Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1895-12-08 / 49. szám
Sátoralja-Ujhely, 1895. december 8. 4-. (1343). Huszonhatodik évfolyam, _ l ^ i -.. I ELŐFIZETÉS ÁRA; Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr Bérmentetien levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratot nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. ^ nyílttérien minden gar- mond sor dijja 20 kr. EMPLÉN. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. a^EGKTEXjEitsriis: ZMiinsroiEasr EISDETÉS DIJA hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után l kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerinc minden négyszög centim, után 8 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. I Hirdetések és pénzkülde- I méuyek a kiadóhivatalhoz intézendök. Népünk művelése. (H.) A nemzet fennállásának és előrehaladásának alapja a kultúra, mely nemcsak a szellemi és erkölcsi világnak folytonos emelését célozza, hanem a legbiztosabb eszközöket szolgáltatja az anyagi helyzet javítására is, midőn az újabb eszközök és vívmányok ismeretére és használására, s a munka áldásthozó becsére tanítja, szorgalomra és takarékosságra buzdítja a népet. Éppen azért a sajtó hasábjain, az országos hatású közmivelődési egyesületeknek, valamint az egyes községek olvasó köreinek, kaszinóinak és egyéb hasonló intézményeinek programjában állandó helyet foglal a kérdés: miként emeljük az alsóbb néposztály szellemi nívóját, melynek nyomában erkölcsi életének és anyagi helyzetének javulása fakadna? Hosszú időn át foglalkozunk már e témával, mindazonáltal a gyakorlati kivitel téren még mindig a kezdet kezdetén állunk. Igaz ugyan, hogy különféle egyesületek, melyek a népmüvelődés emelését célozzák, nagy számmal alakultak; de a legtöbbnek élete pang, a közönség vastag közönye legfölebb létezéséről tud és az általuk nyújtható erkölcsi hasznot a maga jóvoltára ki nem aknázza. Nem jól van az tehát, hogy ez intézmények jóformán csakis a papíron léteznek. Eleven, pezsgő életet kell bevinni működésűkbe, mert csak igy nyernek ezek valóban létjogosultságot, csak igy valósíthatják meg azokat az üdvös feladatokat, melyek nemes intencióju alkotóik szemei előtt lebegtek. A beállott tél önként kínálkozik erre. A hosszú estéket mily üdvösen lehetne felhasználni népünk tanítására. És nemcsak T Á * 0 Á TsbláJLUszo zás. Kicsiny leányka jött felém. — Piros s fehér is volt az arca, Mikén* a feslö rózsaszál Fehérlö hóval eltakarva. Szemén szikrázva tört a fény meg Rezgett az ajka csók után S a hamvas arcon oly gyönyörrel Siklott a kósza napsugár. Szivembe forró szikra szállt, És lángra lobbant mind a vérem Unszolt a vágy, hogy ezt a szép Szelíd virágot összetépjem. — Ajkam susogva szól köszö tve, Szivem dobogva megremeg . . . S a lányka ram tekint szelíden Miként ártatlan gyermekek. S a mint szemére száll szemem, Bűnös, mosolygó szem sugár : Szívemre rája hull a szégyen S bánat lesz vérem bűne, vágya. S csókom kezére hull a könynyel, A mely szememből íelfakadt, Hogy elmossa, a mit tanácsolt A bűnös, átkos pillanat! S a lányka, mint a megriadt Madárka, benn a rengetegbe’ sok üdvös ismeretre oktathatnók őt, hanem egyúttal elvonnók a korcsmáktól, pálinkás butikoktól, hol nemcsak keservesen szerzett filléreinek hág nyakára, hanem egészségének, erkölcsének és családja boldogságának is. A nép vezetőinek alkalmas módon tapintatos eszközökkel kellene megnyerni a sziveket. A legkisebb faluban is ott az iskola, nagyobb községekben az olvasó- és népkörök, ezekbe kellene összegyűjteni vasárnap délutánonkint és hetenkint egy-egy — majd több esetén is a felnőtteket s gondoskodni arról, hogy az idő kellemesen szórakoztató és hasznos, tanulságos módon teljék el. Anyag, tárgy van elég. Egy-egy elbeszélés jelesebb Íróink műveiből, közben gazdasági és ipari tárgyú értekezések, mulattató népies modorban, a viszonyok szerint különféle gazdasági, ipari, közegészségügyi rendeletek ismertetése, nagy embereinknek életrajza, a községi és hazai történetnek egy-egy lapja, hazánk egyes vidékeinek föld és néprajzi ismertetése stb. oly gazdag és változatos anyagot nyújt, hogy kifogyni lehetetlen. Közben-közben hazafias ünnepségek dalokkal, szavalatokkal, szónoklattal, majd táncmulatság rendezése oly élénk, érdekkeUő hatással lennének, melyek kedvessé, vonzóvá tennék ez esteket, úgy hogy mindenki vágyva sietne oda. És mennyi anyagi haszna, erkölcsi hatása lenne a tél enemü felhasználásának ! Az egész község népe egy nagy családi körben olvadna össze, egymás iránt való meleg szeretet, barátság, részvét és támogatás fakadna a szivekben; megszűnnék az irigység, az osztálygyülölet s megfogamzanék a buzgalom és lelkesedés minden üdvös, minden nemes eszme iránt. Úgy néz reám esengve, kérve, Az én nagy bűnöm elfeledve. S reám tekintve búcsúzóul Az ő szemébe is fakad Olyan forró, kicsinyke könycsepp, A mely boritja arcomat, Zombori Andor. — A .Zemplén* eredeti tárcája. — Haza hívták a messze külföldről, hogy foglalja el itt hazájában azt a díszes állást, melyet csak.ő tölthet be méltóan és tanítsa honfitársait azokra a magasztos dolgokra, a miket az ő ernye- detlen szorgalma és lánglelke segítségével világhírű nagy mesterektől szedett öszze. Pedig akkor alig volt még 30 éves. Mikor elfoglalta az egyetemen a bölcsészeti katedrát, hogy beszédét meghallgassák, eljöttek leendő tanártársai és tanítványai és mindnyájukat bámulatba ejtette, elragadta az az ékes ruhaba öltöztetett mély és igaz tudás, a melylyel, parányira fejtve az emberi lelket, kimutatta, hogy mennyi abban a nemes, az isteni, mennyi az önző, a hiú, mennyi a vad, az állati ? Beszélt a szenvedelmekről, lefestette az érzelmeket, biztos kezekkel vezetve át hallgatóit Piáid, Rousseau, Kant, Schopenhauer, Michelet szövevényes gondolatvilágán. Mosolygó ajakkal beszélt a szerelemről, a mely tulajdonképen, mint olyan, nem is létezik, mert a mindent •) Szerelemtan. Budapesten a múlt napokban alakult meg a .munkás kaszinó. * * Kövesse a példát a vidék is. Ti hozzátok szólunk népnek vezetői! Első sorban papok, tanítók, jegyzők, azután ügyvédők, orvosok, gazdatisztek s minden rendű és rangú tagjai az intelligenciának! Karoljátok föl odaadó buzgalommal és lelkesültseggel népünk közművelődésének ügyét! Nemes munkátok nyomán virulás és áldás lakad. És ha községeitekből egy-egy Boldogháza támad: a nép előrehaladásának szemlélete, azután a jó cselekedet édes öntudata, gazdag gyümölcse és legszebb jutalma lesz fáradozásaitoknak ! A vármegye gyűlésiemébőlZemplén-vármegye köztörvényhatósága f. hó 2-án tartotta ebben az évben utolsó rendes közgyűlését. A bizottsági tagok, egypáran a legtávolabbi végekről is, szép számban voltak együtt. Mi volt ennnk a szokottnál nagyobb érdeklődésnek a mozgatója? Azt hiszszük, hogy az általános tisztujitás közeledése. Itt mindjárt köztudomásra is hozzuk, hogy a tisztújító közgyűlést december hó 16 ára tűzte ki a dec. 2-iki közgyűlés. A hat évre választott tisztviselők megbízatása még csak pár napig tart. Alispán, főjegyző, jegyzők, főszolgabirák, szolgabirák és a többiek valamennyien, akik a t. vármegye közönségének bizodalmából lettek, akik voltak: pár nap múlva ünnepiesen számadásra vonatnak, hogy a közbizalom girájával jól, vagy roszul sáfárkodtak-e ? Mindannyian nyugodt lelkiösmerettel adhatnak számot safárságukról. Mindannyian hívek voltak kötelességeik teljesítésében. Nincs közöttük csak egy is, aki olyat tett volna, hogy a választóközönség ítéletétől félnie kellene. És mindnek van része abban az egyéni kiválóságban, ami ott kezdődik, ahol a kötelességérzet parancsszava megszűnik : az érdemben Zemplén-vármegye közigazgatásának önzetlen kiszolgálása körül. Hiszen a tisztikarnak legkompetensebb bírálója, főispánunk Öméltósága, a dec. 2-iki közgyűlés színe előtt s éppen megmegvilágító tapasztalati lélektan és a metafizika szempontjából, tudományosan tekintve, nem más az, mint egy költeménytárgy, a mely kiapadhatatlan forrásául szolgál ezer tévedésnek. Egy, az emberi lélekre hagyományosan ráerőszakolt szokás, a mely nem volt, nem lehetett meg az ősember szenvedelmeden, tudatlan lelkében. A holdogság, vagy fájdalom, a mit a szerelem nyújt, csak képzelt és a ki a dolgok mélyére hatol, belátja, hogy az emberi lélek természeténél fogva sem létezhetik egy olyan mindent átható, magasztos, tiszta érzelem, a minőnek az igaz szerelemnek lennie kellene, és, mint Moreau meg Tamowsky is mondják, az emberi szerelem csak hamis bálvány, a mit hamis szívvel imádnák... . Lelkes éljenzés követte a fiatal tudós szavait. Üdvkivánataikkal jutalmazták és tneleg kéz- szorításokkal fogadták már most végleg kartársukká a tudományban megőszült férfiak az uj kollegát. Csak egy megtört alakú, szelíd, kékszemü proíesz- szor, a ki utolsónak maradt, hajolt oda hozzá és súgta fülébe úgy, hogy senki más nem hallhatta : »Csak ne legyenek neked soha ilyen hamis bál- ványaid 1* * Mikor a júniusi nap heve puhává teszi az ember lába alatt az aszfaltot és menekül a főváros fojtó légköréből mindenki, hazament kis szülővárosába a tanár is, hogy ott, abban a kerti lugasban, melyhez annyi édes emlék fűzte, az óriási szilfa sűrű levelei között átszürődő napsugár világánál folytassa nagy művének megírását, amely felölelte mindazt, a mit a bölcsészet szó csak magában foglalhat. A Zemplén mai azé ma nyolc oldal-
