Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1897-05-09 / 19. szám
Sátoralja-Ujhely, 1897. május 9. 19- (1911.) Huszonnyolcadik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. ■ Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA nyrEO-JELEisriK: n^iasnDEisr jí±.jp. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. A töketerebes—gálszécs—kapii vasit.*) Magyarország északkeleti részén, éspedig Zemplén-vármegye földjén fut végig a magyar királyi államvasutak legenye-mihály—mezőla- borczi vonala. Ez a fővonal északkeleti Magyar- országnak csak kis területét részesíti az áldásos forgalmi kedvezményekben és igy nagyobbré- szének lakosai kénytelenek fuvarjaikat mérföldeken, sok helyen időszakonkint járhatatlan utakon tengelyen szállitani, mig valamely vasútállomást elérhetnek. Északkeleti Magyarország 25.153 négyszög kilométernyi területének jelentékeny része hiányában van, az ország többi vidéke által már jó ideje élvezett kedvező, illetve minden igénynek megfelelő vasúti közlekedési eszközöknek, és igy a termények és árucikkek csak nyomott árak mellett adhatók el és igy e vidék termelőinek és gyárainak versenyképessége, más kedvezőbb forgalmi viszonyok közt levő vidékekkel szemben, rendkívül háttérbe van szorítva. Az itt elősoroltakból kiindulva, első sorban szükségesnek mutatkozik a legenye-mihalyi— mezőlaborczi vonalat egy alkalmas ponton az eperjes—bártfai vonallal összekötni, amelyre úgy a terepviszonyok folytán, valamint tekintettel a már meglevő eperjes—orló—tarnovi irányra, amely Galicziával és innét mind Oroszországgal, mind pedig Németországgal egyenes összeköttetésben van, az általunk tervezett tőke-tere- bes—gálszécs—kapi—eperjesi vasút a legalkalmasabb. A nagyméltóságu magyar királyi kereskedelemügyi Minister urnák 1896. év október hó 9-én 44701/96. sz. a. kelt magas leiratával, egy a magyar királyi államvasutak legenye-mihalyi ■—mezőlaborczi vonalának a tőketerebes—gál- szécsi állomásból kiinduló, Miglész, Kohány, Gálszécs, Visnyó, Parnó, Szécs-Polyánka, Sza- csur, Varannó-Csemernye, Varannó, Csáklyó, *) Koenigsberger Lajos mérnöknek Budapesten megjelent és szerkesztőségünkhöz Is megküldött hasonló eimil nagyobb terjedelmű „tájékoztató kimutatásáéból főleg azért közöljük, hogy a S.-A.-Ujhelyben most máj. 25-ik napján egybegyülő törvényhatósági közgyűlést az ügyről tájékoztassuk; annyival is inkább, mert a vasutat építő engedményesek folyamodtak a közgyűléshez, hogy a vasútépítés költségeihez járuljon hozzá 350,000 fttal és pedig ugyanoly értéket képviselő törzsrészvények vételével. Szevk. Sókut, Agyagos, Feketepatak, Tapoly-Bisztra, Hannusfalva, Megyes, Kapi-Németfalu, Láda és Kapi községek érintésével az eperjes—bártfai vasút kapii állomásába befutó helyi érdekű gőzmozdonyu vasútvonal kiépítésére előmunkálati engedélyt nyertünk. Mindenekelőtt a tervezett vasút által érdekelt városokhoz, községekhez, nagybirtokosokhoz kérdőivek küldettek szét, hogy a jelenleg fennálló helyi termelés, kereskedelem és forga lom nagyságáról, valamint a vasút kiépítése után elérhető forgalom minőségéről tájékoztathassuk magunkat, ezáltal megbízható adatok alapján megítélvén a vasút kiépítése után elérhető forgalom nagyságát, hogy némileg a vasút jövedelmezőségéről tájékoztatást nyerhessük. Egyidejűleg szakemberek a tervezett vasút vidékét beutazván, a legkitűnőbb topográfiai térképek segítségével a vasút leendő irányát, alapvonalát tanulmányozták és ezek alapján a legtermeszetesebb és a különböző érdekeket teljesen kielégítő irány határoztatott meg, egyúttal konstatáltatott, miszerint a vasút kiépítése semminemű legyőzhetetlen teknikai akadályokkal nem jár. Az előzetes tanulmányok megtörténte után még múlt év október havában a vonal részletes fölvételéhez fogtunk, a részletes terveket elkészítettük és azokat március hó 15-én a nagyméltóságu m. kir. kereskedelemügyi Ministéri- omhoz a közigazgatási bejárás megtartása céljából felterjesztettük és kilátás van rá, hogy e bejárás a f. év május havában meg fog tartatni, melynek eredményes lefolyása után e vasútra vonatkozó engedélyezési tárgyalásokat fogjuk kérelmezni, amikor is az építési feltételek, építési költségek és a kiépítendő vasút üzletére és forgalmára vonatkozó feltételek végképp meg fognak állapíttatni. A tervezett vasút a m. kir. államvasutak legenye-mihály--mező-laborczi vonalának Tőke- terebes-Gálszécs állomásából kiindulva észak- nyugoti irányt vesz fel és Miglész és Yécse községeknek igényeit kielégítendő a varannói országút mellett halad egészen a km.-ig itt „Miglész“ elnevezéssel egy rakodó megállóhely van tervezve. Innét a vasutnyom behajlik Gálszécs járási székhelyre és Gálszécs és Kohány község között a Puszta Albinra vezető ut mentén, de a gálszécsi határban „Gálszécs“ elnevezéssel 9/iolkm. szelvények között állomás terveztetik. Innét a vasúti irány Puszta-Albin és Kincses puszta között elhaladva 15 klmternél ismét a terebes-varannai országúihoz ér és itt a Parnóra vezető urasági úttal szemben egy vizállomás terveztetik. Innét a vasutnyom az országút mellett vezet ismét a „Kolczanski les“ erdőn keresztül és 18/18 kilométer között az országutat átszelve Szécs-Polyánka község jobb oldalán halad el; miglen 20/21 km. között megint az országút mellé simul és itt „Szécs-Polyánka“ elnevezéssel egy rakodó állomás van kilátásba véve. Innét a vasúti irány az országút jobb oldalán halad, a 22 kilométernél az országút át- szelése után Szacsur község bal oldalán halad el és 24/25 km. között az országutat ismét keresztezi. Innét az irány az Ortás-majornak tart, a 26/27 kilométer között a Tapoly folyó átszelése után, amelynek szabályozása válik itt szükségessé, egyenesen Varannónak tart és a 30/31 kilométer szelvények között Varannó-Csemernye és Varannó között a Varannóra vezető ut jobb oldalán elterülő urasági legelőkön „Varannó“ elnevezéssel állomás terveztetik. Innét a vasutnyom ismét északnyugoti irányt vesz föl és Magyar-Krucsó és Csáklyó községek között 34/35 kmnél a Tapoly folyót ismét átszeli és egyenesen Sókut községnek tart. Itt a 37/38 kilométer szelvények között „Sókut“ elnevezéssel egy rakodó állomás van tervezve. Innét a vasúti irány ismét az országidnak tartva Agyagos község jobb oldalán halad el és 41/42 km. között az országutat átszeli és „Agyagos“ elnevezéssel egy megállóhely terveztetik. Innét a vasutnyom folyton az országút bal oldalán halad el és 46/47 kilométer szelvény között Feketepatak község bal oldalán „Feketepatak“ elnevezéssel állomás terveztetik és az országút bal oldalán megy, miglen 46/47 kilométer között elhagyja Zemplén-vármegye határát és Sáros-vármegyébe megy át. . . . A vasút mentén, a vidék érdekeit szem előtt tartva, 10 állomást és 1 megállóhelyet terveztek. Felesleges ma már annak bizonyítása, hogy a helyi érdekű vasutak nem csupán az iparnak, kereskedelemnek és mezőgazdaságnak, hanem az egész nemzet különböző szükségleteinek állanak szolgálatában s bátran állíthatjuk, miszeYÁ.3RC A.* Tiszay Dezsőhöz, a műsoráról. — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — — Prolog. — Palágyiék kritikai lapjában a „Jelenkorban az „Ország színészete“ címen múlt hóban megkezdtem egy cikksorozatot, melyből eddig két közlemény jelent meg. Felhívom erre Tiszay Dezső ur figyelmét, kit kitűnő színigazgató létére a dolog talán érdekelni fog. Fenti helyen megirt nézeteimet elsőrendű művészek és kritikusok előtt fejtettem ki és az ő buzdításuk adta kezembe a tollat, hogy megemlékezzem különösen a vidéki színpadok, a szini-birálatok ezer és ezer bajáról és orvoslásairól. Csak a szorosan vett színpadi kérdést fogom érinteni. Szól pedig első cikkem a legfontosabb körülményről, a színházi műsorok összeállításáról. Igazgató ur! Olvassa el csak azt a műsort, melyet az ön neve fölött Ujhelynek feltálaltak. Nem hiszem, hogy igy ezt ön ösmerné. Tudjuk mi azt, hogy ez az előlegesen bejelentett műsor nem veendő és nem vehető szó- ról-szóra. De mindenesetre ez a bevonuló igazgató programbeszédének legfőbb része, mert ilyen szellemben szándékozik az évadot vezetni. Ezzel fogja a magyar színművészet egyik nagyobb gárdája — ez esetben egy kiváló vezető élén — csínnal, gonddal és müizléssel kiállított előadásaival a közönséget egy eddig rég nélkülözött „műélvezetében részesíteni, ügy hiszem igy mondja ezt a előleges színházi jelentés. Nos tehát igazgató ur ez a programbeszéd nem sikerült, ezzel előre tudom az újhelyi közönség nem lehet és nem lesz megelégedve, mert egy igen nagy ellentmondás van benne. Vagy egy ily műsorral akar ön bennünket „műélvezetében részesíteni? Hát ez egyszerűen lehetetlen ! Az tény, hogy eddig nélkülöztük az olyan színtársulatokat, melyeknek előadásai bennünket csak megközelítőleg is „műélvezetében részesítettek volna. Hiába kicsiny város vagyunk. A régi jó diirektorok — mint Tiszay is — mióta fel vitte isten a dolgukat, soha, vagy csak nagy ritkán látogatnak el hozzánk. Most egy, ki, mondhatni a vidéki színigazgatók marsallbotját hordja, kinek müitész szelleme elmésségét és találékonyságát fényesen és ékesszólóan hirdetik azok a kiváló színészek, kik az ő társulatából egyenesen legelső színpadokra kerülnek: Fenyvesy, Margó, Kalmár, Mik- lósy, Tapolczay, Ruzsinszky, Arday, Balassa, Rózsahegyi és sok más több, szerződtek első helyekre. Szóval kapunk egy képzett, kitűnő és müveit színigazgatót, aki amellett még kiváló színművész is. Ez elég garancia volna arra, hogy „műélvezetében részesüljünk, csakhogy egy fecske még nem csinál nyarat. De nem a társulatról akarok most szólani, hagyjuk ezt későbbre. Visszatérek a műsorra. ügy hiszem két esztendővel ezelőtt, felszólalt Tiszay a központban, hogy a kardalosnők fizetését meg kell javítani. Annyi sok éven át egy őszinte igaz szó, az övé volt; igy akarván segíteni a színpadi erkölcs és a vidéki színészet tekintélyén. Nagyon helyesen és éleslátással mutatott rá a színpadi mizériák okozójára. Ez azonban csak külső eszköz. Még egyetlen színigazgató sem akadt, aki belső eszközökkel akart volna segíteni a színházi tekintélyen és a színházi közönség felnevelésén. Mert igaz ugyan, hogy a közönség átalakítja a színházakat, de az is igaz, hogy nehézségekkel ugyan, de a színigazgatók is átalakíthatják a közönséget épp úgy, amint képesek megrontani. Azt tudjuk, sajnos, hogy a magyar színművészetek az ország egész színészetét az idegen századvégi színmüvek, a gomba számra növő fércmunkák tették tönkre. Ma magyar színészetről: mint dalcsarnoki múzsáról, magyar színházakról: mint színésznő vásárcsarnokokról lehet szótanunk. Idegen félvilági múzsák, haszontalan és ízléstelen, felhajszolt reklám sikerekkel dicsekedő operetek behozatalával a magyar színházat a dalcsarnokkal úgyszólván egy posványba sü- lyesztették; mert a társulatok legfőbb rendezője: Amor, legszükségesebb kelléke: a trikó és legfontosabb díszlete: a spanyol fal. A szini-birá- lat pedig ezer magánérdek szolgájává lett. A bakter alszik, rendetlenkedhetnek a falubeliek. A színpadi tekintély tönkre van téve, annak javításra van szüksége. Nem is fordultam volna önhöz, ha nem tudnám, hogy önt egykor A Zemplén inni H/.uina tiz oldal.
