de az őzeket sőt a sertevadakat is. Mióta elnökünk néhány óv óta Angliából hozatott agaraival keresztezzük a magunk különben is jó agarait, azt tapasztalom, hogy a második keresztezésből jobb agarak származnak. Az első keresztezésből nevelt agarak legtöbb- nyire viszzavetnek sebes kirohanásukban angol elődeikre, anélkül, hogy a mieinktől a kitartást is örökölnék, mig a második keresztezésnél a sebességhez a kitartás is hozzájárul. Ebben a meggyőződésemben különösen a mostani versenyen az 5 testvér-agár futása erősített meg. * A versenyeken nyeregben résztvettek: Andrássy Sándorné gfnő, Eszterházy Mariette gfnő, Andrássy Geiza gf., Andrássy Sándor gf., Andrássy Tivadar gf., Bodnár Endre, Cseley Lajos, Dókus Gyula, Fischer Lajos br., Gill Árpád, Molnár Béla dr., Molnár János dr., Moskovicz Iván, Nemthy József, ’Sennyey István br., Szemere Gáspár, Thuránszky László, Thuránszky Tihamér, Vécsey Alfonz br., Vladár és Emil, Az agarászatot kocsin követték: Cseley Lajosné jjCsuka Margittal, Dénes István nejével, Rózsika és Marosa leányaival, Dókus Gyuláné Forgách István, Fischer Gusztáv br. Ganczaug Miklós, Hoyos Sándor gr. nejével Puki századosné és Róza leányával, Meczner Gyula ifj., Molnár Béláné, özv. Nemthy Ödönné Mariska, Sarolta és Anna leányaival, Nehrebeczky György, Pintér István, Spillenberg József vejével, Színre-
