Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1897-01-24 / 4. szám

Másolat.

Földmivelésügyi m. kir. minister 80300—II/2. szám. A sertéseknek Horváth-Szlavonországból Magyarországba való behozatala iránt hivatali elődöm által 1895. évi junius hó 2-án 36308. sz. a. kiadott általános tilalmit 1897, évi január hó i-től kezdve hatályon kívül helyezem. A horvát-szlavonorszagi hasított körmü állatoknak Magyarországba való behozatala tekintetében ugyancsak 1897. évi január hó i-én kezdődő érvényességgel a közetke- zőket rendelem : I. Ragadós száj- és körömfájás miatt a sertéseknek és kérődzőknek, (szarvasmarhák, juhok, kecskék) Belovár, Körös-vármegye területéről Magyarországba való behozatala tilos.

II. Sertésvész miatt a sertéseknek Pozsega és Zágráb vármegyék területéről Magyarorszagba való behozatala tilos. III. Horvát-Szlavonország egyéb járvanymentes területeiről az egészséges és elszállítás előtt hatósági állatorvos által megvizsgált szarvasmarháknak, juhoknak, kecskéknek, kizárólag vasúton való behozatala az általános állategészség- rendőri szabályok megtartása mellett meg van engedve, a sertéseknek behozatala tekintetében pedig a következő szabályok irányadók : a) Vásárokon vett vagy szedett sertések csakis vasúton és csakis kizárólag levágás czéljából hozhatók be. b) A nyájban együtt nevelt vagy együtt hizlalt sertések, további hizlalás czéljából is vasúton behozhatok azon feltétel mellett, ha az állatok származási helyének községi elöljárósága a marhaleveleken igazolja, hogy a behozni szándékolt sertések tényleg együtt neveltettek, vagy hizlaltattak, továbbá, hogy a sertések származási helyén sertésekre veszélyes semmifele ragadós betegség nem uralkodik, végül hogy a sertések az illető községben már legalább IO nap óta tartatnak. A sertés szállítmányok elszállítás előtt hatósági állatorvos által megvizsgá- landók s ezen körülmény és hogy a sertések a vizsgálat alkalmával egészségeseknek találtattak, a marha-levélre szintén reávezetend\ e) Oly sertések, a melyeknek marha-levelei a fenti b) pontban meghatározott igazolásokat nem tartalmazzák, csakis kizárólag levágás czéljából bocsáttatnak be.

d) Ha valamely sertés szállítmányban a megérkezés alkalmával csak egy d »rabon is száj- és körömfájás, vagy sertésvész állapíttatnék meg, az egész szállítmány a származási helyre visszaküldendő.

e) A sertéseknek a Horvát-Szlavonországgal közvetlenül határos főszolgabírói járások területére és az ily terület által körülvett törvényhatósági joggal felruházott és r. t. városok területére lábon való áthajtása az a), b), e) és d) pontokban foglaltak figyelembe vételével azon esetben eszközölhető, ha az illető fél a behajtást és a behajtandó sertések származási és rendeltetési helyét az illetékes I-ső fokú hatóságnál előzetesen bejelenti. Az I-ső fokú hatóság a bejelentőnek a bejelentés megtörténtéről bizonyítványt állít ki, mely a behajtás alatt igazolványul szolgai. Megjegyzendő azonban, hogy az I. és II. alatt említett vármegyék területerői sertéseket ezen határszéli forgalomba nem szabad behozni, f) Kőbányára és Győrbe horvát- szlavonországi sertések egyelőre nem szállíthatók. Erről a közönséget tudomásul vétel, közegeinek megfelelő utasítása és minél kiterjedtebb módon való közzététel végett értesítem. Kelt Budapesten, 1896. évi deczember hó 23-án. Darányi s. k.

T. Zemplén-vármegye törvényhatósági bizottságának 1896. évi deczember hó 18-án tartott közgyűléséből.

592/20022. sz. Olvastatott a nm. m. kir. földmivelésügyi minister 54870/96, számú intéz- vénye az díattenyésztési kerületek beosztása tárgyában.

Határozat.

Ezen közérdekű intézvény a közönség

tájékoztatása czéljából a vm. hivatalos lapjában közzé tétetik a járások főszolgabiráinak

és tiszti főügyésznek másolatban kiadatik.

Kmf.

Jegyezte: Kiadta:

Horváth József Dókus Gyula s. k.

I-ső aljegyző tb. főjegyző. főjegyző.

Másolat.

Földmivelésügyi m. kir. Minister. 54870 IV/2, szám. Valamennyi törvényhatóságnak. Egyrészt a mezőgazdaságról szóló 1894 ik évi XII. törvény- czikk és végrehajtási lendtlete mikénti foganato- sitasanak az állattenyésztés emelése érdekében való ellenőrzésére, másrészt ugyanezen érdeket az eddiginél nagyobb mértékben szolgáló kormányzati tevékenység kifejthetése czéljából következő beosztással és székhelylyel kilencz állattenyésztési kerületi felügyelőséget szerveztem. I. a budapesti kerületi felügyelőséget: Pest-Pili--Solt-Kis- kun, Heves, J isz-Nagy-Kun-Szo nők, Csongrad, Fejér, Tolna, Baranya-vármegyék területével; 2. a pozsonyit: Pozsony, Nyttra, Trencsén, Arva, Liptó, Turócz, Zólyom, Nógrad, Hont és Birs vármegyék területével; 3. A szombathelyit: Vas, Topron, Moson, Győr, Komarom, Esztergom, Veszprém, Zala és Somogy varmegyék területevei; 4. a temesvárit: Temes, Torontal, Bacs-Bodrg és Krassó-Szörény vármegyek területével; 5. a nagy- vaiadit: Bihar, Arad, Csanád, Békés, Hajdú és

Szabolcs vármegyék területével; 6. a kassait: Abauj-Torna, Gömór, Szepes, Sáros, Zemplén és Borsod vármegyékkel; 7.*a máramaros-szigetit: Maramaros, Szatmtr, Ugocsa, Ung és Bereg vármegyék területével; 8. a kolozsvárit: Kolozs, Szilágy, Szolnok-Doboka, Besztercze-Naszód, Ma- ros-Torda, Csik, Udvarhely és Törd »-Aranyos vármegyékkel; és végre 9. a segesvárit: Nagy- Küköllő, Kis-Küköllö, Alsó-Fehér, Hunyad, Szeben Fogaras. Brassó és Háromszék vármegyék területével. Állattenyésztési kerületi felügyelőkké eddig a következő egyéneket neveztem ki: Budapestre Surbán Jánost, Nagy Váradra Málnássy Ferenczet, Kolozsvárra Tulogdy Somát, Segesvárra B»rtók Gézát és Máramaros-Szigetre, mint helyettest, Brezovay Istvánt. Az állattenyésztési kerü'eti felügyelőségek közvetlenül a vezetésemre bízott földmivelésügyi ministerium alá tartoznak, tehát sem fegyelmi, sem személyi ügyekben a törvény- hatóságoknak al rendelve nincsenek és külön álló hivataloknak tekintendők. — Midőn erről a törvényhatóságot közönségének megfelelő tájékoztatása végett ezennel értesíteném, egyúttal tudatom, hogy az állattenyésztési felügyelőségnek a közigazgatási hatóságokhoz való viszonyát mielőbb póttag megküldendő külön rendeletben fogom megállapítani. Kelt Budipesten, 1896. évi szeptember 25-én. Darányi s. k.

T.-Zemplén vármegye törvényhatósági bizottságának S. A-'Ujh^yben 1896 dec. 18-án tartott közgyűléséből.

569/25.252. sz, Olvastatott a nmtóságu kereskedelemügyi ministeriumnak 72.395. sz. alatt kelt inté'.vénye melylyel a törvényhatósági utakon alkalmazott utkaparók szolgálati viszonyáról alkotott szabályrendeletet jóváhagyja.

A jóváhagyási záradékkai ellátott szabály- rendelet eredeti példmya megőrzés végett a levéltárban elhelyeztetni határoztatott.

Másolatban a 10 főszolgabíró, vármegyei jegyzők, főügyész, államépitészeti hivatal és ut- biztosoknak tudomás, alkalmazkodás és végrehajtás végett kiadatni, a Zemplén hivatalos lapban a közönség tajékoztatása végett közzététetni rendeltetik.

Kmft.

Jegyzete és kiadta:

Dókus Gyula, főjegyző.

Másolat.

349/16.316 kgy. szám.

Szabályrendelet.

Zemplénvármegye törvényhatósági közutain alkalmazott utkap»rók szo!gá‘au viszonyáról.

1. §. A vármegye területén alkalmazott utkaparók számát és fizetésöket az úti költségvetés előterjesztésékor a törvényhatósági közgyűlés kétévenként álapitja meg.

2. §. Az utkaparót a kir. államépitészeti hivatal-főnökének ajánlatára az illető főszolgabíró meghallgatasával, a vármegye alispánja fogadja fel. — Utkaparónak csak munkaképes, irm, olvasni tudó és megbizható egyén fogadható fel. — Az írni és olvasni tudás kellékétől az alispán azon esetben, ha ilyen egyén nem áll rendelkezésre, eltekinthet. — Az utkaparó bére utólagos havi részletekben a vármegyei úti alapból fizettetik ki.

3. §. Az utkaparó az illető utbiztosnak van közvetlenül alárendelve, annak utasitásait s rendeletéit tehát mindenkor pontosan és ellenszegülés nélkül teljesíteni tartozik. Az utbiztos a munka- feladvanyokat a munkakönyvbe vezeti be, s a teljesített munkát is a munkakönyben veszi számba, mely célból tartozik az utkaparó a munkakönyvét mindenkor magával hordani.

4. §. Az utkaparók a megállapított helyeken kötelesek lakni és azt csak alispáni engedéllyel változtathatják meg.

5. §. Az utkaparó a reá bízott szerszámokat gondosan megőrizni tartozik. Szigorúan tilos azokat magán, vagy idegen célodra használni, vagy bárkinek kikölcsönözni. Az elromlott szerszámokra az utbiztost azonnal figyelmeztetni s azokat igazítás, vagy kicserélés végett neki átadni köteles.

6. § Az utkaparó köteles, a déli órát és az éjjeli időt kivéve, szüntelenül az utján lenni és az utápolásra szükséges, vagy az utbiztos által feladott munkákat teljesíteni. Vásár- és ünnepnapon nem tartozik az utón lenni, ha azonbjn oly időjárás volna, hogy eső vagy hó áltál a közlekedés akadályozva lehetne, az esetben tartozik az útszakaszán lenni, es a közlekedési akada yok eltávolítás» tárgyában minden lehetőt vasir- és ünnepnapon is megtenni — Rendesen tartozik az útról a hordalékot, szemetet letisztítani s a kavics pályáról a sarat vagy port lehúzni, kisebb hófúvásokat eltakiritani, az útról az eső vizet azonnal levezetni, az ut padkáit tisztán tartani, lenyesni, vagy ha kell féltő tógetni; kote es továbbá az utón szanaszét heverő kavicsot összeszedni, rakasra hordani s alkalmas helyeken azokat felhasználni, a nagyobb köveket aprózni, az uttöltés oldaláról a füvet lekaszálni, a gyep sürü- dését akadályozó növényeket eltávolítani, az oldalokon történt sérüléseket azonnal helyreállítani s gyep hanttal letakarni, — az ut árk»it tisztán tartani s belomk a viz lefolyását akadályozó tárgyakat, vagy növényzetet eltávolitani, továbbá köteles az ut mellé ültetett fákra vigyázni, azokat sérülések ellen őrizni, száraz időben körülöttük a fő det kapálni, a fákat tisztán tartani és locsolni, általában a tenyésztését elösegélni s egyúttal gondoskodni, hogy a fák gályái a táv- irdavezetéktől 1 méter távolságnál közelebb ne nöljenek

Amennyiben mindezen munkálat maga el nem végezhetné, kellő számú napszámosok kirendelését kéri az utbiztostól.

7. §. Az utkaparó köteles a kavicspályán támadt mélyedéseket és kerékvágásokat szüntelenül kijavítani; az útpadkákon levő kerékvágásokat pedig folytonosan kiegyenlíteni.

8 §. Az utkaparó tartozik az útvonalán lévő műtárgyakat folytonosan szemle alatt tartani, azokat minden nagyobb esőzés után, de legalább is minden hónapban egyszer alaposan megvizsgálni és az észrevett legkisebb hiányokra vagy sérülésre az utmestert figyelmeztetni. — A műtárgy be és kifolyásánál a füvet vagy gazt eltávolitani s arra ügyelni, hogy a víznek lefolyása a hídnak nyilasaiba hordott levelek, gaz vagy egyébb tárgyak által ne akadályoztassék.

