Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1895-03-24 / 12. szám

folyt le: i. Talpra magyar, ifj. Sz. Nagy Károly- tól, előadta a főiskolai ifj. énekkar. 2. Alkalmi beszéd, tartotta : Demeter Bertalan főiskolai szénior. 3. Márczius 15, Szalai Somától, szavalta Bajusz Andor joghallgató. 4. Szálljon lelkem... Goll J.-tól, előadta az ifj. énekkar. 5. Alkalmi óda, irta Janka Károly hittanhallgató, előadta Putnoki Pál hitth. 6. Alkalmi dalok (Tavasz elmúlt stb.), előadta az ifj. zenekar. 7. Kossuth, irta Szuhay Benedek, sza­valta Papp Ferenc jgh. 8. Induló, előadta az ifj. énekkar. — Az egész ünnep nemes tartalmú, emelkedett lefolyású volt. Minden szereplő igye­kezett a legjobbat a legszebben nyújtani és így az ünnepség igen fényes bizonyság volt a sáros­pataki főiskola ifjúságának nemcsak rajongó haza­szeretetéről, hanem a szép iránt való érzékéről, a szép művészetek meleg kultuszáról is. Az ének­kar oly remekül szerepelt, mint esztendők óta nem. Öröm volt az ember szivének, a zengő dalos sereget hallani 1 Az emlékbeszéd, a történelmi fejtegetés keretei közt, nem nélkülözte a szónoki, lelkesítő elemet sem. Kár, hogy ebben az évben a zenekar csak 7 tagból áll, mert két annyi tag­gal joggal versenyezne az énekkarral a babérért 1 r.—l. — Gálszécsröl írják nekünk : Március 15 ikét a gálszécsi állami népiskola is megünnepelte. Ugyanis aznap d. e. 10 órakor a tanítók és a magasabb osztályok növendékei egy tanteremben összegyűlvén, a gyermekkar elénekelte a Himnuszt, mely után az igazg. tanító a gyermekek értelmé­hez mérten ecsetelte a nap jelentőségét és tör­ténetét, buzdítván őket hazaszeretetre. Ez után az előadás után a gyermekkar elénekelte a Szózatot s azzal sz ünnepség véget ért. Aznap délutánjára az ig. tanító a gyermekeknek szünetet adott. — Már­cius 15-ét Mezölaborczon is megünnepelték. Az állami iskola épülete ünnepies szint öltött Két nagy nemzeti szinü zászló hirdette, hogy ott is ünnepelnek. (Ezt a két trikolort a vasúti derék tisztviselők vették erre az alkalomra egy tánc- mulatság tiszta jövedelméből.) Az ünnepség d. u. 2—3-ig tartott. A kis polgárok hazafias dalokat énekeltek s alkalmi verseket szavaltak, derék ta­nítójuk Kiss István pedig a kicsinyek értelmi fokához mért alkalmi beszédet mondott állandó s kitartó hazaszeretetre buzdítván őket. — Ugyan­csak az nap és M.-Laborczon a helybeli és vidéki értelmiség nagy része, esti 6 órakor az állomás várótermében gyűlt egybe, hogy megünnepelje 47. évfordulóját a nemzeti életfejlödés legszebb tavaszának: az 1848 március 15 ének. Az alkalmi beszédet itt is Kiss István áll. isk. tanító tartotta. A közvacsoránál hatásos alkalmi toasztokat mon­dottak még: Mikulics Ciril, a krasznibródi kla- strom feje, Bydeskuthy Bertalan gyógyszerész, Hladonik János körjegyző és Berger Gábor h. ál­lomásfő stb. r. I. (A felső zempléni ev. ref. egyházmegye) f. hó 22-én tartott tavaszi közgyűlésének ünne­piességét emelte az a körülmény is, hogy az egyházmegye egyhangúlag megválasztott esperesét Fejes István s.-a.-ujhelyi lelkészt is azon a napon igtatták be díszes hivatalába. —Egyházihivatásának teljes ismeretével és annak a hivatásnak erős akarattal és lélekkel megfelelni tudó olyan orszá­gosan ismert férfiúnak ezután való munkálkodá­sához fűzött reményektől áthatottan sereglettek körülte lelkésztársai és tisztelő barátai, s az is- tenitszteletet és komoly tanácskozást követett ebéd közben, megnyilatkoztak a szivek s lelkes köszöntők szálltak az ünnepelt férfiú, a tudós és költő esperes felé. Nemcsak az egyházmegyének volt ez a nap örömnapja, de a s.-a.-ujhelyi ev. ref. egyház is most mutatta be az engesztelődés áldozatát, — és ezen az ünnepségen távolitódott el végképp az a szúró szálka, amely az egyház- megye lelkében és a s.-a.-ujhelyi anyaegyház szi­vében mindég ébren tartotta az egymás iránt érzett fájó visszaemlékezéseket. — Március 22-ike meg­hozta a testvéri bizodalmát; meghozta egy fér­fiú érdemeinek méltó elismerését. És ennek a két hatalmas tényezőnek egyesülését biztos zálogul tekinthetjük arra nézve, hogy az egyházmegye itt, az idegen ajkú polgártársak közepette, jövőre is teljesíteni fogja a magyar nemzet érdekében századok óta vállalt és most — ha valaha — tel­jesítendő hazafiui misszióját. —c. (József-nap.) Vármegyénk s társadalmunk közéletének oszlopos alakjai sorában sűrűn talál­kozunk a József-zVké. Igazán annyi a József-nnk, hogy mint fától nem látni az erdőt, a Józsefektől bajos áttekintenünk a mi Józsefeink nagy sokasá­gát. Mint havas orma az erdők koszorújából, oly mél­tósággal emelkedik ki a vármegye Józsefeinek díszes csoportozatából Dókus József, kinek tar homlo­kát, ősz halántékait a legtisztesebb múlt glóriája ragyogja körül. Természetes, hogy Öméltósága, a Józsefek Józsefe, volt az idén is a József-napnak első hőse, kinél nem is csak gratulálni, hanem inkább tiszteletének adóját leróni járt, sűrűn, csa­patosan, vármegyénknek s társas életünknek elit­közönsége. — De kijutott sorban és rendben a legőszintébb jókivánatok tolmácsolásából Sey/ried kir. törvényszéki elnök, Horváth vm. tb. főjegyző, Hlavathy kir. ügyész, Bartos főszolgabíró, Gaizler br. tb. főszolgabíró és a többi és a többi Józsefek­nek és Józsik-nak is, ezek élén és sorában az örökifjú Vass Józsi bátyánk, nyug. kir. adópénz­tárosnak. Hogy pedig egyet se hagyjunk és fe­lejtsünk ki közülük, kívánjuk: Éljenek a derék Józsefek ! (Cirilla-ünnep.) Az apácák s.-a.-ujhelyi iskola­házában ma egy hete délután, úgyszólván családias jellegű kedves egy ünnep volt. Az intézet elül- járójának, Cirilla-nővérnek, abból az alkalomból, hogy névnapját ünnepelte, szereztek kellemes meg­lepetést az intézetbe járó növendékek, élükön tanító­nőikkel: a »tisztelendő nővérekkel* és a tanítónő kisasszonyokkal, oly formán, hogy az intézeti igazgató, ft. Lengyel Pál és a külön meghívott szülők jelenlétében zongora-, ének-, színjáték- sza­valat-előadásból álló, helylyel-közel művészi élve- zetü örömet szereztek neki. Az ünnepelt Cirilla bol­dogságtól túláradó szívvel, örömkönyeket sírva fogadta a hódolatot, amit Szokolay Elvira és Margit zongora játéka után Csontos Margit tolmácsolt előtte szép üdvözlőbeszédben, melyre a felsőbb osztályba járó növendékek üdvözlő éneke követ­kezett. Megható jelenet volt az is, mikor a kis­dedóvó növendékei szavalattal és énekkel köszön­tötték az ünnepeltet. Ezután következett négy gyermek-szindarab : u. m. Dezsőké katona akar lenni (eljátszották Vonatovits László, Somogyi Er­zsiké, Wihs Elvira, Főnyi Zoltán, Dongó Gyula, mindannyian nagyreményű »óvonc«-ok). — Az első uszály (szereplők Csiky Olga, Kossuth Sarolta, Répassy Anna, Vattó Mariska, Adreánszky Sárika, Nagy Anna és Csontos Margit növendékek) y— Petőfi a Hortobágyon (melodráma) szavalta, Becske Margit, zongorán kisérte Kossuth Sarolta, — azután volt még egy német- és egy fráncia szövegű darab Darázs Aranka, Schridde Izabella, Grund Gizella, Csontos Margit, Nagy Anna illetve Csontos Margit, Grund Gizella, Darázs Aranka, Grund Otillia, Répássy Anna intézeti növendékek értelmes és ügyes előadásában, Köz- ben-közben Raisz Ilonka, Csiky Olga, Kun Sa­rolta és Kellner Izabella játszottak zongorán Hradeczky Sarolta pedig üdvözletét mondott német nyelven. Az ünnepséget, mely d. u. 4-től késő estig tartott, Becske Margit és Grund Rudolfla négykézre irt csinos zongora-játéka zárta be. Re- ferádánk nem lenne teljes, ha a rendezőkről, kik a szerepek betanítása körül valóban szép munkát vé­geztek, megfeledkeznénk, ezek: Generóza és Vik­toria nővérek, Szeniczei Gáspár Aranka, a kisde- dovónak kitönö vezetője, és Büchel Agnes k. a tanítónő. Mindnyájan éljenek 1 (Eljegyzések.) Vadászy Antal, uradalmi szám­tartó, jegyet váltott Ippi Bydeskuty Bertalan gyógyszerész kedves leányával — Mariskával — Beck Endre, parnói uradalmi ispán, f. hó 17-én eljegyezte Dinnyés Jolán kisaszszonyt, Dinnyés Kálmán uradalmi számtartó leányát, Garanyban. Gratulálunk 1 (József-estéje,) Folyó hó 19-én, József es téjén, Bartos József főszol gabiró vendégszerető házánál, mintegy hatvan tagból álló úri társaság gyűlt együvé. A szeretetreméltó házi asszony ré­széről gazdag vacsorával ellátott vendégek csak­nem reggelig tartó vig mulatozás közben éltették a vendéglátó ház szives urát és úrnőjét. (Sorozás.) A sorozás, mely Ujhelyben f. hó 20 án kezdődött, 22-én délután véget ért. Az eredményről jót is, rosszat is jegyezhetünk föl. Jót, mert, a mint tudjuk, a hadkötelesek átlag csekély kivétellel mérték alá állottak, és bár a Matölai Etele alispánunk részéről ajánlott és a honvéd- ministeriomnál elfogadott uj módszer szerint, va­gyis községenként állottak elő, mindennek példás pontossággal történt kivitele Gaizler József br. tb. főszolgabíró fáradhatatlan ügybuzgóságát dicsérte. Az uj módszer a községi elüljárók és állítás-köte­lesek nagy előnyére történt, mert ezúttal sem ezeknek, sem azoknak egy napnál tovább nem kellett Ujhelyben vesztegelniük. És, hogy a roszat is följegyezzük, sajnos, de a mostaninál rosszabb »ember-anyag« az újhelyi járás kerületé­ről rég nem került sor alá, mert a 938 felhívott hadkötelesből, csak 119 válott be. A sorozáson mindvégig jelen volt Szentgyörgyi Lajos, honv. mi­nisten oszt. tanácsos is, kinek véleménye után azt hiszszük, hogy az uj módszer szerinti sorozást jövőben az egész országban általánosítani fogják. (Az időjárás.) Már a tavaszban kellene jár­nia, de biz' még a télben felejtette magát. Külö­nösen pedig Benedek napján, március 21-én, nagy hirtelenséggel olyan zimankó támadt, hogy pár negyedóra alatt a zöldülő hegy-völgy újra hópa­lást alá került. Hála az égnek, másnap reggelre a frissen esett hónak már nyoma sem maradt. A hőmérő kezd leszokni arról, hogy éjjelenkint fagyot mutasson. Mindennek dacára a tavasz fecskéi, az erdei szalonkák, még mindig késnek. Pedig ma már „Laetare“ amire azt szokták mondani jáger- nyelven: »Da sind sie wahre I« ami most nem igaz. (Halálozás.) Súlyos veszteség érte Behyna Miklós újhelyi kereskedőt és nejét. Hat éves kis leányukat, Mártát, rövid betegség után elragadta a könyörtelen halál. Tegnap délután temették el nagy részvét mellett. (Hangverseny.) Az újhelyi olvasókör, mint értesülünk, hangversenyét ápril 15-én Husvét ■ második napján fogja megtartani. Szereplők lesz­nek: Küry Kiára, Polonyi Elemér, Kemechey Jenő és Izsépy Zoltán. (Fontos régi okiratok ) Tokaj városnak gazdag leveles tárát a képviselő-testület megbizásából Horváth János helv. és Varga Márton ág. lelké­szek most rendezik ; mint tudósítónk Írja a szeren­csés kezű rendezők már eddig is több, igen becses és a történetírásra kiváló fontossággal biró régi okiratra bukkantak. (Fényes esküvő.) Sárospatakon f. hó 12-én*) délután 4 órakor a ref. főiskola imatermében fé­nyes esküvő folyt le: Kerészy Gyula m. kir. állami mérnök, s.-a.-ujhelyi lakos, esküdött örök hűséget Zsindely Mariska kisasszonynak, néhai Zsindely István főiskolai tanár leányának. Az eskető szer­tartást a menyasszony nagybátyja: Bálint Dezső ref. lelkész végezte. (Vakmerő tolvaj.) Folyó hó 18 án délután a róm. katolikus plébániaépület lépcsőházából, egy nagy fali tükör elveszett. Az esetet a ren­dőrségnek bejelentették. A tükröt egy ösmert orgazdától még az nap előkeritették ugyan, de a tettes megszökött. (Rendőri hírek) Folyó hó 16 ról 17-ere menő éjjel, ismeretlen betörő több helyen própált sze­rencsét ; először is a Löcherer Lőrinc dr. főorvos akása konyhájának kertre néző ablakán akart behatolni, hanem az egyik cseléd a manipulációt észrevevén, lármát csapott, mire a gazember meg­ugrott. Később, hajnal felé, Bornstein Józsefnek a Malom-utca sarkán lévő boltját nyitogatta a jó madár, mikor egy arra haladó kocsistól munká­jában megzavartatva, elinalt. Valószínű, hogy ez volt az a tettes is, aki az adóhivatal kapujának zárát lefeszítette. A rendőrség jó nyomon jár s üldözőbe vette a gaznációt. (Kasszabetörők.) K.-Helmeczről Írják: F. hó 22-én éjjel ismeretlen tettesek az adóhivatalba be­törtek s miután Schuster pénztáros és Szűk el­lenőr kevés ezüst- és részpénzt tartalmazó fiókjait fölfeszitették, a jelentékeny pénzösszeget tartal­mazó Wertheim-szekrényen a legbelsőbb falig nagy lyukat fúrtak. Ekkor valószínűleg neszt hal­lottak és ettől megijedvén, munkájukat félbe­hagyva megugrottak. A csendőrök nyomozzák a tetteseket. (Kápolna-rablók.) Bélyből írja alkalmi tudó­sítónk : F. hó 22-re viradóra a ’Sennyey báró csa­ládnak itteni kápolnáját kirabolták. A rablók, kik a betört ablakon keresztül hatoltak a kápolnába, elvitték a szentségtartót, kelyhet, kehely fedőt és egyőb, most még pontosan meg nem határozható templomi szerelvényeket. A csendőrség nyomozza a tetteseket, (Talált gyermekhulla,) Lapunk ma egy hetes számában közölve volt, hogy Gálszécsen a Terna- patak vizében egy csecsemő hullájára akadtak. A gáiszécsi csendőrörsvezető erélyes nyomozásának köszönhető, hogy a bűnös anya Paulik Andrásné visnyói asszony személyében megkerült, aki most egyelőre a gálszécsi járásbíróság börtönében várja tettének méltó következéseit. Vele együtt vizs­gálati fogságba került még egy Pacsuta Anna nevű gálszécsi, nem valami jóhirü személy is, aki állítólag a lebetegedés ideje alatt az illetőnek szállásadója volt. Jellemző, hogy ez az asszony a szülés után azonnal haza is ment Visnyóra, még pedig gyalog. Azért akart gyermekétől szabadulni, mert a már hosszabb idő óta Amerikában levő férjének nem akart családi öröjmet szerezni. (Bankárosan.) R'ktárcsik János, gálszécsi pol­gár, volt levélhordó és póstakalauz, utóbb ser- téskupecröl mindenki tudta, hogy nagy spekuláns, de a legnagyobb 'spekulációjára csak most jöttek rá az emberek, mikor már valahol a ten­geren Amerika felé vitorlázik. Ez az ember u. i. körül-belől 2500 irtot kölcsönözött össze részint kupecztársaitól, részint más emberektől és úgy ugrott meg Amerikába. Richtárcsiknak csinos háza van Gálszécsen a főutcán, ez azonban már ré­gebben a felesége nevén áll a tlkönyvben, a ká­rosultak tehát valószínűleg soha sem fogják látni a neki kölcsönzött pénzüket, pedig néhánynak két-háromszáz sőt négyszáz forinttal is tartozik, r. I. (Vizbefult botmester.) Csubrik István szilvásujfalusi parasztember f. hó 13-án elment a gálszécsi vásárra önkészitette botjaival egy kis geseftet csinálni. Ott azután a kelleténél többet öntvén a garadra, aznap vissza nem tért. Felesége ebbe belenyugodott, mert az úgy szokott tör­ténni máskor is. De elmúlt két, három nap, sőt egy hét is, s a botmester még sem érkezett meg. Aggodalom szállta meg a nőt, elment az ura kere­sésére. Amint Azartól Egres felévitte útja, a patak partján egy kalap ötlött szemébe melyben a férje kalapjára ösmert. A parton levő nyomok után indulva a vízben tapogatódzott és még nagyobb rémületére férjét fedezte fel, aki valószínűleg ittas állapotban az árok partjára feküdt és a partról forgolódás közben begurult és be is fuladt a víz­zel teli az árokba. A hullát az orvos felbontotta, azután eltemették. r. I. (Eltűnt óriáskígyó) Koczka Antal világhírű állatseregletéből, mely most Misko'czon képezi ál­*) Múlt számunkról lekésett. Sierh. Folytatás a Il ik mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom