Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1897-03-07 / 10. szám

történt kirendelése és alkalmaztatása mig egyrészről általános nemzetgazdászati szempontból megbecsülhetetlen előnyt nyújt, addig más részről az egyes munkaadókra nézve valóságos áldást képez; mert a kellő időben, rendes, fegyelmezett, szorgalmas munkást kapnak, s bizton remélhető, hogy a mostani kopár, puszta szőlőhelyeket nemsokára dús tenyészetü, bő terméssel kecsegtető üde zöld szőlőtelepek váltandják fel.

Erdély Sándor kir. igazságügyminister nemcsak a szorosan ressortjába tartozó igazságügyi kimagasló nagy feladatokat karolja fel és oldja meg fényes siker mellett lelke teljes melegével, hanem kiterjeszti gondos figyelmét a nemzetgazdasági viszonyokra is, két kézzel nyújtva segítséget ott, ahol arra égető szükség van, s hol volna arra ez idő szerint nagyobb szükség, mint a mi Tokaj-Hegyaljánkon, ahol munkásokban oly nagy a hiány!

Az igazságügyi miniszter elévülhetetlen érdemeket szerzett már eddig is az igazságügy terén való sikeres munkálkodásával; azonban az a kegyes, jóságos szivre, humánus érzelemre valló intézkedése, hogy a letartóztatottaknak a szőlők felujitási munkálataira való alkalmaztatását elrendelni méltóztatott s azzal a zemplén-hegy- aljai szőlőtulajdonosok már-már kialvófélben levő reményeit új életre ébresztette: oly érdemet képez, amely ragyogni fog „aere perennius,“ mert ennek az érdemnek egy egész nagy vidék lakosságának hálás érzete ad fényt és ragyogást!

Hála ezért a kegyességért őexcellenciájának, az igazságügyi kir. ministernek — és köszönet a kir. ügyész urnák, aki a közbenjáró szerepét oly szerencsésen töltötte be, hogy őneki ehhez az újabb sikeréhez a tokaj-hegyaljai szőlősgazdaközönség nevében is örömmel gratulálunk!

A vármegyei közgyűlésről.

S.-A.-Ujhely, febr. 23.

(Folyt, és vége.)

És most átadjuk a szót a közgyűlés jegyzőkönyvének :

Főispán ur Öméltósága a törv. hat. bizottsági Közgyűlésnek tagjait szívélyes szavakkal üdvözölvén, a számonkérőszék előterjesztése alapján az adminisztráció rendes menetéről a közönséget megnyugtatja. A szerencsi szolga- birói hivatal ellen a múlt közgyűlésben felhozott panasz iránt a Közgyűlés tudomására hozza, hogy az új főszolgabíró a rámaradt hát- rálékokat feldolgozva, az állapotokat megjavította, — a Polányi Gyula fegyelmi ügyét illetőleg közli, hogy a folytatott nyomozatok újabb sikkasztási eseteket fel nem derítettek s a vagyoni felelősség most már mielőbb megállapítható lesz. — A borhamisítási törvény változtatása iránti javaslatot a vármegyei gazd. egyesület szőlészeti bizottsága átdolgozván, az a földmiv.-ügyi kir. Ministériumhoz föl fog terjesztetni. Ezek előadása után a Közgyűlést megnyitottnak és a tanácskozást megkezdhető- nek jelentette ki.

A közgyűlésnek ekként törtónt megnyitása után főispánunk Öméltóságát a vármegye főjegyzője következő beszéddel üdvözölte :

Tisza István gróf.

Budapest, 1897. febr. 22.

Az európai sajtóban óriási hullámveréseket okoz Tisza Istvánnak néhány nap előtt megjelent „Magyar Agrárpolitiká“-ja. Éllenröpiratok, cikkelyek egész halmaza bizonyítja, hogy nem hétköznapi ember szólott a mezőgazdasági válság kérdéséhez, hanem oly férfi, ki nagy eszét, nagy tudását és tekintélyét senkitől nem rettegő bátorsággal használja eszméinek diadalra juttatására. „Du Barras emlékiratai“ címen írott tanulmányai,*) reflexiói oly mély gondolkodásra s meleg érzéstől áthatott szivre vallanak, hogy érdeklődésünk közéletünknek eme fiatal nagy alakja iránt akkor is méltán ébred föl, ha grófi titulusát nem is kapja épp e napokban.

Parlamenti működését a politikával foglalkozók már régóta ismerik; szilárd alapon nyugvó nagy tudomány, megragadó szónoki erő, gyors feltaláló képesség jellemzik a Házban tartott beszédeit; sallangos kifejezéseket, patetikus szi- nésieskedést sosem használ, olcsó népszerűséget vadászó, nagyzoló mondásokat tőle sosem hallani. Beszéde — az ellenzékkel szemben — szúrós, hangja dacos, modora szatirikus. Azt hiszem, az ellenzék szemében ő a leggyülöltebb alak e földön, de főképpen a parlamentben.

Ne tessenek azonban azt gondolni, hogy a korpánypártnak annál kedveltebb alakja lesz.

Dehogy 1

Gőgös arisztokratának, rideg, hideg jégcsapnak tartják midazok, kikhez szorosabb viszony nem fűzte. S mondhatom családján és rokonságán kívül igen kevesen dicsekedhetnek azzal, hogy őt közelről ismerik.

*) L. .Budapesti Szemle* 1896. XII.

A vármegye közönsége és tiszttársaim nevében Méltóságodat tisztelettel üdvözlöm. Üdvözlésünknek ma kettős jelentősége van; mert nemcsak a Közgyűlésünkben elnöklő főispánt, hanem a közszeretben és becsülésben másfél évtized, óta működő főispánt is illeti üdvözlésünk. (Éljen — éljen!)

Pár nap múltán 15 éve lesz, hogy Méltóságod állását e vármegye élén elfoglalta.

Ez idő alatt alkotott több törvényünk a főispáni munkakört és hatalmat megnövelte. Mi azonban ennek Méltóságod működésében csak előnyeit tanultuk mcgösmerni; mert nagy befolyását mindég a vármegye közérdekeinek előmozdítására és a lakosság anyagi jólétének javítására használta ki. (Élénk éljenzés.)

(ismerve Méltóságod gondolkozásmódját: érdemeit elősorolni nem fogom; de engedje meg, hogy egyes nagyobb alkotásokra rámutassak, — igy : a szerencsi cukorgyárra, a tar- tarczali állami kőbánya- és kőzuzótelepre, a s.-a.-ujhelyi kir. dohánygyárra, mert ezeknek itt lett felállításánál a kezdeményezés érdeme Méltóságodat illeti. (Éljenzés.)

Gondoskodását polgártársai vagyoni viszonyainak istápolására is kiterjesztette; hogy csak egyet említsek: a filokszera miatt vagyonuk nagy részétől megfosztott szőlőbirtokosokat a jövedelmeikben megcsonkított lelkészeket és tanítókat szőlőik újra telepítésének nehéz és kölcséges munkájában nagy buzgó- sággal és lelkesedéssel támogatja. (Lelkes éljenzés.) Hivatali szolgálata körében pedig a tisztikart, terhes feladataik megoldásánál atyai szeretettel segíti és első volt, ki fizetésük felemelésének kérdését felvetette és azt napirenden tartja. (Éljenzés.)

Ezért a 15 évi áldásdus tevékenységéért nyújtom én a közönség nevében Méltóságodnak a közpályán működő férfiú legszebb jutalmát : az elismerést és bizalmat.

Ezért a 15 év fáradságos munkájáért mondok én a vármegye közönsége és tiszttársaim nevében Méltóságodnak hálás köszönetét és tolmácsolom azt az óhajtásunkat, hogy alkotásaiban gyönyörködve, a haza és vármegyénk javára, szerettei és mindannyiunk örömére, boldog megelégedésben e vármegye élén még számos éven át éljen! (Meg-meg- ujuló, igen lelkes éljenzés.)

A vármegyei betegápolás, úgyszintén a közművelődés érdekeinek biztosítására javasolt 3%-es, illetve 0'5%-es pótadók megszavazása után, mely központi járulékok a községek költségvetéseibe lesznek felveendők és a községi adóval egy összegben rovandók ki és hajtandók be, — következett az. 1873. évi XX. t. c. 6. §-a értelmében az 1897-re megalakítandó lóavató bizottságok elnökeinek választása. Megválasztattak közfelkiáltással a homonnai, a szinnai és a sztrop- kai járások területére: Lukovits Géza, — a s.-a.-ujhelyi járás területére: Dókus Gyula, — a bodrogközi j. területére: Szerviczky Ödön, — a szerencsi és a tokaji járások területére: Potoczky Dezső, — a nagymihályi j. területére : Tliuránszky Ferenc, — a varannai és a gál- szécsi j. területére : Vladár Emil. — Becslőkiil • kinevezte a főispán a homonnai, a szinnai és a sztropkai járások területére : Degró Péter, Géczy

. Tényleg, a külvilággal szemben rideg, zárkozott kiilsejü, vas következetességgel. Azt hiszem, készakarva tanulta meg, hogyan kell ilyennek lenni s hogy nagy szenvedések terelték modorát ily irányba.

Atyja, a ministerelnőki tárcát oly sokáig viselt Tisza Kálmán ellen indított vad támadásoknak mindig szemtanúja volt s ekkor szerzett fájdalmas tapasztalatai egész életére kihatottak, ezek tették őt külsőleg oly hideg, elzárkózott természetűvé.

Nagy jellemek tulajdonsága, hogy a sorscsapásai csak felemelőleg hathatnak reájuk.

Olvassák el, kérem, a citált „Du Barras“ cikkelyt, abban aztán megismerhetik, hogy minő nagy hazugság az ő „gőgössége“, hogy menynyire nem lehetett ő sosem az a gőgös arisztokrata, aminőnek látják és hiresztelik, hanem a legmelegebben érző ember, legkedvesebb szív, minő embereknél csak lehet.

Midőn dacos hangja elhangzott a Házban s az üdvözlések árjából kiránthatja magát, haza siet családjához, hogy szeretettéi örömében osztozzék, vagy kis fiát tanítsa. Mint a puritán egyszerűség és a csendes boldogság hive kerüli mindenben a feltűnést, kerüli a zajt. S ha közéletünk ügyvivése csak napokra is szünetel, legott csegődi kastélyában találhatjuk, hol aztán már nem maradt egy csipetnyi sem a „rideg jégcsapból“; meleg rokonszenv sugárzik belőle, melylyel megnyer, lekötelez mindenkit, aki közelében van. Vidám kacagását visszhangozzák a park tölgyóriásai, ha lawn-tennisezése közben valami tréfa jól sikerült.

Mint sportsman alig múlható felül. Pisztolya biztos, karddal már vivómestereket is tett csúffá, lovagolni már gyermekkorában úgy tuIstván és Zékány József b. tagokat, állatorvosul Bor esik Gyulát, — az újhelyi j. területére: Bernáth Győző, Kun Frigyes és Bogyay Zsig- mond b. tagokat, állatorvosul Hlavathy Kálmánt, — a bodrogközi j. területére: Meezner Béla, Bárczy Balázs és Dombay Kálmán b. tagokat, állatorvosul Czéklássy Sándort, — a szerencsi és a tokaji j. területére: Bogyay Zsigmond, Szomjas Ferenc és Potoczky Kálmán b. tagokat, állatorvosul Zakár Jánost, — a n.-mihályi j. területére: Görgey Pál, Hajdinger István és Thuránszky Tihamér b. tagokat, állatorvosul Nagy Györgyöt, — a varannai és a gálszécsi j. területére: Cseley Lajos, Malonyay Ferenc és Molnár Béla dr. b.-tagokat, állatorvosul Pikna Pált.

Az alispáni jelentés vonatkozó pontjánál Kovács Gábor dr. bizottsági tag, ki a múlti közgyűlésen tette szó tárgyává a szerencsi szol- gabirói hivatalban felszaporodott hátrálékok dolgát, most lovagias kötelességének tartotta, hogy ismét felszólaljon és kijelentette, hogy Pintér István, a szerencsi uj főszolgabíró buzgólkodása*) folytán a viszonyok megjavultak és a hivatali állapotok most már Szerencsen is rendezetteknek mondhatók.

Most következett Heves-vármegye átirata a kvóta-kérdésben s avval kapcsolatban olvastatott, miskolezi Kovács Gábor dr. bizottsági tagnak hasonló szellemű indjtványa. A kifejlett eszmecseréről már lapunk múlt számában adtunk hírt, azért most csak a vonatkozó határozat közlésére szorítkozunk tehát, amint következik:

Amennyiben a kiegyezés tárgyát képező kérdéseknek csak egyik részét képezi a közös ügyek kiadásaihoz való hozzájárulásunk aránykulcsának megállapítása, — a vármegye közönsége pedig, ösmerve közgazdasági viszonyainkat, különösen pedig azt, hogy az adózó közönség közterhekkel anyagi erejéhez mérten már is túl van halmozva, — abban a meggyőződésben él; hogy a nemzet tovább fejlődésének veszélyeztetése nélkül a kiegyezés keretében nagyobb terhet elviselni nem képes : úgy Heves-vármegye átiratának, mint a beadott indítványnak . tudomásul vétele mellett a vármegye közönsége a törvényhozás mindkét házához külön felirat intézését egyértel- rnüleg határozta el, amelyben azt kéri, hogy olyan kiegyezéshez, mely a nemzetre az eddiginél nagyobb terhet róna, hozzájárulni ne méltóztassék.

A vármegye közigazgatási, árva- és gyám- hatósági 1897. évi költségelőirányzata tárgyában kelt ministeri intéz vényből mély sajnálattal értesült a vármegye közönsége, hogy a tisztviselő, segéd-, kezelő és szolgaszemélyzet fizetése és mellékjárandósága tervezett emeléséhez jóváhagyásával nem járult hozzá a kir. belügyi minister. Azért az ügy érdekében most újból feliratot intézett a közgyűlés.

A felolvasott ministeri intézvények sorából örvendetes tudomásul szolgált, hogy a keresk.- ügyi kir. minister évente s már a f. évi ápr. hó 1-től

*J Anélkül, hogy a személyes érdem kisebbítésére gondolnánk, fölemlítjük a főszolgabírónak derék és serény munkatársát, Gaál Jenő tb. szolgabiró, közig, joggyakorlót, aki, információnk szerint, nem kis mértékben részese a restánciák feldolgozásából származó érdemnek.; Szerk.

dott, hogy mint rekruta huszár a csikókat lovagolt be a regimentnek. Otthon gyermeke kedvéért táncol, danol, fütyül, kautsuk ember mutatványokra vállalkozik, másutt úgy tesz, mintha ki volna keményítve.

A köznép s mindazok, kik még mások, nevének kisebbítésével is szeretnek kissé kapaszkodni, csak „T. Pistá“-nak nevezték őt, jóllehet otthon még a legszűkebb családi körben is István volt az ő megszólítása már piciny korában is, mihelyt csak a szóra hallgathatott. Tizennégy éves korában nyilvánosan maturá- zott, tizenhét éves korában már doktor juris volt. A Házban először 24 éves korában szerepelt. Ezek miatt sok gúnyolódás szállott a „kis Herbertre“, mert tisztán „enfant protegé“-nak tűnt fel az ismeretlenek előtt. Tudománygyüjtés vé-. gett kerán beutazta a kontinenst ,s hosszabb időket töltött Német-, Fráncia- és Angolországban, diákkora óta azonban nem vitte pénzét külföldre. Nem látja őt sem Svájcz, sem tengeri fürdő, honem amikor csak teheti, hogy egyébb munkáját félreteheti, elmegy gazdálkodni s ott izzad egész naphosszat is a gazdasági munkáknál. Aki az általa kezelt birtokokon megfordult, aligha látott takarékosabban kezelt gazdaságokat. Melegen érző emberbaráti szive faluhelyt felkeresi a legnyomorékabb teremtményt is és segít azon, amennyire csak lehet. Jótékonyságairól fiatal kora dacára is már sokat lehetne Írnom, ha nem tudnám, hogy ő maga szereti legjobban, ha azok titokban maradnak.

Ezelőtt 16 évvel elnyerhette volna a grófi titulust, ha szerénysége vissza nem utasítja akkor. Azok, kik közelebbről megismerkedhettek vele, tudják, hogy ma is rá nézve bír legkisebb fontossággal ez a dolog. Csendes Gyula.

Folytatás az I. mellékleten.