Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1897-02-14 / 7. szám
Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA MEGrJELElTIZ; as^EbTIDEEST S Sátoralja-Ujhely, 1857. február 14. 7. (1899.) Huszonnyolcadik’évfolyam. HIRDETÉS DÍJJÁ , hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények -a kiadóhivatalhoz intézendők. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . .6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 „50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. Takarékoskodjunk.*) Péchy Zsigmond főispán és Kassa sz. kir. város több tekintélyes polgárának közreműködésével megalakult a takarékegyesület, mely Kassán f. évi január 1-jével meg is kezdte működését, s a rövid egy hónap elforgása alatt oly szép eredményt képes felmutatni, hogy az országban ma már virágzásnak örvendő hasonló intézetek alakulásuk alkalmával olyat felmutatni képesek nem voltak. Mert főcélunk az hogy a nép zömét és minden osztályát a takarékosságra serkentsük és buzdítsuk. Mert minden embernek, úgy a gazdagnak mint a szegénynek, takarékoskodnia kell, mert úgy a hivatalnoknak, a kisiparosnak és a gyárakban stb. alkalmazottaknak életében előjöhetnek oly örvendetes vagy szomorú napok, a mikor a megtakarított fillérekre égető szüksége van, mely őket megmenti az adósságcsinálástól s az avval járó gondoktól. Ausztriában Német- és Franciaországban, sőt más országokban is a nép sokkal inkább takarékoskodik, mint a mi magyar népünk s igy főcélunk az volt, hogy takarékosságra serkentsük őket. Ezzel előmozdítják saját jólétüket és a magyar nemzetnek vagyonban való gyarapodását is, mert a nyugati államokkal szemben mi magyarok még igen-igen szegények vagyunk. Pedig Magyarország népe földjének jósága s egyébb terraészetadta kincsei folytán, gazdagságban vetekedhetne a világ bármely országával, ma éppen úgy takarékoskodnánk mint ők. igaz, hogy vannak Kassának tekin*) Közérdekű voltánál fogva a .,Kassai Hirlap“-ból vottük át és a Kassán megalakult, sőt a közjóra ottan már is eredményesen miiködö „Takarék egyesület“ eszméjét itt üjhelyben és a vidéken melegen ajánljuk az irányadó körök ügyszeretetébe. Szerk. TAHCA. Abnormális szerelem. — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — Irta,: Zombori Andor. A cim elég szokatlan s talán nem is fejezi ki egészen és teljesen azt a lélektani ritkábban előforduló jelenséget, amelylyel — aktualitásánál fogva — az alábbiakban foglalkozni akarok. Abnormálisnak nevezhetem, mert kiválik a mindennapi jelenségek megszokott köréből s elénk tárul a maga meztelen fenségében, hatalmába kerítve minden érző idegünket, megmutatva egy másik világot, amelyről álmatlan éjszakákon hallucinációk és sejtelmek között ébren álmodik a vágyakozó lélek. Abnormálisnak nevezem, mert önző vagyok s mert nem tudok felemelkedni ez érzelem tiszta magasztosságához, még akkor sem, ha azt meg is értettem. Egy könyv van előttem, amelyben egy nő rajzolta le a saját lelkének képét. Idegen címmel keresztelte el a könyvét, hogy a mindig kiváncsi, hétköznapi emberek rá ne ismerjenek az ő küzködő, ezernyi vágyakozó érzelemmel telt lelkére, hogy se a kárörvendés, se a sajnálat ne sértse meg az ő tiszta ideálizmusát. De ráismertek; a vele született női szubjektivitás sokkal erősebben nyilatkozott meg, sem hogy gondolatai reflex-képekké ne váltak volna, ne mutatták volna meg azt az elrejteni télyes pénzitézetei, a hova a lakosság bizalommal viheti s rakhatja be megtakarított filléreit; teszik is azt azok, a kikben megvan a takarékossági hajlam. De a kassai takarékegyesület leginkább azok részére alakult, a kik még máig sem gondoltak a takarékosságra, pedig módjukban volna azt könnyű szerrel tenni, hogy esetleges szükségben módjuk lenne mihez nyulniok. Mi tehát első sorban azokhoz fordulunk, a kik máig is nem takarékoskodtak, s kérjük próbálják csak meg. Csak egy kis vasakarat kell hozzá. Tegyenek félre hetenkint egy koronát, bizony jól fog esni öt év múlva, ha közel 300 korona fog összegyűlni, avval aztán szabadon rendelkezhetnek. Az öt évi köteles befizetés csak öztönözni fogja őket a takarékosságra, ez egy kis kényszerezköz, mely más pénzintézeteknél nincs, mely hivatva van jótékonyan előmozdítani az embernél a takarékosságot. A hány koronát képes valaki egy héten megtakarítani, közel annyai 300 koronája lesz a takarékegyesületben 5 év múlva, a mely összeg aztán rendelkezésére áll. Aki elköltözik, vagy nem képes fizetni, az 5 év letelte előtt is visszakapja befizetett pénzét. Az eddig befizetett járulékok egy krajcárig is helybeli intézetekben vannak elhelyezve, hogy az egy napig se heverjen kamat nélkül, sőt a felmerült költségeket is az igazgatóság rakta össze és előlegezte. Ha majd már egy tekintélyes összeg egybegyült, akkor meg fogja a takarékegyesület tagjainak olcsó kölcsönök nyújtását kezdeni, mely a hivatalnoknak, kereskedőknek, iparosnak stb. igen előnyösen fog kölcsön adatni, miután a kölcsönösszeg visszafizetését öt éven át heti lefizetésben eszközöltetik, a mely heti szándékozott világot, amelyben olyan sok volt a ki nem elégített nemes vágy, olyan gyakori a köny s olyTtn kevés a meleg, a vidámitó verőfény. Kovalevszka Szonjá-ról*) beszélek. A szépséges ezép nő, kiben a mély tudományosság bámulatos hármoniában egyesült a tiszta érzelmek és sóvárgó vágyakozások óriási sokaságával, pár évvel ezelőtt halt el; egyik könyve azonban most jelent meg Lipcsében, felidézvén az oly hamar elhalt zseniális Írónő emlékét s megmutatván lelkületét is, melynél különösebbet s egyszerűbbet, nemesebbet "sem képzelni, sem ismerni nem lehet. Nem a könyvet akarom ismertetni, megteszik ezt helyettem azok, akik a külsőségét akarják kritizálni s nem az okok forrását megismerni. Engem az az erő ragadott meg, amely a meggyőződés legyőzhetetlen hitével párosulva jellemez egy szenvedő, mártír lelket. Kovalevszka Szonja szerelemre született, a szerelem megismerésére törekedett és a szerelem élvezése nélkül halt meg. Meghalt. Sóvárgó, tűrhetetlen vágya megemésztette a küzködő szervezetet, vagy, mint mások állítják, elkeseredve, elfáradva a hasztalan, céltalan küzdelemben, önmaga készítette el magának a méregpoharat. Amaz szebb, ez valószínűbb : különben pedig egyre megy. •) Ez a nó volt különben, aki hasonlóan a fráncia „zseni-nök“-höz (Georg Sand, stb.) Nansennek irt egy pár levelet, végtelenül érdekes és egész lelkét megmutató tartalommal. Mindezekről most jelentek meg Németországban egyes adatgyűjtemények s most jelentek meg az írónő egyes munkái is (B. Vera, Jugenderinnerungen). Szerk. lefizetések, úgy mint részjegybefizetések az évi elért kamatjövedelemben részesülnek. Ha valakinek például 250 koronára lesz szüksége, azt megkapja 6% mellett és törlesztheti 5 év alatt heti egy koronával. A befizetett heti egy koronák azonképen kamatoznak a részjegy-tulajdonosnak s igy visszakapja haszon címen a fizetett kamatokat, ezáltal a kölcsönvett összeg csak l°/o-ba kerül. Magyarországon számos hasonló intézetek vannak, melyek milliókat forgatnak és a népnek valódi áldása, mert a takarékosság révén terjeszti a jólétet és enyhíti a nyomort s elejét veszi a munkás-kérdésnek. Felkérjük azért városunk intelligens közönségét, hogy a nép minden osztályát igyekezzenek takarékosságra serkenteni és meggyőző okokkal arra bírni, hogy ők ez egyesületnek tagjai sorába belépjenek s maguk és esetleg családjok részére takarékoskodni törekedjenek. Magyar népünk, hogy boldoguljon, nem elegendő dolgoznia, de takarékoskodnia is kell, mert ezt teheti, de arra tanítani és szoktatni kell.*) *) Epilógusként ide igtatjuk Lukács László pénzügyi kir. ministernek az idei állami költségvetés tárgyalása alka'mával mondott s aranyigazságot tartalmazó szavait: „Ha panaszokat hallunk a megélhetés nehézsége miatt, azoknak igen jelentékeny része nem az objektív körülmények rosszabbodására, hanem arra a szubjektív körülményre vezethető vissza, hogy az egyéni igények minden mértéket meghaladó módon emelkedtek; hogy a fényűzés oly mértéket öltött, mely sem az egyének társadalmi pozíciójával, sem vagyoni viszonyaival arányban nincs. Ez az, ami az embereket, igen sok esetben elégedetlenné teszi sorsukkal. Ez oly társadalmi baj, melyben a kormány sajnálkozhatik, melyet meg is róhat, de melynek korlátozása, vagy megszüntetése nem áll hatalmában.“ — De hatalmában áll s önmaga iránt való kötelessége magának a társadalomnak, hogy a bajt gyökerestől irtsa ki és gyógyítsa. Az erre való hivatottság igényével foglal helyet társadalmunk életében a „takarék-egyesület“, mely, kívánjuk, hogy nálunk is mihamarább találja meg a vállalkozásábán szerencsés zászlóvivőt! Szerk. Egy asszonyról szól a könyv, akinek meg van mindene, gazdag, előkelő s aki mégis koldus. Igen, ott, ott bent, ahol a vágyak fogannak, ahol a sóvár kívánság tüze gyulád föl, ahol rettentő harcot viv az ellenkező érzelmek tábora: ott érez valami nagy, nagy ürességet. A vágy nem hagyja nyugodni, a sóvár kívánság űzi, tettekre kényszeríti, az érzelmek örök harca pedig lassú égéssel emészti az egészséges testet. A hosszú, nehéz, fárasztó keresés, hogy a lélek megtalálja a lelket, hogy az a mélységesen nehéz és igaz szerelem felolvadjon a hasonló érzelem tiizéhen, mindig elérhetetlenebbé válik s a küzködésben elfáradt megcsukló lélek, mint egy hörgő gúnyos kacagás csúfolja ki a dőre, céltalan reménység hiábavalóságát. De csak egy percig; az akció sokkal nagyobb, semhogy a reakció elmaradhatna; a szemlélet, a hiábavalóságot felmutatja, de az örökké remélő lélek sírva sem adja fel a kiszínezett boldogság lehetőségét s egy mártír nemességével tűr, egy megvadult vakmerő elszántságával hajszol újabb utakon s elcsigázott testtel, lélekkel veti magát egy elébe kerülő jött-ment karjába, akiben szerelmet lát: a szerelmet a nemest, a nagyot, az igazit s mindenért kárpótolót. S megy a feltalált ideállal, akit messze kerget az abszolutizmus uralma, megy Szibéria havas mezőire, hogy elérvén lelkének egyetlen vágyát: a szerelmet, hogy teljesítse a nő kötelességét s letörölje a férfi, homlokáról az izzadás csepjeit, a melyeket Szibériában is kihúz a testből az öldöklő munka s hogy a fehér országban is édes megelégedéssel töltse be a szerető férfi hajlékát. A Zemplén mai száma tizenkét ölelni.
