Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1895-11-03 / 44. szám

»Jelentésünk zártával — így ír az egye­sület igazgatósága az 1894—95. évi Érte­sítőben — nem mulaszthatjuk el az alkalmat, h°gy ... esdő szózatunkat fel nem emeljük a szent ügyért lelkesülni tudó s áldoznikész közönséghez, hogy egyesületünket pártfo­gásába venni és részére a jóindulatot minél szélesebb körben megnyerni kegyeskedjék*. Azért, kikhez szavunk elhat, a kultúra, a humanizmus nevében kérjük ókét: Adjatok, adjatok, amivel az Isten meg- álldott! —v. Vármegyei ügyek. A t, vármegye kosig, bizottsága, f. hó 11-én d. e. 9-kor, tartja rendes havi ülését. Ugyanaznap d. u. ülést tart a vámegyei pót- és utadóügyekben eljáró felszólalási küldöttség is. Az igazoló választmány, Kun Frigyes elnök­lése mellett, a múlt hó 31 én tartott ülésén fog­lalkozott mindazokkal a felfolyamodásokkal, me­lyek a f. évi okt. hó 14-én foganatosított bizottsági tagválasztások törvényessége vagy szabályossága ellen, akár képzelt, akár valódi jogalapon, kellő időben benyujtattak. Az igazoló-választmány hosz- szabb tanácskozás után megsemmisitette a válasz­tást a tállyaí és a n-,kemenczei alválasztó kerület­iekben ; bizonyos törvényes tekintetek igazolását kívánta az újhelyi, az ulicsi, a mádi és a megy- asszai választó-kerületekben. Azokat a bizottsági tagokat pedig, akik két kerületben is megválasz­tattak, fölhívta nyilatkozattételre az iránt, mely kerületben akarják tagsági jogaikat gyakorolni? — A pótválasztások megejtése céljából, látni lehet,hogy ajíüggő kérdések megoldása előtt még most nem történhetett intézkedés. — Itt még azt említjük föl, hogy az igazoló-választmány határozatai ellen, módjukban áll az érdekelteknek, 15 napi határidőn belül, a bíráló-választmánynál jogorvoslatot keresni. »II. Rákóczi Ferenc bevonulása.* Ez lesz a cime annak a nagyobbszabásu történeti képnek, melyet Zemplén-vármegye a milléniom alkalmára megrendelt. Azt a jelenetet fogja ábrázolni a mű, amikor II. Rákóczi Ferenc ünnepiesen, fényes hadi kíséretével bevonul a körömi sikságón 1707-ben tartott országgyűlésre. A vármegye nevében az országos képzőművészeti tanács pályázatot hirdet a képre és 10,000 korona dijat tűz ki rá. A ver­senymunkákat a jövő évi március hó i-éig kell beküldeni. Hírek a nagyvilágból. Ferdinánd, bolgár fejedelem, okt. 31-én nyitotta meg a nyolcadik nemzetgyűlés második ülésszakát. A trónbeszéd kegyelettel emlékezett meg a »feledhetetlen cár* haláláról s annak a reményének adott kifejezést, hogy a »megszaba­dító testvérnemzet« és Bulgária között a viszo­nyok kedvezően fognak alakulni. Sturdza román ministerelnök programbe­szédében erősen elitélte a »román liga“ izgatását,' pálcát tört a dákórománizmus fölött és hangosan hirdette Magyarország iránt az udvarias maga­tartást, valamint a csatlakozást az osztrák-magyar monarkiához, amely az ő meggyőződése szerint elsőrangú szükségességet képez Románia biztos­ságára nézve. Az uj román-kormány, mondotta Nehéz, úttörő, de áldásos munkát teljesített, mert egész iskolát nevelt fel, melynek főköteles­sége a nyelv tisztaságára őrködni s mely csöppet sem kisebb kötelesség, mint a haza fiság ápolása. Nyelv, nemzet, haza, hazafiság összenőtt fogal­mak, egymástól elválhatatlanak. Szarvas-nak köszönhető, hogy irodalmunk ma már nagyon is számot tesz a világirodalom­ban ; hogy