Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1897-01-24 / 4. szám
No, de várj csak, gondolta magában, ezt megkeserülöd s pici kezét ökölbe szorítva tűnődni kezdett, hogy mivel tudná ö ezt a rajta esett sérelmet megboszulni. Megboszulni, de úgy, hogy sohase feledje el az a kiallhatatlan ember, aki többre becsül egy forró feketét az ő csókjainál, amikért azelőtt, állítása szerint, leszedte volna a csillagokat is az égről. Panaszos sóhajtás tört elő keb'éből. Azelőtt, azelőtt . . . Milyen másképpen is vo't az azelőtt, mikor még őtet szerették. S miközben selymes pillái átnedvesedtek a szemeibe to'u'ó könyektől, úgy gondolta, hogy legjobb lesz, ha megöli magát, mert már úgy sincs mit keresnie ezen a sáros földtekén. Minek is élne tovább, ha már senki sem szereti. Meglövi magát aztán punktum. Mi kell az egészhez ? Semmi. Kihúzza a fiókot, kiveszi belőle a revolvert, félre tolja a nikeles reteszt, felhúzza a kakast, behunyja a szemét, megnyomja a ravaszt, aztán puff ... a revolver egy nagyot dördül, a szoba megtelik füsttel és ő meg lesz halva. Jöhet aztán az a kiallhatatlan ember. Hiába fog sírni, hiába fog térdelni, hiába fogja kezeit, ajkait csókolni, hiaba fogja kérdezni : cicuskám miért tetted, ki bántott? azért sem fog hozzá szólani, hanem fogja hagyni sírni, könyörögni. Igen-igen, igy tesz, igy boszulja meg magát azon a kiálhatatlan emberen. M'g a szép asszony a boszutervvel foglalkozva idegesen hánykódott a széles pamlagon, Jenczy ur a csésze tartalmát meg megöblegetve jóízűen fogyasztotta s miután a leülepedett cukoriszapot is kikanalazta, a csészét visszatette az asztalkának sakmezőkre osztott táb'ájara, illatos szüzdohányt tömött pipájába, melynek füstjéből a művésziesen eregetett gyűrűiket ritka gyakorlott- sággal bökdoste keresztül. Jenczy ur úgy 40-42 év körül lehetett. Oszbecsavarodó, azelőtt koromfekete hajaval, érdekes barna arcával és az elhízásra való hajlandóság nyomait magán viselő, de azért még mindig dalias termetével azok közé a szerencsés emberek közé tartozott, kiket a nagy többség érdekeseknek és rokonszenveseknek tart és akik a roszat hamar elfeledve a legtöbb esetben meg vannak elégedve helyzetükkel. Néha-néha elfogta ugyan a vágy az ott hagyott huszár élet után. Szeretett volna ismét a szakasz élén végig lovagolni a városon, mint ahogy azt azelőtt tette ; de imádásig szeretve nejét ez csak olyan percekig tartó, múló vágy volt és mindössze annyiban nyert kifejezést, hogy a falra akasztott vaddisznó bőrön keresztben pihenő kardok egyikét leakasztotta és azt amúgy huszármódra megforgatva büszkén emlegette, állítása szerint, a legszebb vezényszót »kardot ránts 1« — »vágtába indulj 1 1* A szép asszony egy nézése elég volt azonban, hogy ezt a gyynge kitörést is megbánje, a mely után mint a csínyen ért gyermek szégyenkezve akasztotta vissza a kardját az őzlábu fo- gesra s telesége kezeit csókolgatva sietett kije lenteni, hogy, de azért egy édes kis feleség többet ér egy huszárezrednél is. A Mindenható tudná megmondani, hogy hány füstkarikát bökött volna még Jenczy ur a pipaszárával keresztül, ha kedvelt vizslája, mely addig karikába hajolva feküdt a dívány előtt, föl nem áll és hataval oda nem dorzsö ődik a csizmája sarkához, mely érintésre úgyszólván folrez- zent álmodozásaiból. önkénytelenül nyúlt órája után, melyre egy tekintetet vetve gyöngéden veregette meg a