Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1897-01-31 / 5. szám
Vármegyei ügyek. A belügyi kir. minister rendelkezése következtében az országos közegészségügyi tanács beható tanácskozást folytat a javaslat fölött, hogy a vármegyei és városi törvényhatóságokat pótadóval terhelő betegápolás az állam feladatai közé miképpen soroztassék. A földmivelésügyi kir. minister, Andrássy Sándor gróf gazd. egyesületi elnök közbenjárásával, ezer forintot küldött az egyesület számára, hogy ahból az állami segedelemből a vármegyénkben létesitendő mezőgazdasági ismétlő iskolák ügyének megvalósításában az illető községeket támogassa. A közigazgatási bizottság legközelebb febr. hó 11-én, d. e. 9 órakor tartja rendes havi ülését. Állami anyakönyvi statisztika.*) A nagy-polenai állami anyakönyvi kerület 5 községében az elmúlt évben születés 124, házasság 19 és halálozás 45 eset bejegyzésével szerepel. — A s.-a.-ujhely-vidéki anyakönyvi kerületnek, melyhez négy község tartozik, anyakönyvi statisztikája ez: születés volt 97, házasság 12, halálozás 61. — Az alsó-bereczkii anyakönyvi kerületben 1896. évben született 183 lélek, meghalt 116, szaporodás 67. Házasság köttetett 28; ebben 3 vegyes. — A havaji áll. anyakönyvi kerület 12 községében az elmúlt évben 111 születés, 14 házasság, 52 halálozás esete van elanyakönyvelve. — A lndmóezi anyakönyvi kerület 6 községében, a múlt év folyamán született 124 gyermek, meghalt 86 egyén, tehát a szaporodás 38, házasságra lépett 12 pár. —- A velejtei anyakönyvi kerületben a fefolyt 1896. évben 89 születés, 66 halálozás és 24 házasság esete van elanyakönyvelve. — A czéki állami anyakönyvi kerületben a múlt évben született: 91, meghalt: 51 egyén, házasságot kötött 30 pár. A kerülethez négy község tartozik. — A szedliszkei áll. anyakönyvi 'hivatalnál 1896. év folyamán bejegyeztetett: 12 házasság, 97 születés és 58 halálozás. Vásár-áthelyezés. Az Abauj-Torna-vár- megye területéhez tartozó Forró községben a folyó évi április hó 25., augusztus hó 15. és október hó 4-re eső országos vásárok ez évben kivételesen április hó 13-án, augusztus 12-én és szeptember hó 23-án tartatnak meg. Pótállatvásár. A kereskedelemügyi kir. miniszter megegedte, hogy Ung vármegye területéhez tartozó Szobráncz községben a múlt évi szeptember hó 14-ére és november hó 4-ére esett, de elmaradt országos állatvásárok helyett folyó évi február hó 1-én pótállatvásár tartathassák. Levelezés. Tokaj, 1897. jan 25. A tokaji kaszinó f. hó 3-án tartotta 1896. évi rendes közgyűlését Füzesséry Ödön főszol•) Mindazokat az anyakönyvvezetöket, kik még nem adtak lapunk számára rövid statisztikát, most utóljára kérjük, szíveskedjenek közleményeiket hozzánk, legkésőbb febr. hó 6-áig eljuttatni. Szerk. magamat. Ki vagyok merülve. Ez az örökös, idegsorvasztó, megemésztő munka.... (felugrik a pamlagról, le és fel járkál izgatottan a szobában és kapkod a fejéhez. Sóhajt.) Ah! Igen ez az örökös, lázas munka egészen kimerített. Hát nem boldogabb az a zsákhordó, aki napi nehány krajcáért, ami kenyérre kell neki, a testével áll ki az élet harcterére, mig én egy egész életen keresztül az agyammal munkálkodom semmiért, egy hiú ábrándért, az emberiség, a haza jóvol- táért. (keserűen fclkaeag) Hahaha! Bolond vagyok, bolond, de ez a végzetem. Én: (félénken közbeszólók) Megegyezésre jutott Nagyságod a kiadóval? Mikor jelennek meg összegyűjtött munkái ? A lángész: Ah, jó, hogy eszembe hozta. Hát még ez is. Nem elég ez az idegölő, folytonos szellemi munka, amit évek óta végzek, még fizikai munkákkal is kell fáradnom ? Én: Hogy-liogy? A lángész: Hát még le kell Írnom „Ösz- szegyüjtött munkáimat. “ Én: Nem másoltathatja le Nagyságod valami íródeákkal? A lángész: De hiszen előbb csak nekem meg kell Írnom. Fin:?? A lángész: (fölénynyel mosolyog) Hja, édes fiatal barátom, maga még bizonyosan annak a materiális truppnak a behatása alatt áll, akik Írnak. Jön egy röpke, üres gondolatuk és sietnek azt különböző szószokba felereszteni, hogy minélelőbb ércre válthassák elmeszüleményeiket. Ugy-e igv van? De én mikor egy igazi gondogabiró elnöklete alatt. Az egyesület 65 beiratkozott taggal 3 évre ismét megalakult, megalakítván tisztikarát ilyeténképpen: elnök: Füzesséry Ödön, alelnök : Horváth János, pénztáros: Vígh Endre, ügyész : Engel Jakab dr., jegyző : Fénykövi Jakab, háznagy: Kudász Kálmán. A választmány 12 rendes és 2 póttagból áll. A jövő évi költségelőirányzatot 327 ft 25 kr. szükséglettel és 376 ft fedezettel a közgyűlés elfogadta, az eddigi lapokat mind megtartotta. A közgyűlés legérdekesebb tárgyának mondható Fénykövi Jakab jegyzőnek az 1896. évről szóló jelentése, mely a kaszinónak nemcsak 1896-iki, de mintegy milléniomi emlékképpen, körülbelül 10 évi történetébe engpd betekintést. Múlt év, tehát 1896. december 6-án volt 11 éve — így szól a jelentés — hogy a kaszinó Bergler Gyula prépost elnöklete alatt tartotta első közgyűlését, melyen megalakult. — Hetvenen voltak akkor, kik e kis kör kibontott zászlója köré csoportosultak, s ma már számuk leolvadt 12-re: Bollner Károly, Frisch Vilmos, Gutmann Adolf, Krőczer László dr., Kohn Emá- nuel, Kohn Áron, Paulay Gábor, Ries Salamon, Reiner Dávid, Springer József dr., Székely Károly, Zákó Soma. Az 1886-ik évtől kezdve — megjegyzendő, hogy az egyesület 1890. aug. 25-től a nagy fűztől kezdve 1893. márciusig szünetelt — volt a kaszinónak 503 rendes és 8 kültagja; legtöbb volt a tagok száma 1896-ban (74) és legkevesebb 1889-ben (54). Kültagok 1888-tól fogva nem iratkoztak be. Két hónapon át volt a kaszinó tagja 4, egy éven át 64, két éven 22, három éven 16, nyolc éven 1, tiz éven át 3, tizenegy éven át 12 egyén. Ha figyelembe veszszük, hogy városunkból mennyi hivatal áthelyeztetett más városokba, a melyek tagjai kaszinónk nagy kontingensét alkották ; ha felgondoljuk a városunk lakóira nehezülő mostoha viszonyokat, csak dicsérnünk kell a kaszinó intéző köreinek ügybuzgóságát, hogy a tagok létszámának gyarapításával, anélkül, hogy a kaszinó műveltségi színvonalát sülyedni engedte volna, az anyagi föllendülésnek s evvel természetesen a szellemi élet élénkebb fölpezs- dülésének hathatós előmozdítója volt. Hogy pedig e föllendülés megtörtént, csakis annak tulajdonítható, hogy amidőn 1893-ban a kaszinó a régi szervezettel uj életre kelt, az intéző körök belátták azt, hogy a házi kezelés célhoz nem vezet, amellett a kaszinó nem „ekzisztálhat“, tehát az „Aranysas“-fogadót tűzték ki helyiségül. így kevesbedvén a fentartás költségei, lehetővé vált a tagsági dijak leszállítása 10-ről 6 ftra, ami, természetesen, a tagok számának növekedését, ez viszont a deficit elenyésztét, szóval a kaszinó anyagi ügyeinek konszolidációját eredménezte annyira, hogy már nem