Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1897-01-24 / 4. szám
egy futólagos pillantás az utolsó évekre csak és a hitk. élet nagy fellendülését láthatjuk, mert a hitk. élet keretébe nem egyedül a kultusz és szorosan vett kormányzat tartozik, hanem ide sorakozik a humanisztikus téren kifejtett törekvés és a mi hitközségünkben úgy a kultuszélet, mint a kulturális és emberbaráti ténykedés emelkedőben van. Búcsúzva a t. közgyűléstől, ajánljuk a hitközséget meleg szeretetükbe 1 Tek. Képviselőség ! Midőn az élvezett kitüntető bizalomért hálás köszönettel tisztségeinket leteszszük és elnéző bírálatukat kérjük: kérjük egyúttal szives telmentésünket és hogy tartsanak meg minket hitrokoni baráti érzelmükben. Kelt a s -a.-újhelyi izr. anyahitközség elöljáróságánál 1897. januar 10-én. Jegyzetté : Némethy Bertalan, fíelchárd Mór, titkár. hitk. elnök. A közönség köréből. — Alak és tartalomért a beküldő felelős. — Városunk érdemes fóbirájához 1 (Milléniomi kiállításra felrándult néptanítóknak megszavazott útiköltség.) Városunk nagyérdemű képviselőtestülete m. é. junius havában, hazánk számos községének szép példáját követve, a varosunkban működő néptanítóknak 20—20 forintot abból a célból szavazott meg, hogy a Budapesten tartott egyetemes tanitó- gyülésre és a milléniomi kiállításra mehessenek és az ott tapasztaltakat az iskola és közművelődés érdekében értékesíthessék. De a mindenben bővelkedő H. városi jegyző ur megirigyelte a néptanítóknak megszavazott 20 forintot (Sárospatak, Iróczonfalva és más Zemplén-varmegyei községek is ennyit szavaztak meg) és megfellebbezte a képviselőtestület határozatát. A tanítók azonban nem törődve a tanitógyülölő jegyző ur tiltakozásával, egy pénzintézetnél az említett célra kölcsönt vettek fel. A iurcsa fellebbezést ezalatt a vármegyéhez terjesztették fel, mire az ügyet a vármegye t főügyészének adták ki véleményadás céljából. Ennek pedig az iratokat a végett kellett a városhoz visszaküldeni, hogy nevezze meg az alapot, melyből a tanítóknak megszavazott összeget fedezni fogják. Azóta az ügy valahol fennakadt. Nem a mi feladatunk, hogy azt a jövedelmi forrást megjelöljük, mely a tanítók kielégítésére íordittassék ; de tekintve azt, hogy a fontos hivatásukhoz képest úgyis mostohán díjazott néptanítók a várostól megszavazott összeg elkésett kiszolgáltatása következtében a felvett kölcsön után még most is fizetik a drága kamatot, bátorkodunk a város érdemes fóbirájához azt a tiszteletteljes kérdést intézni: Van-e tudomása a városi ke'pviselő-testületnek arról, hogy a néptanítók a múlt év Junius havában megszavazott 20 forintot mai napig sem kapták meg ? Nem tudjuk, hogy a városnál kinek gondjaira van bízva az ügy elintézése ; — reméljük azonban, hogy nem hiába szólaltunk fel és a mélyen tisztelt főbíró ur most már sietni fog ez ügyben a méltányosság kívánalmainak megfelelő intézkedéseket megtenni. S.-A.-Ujhely, 1897. január 22. Több néptanító. Tanügy. A s.-a.-újhelyi statusqus izr. hitközségi népiskola története. (m.) Jó aratása volt az elmúlt évben a történettudomány majd minden áganak. De talán egyik se takarított be annyi értékes, ép szemet, mint kozülök az eddig, mondhatni, legárvább, legelhanyagoltabb: a neveléstörténet. Nem is ó-óda Az ezredik esztendő melengető napja lopó- zott be ezúttal a honfiszivtkbe s igy a nevelés ügy munkásaiban is felébresztvén az alkotás vágyat, ezernyi dolgos kéz fogott a termékeny, kövér, de eddig jórészt parlagon hevert talajnak megmunkálásához S a siker nem is maradt mögötte az igyekezetnek. Sorra jelentek meg az iskolák történetét targya!ó, jelesnél jelesebb munkák, összegyűjtve és megmentve sok értékes és veszendőbe menni készülő anyagot a tanügyi történet számára. E jó célú müvek sorába tartozik az előttünk fekvő is, mely nem csak azért érdekel ben nünket, mert helybeli tanintézetről szól és hogy vármegyénknek is egyik legrég.bb izr. felekezti iskolájának mu'tját és jelenét tárja elénk, hanem, mint irodalmi mii is megérdem i a figyelmet, ami alig is lehetne másként, tudva, hogy a Knopfler Sándor helybeli érdemes tanító jeles tollából került ki. Hivatottabb egyénre valóban nem bízhatta volna az iskolaszék e munkát, mint reá, aki mint e város szülötte s mint ez iskola egykori tanítványa s később és immár több, mint egynegyedszázadon at kiváló tanítója, nagyrészt átélte ama viszonyokat, melyekről müvében oly gondos sze retettel számot ad. A tárgy iránt érzett szeretet és gondosság vonul át az egész munkán főjellemvonásként, de jeles tulajdonságai még e műnek a velős rövidség, komolyság, egyszerűség, tárgyilagosság és a magyaros írásmód. Az iskola 58 éves fennállásának története helyes érzékkel öt részre van osztva, u. m. a Kaesztenbaum-iskola 1838—1852-ig, a Kaesztenbaum iskolával egyesített alreál- és leányiskola 1852— 1856-ig. a Kaesztenbaum-iskolával egyesitett hitközségi főiskola i860 1872-ig, s a hitközségi elemi minta-főiskola i860—1872-ig é a hitközségi elemi népiskola történetere. Ez 5 fejezet alatt kimerítően, még se hosz- szadalmasan, mert mindenben csak a lényegest említve föl, vázolja az iskolának eléggé változatos múltját. Tömörebben és hivebben alig lehetne jellemezni a népnevelésnek az iskola alapítása előtt volt szánalmas állapotát, mint a hogy szerző teszi az I fejezet kezdetén. íme ez a néhány sor: »ötvenhatvan évvel ezelőtt az izr. népnevelés nálunk a legsanyaiúbb állapotban volt. A népnevelés barátja a szánalomtól athatva undorral fordult el vidékünk zsidóságának »chéd-rc (-ugiskolai) rendszerétől. Az izr. gyermek a »chéder« ben a héber tantárgyakon kívül mit sem tanult. A szerencsétlen gyermekek azt sem tudták, mi fan terem a magyat nyelv. Városunk azon néhány müveit csaladjának gyermekein kívül, akik számára házi tanítót tartottak, vagy akik a gimnáziomba jártak, hasztalan kérdezték akkor a zsidó gyermektől, nevezze meg pl. azt az országot, amelyben lakik, ö szegény nem adhatott választ, mert rá nézve Magyaror szág ép oly »terra incognita* volt, mint Kina birodalma. Minden egyébre tanították, csak arra nem melyik haza az, melynek létét köszönheti, melynek keblén növekedik.* E szomorú viszonyok megváltozása legnagyobbrészt a galíciai származású s nem nagy műveltségű, de annál nemesebb érzelmektől áthatott Kaesztenbaum Mártonnak köszönhető, aki, miként végrendeletben Írja, fáradságos igyekezettel össze- takaritott csekély szerzeményének egy részét, százezer váltóforintot, arra a célra hagyományozott, hogy azon S.-Ujhelyben izr. elemi iskolát létesítsenek. így vetette meg alapját a nemes emberbarát a szóban levő iskolának, mely 1838- okt. 16 án nyílt meg ; tehát 59-ik éve, hogy terjeszti a nép alsó rétegében a felvilágosodást. Természetesen nem maradhatott meg ez az intézet sem mindvégig eredeti állapotában. 