kutya oldalát és hízelgőén mondogatta: jó kutya vagy, derék kutya vagy, Nacuka. Éppen idejében költöttéi fel, hogy elbúcsúzva a-szonykád- tól a dolgom után lássak. Még vagy kettőt nyújtózkodott, aztán helyre húzogatva a zubbonyán keletkezett gyűrődéseket nesztelen léptekkel indalt neje szobája felé. Óvatosan nyitotta szét az ajtó szőnyegét s fejét előre tolva lebüvölten állott meg. A széles pamlagon feküdt neje. Az álomtól kipirult arcával, felig nyitott ajkaival, lázasan, aprón pihegö mellével oly igéző képet nyújtott, hogy alig tudott betelni nézésével. Egy pár pillanatig még habozott .váljon zavarja-e az édes álmot, de aztán engedve kívánságának az otomán szélére ült és forró, édes csókot nyomott a selymes pillákra. Hosszú, nehéz sóhajjal ébredt föl izgatott álmaiból a szép asszony és még mindig az alom nyomasztó hatása alatt állva szerelmesen suttogta : Édes cicám, de jó, hogy felköltottél, azt álmodtam, hogy meghaltam és te még csak meg sem sirattál . . . Pár pillanat múlva azonban, mikor eszébe jutott az ebéd után lejátszódott jelenet, neheztelve fordult el férjétől és pici ökleivel gyöngéden lökdösődve, durcásan küldö- gette : menjen, menjen, maga rossz ember, az ebédet meg sem köszönte, csak szaladt a díványra a feketéjéhez . . . De azért, amikor férje, ki egy ideig eredménytelenül engesztelte, felállotr, hogy eltávoz zék, a zubbony szélebe kapaszkodva hízelegve marasztalta : Ne hagyjon még itt, üljön még le, hiszen a vonatja még nem is jelzett . . . Jenczy ur pépig megcsókolta a szép asszony bársonypuha kezét, engedelmeskedett,'leült és — boldog volt. Közgazdaság. Sznlőojtógép. Nadányi Miklós, szőlő nagybirtokos, sajat rendszerű uj ojtógépet szerkesztett, melynek feladata nem kevesebb, mint az, hogy a gép segítségével még az is, ki soha nem ojtott, egyszeri bemutatásra legtökéletesebb ojtványo- kat tudjon készíteni. A gépet feltalálója S.-A.- Ujhelyben az érdeklődők előtt febr. hó 15-én, a gazd. egyesület szőlészeti szakosztályának ülésén (a vármegyeháza kistermében, d. e. 9 órakor) fogja bemutatni. Fölhívjuk rá az érdekelt közönség figyelmét. Szeszfőzői tanfolyam. A kassai m. kir. gazdasági tanintézeten nyolc hétre terjedő szeszfőzői tanfolyam rendeztetik. E tanfolyam 1897. évi február hó i-én veszi kezdetét. A tanfolyamra legfeljebb 10 jelentkező vehető fel. Elsőbbségben részesülnek azok, akik gépkezelői szakvizsgálatot is tettek. A tanfolyam befejezésével a jelentkezők gyakorlati és elméleti vizsgálatot tesznek, amelynek eredményéről a szaktanár, a szeszfőző és az igazgató részéről ellenjegyzett magánjellegű bizonyítványt nyernek. Szóbeli vagy Írásbeli jelentkezéseket 1897. évi január 25-éig elfogad a kassai m. kir. gazdasági tanintézet igazgatósága. A s.-a-ujlielyi anyakönyvi kerület közlései. (1897. jan. 9-től 23-áig.) a) Házasságot kötöttek: Pisák András és Hromkó Mária újhelyi lakosok, Szerbiu János és Kosulócz (Helén) Ilona újhelyi lakosok, Teitelbaum Zsigmond beregszászi és Fischgrund Johanna (Hani) uihelyi lakos, Gaszt- geber Alajos sárospataki és Bodnár Mária újhelyi lakosok, Reho András és S'.oha Zsuzsanna újhelyi lakosok, Pölasovszky Sándor és Dudits Irma Erzsébet Katalin Julia újhelyi lakosok. b) Kihirdetésük elrendeltetett: Ri’yák János újhelyi és Varguska Erzsébet felső-regmeczi lakosok, Répisi Ferenc újhelyi és Szilva Julianna kir.