tolul előtérbe, mint eddig évente történt, szüntelen a lét, vagy nemlét kérdése. Régi adósságok kifizetése, 200 ft körül levő készpénz, 450 ft értéket képviselő ingóvagyon az ujult munka szép eredménye. A pénztár kezelése mintaszerű volt a lefolyt 1896. évben, mi is a Vígh Endre érdeme. A múlt év végén mutatkozik 185 ft 15 kr. fölösleg. Elhatároztatott, hogy a pénztári maradványból legalább 100 ft. könyvek vásárlására, könyvtár alapítására fordittassék még ez 1897. év folyamán, hogy igy a tagok családjuk tagjaival együtt otthon is mívelődhessenek, kik az olvasó helyiséget a város helyrajzi fekvése miatt nem látogathatják, a kaszinó hasznát otthon is élvezhessék. latom van, annak kidolgozása napokat, mit mondjak, heteket vesz igénybe. Hány álmatlan éjszakát töltöttem itt Íróasztalom mellett bámulva a gyertyavilágába, mialatt agyam minden rostja, idegem minden szála a legóriásibb munkában volt. így kerekedtek aztán ki hirtelen jött ötleteim hatalmas eszmékké, melyek országot-vilá- got fognak érdekelni. így van ez édes barátom. És kár lett volna minden percért, amit az írás fizikai munkájára szántam volna, mert azt mind elmélkedéseimtől,gondolkodásomtól vontam volna el. (Büszkén kiegyenesedik. Én növekvő.. bámulattal hallgatom) Tudja hol vannak az én „Összegyűjtött munkáim“ ? (Homlokára üt) Itt! Én: De hát a világ, a bírálat igy nem vehet tudomást.... A lángész: Melyik világ? Az az ostoba nagyképü társaság, amelynek nem értem rá hízelegni, mikor az alkotás láza elkapott. Látja az a kicsiny, de józan csapat, amely éppen oly mellőztetésben részesül a hatalomtól, mint én, elismer engem és ünnepel. Ez nekem elég, ez nekem fényes elégtétel. Nézzen ide. (Felmarkol íróasztaláról egy csomó tiszta papirost, amelyeken csak egy-egy sornyi cim van: „A szerelem teóriája,“ „A természeti vallás,“ „Shakespeare, mint plagiátor“ stb.) Mennyi dolgozni való. Mennyi parlagon heverő eszme. Csak ráérnék, időm jutna, hogy leírjam a már kész munkákat, tanulmányokat. Ah, de véges és rövid a lét, ennyi szép terv keresztülvitelére, ennyi eszme megtestesítésére. Valóban szerencsétlennek érzem magamat 1 (Szinházi állásban arccal rádöl a pamlagra. Szünet.) En: (kezdem magamat kellemetlenül érezni.) Voltak kaszinónknak nemesszivü segítői is, kik a súlyos válságok idején támogatták, a föloszlástól megmentették. így Fried Lajos dr. és Székely Károly 1885-ben 200 ftot előlegeztek; Zákó Soma, Paulay Gábor, Szokolay Emil 1886-ban 20—20 ftot adományoztak a kaszinónak. A kaszinó olvasóterme valóban oly bőven van ellátva a napi, heti, havi, időközben megjelenő lapokkal, hogy ott egyesületünk minden rendű és állású tagja megtalálhatja a neki szükséges szellemi táplálékot. Ezek a lapok jártak a lefolyt évben: Egyetértés, Pesti Napló, Magyar Hírlap, Pesti Hírlap, Pester Lloyd, Vasárnapi Újság, Hét, Borsszem Jankó, Fliegende Blätter, Bolond Istók, Zemplén, Tokaj-Hegyalja, Borászati Lapok, Szőlő- és Borgazdasági Lapok, Adalékok Zemplén-vármegye történetéhez. 1896-ban volt 1 rendes és 5 választmányi gyűlés. Az 1896. év mozgalmaiból, édes hazánk ezer éves fennállásának ünneplése alkalmával, midőn városánkban is eléggé mozgalmas és följegyzésre érdemes események folytak le, kaszinónk is hőven kivette a maga részét, amennyiben annak tagjai önmaguk, sőt gyakran feleségeik és gyermekeik is közreműködtek egyikmásik műkedvelő előadáson. Ezután is gondja lesz a választmánynak arra, hogy időközi felolvasásokról gondoskodjék, társas összejöveteleket rendezzen, belevonván a nőket, mint a társas élet éltető lelkeit. Mielőtt jelentésemet bezárnám — végzi a jelentés Írója — ama kivánatomnak adok kifejezést, hogy a Tokaji Kaszinó, mint az értelmiség középpontja (t. i. nálunk), nemes hivatását városunk javára, ahol reá igen sok üdvös munka teljesítése vár, minél fényesebben betölthesse. Ebben a kívánatban mi is őszinte szívvel osztozunk, megbővitve azzal, hogy virágozzék e kaszinó még díszesebben, ha lehet, mint eddig; munkáljon közre abban az irányban, hogy minél alacsonyabb legyen az a válaszfal, mely a társadalom különféle rangú, állású, vallásu tagjai közt a XX. század előestéjén még mindig fenn áll, s amely megölője minden bizalmas társas érintkezésnek, a közjóra irányuló számos nemes törekvésnek. Mert, tessék elhinni, fennáll még a kaszt, bár nincs hivatalos neve, nincsen elismerve létezése; aki annak falain felül emelkedik és tulteszi magát elavult törvényein, úgy jár, mint t. barátunk, Fénykövi (Finkelstein) Jakabt: lehet ő akármely egyesületnek munkás, ső egyben-másban pótolhatatlan tagja, lehet hivatásának híven megfelelő ember, üldözés, ádáz gyűlölet lesz saját felei részéről osztályrésze. Nálunk van még mindig, úri daloskor, úri kuglizó, úri vívókor, rendeznek úri bált — melyeknek nem lehet tagja senki emberfia, ha állása a földesuraságon, adóhivatali tisztségen, járásbíróságon alul kezdődik. Az iparosok, a földmivesek, értelmes, melegszívű vezér hiányában, minden szellemi élvezettől, az önmivelés minden eszközétől elzárva, a korcsmában, legmagasabb fokon a tűzoltóság, vagy énekkar keretében találják fel, persze óriási fogyatékos mértékben, azokat az eszközöket, melyekkel, jól vezetett olvasókör hiányában, tudásvágyuknak, társulásra serkentő hajlamaiknak áldozhatnának. D K. * III. Ha megengedi, távozom. . . . A lángész: (felemelkedik a pamlagról) Ne menjen még fiatal barátom. Tekintsen körül egy kissé műhelyemben, ahol (keserű gunynyal) „hallhatatlan“ müveimet alkotom. Én: ?? A lángész: Ön kórdőleg tekint rám. Ismét ugy-e konkrét eredményt szeretne tőlem látni, köteteket, ujságcikkelyeket, vagy efféle bolondságokat! (affektáltan) „Vanitatum vanitas /“ Egy szó, mint száz: nem akarok lesülyedni az úgynevezett céhbeli irók sablonos szektájába, akiket aszerint mérlegelnek, hogy mennyi művök jelent már meg nyomtatásban. Az igaz iró a lelkében koncipiál és ezzel nagyobb hasznot hajt az emberiségnek, mintha könyvtárakat adna ki. így van ez, mon eher ami. No, de most már igazán a testet-lelketölő fizikai munkára kell magamat adnom, egy bölcselmi tanulmányom már régen készen van, — csak meg kell Írnom. Nem bánom, tehát, ha magamra hagy. En : (eltávozom, de tiz-tizenöt perc múlva látom a lángészt, amint egy hölgygyei a sétatéren fel és alá járkál, miközben az emberek rugdosva magyaráz zák egymásnak: „Ott megy a hires író!“ „Milyen érdekes arc.“ „Igazi zseni-nziognomia“ és igy tovább.) III. (A kórházban.) A lángész: (a kórágyon fekszik, sápadt arccal, beesett szemekkel, haldoklik, gyenge hangon) Tehát ez a vég! Éreztem, tudtam már régen, hogy ez soká nem tarthat. A szakadatlan munka áldozatot követelt. Megnyugszom a sors rende- léséb en. Csak egy búsit, egy keseríti meg a Folytatás az I. mellékleten.
