Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1897-02-14 / 7. szám

Városunk vízhiánya.

Ahhoz az általános szokáshoz hiven, hogy valamely kérdést akkor hozunk • napirendre, a midőn nagy szükségben vagyunk: a város vízhiányát már egy forró nyári napon nemcsak e lap utján tárgyaltam, hanem akkor, mint illetékes forum, ezt a bajt hivatalos hatáskörömben is igyekeztem orvosolni. Fájdalom, hogy akkor sem az egyik, sem a másik módon nem tudtam eredményt elérni; mert hát ide is eljutott a hire annak az egyénnek, aki a hydrodinomikában oly jártasnak mondatott, hogy a föld felületéről megtudja határozni, hol kell kutakat ásni. A tisztelt városi képviselőtestület akkor, a költséges vízvezeték iránt szükséges munkálatok megkezdését mellőzve, a hydrotechnicus tudományában bizva, őtet kérte fel, hogy a szomjuhozó lakosságot bővizetadó kutakhoz juttassa.

A hires férfiú városimk határában meg is jelent; a maga szakértelmével azt meg is vizs. gálta; itt is, ott is meg lett érintve a sziklából vizet fakasztó vesszővel a föld; bő vizet tartalmazó kutaink közelében meg is ásatott egy pár uj kút, — de mielőtt az ezért a nagy munkájáért követelt tiszteletdij ügye lebonyolittatott volna, az uj kutak forrásai kiapadtak; mert hát azokban viz csak addig lehetett, ameddig a szomszéd kuttól elvezetett forrás vize előbbi lefolyását ismét meg nem találta.

Attól az időtől további lépések, legalább tudtommal, nem tétetteka a vízhiány orvoslására. S ma, miután lakosságunk száma szépen emelkedett, negyobb a vízhiány, mint volt akkor.

Abban a reményben vagyok, hogy, ha az eddigi szokástól eltérve, igy télviz idején fogjuk a vízhiány kérdését napirendre hozni, talán a forró nyári napok beálltával már azzal vigasztalhatjuk a már-már Tantalus érzéseit megös- merni kényszeritett lakosságot, hogy pár év múltán itt is lesz oly bőségben viz, amennyivel nemcsak szomjukat olthatják, hanem jut még arra is, hogy a felesleggel befalazott levezető csatornáikat is kitisztálhatják.

Ha a ministerium vízügyi osztályának statisztikai adataiba bele tekintünk: úgy fogjuk találni, hogy a vízhiány kérdésének megoldását az ország minden egészségre törekvő városában első rangúnak ösmerték fel és a lapályos vidékeken ártézi kutakat, a hegyes vidékeken a források összegyűjtésével vízvezetéket létesítenek.

Városunk fekvése a vízvezeték létesítésére nagyon kedvező; mert a nagy lejtő a természetes viznyomást maga idézi elő. Hegyeink talaja, mely trachyt, rhyolit, ryolithbrecia, tuff, tros, hydroquarcit, aluvium, lősz és nyirokból áll, bő forrásokat tartalmaznak. Hogy azonban azok önmaguktól fel nem törnek, oka az lehet, hogy az üledékes talajok alatt nyernek elfolyást és a vulkáni talajokon átvonulva a város belterületein ásott kutakban mesterségesen jönnek a felszínre. Azt a 8 forrást mely, a Magos-, Szár- Haj agos- és Várhegy völgyeiben található, ha megfigyeljük, azonnal szemünkbe tűnik, hogy körületük teljesen át van ázva s még forró nyáron is dágványos. Ez pedig azt igazolja, hogy e források sokkal több vizet lennének képesek előállítani, mint a mennyi kimerittetik, vagy természetes lefolyást nyer; de mert a források nincsenek kezelve, vízkészletük nagy része a nyirok-talajon alul elterül és dágványokat képez. A Magos-hegy és a Bányácska mellett

Gyönyörű idealizmus; túlhajtott beteges képzelet! Sajnos, hogy e rövid tartalmi kívánat nem képes nyújtani a lélek megragadóan szép rajzát, mely kárpótol még azért az utógondolatért is, hogy voltaképpen egy beteges lény mesés illúzióival állunk itt szemben.

