Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1897-06-20 / 25. szám
Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYÉITEK HIVATALOS LAPJA MEGJELENIK ^IHSTIDEIsr SAtRIbT-AJE3. Sátoralja-Ujhely, 1897. junius 20. 25. (1917.) Huszonnyolcadik évfolyam. HIRDETÉS DÍJJÁ hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 „ Negyedévre .1 „50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérben minden garmond sor díjjá. 20 kr. Pályaválasztás. Az évzáró vizsgálatok izgalmas napjai ránk virradtak. Alig van talán valaki, akit kisebb-nagyobb érdeklődés nem fűzne azokhoz. A szülők izgatottan várják az ünne- pies „Te Deum“-ot, amikor megtudják, milyen gyümölcsöt hozott gyermeküknek egész évi fáradsága. Leírhatatlan édes mámoritó érzés fogja el az anyai szivet az esetleges „jeles“ bizonyítvány láttára, s alkot magának illúziókat, rózsás színben látja a jövőt, amikor majd fiából ünnepelt ember válik. Ez a boldogító érzés tölti be egész valóját, erről beszél szomszédjaival és erről álmodik. Hogy az anyának eszébe jutna, hogy egy ilyen jéles tehetségű eszes fiút iparosnak, kereskedőnek nevelne: arról szó sincs. Nemcsak a gazdag ember irtózik tőle, hanem a szegény is inkább megvonja szájától csekély keresményét, csakhogy tudóst nevelhessen fiából. De még nem lehet oly nagy hibának tartani, mikor a szorgalmas növendéket tudományos pályára szánjuk, mint ha a szülők a tanuláshoz semmi hajlammal biró, gyenge előmenetelű gyermekeiket erőszakosan akarják lateinerek-nek nevelni. S mily boldogtalannak érzi magát ilyenkor az anya, az ilyen gyermekétől megvonja anyai szeretetét, szemrehányásokkal és dorgálásokkal illeti. Pedig tehet-e arról a gyermek, hogy belsejében a tanulás iránt való hajlam nincs eléggé kifejlődve, hogy idejét inkább faragcsálással töltené el. Nem minden föld hoz egyforma termést. Hiába akarna a gazda meszes földben jó búzatermést. Fáradsága, igyekezete meddő maradna. TAKGA. Oh emlegess! — Alfred de Musset. — Óh emlegess, ha siró hajnalon Ezüst fényben kel a királyi nap! Óh emlegess, ha este, álmodon, A hűvös árnyak égre szállanak! Óh emlegesd a mámort, amidőn Sziveddel társalogsz az éjidőn! . Figyelj, ha lomb alól Ez édes hang kiszól, Hogy emlegess, csak emlegess! * Óh emlegess, ha sorsom végzete Tetőled majd örökre elszakaszt, Ha rám csap a bánat viharszele S elhervadok, mint őszszel a haraszt. Gondolj búcsúmra ! Hivd szerelmemet! A szív nem ismer messzeségeket. A szivem fájni fog, De mindig igy zokog: Hogy emlegess, csak emlegess! * Óh emlegess, ha majd a hant alatt Megtört szivem terólad álmodoz. Ha majd a néma éjfél, roskatag Sírom fölött szelíden hajladoz. Nem látlak többé, ámde szellemem, Testvéredül előtted megjelen. Emlékezzél, ha majd Az éji szél sóhajt: Óh emlegess, óh emlegess! Juhász László. Tanuljunk a természettől és annak bölcs beosztásától. A szülőknek természettől öröklött hivatásuk gyermekeik jövőjéről gondoskodni, illetve valamely életpályára nevelni, s miután legfőbb vágyuk azok boldogulását biztosítani, a pályaválasztásnál nem a gyermek hajlamait, tehetségét, rátermettségét veszik tekintetbe, hanem a kor beteges irányát követve, minden áron arra az útra vágyódnak, mely leginkább közeledik az arisztokráciához. Diploma után vágyódik boldog-boldogtalan. S ha közelebbről vizsgáljuk, vájjon okvetetlen boldogulásra vezet-e a dr. cim, uton-utfélen az ellenkezőjét tapasztalhatjuk még a gazdag ambícióval biró, jeles készültségi tudományos pályán haladónak is igen-igen sokszor nehéz küzdelmet kell a megélhetés biztosításáért vívnia. Aki nem stréber és protekció-hajhászó, aki nem ért a hízelgéshez és talpnyaláshoz, az csak nehezen boldogul. Minden pálya, legyen az tudományos, ipari, kereskedői, vagy gazdasági, el van halmozva. Jelesnél jelesebbek küzdenek egymással megengedett és meg nem engedett fegyverekkel. Diadalra csakis a jól vértezett ügyes fegyverforgató számíthat. Ha igaz, hogy a szülők szeretete gyermekeik iránt olyan fa, mely a szívben gyökeredzik és ágai betöltik egész lényüket és énjüket: úgy a gyermek jövője, pályájának kiválasztása a szülők főfeladatát kell, hogy képezze, s hogy ezt eddig nem a legszerencsésebben fejtették meg, számos példa bizonyítja. Ha gyermekeink boldogulását akarjuk, úgy küzdjük le első sorban a rósz előítéleteket, különösen az ipari és kereskedelmi pálya iránt. „Jeder Handwerk hat einen A Durant-ház bukása, — A „Zemplén* számára. — Angol eredetiből fordította ifj. Zsoldos Benő. A nap legterhesebb órái elmúltak; csak az utcai árusok lármáját lehetett még hallani a City nagy, lámpáktól ragyogó utcáin, mikor egy csinos kis kocsi kanyarodott be a Change Alley bejárójánál. Egy nő, aki orosz szőrméből készült, kámzsás köpenybe volt burkolva, leeresztette a kocsi ablakát és kitekintett. — Hogyan lehet a Durant-ház ily keskeny utcában, mint ez?! Kissé idegen kiejtéssel beszélt, mialatt a mellette ülő fiatal leányra nézett. — Vera, hogyan tudhatnám én ezt? — mondá, megrántva a kocsi vánkosai közt nyugvó vállait. A köpenyes nő sietve kiszállott. — Most, suttogá — add ide a szelencét. Ez egy hosszúkás szelence volt fekete orosz bőrből készítve. A nő hóna alá csúsztatta; aztán szorosabban húzva föl a kámzsát kicsiny, bájos arca köré: a ház felé indult s eltűnt a rosszul világított udvar homályában. * Durant Iván, a Durant-féle nagy bankház egyedüli társa, egy büszke urilakot bérelt a Portland Piacéban. Egy halmaz iromány között roppant el volt foglalva Íróasztala mellett ezen a különös estén, amikor egy távirat akadt a kezei közé, a következő tartalommal: „A Covent Garden-be — miért nem jön? Margit.“ ____Durant az órára tekintett. Csaknem éjfél Goldenen Boden“ — tartja a német közmondás, s valóban a józan, szorgalmas és felvilágosodott iparos, amellett, hogy közel áll a meggazdagodáshoz, a társadalomban is igen előkelő helyet biztosíthat magának. Más országokban már rég felismerték az ipar és kereskedelem fontosságát, mert annak virágzásától függ az ország jólléte és gazdagsága, csakhogy viszont az ipar fellendülése nem a véletlen játéka, nagyfokú tudást és leleményességet igényel. Azért élelmes, eszes ifjainkat kellene arra a pályára bocsátani, szakítani azzal az avult rendszerrel, hogy csakis a bukott diákokat küldik büntetésből arra a pályára. Különösen hazánkban, mint földmívelő államban, szükség volna minél jelesebben képzett iparosokra, kereskedőkre, hogy a sok nyers terményt ne legyünk kényszerítve potom áron idegen országba szállítani, hogy azután az azokból gyártott cikkeket a mi piacunkon háromszoros árban fizessük meg. A szülőknek mindenesetre nehéz gondot okoz a gyermek jövőjéről való gondoskodás. Szolgáljon ebben mindenkinek vezérelvül, hogy mindig csak a gyermek hajlama és rátermettsége legyen az irányadó. Ne kényszeritsük olyan pályára, melytől idegenkedik. Kísérjék figyelemmel gyermekeiket tetteikben, beszédeikben, a gyermek korán árulja-el hajlamait, igyekezzék azokat nevelni és nemes irányba terelni. Az eltévesztett pálya önnönmagával való meghasonlás és a szülők iránt rosz- indulatot szül. Bármily pályára lépjen az ifjú, ha lelkesedik iránta, bizonyára boldogulni fog, mert nemcsak a „diploma," hanem a „munka“ is nemesit. Kaufmann Ármin. volt már. Megígérte Glentwiek asszonyságnak és leányának, hogy a színházban meg fogja őket látogatni páholyukban, 9 órakor. Azonban annyira belemerült hivatalos dolgainak az intézésébe, hogy még Glentwiek Margit is — az örökösnő, akivel nemsokára meg lett volna az eljegyzése — teljességgel nem jutott az eszébe. A legnagyobb sietséggel az Operaházba hajtatott. A Glentwiek asszonyság fogadása —■ dacára Iván hathatós bocsánatkéréseinek és men- tegetődzéseinek — szerfölött hideg volt; az első köszöntések után egy szemközt levő székhez surrant és hátat fordított neki. Iván, töredelmes szívvel, az üres széket Margit mellé tette. — Nem tehettem másként! — mentegetőzött. Most kiváltképpen nehéz időket élek! — Ebben nem is kételkedtem — felelt Margit. Mi egészen nyughatatlanok vagyunk az ön sorsa iránt. — Nyughatatlanok, Margit ? — miért ? ! Margit kiterjesztette nagy skárlát legyezőjét. — Mi történik az ön bankházával? Megbízható forrásból értesültünk — mondá — hogy a veszély erősen közelget. Yolkovitch asszonyság hozta nekünk ezt a liirt a Nord Express nyomán. Ha ön egy pillanattal hamarabb érkezett volna ide, még itt találhatta volna őket. Csak nem egész este itt volt a páholyunkban az ő bájos fráncia társával együtt. Nem találkozott ön két kedves nővel a lépcsőkön? — Valószínűleg. A lépcsőházban sokan tolongtak. Margit gyors tekintetet vetett az Iván arcára. — Ah! ön ismeri őt! Miért is próbálja ezt előttem eltitkolni?! IMF* A Zemplén mai szama nyolc oldal. *^|
