Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1895-01-13 / 2. szám
b) a sztropkai, szinnai, homonnai és gálszé- csi járások részére: Molnár Béla dr. c) a n.-mihályi és varannai járásokba : Vladár Emil. d) a bodrogközi járásba: Mailáth József gf. e) a tokaji járás részére: Szekerák Kálmán. 1) a szerencsi járás részére Matolai Etele. A másod-fokú kihágási bíróságnak jelen volt tagjai a törvényben előirt esküt letették. Az alispán havi jelentéséből kiemeljük, hogy a múlt évi december hó folyamán útlevél nélkül kivándoroltak Amerikába: 112-en,visszajöttek no-en. Zugiskolákat újabban sem találtak. A felolvasott ministeri rendeletek közűi minket, újhelyieket, különösen érdekel Eötvös Lóránd br. vall. és közokt. ügyi ministernek az a leirata, melyben tudatja, hogy S.-A.-UJhelyben állami felsőbb leányiskolát létesíteni (Beregszász, Lőcse, M.-Sziget és Kassa közelsége miatt, ahol ilyen leányiskolák már vannak) nem hajlandó, — nem zárkózik azonban el az áll. polgári leányiskola létesítésének eszméjétől, sőt azt megfontolás tárgyául ajánlja a közig, bizottság figyelmébe. — A kir. tanfelügyelő ezt az eszmét szintén ajánlotta, annyival is inkább, mert a felsőbb leányiskola lényegben alig különbözik a polgári leányiskolától és ha polgári leányiskolánk lesz, ezt az iskolát, a tanterv kibővítésével s a tanerők számának fokozásával a felsőbb leányiskola rangjára lehet majd emelni. — Főispánunk Öméltósága buzdította a közigazgatási bizottságot, hogy ne adja föl az állami felsőbb leányiskola létesítése érdekében elfoglalt álláspontját; írjon föl ebben az érdekben újólag is a ministerhez, sőt az általános óhaj teljesítése: a felsőbb állami leányiskola létesítése érdekében gondoskodjék arról is, hogy küldöttség menjen a ministerhez ; ezen fölül, ha szüksége mutatkoznék, meg kell kérni a vármegyének országos képviselőit, hogy ők is együttesen tegyenek lépéseket Zemplén teljesen elhanyagolt nőnevelésügyének felkarolása és a modern korigények színvonalára emelése iránt; mert — úgymond Öméltósága — az a szolgálat, amit ma serdültebb leánygyermekeink oktatása és kiképzése körül S.-A.- Ujhelyben az apácáknak úgynevezett »felsőbb leányiskolája« teljesít, egyáltalában nem fele) meg a hozzákötött várakozásnak. Rombolás, nem nevelés : amit ez az iskola mível. Valóban megbotránkoztató, bűnös egy irányzat az, ami ott, az iskola falain belül, lábrakapott. . . . Szekerák Kálmán, rk. esperes-lelkész, közig, bizottsági tag, tisztelettel kérdi Öméltóságától, hogy a bűnös irányzat alatt mit értett ? Felvilágosítást kér. — Öméltósága a főispán, megjegyezte, hogy ebben a tárgyban vitát provokálni nem akar*), mire aztán a tárgy-iratokat kiadták a kir. tanfelügyelőnek, hogy a közig, bizottság jövő havi ülésére a szóban levő ügyről újabb előterjesztést tegyen, —■ a ministeri leirat másolata pedig S.-A.-Ujhely város képviselő testületével közöltetni rendeltetett. *) Vitát provokálni mi sem akarunk; de mert élénken érezzük szükségét annak, hogy az apácák vezetésére Jbizott leányiskola reputációja a nyilvánosság előtt s megnyugtató módon tisztáztassék, a következő nyílt kérdéseket intézzük az intézet ft. igazgatóságához. Hírlik, hát mi igaz a dologból, hogy : 1. az egyházpolitikai törvényjavaslatok tárgyalása alkalmából az iskolába járó leánykákat, avval az intencióval, hogy a javaslatokból törvény ne legyen, napközben és az iskolában imádkoztatták ? vagyis a t. nővérek ahelyett, hogy hivatásuk és fogadalmuk szerint kizárólag tanítással foglalkoznának, ráadásul még politizálnak is ? 2. amikor a javaslatokból mégis törvény lett, — igaz-e, hogy a világtörténelemben a 30 éves háború kérdése nyíltan kijelentett olyan magyarázattal fejtegettetett az apácák iskolá- I jában, ami nemcsak a köztársadalom, de az állam békéje szempontjából sem hagyható figyelmen kívül ? 3. igaz e, hogy amig Sachs Jankóról, a német irodalom- történetnek erről a Hazafi Yeray Jánosáról, német nyelven dicsériádákat zengedeznek, addig Vörösmarty Mihályról, a maOlvastattak a vármegyei pótadó hátralékokról szerkesztett főpénztári kimutatások. A homonnai járás főszolgabiráját, minthogy az ö járásában egy fillér sem maradt befizetetlenül, úgyszintén a varannai járás íöszolgábiráját, aki a központi alapokat megillető községi járandóságok behajtásában kellő buzgalmat fejtett ki, megdicsérte a közig, bizottság; ellenben a bodrogközi, a tokaji, a szerencsi és a gálszécsi járások fószolgabirái felhivattak, hogy záros határidő alatt a nagy összegekre rugó hátralékokat annyival is inkább hajtsák be, mert eredménytelenség esetén az ő költségeikre fog elrendeltetni a behajtás. Sáros-vármegye közigazgatása nem fordítván kellő gondot arra, hogy a ragadós tüdőlobba esett szarvasmarhák az egészséges marháktól rendelet szerint elkülönítessenek, amiből aztán vármegyénknek marhatenyésztő gazdaközönségére is igen könnyen nagy vagyoni romlás háromolhat: sürgős felirat intéztetett a földmiveléaügyi ministerhez, hogy Sáros-vármegyének velünk szomszédos határszélén zárlatot állíttasson.*) Minthogy pedig két szarvasmarha az eperjesi országos vásárról vármegyénk területére áthozatott, intézkedés történt a tekintetben is, hogy mindazok az istállók, melyekben az a két szarvasmarha eddig megfordult, zárlat alá tétessenek. Rimaszombathy Pál folyamodása, melyben kérte, hogy az o.-liszkai révjog a községi volt úrbéres közönség tulajdonául mondassék ki, mint olyan kérés, mely nem közigazgatási útra tartozik, elutasittatott. Szerviezky Ödön, kb. tag, szóba hozta, hogy B.-Szerdahelyen a községi halóttkémi teendőket a tanító teljesiti. Ez visszás es tűrhetetlen állapot, mert ily módon a ragadós betegségek csiráit a tanító elhurcolhatja az iskolába a gyermek közé. Minthogy pedig az eset, t. i. hogy a tanító egyszersmind halottkém is, nem csak Szerdahely köz ségben fordulhat elő : folhivattak a járások fő- szolgabirái, hogy a hasonló eseteket kinyomozván, azokról, a szóban levő visszásságok megszüntetése érdekéből, még e hó folyamán jelentést tegyenek. Az árvaszéknek múlt évi december havi tevékenységi kimutatása olvastatván föl, — mely szerint Karsa Ferenc 232, Spillenberg Barna 321, Pekáry Gyula 317, Farkas Dezső 323, Polányi Gyula 439 és Klimó Menyhért ülnök 213 ügydarabot intézett el és dec. 31-én összesen csak 47 ügydarab maradt hátralékban: ez a szép eredmény örvendetes tudomásul vétetett és az arvaszéknek, főispánunk Öméltósága indítványára elösmerés szavaztatott. Erről úgy az elnök, mint az előadó ülnökök jegyzőkönyvi kivonattal értesittetni rendeltettek. Nagy érdeket magában foglaló szóbeli indítványt tett Dókus Gyula főjegyző az iránt, hogy a Folytatás a mellékleten. gyár nemzeti felébredés korszakának erről a hatalmas költőjéről, úgyszólván, semmi mondanivalója sincs az iskolának ? Végül talán felesleges is megjegyeznünk, hogy ezek a kérdések nem a mi kérdéseink, hanem kérdésekbe foglalt hírek a közönség köréből, —• és hogy eszünk ágában sincs gázolni az ^intézet« becsületében. Sőt ellenkezőleg. Módot és alkalmat nyújtunk egész jó indulattal az eszmék tisztázására és arra, hogy a nyilvánosság szőnyegére került kérdés az intézet ft. igazgatósága részéröl adandó nyilatkozattal közmegnyugv'asra tisztáztassék, amint reméljük, hogy tisztáztatni is fog. Szerk. *) Zemplén t. gazdaközönségének megnyugtatására közöljük, hogy vármegyénk közig, bizottságának fentebb említett fölterjesztésére már f. hó g-én a következő sürgöny-válasz érkezett alispánunkoz a földmivelésügyi minisztertől: »Sárosmegye területén szarvasmarhavásárok tartását és siroki, valamint felsö-tarczai járásokból szarvasmarhának szabad forgalomba vitelét ragadós tüdőlob elhurcolásának megakadályozása céljából megtiltottam. Zempléni határszélek különös gondos felügyeletére Sirosmegye alispánját táviratilag utasítottam.a — Ezt a ministeri rendeletct alkalmazkodás céljából f. hó 10-én vármegyénknek mind a 10 föszolgaéirájával közölte az alispán. Szerk. fizet egy forintot. Ez éppen csekélység, csak épen három liter pálinkánál kevesebbet kell egy tagnak évenként meginnia. Micsoda hatalmas lendületet venne a népies irodalom, ez a mostoha ága az irodalomnak, — azt képzelni se lehet. Menynyire javulna a közegészségügy, emelkednék a rend, a tisztaság iránt való érzék, a jog, az alkotmány, a nemzeti eszmék iránt való szeretet! Azt mondják, a magyar paraszt vállain nyugszik a haza épülete, Milyen kinézése lesz a magyar államnak, ha az épület oszlopai meg nem felelők az arhitektura többi részének ? Vajha Zemplén községei megmozdulnának és ne csinálnának ebből felekezeti, de igazán nemzeti kérdést, — hogy ne kiáltottam légyen a pusztaságba. géter Mihály. VÁRMEGYEI ÜGYEK. A közigazgatási bizottság f. hó 7-én tartotta első rendes ülését ebben az évben. Napirend előtt az albizottságokat választották meg titkos szavazással, A választások eredménye következő: 1. A fegyelmi választmányba (a törvényhatósági közgyűlés által választott tagokból) rendes tagokul: Dókus József és Meczner Gyula, póttagokul: Mailáth József gf. Az állami közegekből rendes tagokul : Becske Bálint, Nemes Lajos, póttagul ; Hönsch Dezső. 2. Az erdőügyi bizottságba elnökül: Szerviezky Ödön, alelnökül: Meczner Gyula, tagul: Stépán Gábor. 3. Vármegyei pótadók és utóügyekben felszólaló küldöttségbe tagokul: Dókus József, Fejes István, Meczner Gyula és Stépán Gábor. 4. Gyámügyi felebbviteli küldöttségbe rendis tagokul: Meczner Gyula, Fejes István, póttagul: Meczner Béla. Főispán Öméltósága által kinevezett rendes tagok ; Dokus József, Stépán Gábor, póttag : Molnár Béla dr. 5. Másodfokú erdei kihágási bíróságba rendes tagokul: Dókus József, Fejes István, Mailáth József gf. és Meczner Gyula. Szakértőkul: Andrássy Sándor gf., Meczner Béla, Ullrich Vilmos és Baján Imre. 6 Fogházfelügyelői bizottságba rendes tagokul: Dókus Gyula és Meczner Gyula, póttagokul : Fejes István és Stépán Gábor. 7. Tanügyi és tanítói nyugdíjra ügyelő választmányba-. Meczner Gyula és Szerviezky Ödön. 8. Kórházakat vizsgáló küldöttségbe: a) S.-A.-Uj- helybe: Fejes István és Szerviezky Ödön; — b) N.-Mihály ba és Homonnára: Stépán Gábor és Vladár Emil; c) s-pataki főiskolához: Meczner Béla és Szekerák Kálmán. 9. A közegészségügyi bizottság kiegészítéséül az 1876. évi XIV. t. c. 163. §-a alapján : Hönsch Dezső és Szokolay Emil kir. főmérnökök, Buday Ákos gyógyszerész. 10. A törvényhatósági központi ipartanáesba rendes tagokul: Bánóczy Kálmán és Schön Sándor, póttagokul: Behyna Miklós és Szöllősi Sándor. 11. Főispán Öméltósága által a börtönöket vizsgáló küldöttségekbe kineveztettek. a) S.-A,-Ujhelybe : Fejes István és Meczner Gyula. —Hát hova tartozik ? Ő ugyan jobban pá* * szólna az akasztófára, neki legyék mondva, enge- delmet kérek a mondásomért. — Ne fecsegjen annyit össze-vissza, hiszen akkor ítéletnapig se érünk a dolog végére ? kiáltott rá a vizsgálóbíró, mire Fejszés nyugodt flegmával válaszolt: —Nekem mindegyl Én ráérek, kérem alássonl — De nekem nem mindegy, halija, mert rám egyéb dolog is vár. Hagyja el azt a sok sallangot, csak a száraz tényt beszélje el 1 Várjon csak, én felteszem a kérdést s maga feleljen röviden. Megértette ? — Az értés felöl megértettem volna, hanem avval nem vagyok tisztába hogy. . . — Ne tisztálkodjék most, hanem figyeljen 1 Ismerem én már magát, ki tudna beszélni egy püspököt. Nem értem, hogy tud férfiú létére annyi bolondot összedarálni 1 — Hát ha vétek a számmal, akkor hallgatok, könyörgöm 1 fortyant fel Fejszés a pirongatásra. — Mondtam, hogy a kérdésre feleljen és ne komédiázzék a hatósággal. Feleljen : mi a neve ? — Mán hogy az enyém la ? Hiszen tetszik mán tudni ? 1 . — Megint bölcselkedik ? Mondtam, hogy a kérdésre feleljen. — Kérem Fejszés Mihály volnék szolgáltjára a tekéntetes főbíró urnák, az apám keresztel- tetett Mihálynak, mert hogy ükelmét is úgy hívták volt, meg még a keresztapám is Mihály volt, ha tetszett ismerni Karikás Mihályt. A vót az én keresztapám 1 — Hagyja a keresztapját, nincs itt arra semmi szükség. Hogy én kit ismerek és kit nem ismerek, az magára nem tartozik. Maga feleljen a kérdésre és ast mondja s punktum. — Punktum 1 — kiált fel Fejszés Mihály. — Hehehe 1 Hihihi 1 tört ki a kacaj az Írnokból, méltó boszujára a vizsgálóbírónak, ki vérvörös lett a haragtóf. — Hát bolond maga, vagy részeg ? fordult Fejszéshez. Mondtam már, hogy ne tréfá'gasson mert aztán megkeserüii 1 Azután meg az írnokot hordta le, hogy nevetésével komprommittálja a tárgyalás komolyságát s figyelmeztette, hogy igyekezzék megőrizni komolyságát, mert különben kénytelen lesz kikergetni a teremből. — Hány éves maga? fordult ismét Féj- széshez. — Annyi, mint a komám Sármány Estók. Egy esztendőben születtünk instálom alázatosan. Ükeme vagy öt héttel lehet fiatalalabb, mert én áldozó-csütörtökön, ő meg zabaratás után, mikor az oroszok Pócsra szoktak menni búcsúzni, vagy mi, engedelmet kérek. — Mit értsek én e zagyva beszédből ? Megint hédáról-hódára tekergeti a dolgot ? Hát én most citáljam be Sármány Estókot, megtudni tőle, hogy hány éves maga. Mi-i-i ? — Nem is jöhetne a most be, alásan könyörgöm, mert ugyancsak hasára esett a mulatság. Mondtam neki akkoriban is, mikor felvállalta azt a kőhordást, hogy jobb lesz, ha felmond vele, mert majd megadja az árát. Hát meg is adta, mert egy nagy kő úgy megütötte a térdekalácsát, neki legyék mondva, hogy görbe bottal jár azóta, oszt úgy biceg, akár a vén Maris, a vályogvetó cigány felesége, aki pulyakorában ficamitotta ki a lábát .. . ,— Meddig tart még a prédikáció? förmedt rá a vizsgálóbíró. — Kénytelen vagyok indítványozni, hogy orvosi megfigyelés alá vegyék magot, mert aligha meg nem bomlott az elméje, Az csak képtelenség, hogy józan észszel biró ember ennyi bolondot összehordjon. — Hiszen, instálom, egy betűig igaz, amit mondok. Tessék megkérdezni akár Sármány Estóktól, ő se fog hazugságba hagyni, — Én itt nem Sármány Estókról beszélek, hanem azt kérdeztem kendtől, hány éves ? Erre feleljen I — Tudja a jó Isten 1 Sármány Estók komám jobban tudhatná, mert ő bibliás ember 1 — Ha még egyszer előhozakodik azzal a Sármány Estokkal, mentem kikergettem innen kendet! — Nem szólok hát no. (Vége köv).
