Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1895-11-03 / 44. szám
Melléklet a „Zemplén'* 44. számához Balogh Károlyt S.-A.-Ujhely előkelő társadalmának nevezetes halottja van. Balogh Károly újhelyi kir. járásbiró f. hó 27-én 71 éves korában elhunyt. A férfiút, aki különben életében soha beteg nem volt, végelgyengülés vitte sírjába. Kiválóan ismert alakja volt közéletünknek, ki kora ifjuságá tói, mint lelkiismeretes és igazságos hivatalnok futotta meg a pályát, melyen köztisztelet, becsülés és szeretet környezte utolsó percéig. És igy természetesen, halála nemcsak előkelő és kiterjedt családja és rokonainál, hanem széles körökben keltett mély részvétet, keltett őszinte sajnálatot, mely 29-én délután végbement temetésénél impozáns módon nyilvánult azzal, hogy városunk intelligenciája kivétel nélkül kisérte utolsó útjára a diszes és koszorúk halmazától lepett érckoporsót, mely az érdemes férfiú pormaradványát magába fogadta. A megboldogult a 48—49-iki szabadságharcban, mint százados küzdött egész Világos ig ; ezért agg honvédeink egykorú zászlójuk alatt testületileg vettek részt temetésén. Bajusz József emelkedett szellemű és megható beszéde,melelyel az i848/49*es honvéd-bajtársak nevében búcsúzott el a »hü bajtárstól« igy szól : Tisztelt közönség! Aki e koporsóban nyugoszsza örök álmát, egy félszázadig a jogszolgáltatás terén működött. A 48-ki vihar ötét már e vármegye szolgálatában találta, sőt egy évvel előbb, midőn Zemplén-vármegye a pozsonyi országgyűlésre, részint tapasztalat szerzés, részint önképzés céljából, 12 jogvégzett ifiut küldött fel követeinkkel, azok közzé Balogh Károlyt is megválasztotta s igy alkalma nyilt az utolsó rendi országgyűlésen jelen lehetni, hol látta hazánk legkitűnőbb fiát alkotmányos jogainkért küzdeni ; hallgatta egy Széchenyi István, egy Kossuth Lajos remek szónoklatát ; az egyiknek a nemzet erejébe vetett bizalmát, a másiknak kétségbeesését 1 Jelen volt a 48-ki törvények szentesítésénél s az akkori közlekedés nehéz viszonyai között, mintegy é/5- postája volt vármegyénkben, velünk együtt, azon örömhírnek, mely a 48 ki törvények szentesítése okából e hazát diadalmi mámorként átlengte, s ily kedvező körülmények között hitt és remélt hazánk függetlenségének fenmaradásában és boldogabb jövőjében ,. . Midőn aztán a 48-i vívmányok megtámadtattak és a haza vészki- áitása idáig elhallatszott, az elsők között állt be a hontvédők zászlója alá, és csakugyan az első honvéd zászlóaljba soroztatván, ott vitézsége és a haza iránt tanúsított hű szolgálata jutalmául, századosi rangra emeltetetett. — Jelen volt és részt vett több nevezetes csatáinkban. Látta a magyar hadi zászlók diadalát; látta újra ébredni és megújulni a nemzeti géniuszt, egy férfias, küzdelemben erős, kitartó nemzetetet, melynek vezérei, ha egyetértenek, rajtunk a poklok kapui sem győzedelmeskedhettek volna ... Mi és hogy történt azután ? minek mondjam el ? 1 — Fátyol takarja a történteket, mint e koporsót, mert akkor meghalt a haza ! keresztre feszittetett,------és akit meg kiméit a sújtó kéz közülünk, az az ellenség soraiba besoroztatott, honnan, mint szeretett bajtársunk is, csak nagy váltságdíj lefizetésével szabadulhatott. — Aztán felvette ismét a köz- szolgálat elejtett fonalát és szolgált egészen 1895. okt. 27-éíg, amikor tőlünk és kedves családjától elragadta, a 48-as honvédség még meglévő maradványát napjainkban már sűrűn látogató kérlehetetlen halál. Elragadta most, amikor néhai bajtársunk, erejét fogyni érezvén, nyugalomba vonulni és egy hosszú élet még hosszabb fáradalmait kipihenni készült, de megnyugvást és munkaszünetet csak itt e koporsóban találhatott! — Aki egy lélszázadig híven szolgálta a haza közügyét; aki 48/9 ben életét, testi épségét, ifjúsága jövőjét, mindenét feláldozta : megérdemli e könyeket; megérdemli a közrészvét ilyetén megnyilatkozását; megérdemli, hogy e vármegye tisztviselői kara, e járás, e város lakossága, biró és hivatalnok társai és mi, az elhunytnak egykori honvéd baj társai, mondjunk ravatalánál egy szívből fakadó »Isten hozzádot* ! . . . Legyen áldott Balogh Károly emlékezete 1 Adjon Isten neki csendes, örök nyugalmat I Isten oltalmazza övéit és adjon nekünk vigasztalást! A sírig hü bajtársokon kívül testületileg ott voltak a temetésen a kir. törvényszék, járásbíróság és kir. ügyészség tagjai, kik külön gyászjelentéssel és szép koszorúkkal rótták le kegyeletük adóját néh. Balogh Károly, a minta kir. jarásbfró emléke iránt. Halálát bánatos özvegye szül. Barna Mária, Zoltán fia, továbbá leánya: Gizella, férj. Hörnyay Béláné drné, Margit és Anna gyászolják. Fájdalmunkban legyen vigasztalójuk a közrészvét 1 S. Különfélék. (Ottó főherceg) kinek vármegyénkben való érkezéséről lapunk múlt számában irtunk, Parnóról Andrássv Géza gróf kastélyából okt. 30-án Bet- lérbe, Göroör-vármegyébe távozott, hol szintén Andrássy Géza gróf erdeiben áldozott a főúri vadászat pompás kedvtelésének. A távozó főherceg tiszteletére kedden este Andrássy Tivadar gr. terebesi kastélyában fejedelmi lakoma volt, melyen főispánunk Öméltósága is résztvett. — Oltó fhg., dacára annak, hogy a falka-vadászatoknak folyto- j nosan szakadó eső alkalmatlankodott, kedves megelégedéssel vett búcsút Parnótól, és Terebestöl — a viszontlátásra. „Gömörben és Abauj-Torna- vármegyében medvevadászatok voltak. (Küldöttség a vo't kormánybiztosnál.) Mecz- ner Gyulának, a „Nyirviz társulat« leköszönt mi- nisteribiztosának, írja a Nyirvidék, ebben a minőségében szerzett érdemeit a társulat méltányolni kívánván, elhatározta, hogy a társulat tagjainak sajátkezű aláírását tartalmazó albumot készittett hivatali működésének emlékéül. A pompás kivitelű emlékalbum a napokban készült el Morzsányi fővárosi diszmükészitőnél s ünnepies átadásával több tagból álló küldöttséget bízott meg a társulat. Ma egy hete járt Kállay András főispán vezetése mellett a diszalbumot vivő küldöttség a volt minis- terbiztosnak Zemplén-vármegyei Makkos-Hogyka lakóhelyén. Az átadással járó ünnepségek fényét emelendő, de meg a vendéglátás kellemetességeinek fokozása érdekében, a küldöttséggel egyidejűleg oda ment Benczy is.*) A Meczner Gyulát Szabolcs- vármegye részéről ért eme kitüntetés sokáig marad emlékezetében a zemplénieknek is. — A »Zemplén« tudósítójától a következő jelentést kapták : Lélekemelő ünnepségnek voltunk tanúi f. hó 26-án Mak- kos-Hotykán Meczner Gyula nagybirtokosnak a vaskorona-rend lovagjának s a mi m. t. »Gyula« bátyánknak vendégszeretetéről messzeföldön hires úri házánál. Az ünnepséget a szabolcsi »Nyirviz- szabályozó-társulat« érdekeltsége rendezte abból az alkalomból, hogy Meczner Gyula a társulatnál 12 hosszú éven át viselt kormánybiztosi állásától megvált ; mert amily terhes Szabolcs-vármegyé- ben u n. kormányszolgálatokat teljesíteni, épp oly fehér holló számba megyen, midőn látjuk, hogy a »hivatalos vármegye« egész Szabolcs eljö, hogy háláját és elismerését lerója a valódi érdemnek, amely ez esetben kormány oldalról jött. A küldöttségben láttuk : Kállay András, közszeretetben álló szabolcsi főispánnak élén, Mikecz János szabolcsi alispánt, Benes László nyíregyházi polgármestert, Gencsy Albert országos képviselőt, Jármy Ödön, Kállay Rudolf, Pscherer Ödön, Propper Sámuel nagybirtokosokat és Kálnay Zoltán társulati fő mérnököt. Az ünnepséget a délelőtt folyamán Kállay András főispán nyitotta meg, amidőn meleg szavak kíséretében a Nyir-viz szabályozó társulat érdekeltségének remek művű diszalbumát, továbbá egy több száz (köztük Károlyi Tibor grófnak, a főrendiház alelnökének, a Kállayaknak, Jármayak- nak stb.) aláírásával ellátott pergamenen halairatot nyújtott át az ünnepeltnek. Kállay főispán a szív igaz hangján üdvözölte Mecznert, mint akinek áldásos működése alatt a befektetett tőre immár százszorosán meghozta gyümölcsét. Meczner Gyula hálás szavakban, könyezve mondott köszönetét az igazi barátság révén őtet ért eme kitüntetésért, Ézután lukulusi lakoma következett, melyben már az érdem a szereire méltó házi asszonyokat: Meczner Gyuláné és Valther Lászlóné úrnőket illeti s ott a fehér asztalnál láttuk ölelkezni a két testvér vármegyét: Szabolcsot és Zemplént. Ott láttuk vármegyénk részéről: Matolai Etele alispánt, Dókus Gyula cs és kir. kamarás, vármegyei főjegyzőt, Horváth József tb. főjegyzőt, Seyfried József kir. törvényszéki elnököt, Szerviczky Ödönt, Pekáry Gyula árvaszéki ülnököt, Lengyel Manó m. kir. honvéd-századost, Keresztessy Lajos törvényszéki bírót, Vay Ernő grófot, Pecz Vilmost, Ewa Ödönt, Juhász Jenő, Staut József főispáni titkárt, Diószeghy Jánost, Gortvay Aladárt stb. stb. A pohárköszöntőknek nem volt hossza-vége s a lakoma alatt Benczy Gyula nyíregyházai hires cigányprímás 16 tagból álló bandája húzott, aki a »Kállay-kettösnél« már valóságos entuziazmusba ragadta a társaságot. Ezalatt a belső termekben táncra kerekedett a jókedvű fiatalság s csak a másnap (vagy talán a harmadik nap) oszlatta szét a distingvált társaságot, mely egy igazi magyar uriház vendégszeretetének édes emléke alatt távozott el. Az ünnepelt számos üdvözlő-táviratot kapott, köztük Festetich Andor gróf fölmivelésügyi ministertől, Mailáth József bodrogközi Tisza-szabá- lyozó társulati elnöktől és Miklós Ödön államtitkártól, (Előlépetések.) Panajotti Sándor csendőr-őrnagy, ki annak idején főispáni állását cserélte föl a csendörtiszti alkalmaztatással és Zemplénben is sok jó ösmerősnek örvend, alezredessé, — somlyai és óvári Szilágyi Bertalan I. o. százados, kedves földink Kolbásáról, őrnagygyá léptek elő. *) Nyíregyháza Mányi-ja. Szerk. (A kir. honvédség köréből.) A hivatolos lapból olvassuk, hogy Mönus István, II. oszt.'százados I. oszt. századossá, László István, Fülöp Elemér és Löchey Kálmán hadnagyok főhadnagyokká léptek elő, — Noye Ágoston, kezelőtiszt, íőhadnagygyá, — Karsa Kálmán, hadapród-tiszthelyettes, hadnagy- gyá, Matternyi István, városunk szülöttje, hadapród-tiszthelyettes a szatmári 12. h. gy. ezrednél, szintén hadnagygyá neveztetett ki. (Áthelyezés.) Csánky Gyula szatmár-várme- gyei kir. segédtanfelügyelőt, aki Zemplénben töltött működése alkalmából jó emlékezetet hagyott maga után, eddigi minőségében Jász-Nagy-Kun- Szoinok-vármegyébe helyezte át a közokt.-ügyi minister s egyszersmind ott a tanfelügyelőség ideiglenes vezetésével is megbízta. (Városi nyugdíj.) Ujhely város nemesen gondolkozó képviselő-testülete, mint arról annak idején már megemlékeztünk, ötezer forintos ala- pitványnyal megvetette a városi tisztviselőik nyugdíjintézetének alapját. Az alapszabályok tervezetét egy a képviselőtestület kebeléből kiküldött bizottság már ki is dolgozta és közelébb fogja tárgyalás alá beterjesztem, úgy, hogy az alapszabá- lok a jövő évtől kezdve életbeléphetnek. (Esküvő.) Hammersberg Miklós, budapesti kir. törvényszéki jegyző, a közelebb múlt napokban tartotta esküvőjét Wágner Valéria urhölgygyel Wágner Géza nagybirtokos leányával Budapesten. (A „Zemplén« fekete táblája.) Tek. szerkesztő úr 1 A vármegye kútja és a házsor között van egy vastáblával befödött üreg, gondolom, az üreg arra szolgál, hogy ott van elhelyezve a kút csövezétének váltó-készüléke. Nos’ ez az üreg legtöbbnyire nyitva áll, mert a vastáblát elfelejtik, vagy nem lehet lezárni. Istenkisértés ott éjjelen- kint az a tátott szájú üreg, várván, mint légy a pókot, hogy bele tévedjen a neki rendelt áldozat egy-egy ember képében. Tessék elhinni, hogy az üreghez hasonló szájjal ott ácsorgó közrendört már nem egyszer megszólítottam s kértem is: a vastáblát tegye be. Azt válaszolta : az nekem nincs »felsőbb« utasításba adva. A közönség életbiztos- sága érdekében, de meg közegészségi tekintetekből is kérem t. szerkesztő urat, legyen szives »felsöbbség« lenni és a rend embereit kötelességük éber, előrelátó teljesítésére figyelmeztetni. — sz. — A következő interpellációt kaptuk; „Tisztelettel kérdjük t. szerkesztő úrtól, miért van a Rongyva kőhidja, melynek átalakításához oly dicséretes buzgósággal fogtak, már hónapok óta befejezetlen s úgy a személybiztosságot, mint a közforgalmat erősen fenyegető állapotban hagyva ? — Feleljük : Nem tudjuk, még csak nem is képzeljük, Szerk. (A »Zemplén* 96. évi képes naptára) tegnap hagyta el a sajtót. Az első teljesen kés* példányok e napokban kikerülnek könyvkötőműhelyünkből is és igy a jövő hét folyamán minden t. előfizetőnkhöz pontosan eljuttatjuk a megrendelt példányokat. A naptár tüzetesebb megósmertetését, minthogy az a jelen számból kiszorult, jövő számunk fogja hozni. — A > Zemplén* kiadóhivatala. (Az első esetek.) Varannón, irja tüdósitónk, a polgári törvények rendje szerint okt. 29-én léptek házassági frigyre Krämer Sándor és Gutman Hermin k. a. A polgári tisztviselő Füzesséry György főszolgabíró volt, ki mielőtt a hivatalos aktust végezte volna, hazafias beszédet intézett a megjelent és a városházát egészen megtöltött közönséghez. Aztán gratulált az uj párnak, mely onnan egyenest a rabbihoz hajtatott, hol megáldat- ták frigyüket, r. I. — Homonnán okt. 29-én ment •végbe nagyszámú és diszes közönség jelenlétében az első polgári esketés a városházának erre az alkalomra ünnepi díszt öltött tanácstermében. A házasulok voltak: Zahler Zsigmond eperjesi kereskedő és Friedmann Mina, Friedman Márk ho- monnai tekintélyes kereskedő leánya. Miután a a házasulók a hosszú kocsisorban érkezett nászvendégektől kisérve a terembe léptek és a díszbe öltözött polgári anyakönyvvezetövel szemben helyet foglaltak, Haraszthy Miklós, járási főszolgabíró, a ki az esketést végezte, hazafias szellemű, lendületes beszédet intézett a házasulókhoz, meg- kapóan ecsetelvén a polgári esketést kötelező uj törvénynek célját. A hallgatóság a beszéd közben többször élénk éljenzésben és tetszésnyilatkozatban tört ki, különösen, midőn a fiatal házasuló* kát a haza iránt való kötelességeik hü teljesítésére buzdította és a midőn a »legelső magyar embert« éltette. Az aktus befejezésével az anyakönyvvezető az ifjú párnak sok szerencsét s boldogságot kívánván, az egybesereglett nagy közönség emelkedett, ünnepi hangulatban kisérte az egyházi esketéshez polgárilag egybekelt boldog házaspárt.— S.-Patak- jól Írják : Eilend József, főgimnáziomi tanár, okt. 22-én kelt egybe Kérészy Émma kisasszonynyal, Szabó Zsigmond anyakönyvvezető előtt, ki egy rövid, de meleg hangon előadott beszédet intézett a felekhez. A közönség, közte több úri nő is, nagy figyelemmel s érdeklődéssel hallgatta az uj szertartást s végül zajosan éljeneztek. Tanuk voltak: Ballagi Géza dr. és Zsindely István dr. jog-