-helmeczi lakosok, Primke Samu újhelyi és Mendlovics Fani nagymihályi lakosok, Teitelbaum Zdgmond beregszászi és Fischgrund Johanna (Hani) újhelyi lakosok, Balogh Pál és Hriczkó Maria mindketten kis-ujlaki lakosok, Friedmann Májer újhelyi és Weinberger Betti barancsi lakosok, Kocsis János újhelyi és Czuker Anna kis-szebeni lakosok, Vasó András és S'.abó Julianna újhelyi lakosok. c) A születések anyakönyvébe bevezettettek .Szabó László, Krasznapolszky Nsndor, Cze- hely Olga Anna, Bik Jen5, Schönstein Nsthán, Gyana Eszter, Gorszky Mihály Laczkó Erzsébet, Hirsch (utónevet nem kapott), Orehovszky Mária, Pámer Márton, Kácsándi (halva született), Droz- diák (halva született), Elka Lajos, Gojtkó Andor, Löw Ltjos. Turay Margit, Szilva Erzsébet, Katona Viktória, Danc»ák Janos, Kvapil (halva született.) d) Elhaltak: Vlaszák Iscván, Sándor Zoltán, Ács Gáborné szül. Merva Mária, Róth Izrael, Kendecsy Zsuzsanna, Béres Miklós, Murdzinszky Vilmos, Hirsch (utónevet még nem kapott, 1. születésnél), özvegy Pdllencsár Andrásné szül. Mácsáj Maria, Gojtkó Andor, Bik Jenő, Harvilyik Lajos, Dancsák János. S,-A. Ujhelyben, 1897. évi január hó 23-án. Kapás L. Aurél, anyakönyvvezetfl. Vármegyei Hivatalos Rész. 56/97. főisp. sz. Zemplén-vármegye főispánjától. Pályázati hirdetmény. A bosznia-herczegovinai országos kormány pénzügyi szo'gílatának fogalmazói szakában legközelebb több, a X-ik díjosztályba tartozó segédfogalmazói állomás 1100 frt fizetéssel és 200 írt pótlalékkal, tehát 1300 frt összilletménynyel, — továbbá több pénzügyi fogalmazó gyakornoki állomás, évi 800 frt segélypénz élvezete mellett fog betöltetni. A pályázati folyamodványok a bosznia-herczegovinai országos kormányhoz czimzendők és születési bizonyitványnyal, érettségi bizonyítvány- nyal, jogvégzettséget igazoló bizonylattal (abso- lutorium), államvizsgálati bizonyitványnyal és az egészségi állapotot feltüntető orvod bizonyitványnyal szerelendők fel, s feltüntetendő bennük a nyelv- ismeret is. A kérvények 40 kros, a keresztlevél és orvosi bizonyítvány 40 kros, az érettségi bizonyítvány és végbizonyítvány (absolutoriu n) IO kros, az államvizsgálati bizonyítvány 1 frtos és az eddigi alkalmaztatásról nyilvános hatóságok által kiállított bizonyítvány 1 frtos, a többi okmány pedig 40 kros boszniai okmány- bélyeggel látandó el. Boszniai bélyeg hiányában a megfelelő kész- kénz csatolandó. A kérvények folyó évi február 15-éig a föis- páni titkári hivatalhoz nyújtandók be. Kelt S.-A.-Ujhe!y, 1897. január 18. 2—1. Molnár István, főispán. mint a közig. biz. elnöke. 6. sz. T. Zemplén-vármegye alispán)'ától. A 10 járási főszolgabírónak. A ragadós tüdSlób kiirtásáról szóló 1893. évi II. t.-cz. 2. §-a alapján kisajátított állatok becser- tékének megállapítására vonatkozó, valamint a kártalanítási igény jogosultságát és a kártalanítási összeg nagyságát megállapító határozatok tárgyában múlt évi 80400. szám alatt kibocsájtott íóldmivelésügyi ministeri intézvényt másolatban tudomás és alkalmazkodás végett kiadom. S.-A.-Ujhely, 1897. január 6-án. Matolal Etele, alispán. dMsolat. 80400/III. 96. Földmiveiésügyi m. kir. minister. Körrendelet valamennyi törvényhatóságnak. — A ragadós tüdőlob kiirtásáról szóló 1893. évi II. t.-cz. 2. szakasz alapján kisajátított állatok becsértékének megállapítására vonatkozó, valamint a kártalanítási igény jogosultságát és a kártalanítási összeg nagyságát megállapító határozatok tárgyában. — A ragadós tüdőlob kiirtásáról szóló 1893. évi II. t.-cz. 6-ik szakasza alapján, az első fokú hatóság által a becslők részéről bemondott becslési összegek át/agának megfelelően megállapított becsérték ellen az érdekelt felek 15 nap alatt közvetlenül a földmiveiésügyi ministerhez fellebbez- tetnek. Ebből folyólag az a gyakorlat fejlődött ki, hogy az első fokú közigazgatási hatóságnak a kartalanitasi igény jogosultságot és az államkincstárból fizetendő kártalanítás összegét megállapító kártalanítási határozata ellen közbevetett fellebbezések is közvetlenül a földmivelési ministerhez terjesztetnek fel végérvényes határozat hozatal végett. — A most említett gyakorlat az 1888. évi VII. t.-cz. 125. szakaszának meg nem felelvén : ezennel elrendelem, hogy a ragadós tüdőlob kiirtása érdekében kisajátított állatok becsértékének megállapítása ellen a kisajátítást szenvedett fél részéről, vágy pedig az államkincstár érdekeinek képviseletében az illető állami állatorvos részéről bejelentett felebbezés esetén a vonatkozó iratok, az 1893. évi II. t.-cz. 6-ik szakasza értelmében ezután is közvetetlenül hozzám terjesztessenek fel illetékes határozathozatal végett. — Ellenben a kártalanítási igény jogosultságot és a kartalanitási összeg nagyságát megállapító első fokú kártalanítási határozatok ellen közbevetett felebbezések az 1888, VII. t.-cz. 125. szakaszaér- telmében lesznek érdemleges ellátás végett a másodfokú hatósághoz felterjesztendők. Megjegyzem egyúttal, hogy az ilyen másodfokú határozatok ellen a m. kir. közigazgatási bíróságról szóló 1896. évi XXVI. t.-cz. 71 ik szakasza szerint 1897. évi január hó 1 -tői kezdve a m. kir. közigazgatási bírósághoz lehet panasz joggal élni. — Érről a közönséget tudomásvétel és közhirrététel, különösen pedig az első fokú hatóságok megfelelő utasítása végett azzal értesítem, hogy a kártalanítás ügyének eldöntetlen volta a fertőzésgya- nus szarvasmarkáknak kiirtása iránt az 1892. t. ez. 2-ik szakasza alapján netán elrendelt intézkedésemnek végrehajtásán nem akadályozhatja - továbbá, hogy a becsérték megállapítása ellen beadott felebbezés esetén a vonatkozó iratokat ezentúl is a kerületi állami állatorvos fogja közvetetlenül hozzám felterjeszteni, a midőn is a kártalanítási igény jogosultságot és a kártalanítási összeg nagyságát megállapító kártalanítási határozat meghozatalát a becsértéknek általam történendő végérvényes megállapításáig függőben kell tartani. Azon esetben, ha ez a kártalanítási határozat támadtatok meg felebbezéssel az állatbirtokosnak a kártalanítási ügy végérvényes eldöntéséig csupán az értékesítési összeg szolgáltatandó ki, úgy, hogy a kártalanítást kiegészítő összeg a becslő jegyzőkönyv alapján csak akkor fog kiadatni, ha az egyúttal bemutatott eljárási jegyzőkönyvben az állatbirtokosok és az államkincstárt képviselő állami állatorvos a becsatolt kártalanítási határozatban egyenkint és véglegesen megnyugosznak s ez a körülmény az eljárási jegyzőkönyvben határozott kifejezésre jutott, — Kelt Budapesten, 1896. évi deczember hó 29-én. Darányi s. k. 27736. szám. Zemplén-vármegye alispánjától. Tekintetes főszolgabíró ur 1 Alábbi ministeri intézvény másolatát, tudomásvétel, a legkiterjedtebb módon való közhirrététel és az illető közegek megfelelő utasítása végett kiadom. S.-A.-Ujhely, 1897. január 5 én. Matolal Etele, alispán.
