Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1895-09-08 / 36. szám
Sátoralja-Ujhely, 1895, szeptember 8. »6. (1330). I ELŐFIZETÉS A" A: Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr Bérmentetien levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak Egyes szám árz. 15 kr. A nyílttérien minden gar- mond sor dijja 20 kr. Huszonhatodik évfolyam, Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNT VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. megtelbnte: iMiiisnDEifcT ■v^.sAisisr^.i=>. HIBDETÉ3 DIJA hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbettlkkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerinc minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtátik. Hirdetések és pénzkülde- méuyek a kiadóhivatalhoz intézendök. László királyi herceg (*) Borongó egünkön oly kevés csillag fénye villan-jelenünk ködén át. ... S mert oly kevés, oly ritka: magasztosult áhítattal, sejtelmes szorongással szegzük oda szemeinket, hogy hitet és reményt nyerjünk mind inkább csüggedő lelkűnkbe. . . . Az állandó veszély ezer hullámcsapásától folyton ostromolt magyarnak oly kevés ily reménycsillaga vau ... s ah! a legszebb, a legtündöklőbb, a legbiztatóbb most oly hirtelen, oly megdöbbentően váratlanul tűnt le, hogy tehetetlenül, megtörve rebegjük: Oh Uram, miért sújtod úgy ezt a szegény, a föld nagy kerekén egyedül s barát nélkül álló kicsiszá.mu magyar nemzetet ?! Miért szólitod Magadhoz mindig azokat oly rettentő korán, kiket ő legjobban szeret, kik őt igaz szívből szeretik, kikkel a magyar lelke elválaszthatatlanul összeforrt, kiknek ifjú életét a nemzeti magas remények hajnalpirja lengte körül, mintegy jelképéül az annyi század óta sóvárgott szebb jövőnek! . . . Miért, hogy szebb jövőnket hirdetett vezércsillagunk: Rezsőnk után kell immár a mi végtelen kegyelt, magyar hűséggel és szeretettel becézett, imádatszerü rajongással szívünkbe zárt ifjú László kir. hercegünket is elveszítenünk ?! . . . Hát ki marad meg nekünk, szegény elárvult magyaroknak, ki magyar nyelvünket, szívünket, érzésünket és hűségünket, nemzeti vágyainkat és reményünket úgy megértse, mint érezte és megértette, a „nemzet kis hadnagya,“ a magyarnak oly drága László kir. hercege ! ? ... Oh miért hogy kell oly sűrű egymásutánban Bánk-bánnal újra meg újra fölzokogunk : Nincs a teremtésben vesztes, csak én, a magyar, nincsen árva, csak az én nemzetem ! Feledhetetlen dicső nádorispánunk derék jó fia: József királyi hercegünk! Megtörve veled zokogunk, a tieiddel ösz- szofolynak ma magyar nemzeted kristály- szívből fakadó könyüi... s szivben, érzésben miénkké lett nemeslelkü belga királylány, anyai szivedben oly nagyon marcangolt „Mater Dolorosa“, Klotild kir. hercegasszony, a te kedves jó „Laci“ fiaddal az egész magyar nemzet is elvesztette legszeretettebb, leghűbb gyermekét és siratja és gyászolja ezt a királyi dicső sarjai, ezt a legmagyarabb ifjú nemes leventét, mint egy más némzet e világon nem képes a maga drága halottját megsiratni!... Sem a Ti fájdalmatokra, sem a magyar nemzet e fájdalmára nincs vigasz . . . Szenvedünk ... és imádkozunk .... * Szeptember 6-án, pénteken d. u. a következő hiuatalos sürgő n y érkezett főispánunk Öméltóságához : Budapest szept. 6. Feladatott d. u. 5 óra 5 pere. Érkezett d. u. 6 óra 10 perc. László császári és királyi főherceg ur Őfensége ma délelőtt 11 órakor meghalt. Perczel. A fóispáni sürgönyből villámgyorsasággal terjedt el egész Ujhelyben a László kir. herceg megrendítő halálhíre, mely minden szivben a legkínosabb hatást ébresztette Mindjárt e hiób- hir érkezése percében kitűzték a vármegye nagy gyászlobogóját a székház ormára Pár perc múltán Ujhely gyászba öltözött. Nemcsak a középületekről, de több magán házról is fekete lobogók jelentették a mélységes mely gyászt, mely a királyi daliás levente halálhírével a szivekre borult. Ma már az egész ország kinos megdöbbenéssel értesült hogy a magyar nemzet szivéhez legközelebb álló kir. herceg fia, a még csak 20 éves László kir. herceg, (szül. 1875. julius 16 án) megfutotta földi pályáját. A legmagyarabb kir. herceg fiát mindenki a nemzet halottjának tekinti, az egész nemzet siratja. A kir. herceg f. hó 2-án az ágyai erdőbe (Arad-vármegyében) vadászni járt. Ott rálőtt egy vadmacskára. A megsebzett vad az életösztöntől hajtva, bokrok süni rejtekébe húzódott. Az ifjú vadász nyomába. Óvatosan, fölleié tartott fegyverrel a sűrűségben utat igyekezett találni, félrehajtva az ágakat s ekkor az egyik ág rugalmasan visszahajlott, megfordította a puskacső irányát, a fegyver eldördült s a királyi vérből való vadász jobb lábának felső combján keresztül lőve a fűbe hanyatlott. Mindez egy pillanat müve volt. Gyorsabb a villámcsapás sem lehet, de borzasztóbb sem. Gyászba borított egy királyi családot, s e gyászban egy egész ország osztozik. A súlyosan sebesült ifjú kir. herceget felvitték Budapestre. Édes anyja, Klotild kir. hercegnő kisérte ez utolsó földi utján, a végtelen hosszú alföldi utón át. Még akkor mindenki reménykedett, de legjobban az anya, a fenséges asszony, ki egy pillanatra sem tudott megválni édes gyermekétől. A tudomány emberei a tudomány korlátain belül minden lehetségest elkövettek. Az ő tanácsukra történt, hogy a sebesült herceget a kitünően felszerelt vörös-kereszt kórházba vitték, hogy a gyógyítás proceszszusát mi se hátráltassa. Ámde az anyai önfeláldozás, a buzgó ima, a tudomány minden becses eszköze, sem használt semmit. A katasztrófa feltartóztathatatlanul bekövetkezett. Tegnapelőtt már a reggeli órákban az orvosok feladtak minden reményt. A vehemens erejű sebláz egyre jobban öldökölte a nagy vérveszteség következtében elgyengült szervezetet. A beteg szívverése ijesztően hanyatlott s már csak annyi ereje maradt a haldokló kir. hercegnek, hogy egy utolsó imával lelkét az Urnák ajánlhassa. ... Reggeli 9 órakor a betegszobába belépő atyját és testvérét József-Ágost kir. herceget már nem ismerte fel és apa és fiú nem is váltottak már egymással szót. Délelőtt 9 órakor a láb üszkösödése a lőtt seb helyén mind nagyobb terjedelmet vett. Kevéssel 11 óra előtt, mikor Perezel bel- ügyminíster a beteg szobába lépett és József kir. herceghez néhány szót szólt, mondotta Janny dr. az egybegyűltekhez : „A mi drága betegünk kiszenvedett.“ Az eddig visszatartott zokogás most hangos, szenvedélyes kitörésekben nyilvánította a lesújtott szülők és testvér mély fájdalmát. Az anya ráborult a hallottra és össze-viss?a csókolta a szép arcot, — Viszontlátjuk ott fenn az égben egymást drága Lacikám ! mondotta egyre-másra. Seháffcr jezsuita vigasztalta Klotild kir. her cegasszonyt, ki azután nagy lelkierővel férjét kezdte vigasztalni, kit a csapás iszonyúan lesújtott. — Az én jó kis Lacim, hát elhagytad apádat! igy szólt élettelen fiához, kit azonban a szülők nagy szeretete többé nem keltett életre. A fenséges szülőknek mérhetetlen nagy fájdalmát enyhítse némileg az a tudat, hogy a csapás elviselésében, mit a sors reájuk mért, velük együtt az ország milliói osztoznak. * A temetés helyére és idejére vonatkozólag ma még nem történt végleges intézkedés. Minden valószínűség szerint László kir. herceget a budai kir. palota Szent-Zsigmond kápolnájában helyezik örök nyugalomra, melynek kriptájában pihennek : József nádor és István kir. herceg, az utolsó nádor, s József nádor feleségei és gyermekei. Ezeket a sirokat eddig is József kir. herceg gondozta s a koporsókat minden halottak napján virágkoszo rukkal ő díszítette fel. boltban 1866 óta nem volt temetkezés. I A budai kir. hercegi sirIme még egy pár adat László kir. herceg életéből és jelleméről. Mig József Ágost kir. herceget az elhunyt László kir. herceg bátyját, polgári pályára nevelték és Holdházy kanonok gondjaira bízták, addig László kir. herceget kezdettől fogva, katonának szánták. László kir. herceg egyetlen tagja volt az uralkodóháznak, aki a honvédségnél részesült elméleti és gyakorlati oktatásban. Egyike volt a legcsinosabb, legrokonszenvesebb honvédhuszárhadapródoknak. József kir. herceg meghagyta a Ludovika-Akadémia parancsnokának, Szvetits altábőrnagynak, hogy László fia és a többi növendékek közt semmi különbséget ne tegyenek. A kis kir. herceg tehát éppúgy átélte a tanulás és a katonai gyakorlatok apró szenvedéseit, mint akármelyik odakerült polgárim. A tiszti vizsgálatot kitűnő sikerrel tette le. A király parancsára a közös hadsereg gyalogságához sorozták be hadnagynak és beosztották a győri tősgyökeres magyar ezredhez. Katonai nevelőül Himmel alezredest rendelték melléje, aki sétáiban és utazásaiban is rendes kísérője volt. Már két évvel ezelőtt feltűnt katonai bravúrjaival. Az ekkor tizennyolc éves kir. herceg, akár csak ezredének többi tisztje, gyalog masírozott Győrtől Pozsonyig és onnan Kőszegre. A kőszegi döntő ütközetben, amint szakaszát előőrsi szolgálatra felosztotta, véletlenül találkozott fenséges atyjával, aki lóháton, nagy kíséretével bejárta az egész csatamezőt. László kir. herceg vigyázz állásba vágta magát és háromszor tisztelgett a kardjával. De József kir. herceg, a honvédség lőpa- rancsnoka, elfelejtette magában a katonát. Nem bírta türtőztetni apai örömét. Magához intette a fiát s lehajolva lováról, percekig ölelte:, csókolta. A kőszegi döntő ütközetnek ez volt az egyetlen idilli jelenete, amely a szemtanukat, még magát a királyt is, őszintén meghatotta. József kir. herceg nagyon büszke volt a kis hadnagyra és az ütközet lefuvása után azonnal A Zemplén mai száma tiz oldal-