Avagy talán nem is szabad nekünk ezt igy mondanunk. A mese, a tartalom világos, bebizonyított dolog, hogy az Írónő lelki világának képe. Nem von le értékéből az sem, hogy az utolsó pár sor ellenkezik a tényleges történettel, sőt ellenkezőleg ez egy igen erős argu- mentom, mely csak akültőnő szubjektivitásának és képzeletének képe, midőn saját lelkének tükrében, következmény gyanánt az abnormális szerelem őrjöngését mutatja meg. Valónak vélé azt, ami nem lehet egyébb, mint a beteges képzelet szükségképpen való következése.

De vájjon jogosan nevezhetjük-e ezt a szerelmet abnormálisnak, vagy beteges lénynek azt, ki ezt átérezi? Avagy szerelem-e ez tulajdonképen ?

A dekadens irodalom művelői nagy mosolygások között gúnyolnának ki, ha szemükbe mondanám, hogy igen: ez szerelem!

Ez ? Hogyan ? Hiszen ma szerelemnek egészen mást nevezünk. Hogyan lehetne szerelemnek nevezni Kovalevszka Szonja igaz érzelmét ? Hiszen ez csak vágyakozás s az is üres képzeleten alapiüó. Hogyan lehet szerelmet képzelni ott, ahol nincs ismeret, ahol egyik lény nem tudja, hogy merre van az a másik, akit szenvedelemmel keres, s midőn csak egy fantázia-képet kergetünk!

lévő’hegyek alkotta völgyben is van több és elég bő forrás, amelyek a bányácskai patakban a Rongyvába nyernek lefolyást. De meg ha a város keleti és délkeleti lapályos részén, a vasút jobb és baloldalán fekvő talajban 5 méter mélységbe leásunk, kavicsrétegen átszűrt legjobb minőségű vizet és nagy bőségben találunk. Ezt az állításomat nemcsak a magyar államvasutak javító főműhelyének telepén levő kutak, hanem a lovas kaszárnya tervbe vett építése alkalmával eszközölt vizmérések és vegyvizs- gálat hivatalos adatai is igazolják.

Három mód is kínálkozik tehát vízszükségletünk teljes fedezésére.

Az első az, hogy ha a hegyeinkben levő forrásokat egy közös medencébe összegyűjtve levezetjük a lakóházakba és nehány közkutba. Ez a legolcsóbb mód, mert miután a vásártér és a fő-utca magassági különbözeié 30 métert meghalad, a viznyomást költség nélkül maga a természet adja.

A második mód a bányácskai források egyesítése és bevezetése. Éhez azonban viznyomást már mesterséges utón kellene előállítani, mert az esés viszonyai a levezetésre ugyan kedvezők, de a lakásokba a víznek felhajtására nem elegendők, tehát előbb egy magasan elhelyezendő tárnába kellene a tervezett vizet feltolni, hogy aztán a természetes viznyomást megkapjuk.

A harmadik mód lenne, ha a régi Ronyva és ennek csatornájától határolt területen egy vagy több nagy kutat ásatnánk, ahonnan aztán a viz a vásártérre gőzgép segítségével két egymást tápláló vízgyűjtőbe felhajtatnék s abból saját nyomásával jutna a vízvezeték hálózatába.

Bármelyik módot választanok is vízszükségletünk fedezésére, mindenek előtt szükséges, hogy a képviselőtestület rendelje el azoknak a háztulajdonosoknak összeírását, akik a vizet lakásaikba bevezettetni óhajtják; számíttassa ki továbbá, hogy a többi lakosoknak, a legszárazabb nyarat véve, mennyi vízre lesz szükségük s ezt hány közkút képes fedezni. Egyidejűleg állíttasson a meglevő forrásokhoz vízmérőket, amely alig kerül valamibe, mert eliez csak két darab deszka szükséges és egy olvasni tudó ember, aki időnként feljegyzi a centiméterre felosztott lécdarabon látható vízmagasságot. Kérje fel a nagy- mélt. földmivelésügyi kir. minisztériumot, hogy vízügyi osztályából küldjön ki egy szakértőt a vízviszonyok tanulmányozásához.

Mindezek után megállapítva a legbiztosabb módot a vízhiány fedezésére: készíttesse el a vizvezeték-tervet. A vízvezetéki hálózat költségeit a háztulajdonosoknak fizetett évi bérösszegből törlesztendő kölcsönnek kell fedezni. A városra csak annyi teher háruljon, amennyibe a közkutak és ezek évi bére kerül.

Eperjesen 17 kilométerről vezették be a városba a vizet s a háztulajdonosok évenként és lakrészenként 1 ft 20—1 ft 50 kr. bért fizetnek. Beszterczebányán egy nagyobb úri lakásért 15 ft átlagos bért fizetnek évenként.

Az olvasóközönséget nem akarom a már létesített városi vízvezetékek rendszerével, költségeinek financirozás-módozataival untatni, csak röviden azt említem fel, hogy tudomásom szerint a városok nagyobb terhet magukra nem vesznek a vízvezeték költségeivel, mert az nagyobbrészt a háztulajdonosok terhét képezi.

A vízvezetékkel az egészségre felette fonÉn állítani merem, hogy ez ismerethiány nem zárja ki a szerelem léteiét. Ebből a vágyakozó hajszolásból önként világlik ki az akarat, mely a fantázia-képet a való alakkal óhajtja fölcserélni.

Kovalevszka nem lelte meg ezt a férfiideált s elsorvadt, vagy erőszakkal halt meg miatta.

Bármint legyen is : ez volt a szerencsétlensége s ez volt a tiszta szerelembe vetett hitének ,mélységes bizonyítéka.

Én önző vagyok s abnormálisnak neveztem ezt a szerelmet, mert nem minden pillanat nyújtja a hozzája has nló példát. Hogy helyesen tettem-e: nem tudom. Az én argumento- mom ehhez nem elég. Hátha, az a mindennapi „úgynevezett” szerelmi érzés, mely lépten-nyo- mon önként tárul élénkbe, ez az abnormális forma s amaz a Kovalevszka Szonja érzelme a nemes, de boldogtalanságában, elérhetetlenségében is megszentelő érzés az igazi. Hátha nem ez a zseniális nő hisztérikus, de mi, kik nem vagyunk képesek ezt a szerelemre való törekvést követni, mi vagyunk a degeneráltak.

Melyik igaz, Ítéljék meg mások.

Kovalevszka Szonja ideál, de nem a szó mindennapi értelmében. Az ideál és ideálizmus fogalma lehet túlhajtott, de semmi esetre sem jogosulatlan: ezt az ő lelki világa is élénken illusztrálja. Igazra való törekvés van benne, mely lehet ugyan boldogtalanságnak okozója, de a helyességet ettől még sem lehet elvitatni.

Hogy ideálista volt: nyilvánvaló ; de, hogy ideálistává tudott lenni: az félemlő. Ma kérketos kanalizáció kérdése is megoldható lesz. Pár év múltán városunk lakóinak legfőbb kedvező egészségi viszonyokat biztosíthatjuk; mert van jó hegyi levegőnk, lenne elegendő vizünk és a csatornák utján a város talaját is tisztán tarthat- nók. A kedvező egészségi viszonyok pedig a város rohamos emelkedését fogják maguk után vonni, mely hogy úgy megvalósulhasson: mindannyiunknak lelkesedéssel és szeretettel kell ezen kérdést támogatni és előbbrevinni. — Az egyetértéssel és ügyszeretettel teremteni, visszavonással és fontos kérdések elodázásával egy várost is oda lehet juttatni, ahová Lengyelország jutott: a „nye dosvolym“ jogának gyakorlásával.

Dókus Gyula.

A közigazgatási bizottság üléséről.

F. hó 11-én d. e. tartotta rendes havi ülését a közig, bizottság Molnár István főispán Öméltósága elnöklésével.

Az alispán havi jelentéséből kiemeljük, hogy a baleset következtében elhalt Polturák Vince II. oszt. vármegyei írnok helyébe Horváth Pál napidijas neveztetett ki. — A csendőrségi értesítő szerint a „Zemplén“ olvasóközönségének is tudomására levő perbenyiki betöréssel gyanúsított két kis-dobrai és egy kis- géresi cigány elfogatott és a kir. járásbíróságnak átadatott. — A járási faiskola-felügyelők intézményét életbe léptette az alispán; egyszersmind érdekelheti a közönséget, hogy Boze- rédj Pál, a selyemtenyésztés ügyének előmozdítására kiküldött ministeri biztos, működését már e folyó évben vármegyénkre is kiterjeszti. — Amerikába kivándorolt a múlt hó folyamán 36 egyén, visszaérkezett 18 egyén. — Zsidó zugiskolák nem találtattak.

A sztropkai izr. alrabbi elmozdittatása ügyében érkezett ministeri leirat indítványtételre kiadatott a tiszti főügyésznek; — a Sztrop- kón járt u. n. „csoda-rabbi“ üzelmeinek folytatólagos nyomozására pedig most már Haraszthy Miklós, a homonnai j. főszolgabirája küldetett ki.

Egy felmerült konkrét eset alkalmából fölirat intéztetett a pénzügyi kir. ministerhez, hogy a vármegyeszerte összesen még mintegy 7000— 8000 írtra rugó s vissza nem fizetett, u. n. ínséges kölcsön .késedelmi kamat-hátralékainak törültetése iránt intézkedni méltóztassék.

Gecsey Péter, tarczali ev. ref. lelkész folyamodására, és az u. n. ártéri kölcségek városi kezdésében támadt rendetlenség megvizsgálása céljából, vizsgáló bizottság küldetett ki Meczner Gyula közig. biz. tag elnöklete alatt.

A községeik megvizsgálásáról szóló 1896. évi jegyzőkönyvek bemutatásával még mindig késedelmező 5 járási főszolgabíró mulasztásuknak azonnal leendő jóvátételére felelősség terhe mellett köteleztetett.

A belügyi kir. minister értesítette a közig, bizottságot, hogy a Szerencsen állomásozó csendőrőrs létszámát 5-ről 7-re felemelte. — Itt említjük meg, hogy a leleszieknek most már negyed ízben benyújtott folyamodása csendőr-állomásért pártfogással felterjesztetett a belügyi kir. ministerhez.

Újítás a belügyi ministernek az az intézkedése, hogy a községi jegyzői szakképesség

dünk, hogy nem vagyunk ideálisták. A természettudományok letagadják a vallás isten fogalmát s helyébe léptetnek erőt, energiát és számot, tehát a legvaskosabb reálizmust. Milyen szépen kimutatta „ennek a helytelenségét Kovalevszka Szonja. O, aki az ideális érzelmű lélek példányképe, egyike a legkiválóbb szám és természet tudósoknak északi hazájában. A párisi „halhatatlanok“ akadémiája is megkoszorúzta e működését.

Látni való, mily ellentétes elemekből állott ez a megragadóan érdekes lélek. S ebben követik őt a nők általában. Ez ellentétek különben végtelen egyszerűek, ritkán nagyszerűek s magából a női lélek végtelen, hogy úgy mondjam, velük született finomságából magyarázhatók. Ezek az ellentétek a legnagyobb mértékben kiszélesültek e kitűnő lélek egész jellemében. Jól tudta: mi a nőnek rendeltetése és kötelessége. Szerelemért sóvárgó, követelő lelke talán éppen ezért is nem érte el ezt a nemes célját.

Nem kontraszt ez az állítás, csak annak látszik. O az ő rendeltetését és kötelességét nem magyarázta félre, csak erős vágygyal túlhajtotta s innen magyarázható a szerelemnek túlságos keresése és ebből természetszerűen következik, hogy a tiszta igaz szerelmet ily körülmények között soha meg nem élvezhette.

Michelet azt mondja „L’Amour“ c. müvében: A nő egy ádáz végzet súlya alatt van. A természet a férfit halmozta el kegyével, a nőt gyengévé, szeretővé s olyanná tette, akinek szüksége van folyvást szerettetni és védetni.

Folytatás az I. mellékleten.