Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1895-01-13 / 2. szám
Satoralja-Ujhely, 1895, január 33. 2. (1307). Huszonhatodik évfolyam, I ELŐFIZETÉS ÁFA: Egész évre 6 ft. Félévre 8 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyílttérijén minden gar- mond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN- VARMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. megjelenik: iMiiiisriDiEiisr v^sAenüp. HIBDETÉ3 DIJA hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után i kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Petitnél nagyobb, avagy di8zbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intőzendök. Népkönyvtárak, olvasókörök. Mindenki észreveheti, hogy a magyar nemzet és kormánya lázas tevékenységgel dolgozik egy művelt magyar állam kiépítésén. berendezésén. A kormány mind nagyobb áldozatot fordit a közoktatásügyre. Előbb csak lassanként, imitt-amott, állított fel egy-egy állami népiskolát. Most a milleniumig egyszerre 400-nak fölállítását ígéri. A kisded óvás ügye országosan van szervezve, az ipariskolai, felsőbb nép- és polgári- és gim- náziomi oktatás tökéletesítésében nap-nap mellett újabb és újabb eszme merül fel. Az egyetemi kérdés elodázhatatlan. Tanító- és tanárképzés emelésére évenként újabb lépés tétetik. Megoldatott, ha nem teljesen korszerűleg is, a nemzet e napszámosainak fizetésügye is. Az állam felemelte tanárok és a tanítók fizetését, rendezte az állami tisztviselők anyagi helyzetét. A jelekből látjuk, hogy rendre veszi a többi társadalmi osztályok kérdésének elintézését. Segítni fogja a papokat. Meg- korigálja a vármegyei életet. Lelket, rendet önt a községi életbe. Egyetlen nap nem múlik, hogy valami üdvösét nem tenne az ipar, a kereskedelem felvirágoztatásán. Az agrár-bajokra orvosságot keres, a munkáshelyzeten javítni törekszik, a nemzetiségi kérdést megoldani akarja. Csak a vak nem látja, hogy a kormányban meg van a komoly, becsületes igyekezet egy magyar nemzeti állam felvirágoztatásán. De a kormány mindent egymaga nem tehet. Sőt vannak oly dolgok, miknek létrehozását a társadalomra bízza. Hogy csak nehány példát hozzak fel. Nem parancsolhatja meg a magyar kormány pl., hogy nemzeti nagyjainak a társadalom szobrot emeljen, hogy történelmi szent emlékeit kegyelje; az irodalmat, a művészetet pártolja. O legfeljebb annyit tehet, hogy TÁBOA, Furfangos ész. — Törvényszék história. — A »Zemplén« számára irta: Szini Pétar. A vizsgálóbíró ur megigadtja még egyszer feher nyakk endőjét, mely fehér inge nyikán gonddal van csokorba kötve, maid az Íróasztal mellett görnyedő irt oknak int valami , ki az intésre rakas irathalmazt hoz elő, melynek zöldes szine, durva minősége elárulja, hogy iroda szamára készült Diósgyőrben. A nagy toronyban féltizet kongat el az óra. A kihallgató terem ajtója előtt pislákolva álldogáló ör nagyon ásit, mint az unalomtól gyötört agárkutya. Ez ásitást figyelmeztetésül veszi a fel- alá sétálgató vizsgálóbíró s komor hangon megszólal : — Vezesse elő a vádlottat! Asitozó, haragos atyánkfl hirtelen kifordul a teremből. Vastagtalpu csizmájának egyhangú kopogása felveri a kővel kirakott folyosónak csendjét. Eltűnik hátul a letartóztatottak befogadására szánt apró cellák között. A vizsgálóbíró ezalatt hamar átfutja az ügyre vonatkozó iratokat. Megcsóválja fejét s nagyot humm-get, jeléül annak, hogy boszantó valami lesz az a következő tárgyalás. ezt a kegyeletet az iskolák a leendő polgárokba beoltsák s később eiz a polgárban a külső anyagi körülmények között kulti- válható legyen, — hanem mindenki keblében hordja a szent törekvést: a hazáért annyit tenni, amennyi tőle telik. Vagy, hogy pusztán a cikkely címéről szóljak, a magyar állam kormánya nem tehet többet, minthogy bizonyos korig a leendő polgár iskolai oktatásáról gondoskodik, vagy azt ellenőrzi. De már micsoda oktalanság lenne a magyar kormánytól azt kívánni, hogy ö a felnőtt egyén szellemi és erkölcsi képzéséről gondoskodjék ! O föltételezi, hogy az iskolázott lélek bírja az ösztönt a szellem’, forrásokat felkeresni. S valóban dicsérete azon buzgóság, hogy alig van egy kis város, ahol, az intelligens osztályokról nem szólva, a polgárok kaszinókat, könyvtárakat ne alapítottak volna. Sok kifogásunk van ugyan ezen kisvárosi olvasókörök és könyvtárak tartalma és berendezése ellen, s egy más cikkelyben azt el is fogjuk mondani; de tény, hogy ezt mind a társadalom buzgósága alapította. Azonban fáj az embernek a lelke, ha a falusi nép életét megfigyeli. Itt a nép szíve és elméje, leszámítva nehány, főleg alföldi községeket, — majdnem egyedül a katedrából táplálkozik. Nem mondom én, hogy a prédikációk feleslegesek és haszontalanok lennének (mert magamról állíthatom, hogy sok üdvös mozgalmat a szószékből indítottam meg), de miután én részemről a katedrába nem vinném csak a morális kérdéseket: kérdem, csak a morális kérdések képezik e ma az egyén boldogulásának feltételeit, amikor csak az okszerű földmívelés terén is annyi fontos javítás történik? Miből ismeri meg az egyszerű nép a társadalmi, a politikai kérdéseket, hogy fejlődik ki az ő tisztességes állampolgári érAz ajtó megnyílik s az őr egy reszketően alázatos a körülményektől rémüldöző atyafit tol be rajta, ki azt sem tudja, hol állítsa meg végig ráncos c-izmiba bujtitott lábait. ö-sze-vissza lépkrd a térén pidlozatán, minta medve, midón az oláh táncolni tanítja. Végre le ralk-dmatosabbnak látja nekidólni há'tal a nagy fek;te kilyhinak, mely — meleg tavasíi n tp le^en — fiuetlen ál p> bin leledzik. A vizsgálóbíró hirtelen komor tekintetet vet a kih illgatando abrizitara, mely t<-kervény-s rancolatoskil van b hisogatva kulönbiző irányzatban. Ravasz, sunyi tekintetű szemek pislognak a jokora nagyságú orr felett, me y alatt sörteszerü, tövig levágott bajuszszáak meredeznek, fedetlen hagyva a széles, harcsaszerü szájat. Darab ideig csend van a teremben, úgy, hogy akar a légydongás is hal'atszanék, ha ez impertinens jószág megjelenésével megtisztelni bátorkodnék az igazság kutatásnak e borzalmatos helyét. Majd egyet kohint a vizsgáló biró s megáll a kályhát támogató férfiú előtt, mint valami büntető kerub. — Hát Fejszés Mihály 1 Tudja-e maga miért áll itt ? Az atyafi egyet biccent zsírtól fénylő hajjal fedett fejével. Szemeiből, azokból az apró hunyori szemekből, gonosz furfang fénylik ki. Előbb egyet ránt jobb vállán, majd a balt igazítja helyre s igy felel : —Mán hogyne is tudnám, kérem alázattal, zéke, ha úgyszólván naponként nem szug geráltatik neki a jó, a szép, a nemes? Sajnálnám, ha valaki azt mondaná, hogy nincs szükség minden községben egy népkönyvtárra és olvesókörre, amikor látom ezt a szegény népet majdnem baromi módon élni le a tél napjait. Egy prédikáció vasárnap s aztán boldog egyiigyűségben tölti el egész hetét. Hogy ki ö, mi neki a hivatása a magyar államban, arról semmit se tud. Várja az aratás áldását, hogy megfizethesse belőle adóját. Ennyit tud magyar polgári hivatásáról. Csak így lehet arra eset, hogy a jog és alkotmányos érzék mélyen szunnyad a köznépben, amit egy-egy képviselőválasztás igazol legjobban. Ez már azon társadalmi baj, melyet a kormány meg nem oldhat. A kormány nem oszthat ki könyveket, nem küldhet újságokat, nem buzdíthat olvasásra. De buzdíthatnak a lelkészek, tanítók, jegyzők. S én nem hiszem, hogy lenne felekezet, amelyikre hátrányos volna, ha a nép a téli időszakot hasznos olvasás között tölthetné, — ha értelmesebb, felvi- lágösodottabb lenne. A prédikációk csak a pálinkaivásról sem tudják elszoktatni a népet. Hiába prédikáljuk, hogy ez mennyire káros. A nép szükségét érzi a társas összejövetelnek. S ez ma a korcsma. A korcsmábaa pedig bütykösök mellett szoktak társalogni. Az embernek ezt a társas lényi ösztönét föl kell használni az olvasókörök számára, ahol nem mérnek pálinkát. Az otthon óráiban pedig, a sok haszontalan gondolat elűzésére, könyvet kell adni a nép kezébe. Mondják, hogy ez kivihetetlen. A kezdet nehéz, de mégis kivihető ez. Hisz helyiség van : az iskolák. Azok télben megtartanák még az esteli órákra való meleget is. Tehát még fűtésről se kell gondoskodni. Világítás, lapok, könyvek, ha 20—25 tagot megnyerünk, már beszerezhetők. Egy tag Mért állok itt, mert hogy nincsen szék, a hová leüljek 1 • A komikus felelet szerfelett tetszett az Írnoknak B ledugta fej ét a sötétzöld szinü pipirba s úgy engedett utat kitörő kedvének. De ám annál jobban boszantotta a vizsgálóbírót. — Maga kerülgeti a dolgot, Fejszés 1 Azt hiszi, hogy ravasz furfanggal kibujhatik a büntetés alól. Mondja : mit tud erről a gyújtogatásról ? — Hogy én la? Tisztelet, böcsület mindenkinek, de mar kereken kimondom, hogy épsnsé- gesen egy kommát sem tudok az egészből. — Nem-é? Még mindig tagad? Tanuk bizonyítják, hogy maga gyújtotta fel a Lajtos Mózes boglyáját ! — Bír is ursm, de tagadásba teszem az érvényt, meri mivelhogy nem úgy keletkezett lég ven a sor, a miképen elbeszéltetődik. — Nos hát hogyan? Épen azt akarom tudni 1 Mondjon el mindent 1 — Hiszen ha már olyan kiváncsi rá a te- kéntetes ur, hát hadd mnndom el hát, de előbb azt kérdem, hogy tetszik é ismerni azt a Lajtos Mózest ? — Én bizony nem ismerem! Honnan ismerném én ! — No hát akkor ne tessék beszélni, hogy igy, meg úgy, mert az egy átkozott gazember, kinek ott kellett volna veszni a regimentnél, 14-ik huszárezred, 4-ik bataillon i-ső cuggba Uj-Aradon. Mi az ördögöt beszél? Hát ez a dologra tartozik? 2RP A Zemplén mai száma nyoic oldal.
