Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1897-07-04 / 27. szám

rtlket. Igazi öröm volt az apák és anyák boldogságát nézni, amint gyermekük sze­replését látva nem cseréltek volna egy kis királylyal sem. Az ünnepség fényét emelte a ható­ság képviselete Barthos József főszolga­bíró személyében. A kir. tanfelügyelőség részéről ott volt: Nemes Lajos tanfelügyelő. A „Käsztenbaum-tömeg“ gondnoka: Kun Frigyes. A hitközség részéről: id. Reichard Mór és Lövy Adolf. Mindnyájan a legszebb elismeréssel szólották a fényes és szép eredményről. (Rosenberg Bernát dr., az is­kola igazgatója, szép beszédben mondott köszönetét a tanitó-karnak és méltatta az ünnepség fontosságát. Hiába! azért ebben a profán világban is vannak lélekemelő dolgok, amiket nemcsak a frázis mond annak. Hátha mégis lent, a lelkek legmélyén, valami titkos, szégyenlő sóvárgás él, mely a szép után áhítozik. A fiatalság fogja talán fel­éleszteni a nemes világot. Annyi bizonyos hogy a mostani embereknek tanulni le­hetne egy kis szeretetet a gyermekektől. Miben reménykedjünk, ha nem gyer­mekeinkben. b. p. Vármegyei ügyek. „Az ezredéves diszfelvonulás körképe“ festőművészeinek központi irodája értesítette Dő­li us Gyula cs. és kir. kamarást, mint az ezred­éves diszfelvonulás alkalmával múlt évi jún. hó 8-án a zempléni bandériomnak volt vezetőjét, hogy a diszfelvonulás körképét festő művészek ellátogatnak S.-A.-Ujhelybe is, amikor a zempléni bandériomnak volt tagjairól, kik gyalogosan, de a diszfelvonulás alkalmával viselt díszruháikban lesznek szívesek megjelenni, fognak a körkép számára festményvázlatokat készíteni. A közigazgatási bizottság havi rendes ülését legközelebb f. hó 12-én (tizenkettedikén) d. e. 9 órakor tartja. Rendezett tanács. Lapunk ma egy hetes számában megírtuk, hogy Ujhely nagy község­nek rendezett tanácsú várossá átalakulása ügyé­ben az előintézkedéseket a képviselőtestület meg­tette ; nevezetesen a jövendő rendezett tanács képviselőtestületének virihs tagjait az ezzel meg­bízott küldöttség már összeállította s ezek, szám­szerűit hatvanötén, a következők: Windisch- Grátz Lajos hg., Wallis Gyuláné grófnő, Gyári műhely, Újhelyi rk. plébánia, Dókus József, Juhász Jenő, Reichard Salamon dr., Haás Li- pót, Szent-Györgyi Vilmos, Bánóczy Kálmán, Schön Sándor, Dókus Ernő, Roth Bernát, Haas Bernát dr., Magdzsár Imréné, Schön Vilmos dr., Reichard Mór és fia, Bernát Elemér örök., Zin- ner Henrik bork., Kellner József, Meczner Gyula, Hornyay Ferencné örök., Ambrózy Nándor, Új­helyi takarékpénztár, Bessenyey Gábornó, Kin­kásokra, mint a járó-kelő benszülöttekre, nehogy ezeknek eszükbe jusson a békés munka meg­zavarása, ami ezen a vidéken éppen nem szo­katlan állapot. Csak egy esetet mondok el. Az egyik nap észrevettem, hogy tisztilegényem bizonyos nél­külözhetetlen (eszközt otthon feledett. Nagy szükségem lévén arra az eszközre, beküldtem érte lakásomra a városba, s mivel a távolság úgy se volt nagyobb 7 kmnél, de meg a munkások is dolgoztak az ut mentén több kisebb csapatban: nem láttam szükségét annak, hogy fegyveres kíséretet is adjak melléje. S csakugyan, alig pár száz lépésnyire az utimun- kás