14 évi fennállás után alreal- és leányiskolával bővitették, a reálosztályokat azonban 4 év múltán beszüntették, s helyette a leányiskolát az eddigi két osztály (alsó, felső) helyett 4 osztályúvá bővitették, amely állapot szintén csak 4 évig tartott. Ezekben az időszakokban gyakran nehéz napjai is voltak az iskolának. A sok zugiskola mi-att termei sokszor szinte üresen állottak, igy az 1860-iki téli félévben is alig közelítette meg a fiú tanulók száma a 80-at. A most említett év nevezetes változást idézett elő az iskola életében. Ekkor történt u. i., hogy kir. izr. mintaiskolává tették s budapesti, pécsi, temesvári társaival együtt az »Orsz. izr. iskolaalap* kamataiból tartották fenn. Ezt az alapítványt az a millió ft. képezte, melyet a szabadsagharc leveretése után a hazafias magatartasu zsidókon a bécsi kormány behajtott, de amelyet Őfelsége közmüvelődesük előmozdítása céljaira számukra visszaidatott. A minta-iskola 1872-ig állt fenn. Ekkor Eötvös József báró mind a 3 vidéki mintaiskolát feloszlatta s igy az iskola fenntartása azóta ismét a hitközség feladata lett. Ez uj éra alatt a legújabb időig egyéb említést érdemlő esemény az iskola életeben alig történt, minthogy -1886-ban a hitközség ketté válván, a következő évben az »orth hitközség* is létesített fiu-isko áf, ami az is.oa tanulóinak létszámát több mint egy ötöd résznyivel megcsappantotta. Az iskola felvirágoztatásán fáradozó egyének közül, a régibb időkben kivaló érd-meket szereztek néhai Weinberger Gyula és Tasman Mór, továbbá Friedlieber Albert és Sehen Vilmos dr. Tanítói közt sok jeles és hires egyén akadt. Pé'dának elég legyen fölemlítenem a regitk közül Heilprin Mihályt, Rosenmager Izsákot, továbbá Füredi Ignácot. Stern Mórt. Halász Natánt, Singer Izraelt, Eördögh Dánielt, Deutsch Sámuelt stb. E tanítók életének és működésének jellemzésére kiváló gondot fordított a szeizö, ami igen helyes érzékre vall és a munka értékét nagyban emeli. E gondos jellemzés bemutatására álljon itt kivonatban a fenti névsorban elsőnek említett jeles tanítóról irt érdekes és szép méltatás : >HeU- prin Mihály Lengyelországban született 1823-ban a varsói kerü etben levő Pietrecowban. Nevét még most is tisztelettel hangoztatják nálunk, ha a ne- velsügy kerül szóba, reá nem borították hálátlanul a feledés fátyolat. »Annak az iskolának, melyben egy Heilprin működött, múltja van — monda egykor egyik nagyhirü tisztelője, ö a maga nemében párját ritkította autodiakt volt a szó legszorosabb értelmében. Saját maga szorgalmából alaposan megtanulta a latin, gorög, magyar, ángol, fráncia és több keleti nyelvet. Tudós atyja házánál a héber, német, lengyel, orosz nyelvet sajátította el. Hazánkba 21 éves korában, 1844-ben jött és három hónap alatt oly alaposan megtanulta uj hazája nyelvét, hogy Szemere Bertalan belügyminiszter, mikor a zsidók egyenjogositását tárgyalták az az alsóházban, egy követnek arra a támadására, ,hogy a zsidók nem igen tanulják meg a magyar nyelvet*, őt hozta fel például, aki szerinte jobban tud magyarul, mint sok honatya 1848-ban eleinte mint honvéd, később mint a Szemere titkára szolgálta a szabadság ügyét. 1849 ben jelentek meg Köztársasági dalok cimen forradalmi költeményei, melyek feliünést keltettek. A szabadságharc szomorú lezajlása után ő is kimenekü t az országból és Párizsba ment, hol nagy nélkülözések közt élt. Atyjának folytonos unszolására visszatért hazánkba es vele együtt Misko ezon könyvkereskedést nyitott. Mint ilyen a sárospataki irodalmi kör müveinek kiadásával az irodalom terjedését nagyban előmozdította. Habár a kereskedés virágzásnak indult, nem állhatván ellen hitközségünk többszöri felszólításának, a főtanitói állást elfogadta. Csak ekkor kezdett tulajdonképen gondolkozni a tanító hivatásáról és ez állás fontosságáról. Legelső tennivalója volt magát a tanítói állásra kiképezni és az oklevelet megszerezni. Teljes lélekkel fogott tehát a hires pedagógusok müveinek tanulmányozásához és a tanítóvá képesítő vizsgálatot nem sokára jeles sikerrel kiállotta. Most a természettől adott és önszorgalom utján szerzett jeles talentomának, tevékenységének grzdag ismereteinek teljes mértékét hivatásának lelkiismeretes betöltésére összpontosította Iskolája rövid idő alatt uey berendezés, mint felszerelésre nézve minta, iskolává lön. Az a szerencsés, hatalmas befolyás, melyet a tanulók értelmére és kedélyére gyakorolt, rövid idő alatt mesterré tették a nevelés-tanitás művészetében. A tanulók a legőszintébb tisztelettel s ragaszkodással viseltettek iránta, kartársai pedig atyai jóakarójukat tisztelték benne. Szivjó- saga határtalan vo't s legnagyobb örömét boldogságát, abban talalta, ha kartársainak örömet szerezhetett vagy az élet apró-cseprő bajaiból kisegíthette őket. (Vége köv.) CSABfiOK, Vén cimbalmos. Vén cimbalmos, ide mellém a sarokba! Úgy is itt van a mi helyünk félre dobva. Úgy se hallja, nem hallgatja Senki, senki a nótád it, En se kellek a hűtelen, Csalfa szivü kis leánynak. Vén cimbalmos azt a nótát utoljára I Amelyikre annyiszor hullt könnyem árja. A telkedből fakadjon ki Minden szava lassan-lassan 1 . . . Hogy a régi szeretőmet Eltemessem, elsirassam ! Janka Kálmán. A Jenczy-pár. — A »Zemplén* számára. — Irta: Elár István. Isten áldja meg, jó mutatást pocakfi ur, duzzogot Jenezyné őnagysága, még viruló éveiben lévő szőke szépség, s korall piros ajkait fö bigy- gyesztve egy sajnálkozó pillantást vetett férjére, ki a nagy bőrdivanyon felig elnyujtózva élvezte a párolgó feketének kellemes izét. Azután egy durcas mozdulattal félre huzva a szobájába vezető ajtó szőnyegét, elhagyta az ebédlőt. Szobájába érve az állótükör előtt megigazgatta félre csúszott hajtincseit s miután pici kezével még vagy kétszer-háromszor idegesen hátra simította a koszorúba tűzött hajíonatok alól kicsúszott selymes hajszálakat, melyek ismételten gyűrűkbe kunkorodira hullottak vissza a matróz blúztól csak részben fedett formás vállakra; mérgesen toppantott pici topánjaival s irigykedve riasztotta szét a rézkalitka keresztbe tett rudján szerelmesen csókolódó kanaripart. Aztán mérgesen végig dobta magát a puha otománon és rózsaszín bársony vánkoskát feje alá gyűrve elkeseredetten nézett a szemben lévő labas tükörbe, mely hűségesen tükrözte vissza a fekete selyem harisnya sürü szövése alól is kipirosló karcsú bokákat. El volt keseredve a végletekig. Haragudott az egész világra. Úgy gondolta, hogy most pici ujjai között apróra tudná morzsolni az egész földgolyót. Hogyne, hat nem borzasztó egy ember az ó férje? Föl mert áfani az ebédtói anélkül, hogy sorba csókolta volna rózsás körmeit, kívánatos ajkait. Fól mert állani s mindössze csak annyit mondott, hogy »szervusz cicuskal« Aztán többet rá sem nézett, hanem a dívány mellé húzta a sakasztalkat és látható élvezettel kavar- gáttá a feketéjét.
