Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1895-09-29 / 39. szám

Melléklet a „Zemplén" 39. számához. jelentek, kik között ott volt : Bernáth Elemér, a felső-zempléni ev. ref. egyházmegye gondnoka ; Lónyay Gábor világi tanácsbiró, Stépán Gábor, Thuránszky Ferenc, Nemes Sándor szolgabiró, Kulin Imre, Szemere Bálint, Kossuth Mihály, Ba- ricsko Endre, hegyii plébános, Ferencsik Ödön, lasztoméri g. kath. lelkész, Róth Mihály dr., orvos, Dutkay István, málczai körjegyző stb. Az egy­házmegyei papság közül: Tóth Ferenc, Sárkány Imre, Ujj István egyházi tanácsbirák. Gyarmathy Sámuel főjegyző, Hutka József aljegyző, Péter Mihály, Horkay Bertalan, Szegő Bénjámin, Baba- rék Dániel, Kiss Tamás, Virág József Ungból béési lelkész, Elek Sándor, Ujlaky János. A ta­nítók közül: Várady Pál, Lukács Mihály, Onody Miklós, Soltész Károly, Nyitray, Boczér, Könyves, Ungból, Fábián István stb. nagyszámú holgykö- zönség és köznépből álló jelentékeny sokadalom. Az istentisztelet 10 órakor kezdődött és minthogy a templom nem volt képes befogadni a nagyszámú közönséget, kívül is tartatott isten- tisztelet. Bent a templomban először gyülekezeti ének­lés volt, majd a »sárközi ev. ref. tanítói énekkar« énekelt összhangzatos darabokat. A felavató imát Tóth Ferenc deregnyői lelkész s egyházmegyei tanácsbiró mondá. A fenkölt, eszmékben gazdag ima, mindenkit Istenhez emelt I Az ünnepi beszé­det Gyarmathy Sámuel főjegyző tartá következő textus felett: Kir. könyve I. 8. 40, elmélkedvén I. az istenitiszteletnek természetes voltáról és szűk ségéről. II milyennek kell lenni a mai istentisz­teletnek. — Az elragadóan szép beszéd mindvégig lebilincselte a közönséget. Urvacsorai beszédet Sárkány Imre tanácsbiró mondott. A beszédnek komoly, bünbánatra intő tartalma, szép előadása mélyen belevésődött a hallgatóság leikébe ... 1 Úrvacsorát osztottak: Sárkány, Gyarmathy, Ujj István, Péter Mihály lelkészek. Kint Isten szabad ege alatt, az éneklést Ma­gyar Pál tanító s Ujlaky János vezették ; az al­kalmi beszédet Hutka József mondotta, prédikálván Krónika 2 ik könyv Vl-ik r. 12, 20, 24, 25 s még több versei alapján, következő felosztás szerint: miért szükségesek a templomok f I-ször, mert a világba elmerült embert, magasabb rendeltetésére figyelmeztetik, Istenhez vezetik ! 2-szór, mert a bánat, ínség, szerencrétlenség által sújtottaknak vigasztalást nyújtanak, 3-szor, mert a bűnnel ter­helteknek megmutatják a javulás útját s őket id- vességre vezetik. — A tótajku közönségnek ugyan­csak kint Ujlaky János prédikált tót nyelven. Templomozás után a lelkészlak udvarán ké­szített sátorba gyűlt össze a közönségnek intelli­gens része, vegyesen hölgyek és urák, hogy a test igényeit is kielégítse! Az n alakban elhe­lyezett asztaloknál 54-en foglaltak helyet. A jól berendezett menü s Lónyay Gábor úr Öméltósága szakácsa által készített ételek a legfinnyásabb igé­ny üeket is kielégítették. A kiszolgálás is szakavatott volt, mert azt is Lónyay Gábor ur két inasa tel­jesítő. — Ebéd alatt a n,-kaposi zenekar játszott fülbemászó szép magyar nótákat. A fogások ha­ladtával megkezdődtek a toasztok. Első sorban is egyházmegyénk kitűnő és ékesszavu gondnoka Bernáth Elemér állott fel és úgy tartalom, mint ———B—M———■a—un— rmnjnm mely az Omode bán nevével van összekötve. Azt mondják, hogy Omode bánnak volt egy szép leánya, 1304-ben, aki egy Csákyval volt eljegyezve; de szerzetessé lett a vőlegény. A szép leány is kolos­torba akart visszavonulni s kezdette építeni a kolos­tort, a mai karcsi templomot, de időközben meghalt. Vannak, akik e templom építését Miczbán legkisebb fiának, Demeter-nek, a Kövesdy kihalt család atyjának, a későbbi leleszi prépostnak tulaj­donítják, aki elcsalt nejének akart e templommal emléket emelni. Annyi bizonyos, hogy e gyönyörű építmény tökéletességre soha nem ment. Karcsa is többször elpusztult s kezdetben nem is a mai helyén volt. Hogy valóban kolostor akart lenni, mutatja az a kar homlokánál északról, felül a templom falá­ból kiállott, sarkvas-forma vas is, amelyet 1846-ban feszítettek ki, amely vasgátert, vagy vasrostélyt tar­tott volna, amilyent a régi apáca-kolostorok tém- plomaiban még ma is láthatni. E korra esik az Uhui családnak vármegyénk­ben való szereplése. ITbul Mihály a mai Semjénben lakott s kapta 1271 körül a sárospataki csonka tornyot s a hozzá tartozó 12 curiát. V. István alatt egyike volt a 25 nemesnek, akik összeírták, hogy Zemplén-vármegye mennyi dézsmát, élet- neműt, malacot, tyúkot tartozik fizetni az egri érseknek. Ennek fia, István, még mint a tállyai vár ura szerepel vármegyénkben. Egyfelől javadal­mazza a zombori és szerencsi apátságokat, más­felől nagy erélylyel küzd a pápának a hazai ügyekbe való beavatkozása ellen. Ez a derék család már Róbert Károly alatt kihalt. {Vége köv.) forma tekintetében magas nivón álló beszédben, a felekezetek közti békére, egyetértésre, szeretetre emelte poharát s éltette a banketen jelenvolt idegen felekezetű lelkészeket, hölgyeket és urakat! Utána Gyarmathy Sámuel főjegyző, méltatva a kis-ráskai egyház küzdelmeit, de azért soha nem lankadó buzgósigát, vallása iránt való szeretetét, az az egyház lelkészéért, presbytériumáért. közönsé­géért ivott. A mindenki által szeretett és tisztelt tevékeny, okos vezérért, lekötelező és kedves mo­dorú, senkit le nem néző, mindenkit magához emelő és semmit nem kicsinylö gondnokért Ber- nath Elemérért Sárkány Sámuel ürített poharat. Kun Bertalan püspökért Stépán Gábor, Fejes István esperesért Ujj István, Lónyay Gáborért Tóth Ferenc és Hutka József, ez utóbbi Tóth Ferenc, Sárkány Imre és Gyarmathy Sámuelért is emeltek poharat. Toasztoztak még Stépán Gá­borért : Kulin Imre, Soltész Gyula, Nyitray József és még többen. Szilágyi Lónyayért. Lukács Ber- náthért, Bernát az egyházért, Elek Sándor a ha­záért, Péter Mihály ungi testvéreinkért, Fábián István a hölgyekért és Nemesért, Stépán Feren- csíkért, Baricsko Soltész Gyuláért s egyházáért és stb. A nap már nyugvóra kezdett hajlani, midőn előállott a gondnokünkat vivő s Stépán Gábor ur tulajdonát képező elegáns fogat ; a kocsija körül nemi különbség nélkül sorakozó nagyszámú kö­zönség fényes tanúbizonyságát adta annak, hogy szeretett gondnokunk nem- és vallás külömbsége nélkül mindenkinek megnyerte szivét 1 Jó messze robogott már a hintó, midőn kalapemeléssel és kendölobogtatással vettünk búcsút a távozótól. A gondnok eltávozása jel volt az indulásra. A közönség nagyobb része szedelőzködött, indult és eltávozott. A másik része, az egyház által ren­dezett bálra az iskolahelyiségbe ment. Némelyek csak azért, hogy a belépőjegy árát befizessék, — vagy még azon felül is, — némelyek azért s ez az arany ifjúság, hogy ezt mondhassák: »soh’se halunk meg,« s a zene táncra ingerlő hangjai mellett kivilágos-kiviradtig lejtsék a táncot . . . 1 Az áldozatkészség, ez az ős forrása és ki­apadhatatlan patakja a prot. ember, de mit mond­tam a vallásért, Istenért, égi s nemcsak földi cé­lokért lelkesülő ember szivének, most is meghozta a maga s az úr oltárára szentelt áldozatát. Ada­kozott itt mindenki, kálvinista, római- és g. kato­likus, egy az Isten, az pedig Atyja mindenkinek! 185 ft 82 kr. gyűlt össze, Ebből perselypénz: 62 ft 50 kr. Offera : 100 ft 50 kr. Stépán Gábor ur az uraktól gyűjtött 62 ft 50 krt. A bál tiszta jö­vedelme : 9 ft 10 kr. volt. És most mielőtt bezárnám tudósításomat lehetetlen hogy ne mondjam : Legyen hála és di­csőség a mi szerető menyei Atyánknak, aki le- küldé szent lelkét, hogy jobbrészt választva, lángra gyújtotta a kis-ráskai egyház keblében az Isten, haza iránt való szeretet és buzgóságot 1 Üdv, elismerés, méltáaylás azoknak, kik a szent felhevülés drága perceit a cselekvés azonnali megkezdésére hasz­nálták fel és kitartók valának, míg mindnyájunk szivbeli örömére felmutatták az eredményt a meg­lepően díszes szent épületben 1 Áldás azokra, kik készséggel járultak adományaikkal a kitűzött cél elérhetésére. Üdv, elismerés Stépán Gábor és Lónyay Gábor uraknak, akiknek nagy érdemük van az ünnepség és banket rendezésében s elő­mozdításában ! Lónyay Gábor ur szakácsát, inasait bocsátotta szívesen rendelkezésre ; Stépán Gábor ur pedig, mint Kis-Ráska szülöttje, szervizt s egyéb anyagi és erkölcsi támogatást is, mely nélkül a szép nap sikere elmaradt volna 1 Hutka József’, bánőczi ev. ref. lelkész. Különfélék. (A király adományai.) Őfelsége a király, kabinet-irodája utján, Bogdányi Tivadar szedliszkei és Kosczy János or. hrabóczi gk. lelkészeknek 30—30 ítnyi; Berencsi Endre legenyei, Pribula György t -jesztrebi, Mochnács Vazul hom.-zbojnai, Dráveczky Pál butkai gk. tanítóknak 15 —15 ftnyi, végre Paulovics Andrásné kolbásai lakosnak 10 ftnyi kegyes adományt küldött. (Főúri vadászat.) A sztakcsini uradalomhoz tartozó községek földesúri erdőségeiben a vadá­szati jogot f. év december hó 31-ig Andrássy Sándor gróf, a mindenki által tisztelt s szeretett zemplénm. gazd. egy. elnöke bérelte ki a zár­gondnokságtól s igy van kilátásunk, hogy ez őszön a szinnai járásban nagyobbszabásu vadá­szatok lesznek. Az újhelyi nimródokhoz is tán lesz szerencsénk? Ha jönnek, nagyon örülni fo­gunk, csak jó időt válaszszanak, mert az újhelyi nimródok krajnyai kirándulásának eddig mindig a rósz időjárás volt a »pechje.« r. I. (Időjárás.) Tokajból Írják nekünk : A tavaszi vetemények betakarására, a szőlő érlelésére a lehető legkedvezőbb időjárásunk van. A múltkori permete a szőlő fejlődésére igen kedvező volt; a peronoszpora pusztításától megmaradt szőlő pom­pásan fejlődik, s ha a kedvező idő állandó marad, a legkielégitőbb minőségű, s hál’ Istennek, szűk­nek éppen nem mondható bortermésre van ki­látásunk. Csak az aggaszt nagyon, hogy az immár 2 hónapja tartó szárazság miatt szántóföldjeink mivelhetetlenek s a vetőmag a barázda helyett még mindig a magtárban van. — Alsó-Zemplén vidékén nagy szárazság uralkodik. Qom-kipur.) A tegnapelőtti esthajnallal be­köszöntött az izraelitáknak a legnagyobb és leg­szentebb ünnepük: a hosszúnap, a jom-kipur. Ez az ünnep nálunk a bűbánás napja. Az ünnep előestéjé­től kezdve tegnap estig böjtöléssel és szomjuho- zással sanyargatták magukat, egész napon át a templomban, ájtatosan fohászkodván Adonáj-hoz, hogy bűneiktől tisztítsa meg az ő lelkeiket, (Esküvők.) Fényes esküvő volt e hó 21-én d. u. 5 órakor a gálszécsi róm. kát. templomban. E napon vezette oltárhoz Stépán László munkácsi kir. aljárásbiró Koch Olgát, Koch Gábor keresk. kamarai és vármegyei bizottsági tag kedves, szép és müveit leányát. Az esketést, melyen nagyszámú intelligens közönség vett részt, Gáy János plébános végezte. Nászasszonyok voltak: Nádas Árpádné sztropkai kir. jbiró neje és özv. Füzély Gyuláné pályini póstamesterné. Násznagyok : Barthos József újhelyi főszolgabíró és Kása Kálmán vármegyei tisztviselő Ungvárról. Nyoszólányok : Koch Jolán, Kovács Mariska és Soltész Ida. Vőfélyek : Besse- nyey István, Horváth Pál és Koch Gábor. — Esküvő után az örömszülők házánál lukullusi va­csora volt, melyen számos felköszöntő hangzott el. Vacsora után pedig táne következett, melyet a fiatalság a legjobb kedvvel reggeli 4 óráig foly­tatott. Áldás legyen a szép frigyen! r. I. — Jelenek Gyula, a bodrogközi járás szolgabirája, tisztelt barátunk és munkatársunk, tegnap eskü­dött örök hűséget Agárdon Biringer Aranka kisasszonynak, Biringer Artur kedves szép leányá­nak. Az egymást szerető ifjú párnak tartós bol­dogságot kívánunk. (Polgári házasság előtt.) Pásztélyi Gusztáv volt gálszécsi s.-jegyző f. hó 22 én eljegyezte Rój- esek Juliska gálszécsi postakezelönőt, Rojcsek László sztropkói közgyám kedves és müveit leányát. Az esküvő püspöki engedelemmel már e hó 30-án lesz Sztropkón. r. I. (Az első dér) irja levelezőnk a Krajnyáról, már szept. 23-án beköszöntött.*) Az ősz, a nimró- doknak legkedvesebb évszaka is itt van tehát. Készülnek, sőt már sok helyütt vadásznak is a szenvedélyes vadászok. A gazdák pedig szánta­nak, vetnek, mert az egy heti esőzés után a föld igen alkalmatossá lett az őszi megművelésre. Bárcsak legalább november hó végéig jó időnk lenne. A vadászok vígan vadászhatnának, a gaz­dák vígan szánthatnának, vethetnének abban a re­ményben, hogy a jövő milléniumi esztendőben a jó Isten dús termést ad ez édes magyar haza minden lakójának. (Színészet Ujhelyben.) Kövessy Albertnek kiváló erőkből szervezett társulata városunkban holnapután kezdi meg két hónapra tervezett elő­adásainak sorozatát. A jövő hét folyamán színre kerül: kedden, okt. 1-én, Bernards Montilla elő­ször bérletszünetben; — szerdán, okt. 2-án, Szó­kimondó asszonyság (Madame sans Géné); — csü­törtökön, okt. 3-án, bérlet első számául: A mmtafér]. fráncia bohózat; — pénteken, okt. 4 én, Erdő szépe, színmű; — szombaton, okt, 5'én. Szegény Jonatán ; — vasárnap, okt. 6-án, Náni. — Kövessy Albert színigazgató társulatával már a múlt héten megérkezett. Azóta szorgalmasan folynak a próbák. — A derék társulatot melegen ajánljuk S.-A.- Ujhely és vidéke műértő közönségének szives és kitartó pártfogásába. (Az évi termés), mint Zemplén alsó vidé­kéről írják nekünk, elég szép volt. Holdanként 1100 Q öllel számítva az őszi búza 8, a rozs 6, az árpa 10, a kukorica 8, a krumpli 8 maggal jutalmazta a földmivelő fáradságát. Ä legelő egész nyáron kitűnő volt. Szénatermés közép lett; de sarju oly bőséggel termett és oly kitűnő, amilyen és amennyi emlékezet óta nem termett. Az 1895. év vidékünkre általában áldásos évnek mondható. (Rablógyilkos sorsa.) Olvasóinknak bizonyára emlékében van még az a rémes rablógyilkosság, mely Ujhelyben tavaly októberben történt, mikor Benedek János vasúti lámpakezelő, Szabó Endre borbély legényt megölte és kirabolta s amely tettéért a törvényszék kötél által végrehajtandó halálra ítélte. A kir. tábla ezt az ítéletet megvál­toztatta és a rablógyilkost életfogytig tartó, fegyházra Ítélte. Nehány nap előtt jött le ebben az ügyben a kúria ítélete, amely a kir. tábla ítéletét helyben hagyta. (Honvéd póttartalékosok.) Október hó első­jével mintegy 180 honvéd-póttartalékos fog Uj- helybe bevonulni,' kik négy hétig lesznek itt ki­képzés alatt és mert a laktanyába nem férnek, egyénenként, leginkább a laktanya környékén lesznek elszállásolva. •) Ugyanakkor beköszöntött nálunk is, Slork.

Next

/
Oldalképek
Tartalom