legénység utolsó szakaszától már inszultus érte; valami gézengúz csúz (igy nevezik baká­ink az itteni benszülütteket) észrevette, hogy nincs a „svábá“-nak (ez a jóhangzásu elneve­zése van itt minden uniformisba járó cs. és k. egyénnek) fegyvere s csakhamar talált ürügyet, hogy hajba kapjon vele. Szerencsére a közeli munkások még idejekorán megérkeztek s el is fogták az ipszét, kinek aztán a „kajmakám“ előtt reámért néhány napi fogság közben elég ideje volt merészsége fölött elmélkednie. E munkálatok közben alkalmam nyílt arról is meggyőződni, hogy a cigány rendkívül jó munkás, ha látja, hogy nincs más menek­vése. Néhány cigánylegény is volt különítmé­nyemben s mondhatom a legmegbízhatóbb, legkitartóbb munkások közé tartoztak, csak cigánybandánk cimbalmosa nem tudott a kő- törő-kalapácscsal megbarátkozni sehogyse; de a jó markos parasztlegényeket élvezet volt nézni, mint égett a munka kezük alatt és cso­csessy Péter, Hönsch Dezső, Lövy Adolf, Teich Zsigmond, Róse József, Magyar államvasut, Dókus Mihály, Csaszlóvszky Jánosné, Haas Fülöp, Mezőssy Menyhértné, Ligeti József dr., Képes Gyula, Behyna-Testvérek, Nyomárkay Ödön dr., Nagy Béla, Izsépy István, Szánky Nándor, Rieder Engelbert, Steiner Luiza,, Sze- pessi Arnold dr., Halász József, Nagy Armin dr., Roth József, Elek Sándor, Újhelyi népbank, Oláh Béla, Dókus László, Osváth Ferenc, Korn- stein Ignác, Langerman Károly, Barthos Tiva- darné, Gottlieb Herman, Kun Frigyes, Lefkovics Mór, Klein Salamon, Bajusz József, Mattyasov- szky Kálmán, Haas Adolf, Weinberger M. és Zsarnay Lajos. A választott képviselőtestületi tagok száma szintén 65 lesz, kiket a községi vá­lasztók fognak megválasztani. Pályázat. A m. kir. posta és távirónál betöltendő 108 „posta és táviró-gyakornokjelölti“ állásra pályázatot hirdet a kassai m. kir. posta- és táviróigazgatóság. — Pályázhatnak ezekre az állá-, sokra az 1883. évi I. te. 14. §-a alapján mindazok, kik középiskolát, vagy ezzel egyenlőrangu más tanintézetet, érettségi vizsgálattal, sikeresen vé­geztek, 18-ik életévüket betöltötték s magyar állampolgárok. — A pályázati folyamodások f. évi jul. 31-ig az illető szolgabirói hivatal útján nyújtandók be ahhoz a kir. p. és t. igazgató­sághoz, melynek területén a folyamodó alkal­maztatást kór. Versenytárgyalás. F. hó 5-én d. e. 10 órakor Abauj-Torna-vármegye alispánjának hi­vatalos helyiségében 891 ft 67 kr. erejéig, át­eresz újjáépítése iránt, —• továbbá ugyanakkor d. e. 11 órakor és ugyanott 661 ft 88 kr. összeg erejéig áteresz újból épitéséro, — végre Sáros­vármegye kir. áliamépiteszeti hivatal helyiségé­ben jul. 17-én d. e. 9 órakor korlát és kerék­vetők felállítására 1197 ft 28 kr. összeg erejéig versenytárgyalások lesznek. Állami anyakönyvi statisztika. A sá­toralj a-ujhelyi állami anyakönyvi hivatalnál (1897. junius 26-ától július 3-ig) a) házasságot kötött: 3 pár; b) kihirdettett 2 egyén; c) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 11 eset­ben ; d) elhalálozott: 8 egyén. Hírek a nagyvilágból. Ferenc-Ferdinánd fhg. Londonból, ahol Viktória ángol királynőnél mint királyunk kü­lön követe és képviselője vett részt a királynő jubileomán, Bécsbe visszaérkezett. A török-görög béketárgyalások a nagykövetek és a porta között még ma sem kecsegtetnek bamaros befejezéssel. Kolomea mellett (Galíciában) óriási sze­rencsétlenség történt. A felhőszakadás forma eső a megáradt Pruth folyó vasúti hidját alá­mosta, mely éppen akkor rogyott le, midőn a személyszállító vonat rajta átrobogott. Az egész vonat a folyóba zuhant, az utasok közül 9 (?) meghalt, többen megsebesültek. Elő- és Hátsó-India földjéről, ahol majd 300 millió hindu nép fölött uralkodik az ángol, dálatos, legbiztosabb jele volt annak, hogy jól belejöttek a munkába az, mikor nótára gyúj­tottak. Úgy hiszem, hogy ez a nótázás munka­közben egészen specziális magyar szokás, vagy inkább természet. Épp piros pünkösd vasárnapjára készül­tünk el az egész munkálattal megnyugtató öntudatával annak, hogy mint jó katonák, megfeleltünk a ránk rótt kötelességnek legjobb tehetségük szerint. És ime alig múlik el két nap, jön egy óriási felhőszakadás s tönkreteszi nem csak a mi véres verejtékünk hat heti eredményét, de lerombolja az évek hosszú során át hangyaszorgalommal fölépített egész utat is! Valóban csaknem sirás vett erőt raj­tuk, látva azt a rettentő pusztítást, amit a ter­mészet elszabadult rakoncátlan erői képesek rövid pár óra alatt véghez vinni az emberi szorgalom sok évi alkotásaival; mintha soha azon az utón egy szál kavicsot, soha egy arasznyi támfalat se építettek és terítettek volna ki, úgy mutatott egy éjjeli zápor után. Legyünk igazságosak: talán mégse az utkaparók egyedüli okai a csap—király-helmeczi országút siralmas állapotának ! ? Épp a leirt munkálatok kezdetén gyüle­keztek Pleolje község önkéntesei a görög háborúba való indulásra. Április hónak egyik délutánján távoli lövések zaja, hangos zsivaj s a prjepoljei fogadó-bizottság lovainak dobogása adta tud­tunkra, hogy közelednek a Korán önkéntes harcosai. Most persze az utimunkálatok biztosítására kettőztettett figyelmet kellett fordítanom, mert igen komoly zavargások voltak. A hinduk zavar­gása már-már a mozgalom jellegével bir. Ha kiütne a forradalom, mitől tartani lehet, kezdetét venné Ázsia háborúja Európa ellen. Hírek az országból. Stefánia özvegy trónörökösné hat heti tartózkodásra Alsó-Tátrafüredre érkezik. Csulalongkorn, sziámi király, akit Ma­gyarország látása annyira elbájolt, hogy két napra tervezett itt időzését öt napra meghosz- szabbitotta, Budapestről Varsón át Szt.-Péter- várra utazott, ahol most a cár fogadja legszíve­sebben vendégéül. V. Ferdinánd király emlékezetére halála évfordiüóján (elhunyt 1875. jún. 29.) gyászisten­tisztelet volt a budavári Mátyás-templomban. Lönhárt Ferenc erdélyi rk. püspök, ki szerény bányászfiú-sorsból vitte föl a püspök­ségig, híveinek, az erdélyi katolikus státusnak, és az egész egyháznak, amelynek hü fia volt, őszinte fájdalmára Gyulafehérvárt elhunyt. Utóda a püspöki széken Mailátli Gusztáv gróf lett, kit őfelsége nem régiben nevezett ki erdélyi püspökké — jogutódlással. Uj titkos tanácsosok. A király Apponyi Sándor, Teleky Sámuel és Széchenyi Tivadar grófoknak a valóságos belső titkos tanácsosi nagyméltóságot díjmentesen adományozta. Segesváron f. hó 21-én, az 1849. júl. 21-én vívott véres csata évfordulónapján, leple­zik le nagy ünnepiességgel a Petőfi-szobrot. Bethlen Gábor gróf az Erdélyi Magyar Közmivelődési Egyesület (E. M. K. E.) elnöke tüdőgyuladásban váratlanul elhunyt. Felhőszakadás. Miskolczon és környékén rettenetes felhőszakadás volt folyó hó 1-én. A Pecze-patak kiáradt és az utcákat valóságos tengerré alakítván, a pincéket és pincelakásokat elárasztotta. A felhőszakadás jégesővel járt s tönkre tette sok helyen a vetéseket. Különfélék. — A katolikus autonómiai kongresz- szus előkészületei, mint már lapunk múlt számában is jelentettük, élénken foglalkoztatják katolikus hittestvéreinket, kiknek újra jelszavukká vált a 70-es évek szállóigéje, hogy t. i. „sza­bad egyház a szabad államban!“ — K.-Helmecz- ről írja levelezőnk: A r. kát. hívek junius 20-án gyűltek össze az autonómia ügyében előleges értekezletre, amidőn is Somogyi Gerő prémon- trei rendű kanonok-plébános az autonómia fon­tosságát szépen ecsetelvén, egyidejűleg a híveket megismertette az ,,Utasitás“-sal, melynek 19. §-a értelmében az ötös bizottságot megalakítván, el­nök lett: Kemechey János városi jegyző, alel- nök : Soltész József biró, tagok : Szkicsák István gyógyszerész, Pauliczky Ferenc takp. pénztáros, jegyző Dunay Endre id. ny. albiró. Az albizott­ság tagjai: Soltész József és Dómbay Kálmán birtokosok, Schuszter György adó táros, Némethy János ellenőr, Lukács István kántor-tanitó, Pau­liczky Gusztáv kereskedő és Nemes János biró. biz olyas mondások is röpködtek a levegőben, hogy: „Elsőben is leverjük a görögöket Tesz- száliában s aztán kikergetjük a svábákat NovibazárbólA Kis vártáivá feltűntek aztán az ut kanyarulatánál a toborzott önkéntesek, élü­kön a vidéknek azokkal a gazdagabb s előbb­kelő bégjeivel, kik úgy látszik kedvtelésből, vagy hivatalból egy darabon elkísérték őket lóháton. Valóban impozáns festői látvány volt, amit a lovas csapat nyújtott fürge lovacská­ival, melyek szebbnél szebb nyeregtakróval voltak leteritve. Ezek mögött pedig az önkén­tesek négy osztagban, melyeknek mindegyike egy-egy zászlóval volt ellátva; ezt az osztag élén vitte egy markos legény, ki mögött aztán párosával masíroztak rendes zárt sorokban, rikító tarka öltözeteikben, piros s fehér fezzel fejükön, hasonlószinü széles sállal a derekukon minden korbeli „volonteuU-ök. Fiatal, gyermek­arcok mellett öreg, hajlott korú veteránok; de mind egyforma lelkesedéssel s öntudatos maga­tartással lépkedve. Fegyvereik persze nem voltak, mert azt csak Mitroviczán szolgáltatták kezeikbe. Amint hallottam, néhány keresztény (görögkatolikus szerb) is volt közöttük. (Ä rendes török hadsereg, mint tudják, csakis mind igazhivő muzulmánokból áll.) Valami mélabus áriát, vagy tán himnuszt énekeltek; ami különben, véleményem szerint, nem igen illett az általános és szemmel láthatóan emelt hangulathoz. Mikor bennem megismerték a „svába-tisz- tet“ rögtön előre ugratott egy fiatalképü lovas az elől lovagoló bégek sorából s revolveréből néhány üdvlövést menesztett az ég felé; nem Folytatás az I. mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom