Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1897-03-07 / 10. szám
Sátoralja-Ujhely, 1857. március 6. 10. (1902.) Huszonnyolcadik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 írt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA MEGJELENIK JVLILTIDILLT VASAENAP. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Erdély Tokaj-Hegyaljánkért. (* *) Az a nemzedékekre kiható, számtalan család léteiét megsemmisítő veszedelem, mely a filokszera nevű rovar alakjában hazánk virágzó szőlőire zudult, súlyos csapásként nehezedett a tokaj-hegyaljai szőlőtulajdonosokra is, akik már idestova több mint tiz év előtt elszomorodott szívvel kényszerültek látni dúsan termő, "mindennél bővebb, gazdag jövedelmet nyújtó szőlőiknek nem évről-évre, hanem nap- ról-napra mindinkább ijesztő mértékben nagyobbodó pusztulását. A csapás annál elviselhetetlenebbnek tűnt fel, minél kevésbbé sikerültek a pusztulás meg- gátlására irányzott kísérletek, minél nagyobb volt a tájékozatlanság a tekintetben: mily módon, mily eszközökkel lehetne a filokszera-pusz- titásának kellő eredménynyel útját állni ott, a hol a földmunkát még a talaj kősziklás minősége is oly szerfelett drágává teszi? És habár a kísérletek kezdetben eredménynyel nem biztattak is, mégis voltak többen, akiket az eredménytelenség vissza nem riasztott s akik kellő anyagi erő birtokában addig fáradtak és munkálkodtak, mig elpusztult szőleiket -— igaz, hogy óriási áldozattal — újjáépítették s most már fáradozásuk, áldozataik gyümölcsét élvezik. Ezeknek példáján, tapasztalatain okulva, elpusztult szőleik újjáépítéséhez kedvet kaptak a kisebb szőlőtulajdonosok is s az előkészületekből Ítélve mondhatni, hogy a szőlők felújításának munkálatai megindultak az egész vonalon. Azonban a munkáltatást felette megnehezíti az a körülmény, hogy az Amerikába való vándorlás a Tekaj-Hegyaljáról is roppant munkaerőt vont el, minek következtében a jóra való munkás ritkaság számba megy s oly magas napszámot követel, hogy a munkaadó jó eleve számot vet magával arra nézve : vájjon a munkáltatásra legalkalmasabb, mert leghosszabb nyári hónapokban a napszámosnak naponként 70 krtól 1 ftig menő napszámot és naponta 4—5 ízben pálinkát adhat-e ? Ez a mindinkább érezhető munkáshiány indította a Zemplén-vármegyei gazdasági egyesületet arra: hogy az igazságügyi ministertől a Hlavathy József s.-a.-ujhelyi kir. ügyész felügyelete alatt álló fogházban letartóztatottaknak a szőlők felújítási munkálatainál való alkalmaztatását kérelmezze. A kir. igazságügyminister a kérelem tel- jesithetésére nézve tájékozást óhajtván szerezni, YAHCA, Szép tettek hősét az idő nem birja megölni; Miivei fényében szüntelen ól a dicső. * Önmaga járt útján fényét nem lopta silányként; Messze sziporkázott szelleme lángja, hol ólt. Bú harag üldözték sorsát keserítve gyakorta, Nem csoda igy, ha dalán látni a sárga epét. Éjszaki fényképen ragyogása kilátszik az éjből; Jelleme törhetlen, s mint nyaka, nyelve erős. Szive igazságért lángolt s a nemzeti üdvért, Értök a szó ajakán ostorozott vagy emelt — Sírja előtt, ki megállsz, gondolj rá honfi csak áldva í Tolla dicsőitó s védte a kardja hazád! * Zúg a harang, költőt zokog ajka busongva fölöttünk; Vajdn, a dalnokaink hőse, virága kidőlt. Lantján vész s viharok zúgása riaszta gyakorta, S a szerelem hangján sírva, epedve dalolt. Lantja ma elnémult s fátyollal vonva örökre — Szól hát most a harang bús szava lantja helyett. véleményadásra hívta fel a nevezett kir. ügyész urat, ki is a gazdasági egyesület kérelmét minden nehézség nélkül teljesíthetőnek tartván, részletes és beható véleményét a gazdasági egyesület kérelmének meleg ajánlása mellett felterjesztette. Habár a kir. ügyész teljes tudatával birt annak, hogy a letartóztatottak külső munkára való alkalmaztatása, a laikus elemek által nem is sejthető nehézségek mellett, óriási felelősséggel fog vállaira nehezedni; habár a kir. ügyész e téren szerzett tapasztalatai után tisztában volt azzal, hogy különben is szerfelett nagy mennyi- nyiségii teendőit a külső munkánál alkalmazandó letartóztatottaknak kiválasztása, osztagonként való csoportosítása, az őrizetükkel meg- bizondó őrszemélyzet helyes megválasztása, a szökés lehetőségének meggátlása, az élelmezésnek pontos, minden akadály nélkül való kiszolgáltatása, a munkás foglyoknak éjjelre a munkaadóknál való célszerű elhelyezése, a befolyandó napszámnak pontos és szabatos elkönyvelése és adóhivatalba szállítására irányozandó intézkedések tetemesen növelni fogják; habár a kir. ügyész mélyen érezheti, hogy akkor, midőn a letartóztatottak külső munkáltatásának engedélyezését nemcsak nem ellenezte, hanem melegen ajánlotta is, oly roppant terhes felelősséget vállalt magára, hogy az, a külső munkáltatás kísérletének nem sikerülése esetén ránézve a legsúlyosabb következéseket vonhatja maga után: ezeknek a rendkívüli nehézségeknek dacára mégis a külső munkáltatás engedélyezése mellett emelt szót; mert a mondhatatlan kárt szenvedett szőlőtulajdonosok panaszai elől elzárkózni nem tudott; mert átérezte, hogy a Zemplén-vármegyei gazdasági egyesületnek „segítségéért kiáltó szavára annak a közmondásnak, hogy „kétszer ad, ki gyorsan ad“, soha sehol nem lehetne jobban, üdvösehben érvényesülnie, mint a zempléni Hegyalján és mert remélte, hitte, hogy az igazságügyi minister a méltányos kérelem teljesítését megtagadni nem fogja. Keményében, hitében nem is csalódott; mert felterjesztése folytán a kir. igazságügyminister a letartóztatottaknak a szőlők felújítási munkálataira való alkalmaztatását kegyesen megengedni s elrendelni méltóztatott, hogy ezeknél a munkálatoknál necsak foglyok és elzárásra ítéltek, hanem rabok és első ízben büntetett jóvi- seletü fegyencek is alkalmaztassanak, ugv, miképp részükre május 1-től október 1-ig naponta Vajda, ha dalra fakad, háborgó tenger a keble; Tengeri csöppekként sok dala csip s keserű; Ámde erőteljes, mint hangja a tengeri vésznek; így mint hősi vezér küzdeni s tűrni tanít. * Vajda a természet remekét bámulva csodálja — Kérdje-e hő ajakam, hogy szive szép szerető? * Vajda vadászni szeret, Nimródul látni tehát őt; Ősei erkölcsét tiszteli s űzi a jó. Hajdan a Don síkján s hegyein cserkésztek apáink, S ő a Ság tetején jelzi a hű unokát. * Vajda komor, de szivét mély érzés lakja a szépért; így amit érte kimond tiszta ezüst vagy arany. * Hűség, és becsület férfit diszitnek akárhol; Drága, arany-büvszert hord, aki birja tehát. Vajda öregségét mindkettő fénynyel elönté; Mondjam-e? mindenkor tisztelet illeti őt. * Vajda piros sapkát hordott vala a csatatéren, S hősök hőseivel küzdve csatáz a honért. Kard és lant jelölik hosszú pályája futását; Lengjen cserkoszorunk kis fakeresztje fölött! * Tiszta kedély s szeretet hü lángja disziti az angyalt Azzá lenni dicső — Gina örökre szeret. * Gina mosolyra dérit, elbűvöl mennyei arca; Lelke ragyogványát látni az ajka körül. 50 kr., a többi hónapokban pedig naponként 40 kr. napszám fizettessék, melyből 10 kr. a fogoly munkást, a többi pedig az államkincstárt illeti; a foglyok felett őrködő személyzetnek naponkénti dija 1 ft legyen. Nehogy pedig a munkaadókat a napszám és őrdij mellett még a foglyok élelmezése is terhelje — és mivel a rendes fogházi élelmezés a szabad levegőn nehéz földmunkával foglalkozó rabnak elégtelen: intézkedett még aziránt is, hogy a foglyok a munkanapokon az államkincstárral szerződéses viszonyban álló rendes élelmezőtől némi pótélelmezést is kapjanak. A fogolymunkások akként csoportosíttatnak, hogy más munkásoktól elkülönítve egy fogházőr felügyelete alatt 8—10 emberből álló osztagonként, lehetőleg egymáshoz közel fognak dolgozni s az élelmező által kiszállítandó élelmi cikkekből ebédjüket egy közös helyen maguk főzik ; ha a munkálás színhelye a várostól esetleg távolabbra esik, a munkaadó a foglyok célszerű elhelyezéséről gondoskodni tartozik; a munkához szükséges szerszámokkal való ellátás a munkaadó kötelessége. Habár a s.-a.-ujhelyi fogház fogoly-forgalma nem is oly felette nagy, hogy abból tetemes számú munkást lehetne a jelzett célra alkalmazni : mégis az asszonyok, betegek, megbízhatatlanok, valamint a fogház, a kir. törvényszék és a vármegye céljaira feltétlenül szükséges egyének leszámításával, az időközi hullámzás figyelembe vétele mellett, 40—70-re lehet azok számát tenni, akik külső munkát végezhetnek; s ha figyelembe veszszük, hogy ezeket a munkaadó mindaddig, mig szőlejében a munkáltatás tart, minden utánjárás és felakadás nélkül állandóan használhatja ; ha szem előtt tartjuk, hogy ezek kora reggeltől késő estig nem szűnő éber figyelem és katonai szigor alatt szorgalmasan dolgoznak, s végre ha meggondoljuk, hogy a kir. igazságügyi minister által az ellenőrzésre felhatalmazott kir. ügyész, valamint az ez által utasított kir. fogházfelügyelő, senki által nem sejtett időpontban a helyszínén terem s a munka folyamáról, az őrszemélyzet magatartásáról, a rabmunkások munkálkodásáról és viselkedéséről közvetetlen tapasztalásból meggyőződést szerez: úgy bátran el lehet mondanunk, hogy a munkaadók oly előnyökben fognak részesülni, amelyeknek haszna "messze túlszárnyalja az általuk hozott anyagi áldozatokat. A rabmunkásoknak ily rendszer mellett * Tenni dicsőt a honért nagy lelkek hősi erénye : Épen azért a nemes lángja csak áldja a hőst. Vajda pihenj ! fáradt csontodra a béke boruljon, A haza müveidért őriz a nagyjai közt. * Dal zokog a sirján, csalogányok búja kiáltja: Vajda sem ól többé, mélyre temetve van itt; Hűlt szive, s fájdalmát szava nincs elzengeni immár. Gina szerelméről zengi helyette dalunk. * Vajda szerelméért küzdötte sebezve csatáit — Gina te! mondd igazán ? hős-e, ki úgy szeretett ? * Gina ragyog, s kegyeit kívánja a lepke s virág mind, S Vajda az egy, ki csupán szive szerint szereié! Hallgat-e rutra okos, szép Gina beszélje el ajkad! Önmaga átka a gőg — jaj nekem ezt szeretém! * Hősnek lenni dicső, ha a szép eszménye vezérünk; Vajda azért küzdött, annak a hőse tehát. * Vajda a természet jelenéseit érti valóban ; Rajzai rólok üdék s képei mind remekek; Lelke tükör, melynek felfogja a lapja valóban, Mit tárgyúi a művész látva eléje kerít. * Béke veled Vajdánk! sírod piramissá beszélje: — A haza keble ölel ! hő szivem érte hevült.- Oh, ha lehet valamit gyönyörért áldozni időnkint — El ne feledjétek védeni váltig a hont! Majzik K. Vajda szegény, de szabad, nyomorát hordozta a sírig ; Jelleme tiszta, kivált védte, szerette faját. Jf A Zemplén inni száma ti* oldal.