nyelvünk, ez a szerfölött kényes ma­gyar nyelv, nemcsak hajlékony, színes, erős, hanem tősgyökeres is. Óriási akarat, munkaerő, lelkesedés és tudomány kellett ahhoz, hogy ekkora sikert érjen el. S csakugyan alig volt perc, melyet Szarvas Gábor ne a »szeretve imádott magyar nyelv* még ismeretlen törvényeinek felkutatására forditott volna. Tudta, hogy nyelvünkön csak úgy lehet nagy alkotásokat felmutatni, ha az erősen nem* zeti színezetű. Aztán, hogy nagy munkájában semmi se korlátozhassa, független maradt min­denkitől. Fényt, vagyont, magas állást, mindent félredobott, csakhogy szavát bátran kimondhassa, hogy tisztán céljának éljen. Független maradt még az Akadémiától is, noha tagja volt és szaklapja, a Nyelvőr, ennek kiadásában jelent meg. Érdemeit a következőkben foglalhatjuk ősz. sze: A Nyelvőr a nyelvújítás túlzásait, legalább egy részben, lenyesegette, a purizmus t megte­remtette s képessé tette, hogy a harcot (mert még mindig folyik s most főleg a germánizmusok ellen) diadallal végezte. A nyelv múltját, történe­tét jó részben íölderitette, lerakván az alapot a Sturdza ministerelnök, feltétlenül tartózkodni fog attól, hogy a magyarországi román mozgalmakba avatkozzék. Abdul Hamid szultán, a magyarok iránt ér­zett barátsága tanúságául, átengedte a hazánkat érdeklő történelmi műkincseket az ezredéves or­szágos kiállítás alkalmára. Ezek a műkincsek fénypontját fogják képezni a kiállításnak és év­századok óta csak most fognak először nyilvános­ságra kerülni a szultán kincstárából. örmények és törökök Aleppában három napig tartott s igen véres harcot vívtak egymás­sal. A kisázsiai határon vészes felhők tornyosod- nak. Úgy orosz mint török részről nagy csapat­összevonások történnek. A kolera Galíciában, a hűvös idő dacára, mindinkább terjed. Az egész országban messze­menő óvóintézkedéseket tettek. Hírek az országból. Minister-válság. Festetits Andor gróf föld- mivelésügyi minister lemondott. Tárcája teendőit egyelőre Bdnffy Dezső báró ministerelnök fogja vezetni. A tárca-minister lemondását megelőzte Miklós Ödön dr. politikai államtitkár leköszönése. Uj mágnások. Takta-harkányi Harkányi Fri­gyesnek és Károlynak úgyszintén mindkét nembeli törvényes utódaiknak őfelsége a király a ma­gyar bárói méltóságot adományozta. Popovics Sándor dr., pénzügyi kir. minis- téri osztálytanácsos, ministeri tanácsossá nevezte­tett ki. Az uj ministeri tanácsos kollégái között a legíiatalab mert még csak 32 éves. Környezete az uj ministeri tanácsosban, aki Wekerle ministerelnök- sége idején nőtt nagygyá, a jövő pénzügyminis- terét látja. Tóth Vilmos, a közös legfőbb számszék nyugalmazott elnöke, a főrendiház tagjává élet­hossziglan kineveztetett. Kossuth Lajos Tódor Olaszországból Bu­dapestre érkezett. A Vaskpunál, az aldunai zuhatagok legfelső szakaszánál, a Sztenka-zuhatagnál volt természeti akadályok teljesen eltávolíttatván, az uj csatornát, melyen a mély járású hajók immár veszedelem nélkül közlekedhetnek, okt. 28-án adták át ünne­piesen a közhajózásnak. Horvát Szlavonországok 1896. évi önkor­mányzati költségvetése 8,908,251 ftnyi szükségle­tet mutat föl. Halálozás. Danilovics János, a hajdú-dorogi görögritusu magyar püspök helyettes, zaámi cím­zetes apát s munkácsi egyházmegyei kanonok, H.- Dorogon okt. hó 22-én elhunyt. Danilovics egyike volt a legmagyarabb érzelmű g.-katholikus papok­nak s ezért halála általános részvétet keltett. Színház. A múlt hét, melyet K. Hegyesi Mari, a bu­dapesti nemzeti színház elsőrangú művésznője varázsolt kiválóan élvezetessé, a sikerült előadá­sok sorozatából állott, mert színészeink erősen igyekeztek e szép kritikai szemek előtt megállani helyüket s a többi darabokban is az ügyes sze­reposztás révén általában jól alakítottak. A hét története ez: * Szombaton, okt. 26 án, Mongodin ur felesége Blum és Toché bohózata ment üres ház előtt. további munkálatokhoz. Személyi tulajdonai közül nagy tehetségét vasszorgalmát, bámulatos emlékezőtehetségét s határtalan lelkesedését kell kiemelnünk. * Szarvas Gábor született 1832. márc. 22-én, Adán, Bács-Bodrog-vármegyében. Iskoláit Baján végezte 1848-ban, s mivel nemzetőrnek fiatal kora miatt nem akarták fölvenni, a Bencések szerze­tébe lépett. 4 év múlva Pesten találjuk, mint jo­gászt. Később azonban mégis tanárrá lett. S mint ilyen 1858-ig Baján, 1861 ig Pozsonyban, majd 1869—188i-ig Budapesten tanárkodott. Ekkor nyugalomba vonult, mert betegsége erősen meg­támadta. A következő évben nőül vette Harrer Paulát, a Zirzen-féle intézet nagy műveltségű tanárnőjét, kinek gondos, gyöngéd szeretete 14 évig meg­tartotta Szarvas-1 a magyar tudománynak. Élete szakadatlan munkásság közt folyt, de azért sohasem panaszkodott, sőt társas összejö­veteleknél (melyeket utóbbi időkben Délibáb-utcai villájában tartott szorabatonkint) a legjobb szó­rakoztató volt. Temetése október 14-én ment végbe nagy­számú, előkelő közönség résztvevése mellett. Az Akadémia külön gyászjelentést adott ki, mig Wlassies minister s számos kitűnőség részvétle­velet intéztek özvegyéhez. Legyen áldott emléke! Pedig a Kövessy (Mongodin) kitűnő és önálló ala­kítása, amelylyel ebből a bohózat-karikaturból egy kabinet-tipuszt csinált, nagyobb publikumot érdemelt volna. N. Könyves Mari, mint Rosalie, tetszett. Daróezy Ilka Monteplat Clorindája közön­séges volt; hiányzott ábrázolásából párisi parfü­mériának himpora. —■ Az előadás különben ősz - szevágóan ment s a kis közönség sokat nevetett. Vasárnap, okt. 27-én, délután népelőadásul a Rokkant huszár, vagy Tündérlak Magyarhonban, este pedig A tót leány került színre, a rósz idő­járás miatt*) csaknem egészen üres ház előtt. Pedig a szereplők mindannyian derekasan igyekeztek mulattatni, közöttük első 'sorban Borbély Sándor, aki helyes felfogással kitűnő Misot mutatott, Kö vessyné pedig beleélvén magát Hanka szerepébe, Misonak méltó partnere volt. — Kitűntek még Hetényi és Kazaliezky. Hétfőn, okt. 28-án, K. -Hegyesi Mari első fellépéséül A lovoodi árvát adták kicsiny, de dis- tingvált közönség előtt. — A direktor ur, úgy látszik, nem mestere a kuliszán kívüli titkoknak, melyekkel publikumot szokás csábítani, értjük a reklámot, mert csak vasárnap, úgyszólván a tizen­kettedik órában, értesültünk a művésznő fellépé­séről. Valami kellemes, meleg áramlás tölté be a levegőt, amidőn előttünk állott a szegény ludi árva, ki utóbb Rochester lord nejévé lesz. Ha nem is éreznők azt a gyönyört, melylyel a szép, (nem eszmei, de plasztikai szépet értünk) a szivre hat, Hegyesi Mari ludi árvája mesteri ala­kításával bilincselt le bennünket. Mellette, s ez nem kicsi dó'og, Kazaliezky brillírozott Rochester lord alakításában, mig a többi szereplő, eleinte kissé elfogultan, igyekezett a kitűnő hatást nem rontani. A művésznőt nyílt jelenetekben hatszor is hívták a lámpák elé. Kedden, okt. 29-én, K. Hegyesi Mari úrnő második vendégfellépéseül Sardou Fedórá-ja ke­rült színre. — A címszerepet a művésznő adta, aki egyes jelenetekben valósággal elragadta a közönséget. A felvonások között s után számta­lanszor tapsolták ki és tisztelőitől emlékül egy csinos koszorút is kapott. — Itt is, mint a ludi árvában hű társa volt a művésznőnek Kazaliezky, a társulatnak ez az előkelő drámai ereje, aki Spanoff mesteri alakításával méltán rászolgált a közönség tapsaira. A többi szereplő, Hetényin kí­vül, szerepét nem tudva disguszált. Szerdán, okt. hó 30-án, a művészi esték mél- ót betetőzése volt Hegyesi-nek a Denise-ben való utolsó fellépése. Deniset ismerjük a nemzeti szinházból; Bardames gróf (Kazaliezky) belászeret jószágigazgatójának, Brissotnak (Bartos) leányába: Denisebe (Hegyesi), kinek előbb Fernanddal (He­gyesi) volt viszonya s aki hütlenül elhagyván, mert a gróf Mártha húgának (Miklósy Ilona) vall szerelmet. Denise bevallja egykori ballépését, de a gróf szerelme erős s övé lesz. — A művészi alkotások remekét mutatta be Hegyesi úrnő abban a nyílt jelenetben, midőn Denise erkölcsi erejé­nek teljes tudatában bevallja imádójának egy­kori viszonyát Fernanddal, minden érzelgéstől ment drámái hévvel. Kazaliezky mint mindig kel­lemes dialektikával, most is hűen alakított. N. Könyves Mari pedig rutinnal mntatta be, de Thauzettné, a könnyű párisi delnőt, mig Dömé- nyiné és Bartos helyes érzékkel fogták föl szere­püket. Csak azt sajnáljuk, hogy Mikósy Ilona erő­sen áthűlve kockáztatatta egészségét egy tempe- ramentomához különben sem illő. mellékes sze­repben. S ezt a direktor urnák tudjuk be. Csütörtökön, okt. 31-én az évadban immár ötödször, s úgy tudjuk nem utoljára, Az uj hon- gár, ismét telt ház előtt, Pénteken, november 1-én pedig a népszínház halottak napi darabja a Molnár és gyermeke ment, zónában. — Bartos Gyula jól betanulva megkapóan alkitá a gazdag és fösvény Reinhold molnárt s őt igy látván, meggyőződésünkké vált, £hogy apaszerepek előadására salon darabokban is kva­lifikálva van. Kazaliezky (Konrád) Ruby Erzsébet (Mária) és Hetényi (Jakab) hatásosan segítették elő a fejleményeket, mig John (Borbély Sándor), . a jó­kedvű sirásó derültséget öntött a halotti han­gulatba. St. J. * »Hamlet« előadása, melyet Kazaliezky Antal választott jutalomjátékául, f. hó 5-éré, keddre ma­radt el. K. Hegyesy Mari vendégszereplései, de másrészt a most készülő jelmezek is lehetetlenné tették, hogy Schakespearenek e legjelesebb müvét a társulat már szombaton előadhassa. Nemcsak a jutalmazott, de maga az igazgató is súlyt fektet arra, hogy Hamlet kellő fényben kerüljön színre s ezért mind uj jelmezeket készíttetett az elő­adásra. A mü, társulatunk erejéhez mérten, leg­jobban van kiosztva. Hamlet: Kazaliezky; — Ophelia : Miklósy Ilona ; — Gertrud : Nagyné ; — Király : Bartos ; — Polomius : Borbély kezeiben vannak. Kazaliezky Antal áprilistól kezdve a bu­dapesti vigszinház kötelékében áll, s mint halljuk e jutalomjátékra a budapesti irói körökből is ér­keznek vendégek városunkba. Ajánljuk Kazaliezky Antal jutalomjátékát a közönség figyelmébe. •) Rósz időre jött a jő : kívánjuk, hogy derék színé­szeinkre is jobb idők járjanak. Szert. Folytatás a mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom