Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-10-24 / 43. szám
Sátoralj a-Ujhely, 1897. október 24. 43. (1935.) Huszonnyolcadik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 „ Negyedévre .1 „50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttórben minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYEITEK HIVATALOS LAPJA MEGJELENIK IS/HIbTIDIEISr S HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Az igazságügyi palota. (* *) F. évi október hó első napjaiban, amint erről hallomás utján s jó későn értesültünk, az igazságügy miniszternek két magasabb hivatalnoka járt Ujhelyben, hogy az építendő kir. törvényszéki palota helyiségének legmegfelelőbb belsőséget kivá- laszsza. Ez alkalommal, ha jól értesültünk, a kir. törvényszék új helyiségéül a vár- megyeházának vagy a jobb-, vagy a baloldalán elterülő, a börtön-épülettel egy összefüggésben lévő telek és a vármegyei közkórház telke vétetett szemügyre — sajnos, hogy a vármegyei és a városi irányadó körök meghallgatása nélkül. A közérdek, t. i. az igazságügy érdekei és S.-A.-Ujhely város fejlődésének érdekei szempontjából, szerény véleményünk szerint, legcélszerűbb az a megoldás lenne, ha a vármegyeházának bal, északi oldalán levő Reichard- és Steiner-féle telkeken építtetnék az uj igazságügyi palota, mert az emelendő monumentális épület az említett helyen díszítené leginkább Ujhely várost éspedig olymódon, hogy a Reichard-féle telken keresztül a Börtön-utca a főpiaccal egy nyitandó utcán át összeköttetésbe hozatnék — de meg igy a vármegyeháza is igen jelentős előnyben részesülhetne. Ez az utcanyitás, ugyanis, lehetővé tenné, hogy a vármegye, az államtól át- vévén a kir. törvényszéknek jelenlegi régi épületeit, az úgynevezett „nemesi ház“ (a volt szolgabirói helyiség) lebontása és alkalmas felépítése után mindazokat a hivatalokat, melyek, mint a tisztiügyészség, a szolgabiróság, a kir. tanfelügyelöség, a kir. mérnöki hivatal stb. most a középponttól távol esnek, a célszerűségnek megfelelő módon a két szárnynyal megnagyobbított vármegyeházában helyezhetné el és koncentrálhatná. Áron leánya. — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — — Elbeszélés. — Irta: Jónás Izsó. Mennyire megváltozott itt minden. Abból a kis nád- és szalmafedeles, sáros faluból milyen csinos városka lett, szép kőházakkal, nagy templommal és emeletes iskolával. Ki gondolta volna azt! Mikor elmentem innen, még a békák tartották a kis hid mellett hangversenyüket és most egy gőzmalom ég felé nyúló kéménye pipálja a fekete füstfelhőket. A kis gyaluforgá- csos „Makhetes“-ből szálló lett. s a picinyke pince bolt eltűnt, hogy egy fényes üzletnek adjon helyet. így változik meg minden a földön! Ti sem ismertek már reám jó emberek. Mint kicsi gyermek mentem el s bajuszosan tértem vissza. Tiszta, gyermeki szivet vittem el s gondoktól redőzött homlokot hoztam vissza. De közöttetek is hánynak fehérítette meg haját az idő, s mennyivel több kereszt fehérlik, amióta utólszor láttam, ott kint a temetőn. — Hát az ott a temető árkában kinek a sírja ? hol csak a fölhantolt föld jelzi azt, hogy valakinek teste nyugszik alatta. — A vén Ároné, mondod — szegény öreg 1 Ideje is volt, hiszen mikor még én ismertem, már akkor is túl volt a hatvanon. Sőt az úgynevezett „főorvosi lak“ fundusa is a szóba hozott uj utca megnyitása révén a vármegyeházzal kapcsolatba lenne hozható, egyszersmind a közigazgatás további szükségleteinek irányában célirányosan lenne hasznosítható. Azonfelül a vármegye igy aziránt is teljes megnyugvást szerezne, hogy árvaszékének tanácsterme s levéltárának ablakai a szomszéd telek tulajdonosának jogos építkezése következtében a kilátást el nem veszítenék; S.-A.-Ujhely város pedig, éppen a piac központján, egy fontos forgalmi utcával gyarapodnék és a főpiacot éktelenitő beépítetlen város piacára nem illő köz eltűnnék. Ez a megoldásmód, melyet itt fölemlítünk, hogy körültekintő gondolkozás tárgyává tétessék, városunk szépítésére a leg- üdvösebb lenne, mert a kir. törvényszéknek uj monumentális épületét kár lenne a főutcától elrejteni, különösen oly helyre, mely magas dombon fekszik s igy csak nagy fáradsággal közelíthető meg, s a börtönnel összeköttetésben nem lévén, a vizsgálati foglyok részére külön fogház építését s őrizet állandó fenntartását tenné szükségessé, igy célszerütlenségén felül még felette drága is. lenne., Az említett utca nyitása, úgy véljük, hogy kisajátítás utján még most aránylag olcsón és könnyen elérhető, a közérdek tekintetében pedig igen fontos és közhasznú újítás is lenne; mert a vármegye- háza három utcáról könnyen megközelíthetővé tétetnék és két utcára néző homlokzattal bírna és székvárosunk középpontja felé a közforgalmat nagyon megkönnyítené. Sok éve húzódik és vajúdik a törvényszék építésének a kérdése. Igazán a legfőbb ideje lenne már, hogy végre-vala- hára dűlőre jusson az ügy. — Hát a felesége él-e még? — — Rebekánál lakik: annál a leányánál ? .. hiszen az lehetetlen! . . . . az lehetetlen! * Áronnak, mikor még én itt voltam, ott, hol most az a fényes kirakata bolt áll, kis üzlete volt. A boltjába nehány falépcsőn kellett lemenni, ott aztán kaphatott az ember a füstölt szalonától kezdve a vágott fáig mindent, amire éppen szüksége volt. Kora reggeljől, késő estig ott állt Áron kis fekete aranyos bojtu sapkával fején boltjában s árulgatta portékáit. Ment is az üzlet, mert jó portékát tartott mindég az öreg. Hanem minden portékájánál többet ért a leánya: Rebeka. Azok a szikrázó fekete szemek, az alabá- stromszerü szabályos arc, az a karcsú derék — minek is fessem — egy valódi keleti szépség, csakhogy karcsú derékkal és halvány arccal. És miért volt oly halvány az arca? hiszen sohasem volt beteg és mindig csak a jó üde hegyvidéki levegőnek volt fogyasztója. A községben tudta azt mindenki. A kutnál a lányok és fiatal menyecskék, a pataknál pedig az asszonyok ;s mesélgették róla, hogy miért oly halovány Áron leányának, a szép Rebekának az arca! Sőt tudta azt az apja is, az öreg Áron, és tudta az anyja is és mégis egyik sem mutatta, hogy látja, pedig napról-napra halová- nyabb és sápadtabb lett a szép Rebeka arca. Egy napon egy csengős, cifra hintó állott meg az öreg Áron boltja előtt. Üveges hintó, Mert igen szomorú városunkban a hivatalok elhelyezése. A világtáj szélrózsája felé minden irányban vannak a közhivatalok széjjel dobálva a helyett, hogy lehetőén valamennyien a középpontban együvé rendezve volnának. A kir. mérnöki hivatal a Kazinczy- utca végén, a vm. tisztiügyészet kiszállásolva,* a szolgabiróság, a tanfelügyelőség éppen ellenkező irányban távol, maga a kir. törvényszék két részre osztva: „kis kir. törvényszék és nagy kir. törvényszék“ nevezete alatt. Ez a visszás és immár tarthatatlan helyzet sok felesleges munkára, az iratoknak egy helyről más helyre való cipelésére, az érintkezés nehézségére s ezekkel felesleges és elkerülhető idő és pénzveszteségére szolgáltatnak alkalmat. Mindazok a hiányok a fent jelzett módon a kir. törvényszék és közigazgatási épületek egyesítése révén elkerülhetők lennének s a közérdek sürgősen követeli is, hogy mielőbb elkerültesenek. Naptáregyesités.*) Méltóságos Püspök Ur, Kegyelmes Urunk és Atyánk! A hegyaljai kerület papsága és népe, a munkácsi egyházmegyének legtekintélyesebb hitközségével, a h.-dorogi fényes közönséggel, és a vele szolidáritásban lévő 200 ezernyi magyar ajkú gkat. néppel, abban a meggyőződésben van, hogy minél magasabb polcra és méltóságra emelt valakit a Gondviselés, annál inkább feladatául tűzte azt: hogy neve áldotta legyen még az utókor előtt is. S mivel a földi életet megcseréli még a koronás fő is, ezért csak is emez öntudatos, nemes feladatában találhat némi kárpótlást e földön ! És Méltóságod, kiért annyi buzgó ima száll *) A hegyaljai gk. esperesség fölirata Firczák Gyula munkácsi megyés püspökhöz, a Leopold rend kereszteséhez a Sz.-Péter és Pál apostolokról nevezett tapolcai apát úr ő méltóságához. Szerk. amilyen még sohasem volt a községben. A bakról leugrott egy inas s kinyitotta a hintó ajtaját, kisegítve belőle egy öreg asszonyságot. Az öreg asszonyság bement Áronhoz, nem a boltba, hanem a szobába. Jó két óra múlt el, mig kijött, s azonnal tovább utazott. A szomszédban volt a községháza és a kapu előtt álló kupaktanács meg nem állhatta a kíváncsiságtól, hogy át ne menjen Áronhoz egy kupica „erős“-re. Ott,azután, legnagyobb csodálkozásukra, az öreg Áron fejét két tenyerébe hajtva keservesen hullajtottá könyeit. Biró uram hasztalan fagatta, hiába kérdezte, nem tudott belőle kihozni semmit. . . . Ettől a naptól fogva nem látták a községben a szép Rebekát. Egyszerre csak az a hir terjedt el, hogy megkerült az eltűnt Rebeka. S azt kezdték rebesgetni az egész községben, hogy Rebeka megszökött a szülők házából és felesége lett a szomszédos nagy község szolgabirói Írnokának, annak, akiről tudták, hogy szerelmes a szép Rebekába, s végre megtudta mindenki az egész községben. Az öreg Áron sohasem nézte jó szemmel a fiatal írnokot, s egyszer keményen rá is szólott és kiutasította házából. Azóta azután nem látta őt Rebeka s azóta volt a szép Rebeka arca oly halovány. Az az asszonyság pedig, abban a hintóbán, a gazdag Weisz Jakabné, az özvegy gyárosné volt, aki azért jött Áronhoz, hogy a szép Re^ békát fia számára, aki fiatal ügyvédő volt és most telepedett le a szomszédos városban, s ki IMF* A Zemplén mai száma tíz oldal.