Ha egyes műtárgynál oly nemű rongálások állanak elő, melyek a közlekedésre veszélyesek, kötelesek az utkaparónak ezekre a közlekedő közönséget alkalmas jelek felállítása, vagy a sérült résznek ideiglenes elkerítése által figyelmeztetni és ez iránt azonnal jelentést tenni.

Tartoznak továbbá szigorúan felügyelni, hogy a távírda és távbeszélő vezetékek meg ne rongáltassanak és mindenkit, akit ily rongálásnál tetten érnek, tartoznak az utbiztosnak feljelenteni, és ha a vezetékeken rongálást észlelnek, azokat az utbiztosnak bejelenteni.

9 §. Az utón netán támadt elemi károkat köteles az utk»pam tehetsege szerint azonnal helyreállítani, mmden esetre azonban az utmes- ternek feljelenteni.

10. §. Az utkaparó tartozik a kavics szállításra felügyelni és minden netalán észrevett hiányt vagy visszaélést az utmesternek feljelenteni, a kavics szállításánál tartozik minden garmadit alaposan megvizsgálni, és ha azt tapasztalná, hogy valamely garmada belül rosszabb anyagból áll, mint kívül, tartozik az ily garmadát azonnal felforgatni és észleléséről a járási utbiztosnak azonnal jelentést tenni.

11. §. Az utkaparó magánszo'gálatokat nem teljesíthet, azonban tartozik az utbiztos által neki kézbesített hivatalos leveleket, irományokat és egyébb a szolgálathoz tartozó tárgyakat a következő utkaparó utján továbbítani és a megjelölt helyre juttatni.

12. § Az utkaparó köteles az utazók irányában magát illendően viselni, őket utazásaikban nem akadályozni, hanem inkább elősegíteni,

— különösen pedig a kir. posta- vagy egyébb kocsikat és fuvarokat, ha szükséges, közvetlen és készséges segélyével támogatni.

13. §. Köteles az utkaparó a segélyére bocsátott napszámosok munkájára szigorúan felügyelni és oda hatni, hogy azok szorgalmasan és jól dolgozzanak.

14. §. Áz utkaparó tartozik felügyelni, hogy útszakaszán rendőri kihágások el ne követtesse- nek és ha ilyeneket tapasztalna, tartozik a kihágást elkövetőket a járási utbiztosml feljelenteni.

15. § Ha valamely utkaparó súlyosabb beszámítás alá nem eső szabályellenességet, vagy mu'as'tást követ el, a kir. építészeti hivatal főnöke által 3 frtig ter|edhetó pénzbüntetéssel büntetendő és fizetéséből levonandó.

Ezen birság pénzek a törvényhatósági úti alap javára vonatnak le az utkaparó fizetéséből.

16. § Az esetben, ha az utkaparó szolgálatában súlyosabb beszámítás alá eső oly szabályellenességet követ el, hogy annak szolgálatbóli elbocsátása szükségesnek mutatkoznék, a vármegye alispánja az érdekelt meghallgatásával a tényá la- dékot megállapítja és az elbocsátást kimondja.

A 15. § ban megállapított büntetést kimondó rendelet ellen a vármegye alispánjához, — a 16. § ban megállapított elbocsátás ellen a közig, bizottsághoz, a határozat kimondásától számított 8 nap alatt felebbbezéssel élhet az utkaparó. További felebbezésnek nincs helye.

Az eibocsátó hitározat kimondása esetén a vármegye alispánja az utkaparót állásától azonnal fel is függesztheti.

A felmentő határozat esetén a felfüggesztés idejére eső bérösszeg kiadósa vagy visszatartasa iránt is kell rendelkezni.

17. §. H» az utkaparó bírói Ítélettel hivatal vesztéssel marasztaltatik el, a vármegye alispánja az Ítélet jogerőre emelkedése után az utkaparót

— hivatKozassal a bírói ítéletre — a szolgálatból elbocsiija, — mi ellen az utkaparó felebbe- zéssel nem élhet.

18. Egy napi szabadságot az utkaparó részére a járási utbiztos, egy hétig tartó szabadságidőt pedig a kir. államépitészeti hivatal-főnöke enged dyezhet, az előbbi esetben a szabadság megadásának ténye a szabadság megkezdése előtt a kir. építészeti hivatalhoz az utbiztos álta-