Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1895-02-24 / 8. szám
Sátoralja-Ujhely 1895, február 24. 8. (1313). Huszonhatodik évfolyam, I ELŐFIZETÉS ÁKA : Egősz évre 6 ft. Pélérro 5 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéllratok nem adatnak vissza. Egyes szám ázt. 15 kr. A nyílttérijén minden gar- mond sor dijja 20 kr. I Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN VARMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK IMIlTIDElSr VASÁRNAP. i HIBDETÉS DIJA hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, ntán 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél j kedvezmény nyujtatik. I Hirdetések és pénzkülde- í mőnyek a kiadóhivatalhoz intózendök. Az élet nehéz. Az élet kétségkívül nehéz. Még művelt embernek is, aki tehát a tisztességes megélhetésnek összes attribútumait magában rejti, minden fizikai és szellemi erejét meg kell feszítenie, hogy az életben prosperálhasson. Mennyivel jobban sulyosodik az élet azért azokra, kik tudás és ismeret dolgában még most is alig állanak tovább, mint mikor az isten kibocsátá őket mintázó kezéből! Az emberiség elé ezeket a nehézségeket kétségkívül önmaga gördité. Nem maradt meg eredeti kezdetleges állapotában, hanem egész erejével törekedett vadságából kikászmálódni. Hosszú küzdelme alatt kezébe kerité a tudás fáklyáját; de minél magasabban lobogtatá azt, annál nagyobb-árny is kelt annak nyomában: az igények és élvezetek kü önféle alakban és változatban lettek nemének gonosz szellemei. S most a XIX. század utólján már annyira vagyunk, hogy senki sincs megelégedve sem magával, sem sorsával. Az emberiséget valósaggal agónikus állapot lepte meg. Azt mondják, hogy ez azírt van. mert a mozgó töke egyes«1-' fezében van össze halmozódva s esik egyeseknek nyújt elő nyoket Ez a vélekedés azonban tarthatatlan, amennjioen a feudális korban is igy volt az ingitlanok dolgában, még sem voltak annyira zsembelődók az emberek, hanem mindenki belenyugodott sorsába és élt talán bo'dogan és elégedetten. Elvégre az emberek pgyenlők úgy sem lehetnek. Századok folyásán próbálták az egyenlőséget az anyagi térre is átvinni, de ennek sohasem lett nemcsak hogy kézzelfogható, de még csak erkölcsi sikere sem De nem is lehetett. Mert a munka józansággal és takarékossággal párosulva mindég előbbre vitte, mint a legizzasztóbb erömegfeszités azok hiányában. Aztán meg külső körülmények is közrejátszanak az emberek életében. Egyik kevesebb elmével többre viheti, mint a legizmosabb tehetség sok munkával együtt. Ebbe pedig szabályosságot behozni nincs emberi lény, aki tudna. Azért az a teória, hogy nem szabad szűkölködő embernek lenni, bármenynyire tetszetős legyen is különben, merőben kivihetetlen valami. És hogy a lábbeli és öltöny nem mind lakk- bőrből és jcastor fiber‘-ből áll, hanem da- róc, rongy, bocskor, sőt mezítláb is van a világon: az többé-kevésbé az emberi természetből, az anyagi élet megváltozhatatlan logikájából következik. Hisz az emberisig hajnalán senkinek nem volt semmije sem, egyenlő volt mindenki. És, tessék, évezredek folyásán ez az egyenlőség mily ostoba egyenlőtlenül ütött ki! Ki nyújt arra garanciát, hogy ha a történelmet élőiről kezdenők, nem olyan viszonyok állanának be, mint most? — Senki. Azért tehát a ,fin de siécle* gyermekének a sors ellen való minden mérges rugd ilódzása a logika mérlegében nevetséges komédiává alac>o'yul És cálja, valamint Menenius Agnppa idejében, úgy most sem log sikerülni, mivel az anyagi előrehaladást és jólétet most is ugyanazok az erők mozgatják és hátráltatják, mint abban az időben A emberiség történelme hullámzik: sülyed és emelkedik, uralkodó eszmék merülnek el a semmiségbe; a mik ma kész igazságok gyanánt ragyognak, lehet, hogy holnap mar aljas hazugságokká feketédnek, de az megmarad mindörökké igaznak, hogy a tudás szorgalommal, takarékossággal, számítással és józan élettel, szerencsével és ennek okos felhasználásával párosulva mindig többre fogja vinni, mint a tudatlanság és lustaság az ő nem épen tiszteletreméltó mellékeseivel. Nem is az a baj, hogy nincs meg a vagyonbeli egyenlőség, hanem az, hogy a meglevővel nem vagyunk megelégedve. Az emberiség beteg, gondolkodásából hiányzik az a józanság és nyugodtság, mely képes volna a dolgok rendjét analizálni és azt szigorú bölcseleti formába önteni. Saját maga és az élet között nem tudja megtalálni azt a harmóniát, mely egyedül alkalmas nyugodt lelki állapotot teremteni, azért aztán keresi a disszonanciát, mert elernyedt idegei már csak ez iránt fogékonyak. Az emberiségnek eme betegsége aztán még szítókra is talál. Kétes hirü és értékű újságok, melyek kocsi-bakokon, három, lábú székeken és tulipántos ládákon olvastatnak, melyek tehát a népnek ebből a kategóriájából élősködnek, sokszor érdekből — bizony nem meggyőződésből — a vagyont sárral dobálják és arra a tudatlan, könnyen félrevezethető népet uszítják, elhintik ezekben a szerencsétlenekben az elégedetlenség magvát s az anarkiának egyengetik útját. Az ember szinte kételkedik a sajtószabadság jóvoltán és a szabadság áldásán, tapasztalva azt a lelkiis- meretlenséget, mely talaján i maiit- annyira felburjánzott. E^nek a veszedelmes áramlatnak pa- náceáját megtalálni vajmi nehéz. A rendelKezésünkre álló recipék csak pillanatnyira képesek orvosolni a bajt. A katasztrófának okvetetlen be kell következnie, ha ma nem: holnap. Reméljük azonban, hogy ez a katasztrófa az emberiségre nem halált, de megifjodott életet fog hozni. Az erő és gyengeség meg fogja ezután is tartani természetes pozícióját: azaz randen úgy lesz, ahogy most van. TÁflCA, P. Ilonka nénémnek. Dalolj, dalolj csak, édes szivem I A fájó szívre ír a nóta. Daloltam én is egyszer, régen, De sok idő ment el azóta. És én dalolni elfeledtem. S most szivem hogyha fájva dobban Nem tudom dallal csendesitni És fáj, sajog az egyre jobban. Kfüzselyi Erzsiké. |t KossuthTálJ Egy ritka nemesjellemü, nagyszívű, igaz ember piheni örök álmát a b. szögi csendes temetőben, hová a gyermeki szeretet, a rokonok, jóbarátok, pálya- és bajtársak s a tisztelők sokasága bánatos könyhullatás, fájó emlékezés, mély részvét és osztatlan tisztelet nyilvánítása közt kísérték ki az elmúlt hétfőn. A boldogult oly tipuszt képviselt, mely a század végén — fajdalom — mindinkább a ritkaságok közé tartozik már. A régi világ nemes embere volt a szó nem köznapi értelmében, mindazokkal a tiszteletreméltó jellemvonásokkal fölruházva, melyekkel egy eltűnt vilagnézlet ékeskedett, s melyeket a születéssel járt nagy kötelességek tudatának ébrentartása érlelt meg. párosulva a tiszta ítélőképesség, humánus gondolkozás, előkelő ízlés és az emberekkel való bánni-tudás ritka képességeivel. Minden emberi vonása kiváló volt s a szere- tetreméltóságot még gyöngeségei sem nélkülözték. S bár erősen ragaszkodott ahhoz a társadalmi osztályhoz, melynek erényeiből és hibáiból egyéniségének erősen karakterisztikus vonásai kidomborodtak, felfogásában, érzületében soha nem volt exkluziv. Átélte és átérezte korát, kivette részét annak minden feladataiból. Szolgá ta előbb vármegyéjét, majd hazáját, tollal, karddal, amikor hogy parancsolták a körülmények. S amint Matotai Etele bátyánktól tudjuk, kivel együtt volt kis diák, már gyermekkorában az az önzetlen jóbarát, vidám, szeretetreméltó kis fiú volt, aki feledhetetlen maradt minden gyermek-pajtása emlékezetében, s amely tulajdonságai élte alkonyáig kísérték. Született M.-Jesztreben 1823-ban. Elsőszülött fia volt Kossuth Janos és Szögyény Antóniának. Emez áldott jóságú, szelíd lelkű úrnőre még sokan emlékezünk, mint a régi magyar matrónak, a példás nők és anyak prototiponjára, s mint akinek egyénisége számos előnyös vonásban maradt fon gyermekeiben is Kossuth Pált édes atyja előbb papnak szánta s a boldogult viselte is a kassai szemináriumban egy évig a kék reverendát. Sok jóízű, tréfás reflexióra szolgált alkalmul ez a kispaposkodas egész életén át, amelyet kedves humorával maga is nem egyszer emlegetett. A haj ama ellen való pályáról azonban csakhamar letért s jogi tanulmányai bevégeztével megszerezte az ügyvédői diplomát s 1847-ben a s.-a.-újhelyi járás egyik kerületének f&szolgabírája lett. A szabadságharc kitörése után odahagyta főszolgabírót hivatalát, melyben atyja váltotta föl, s a Sárospatakon megalakult zempléni önkéntes zászlóaljba lépett, amely 1848-ik évi október 6-án indult Pestre, ahol az erdélyi önkéntesekkel megszaporodva, az addigi három zászlóalj négygyé szervezkedett s ekkor a boldogult hadnagygyá neveztetett ki. A zászlóalj rés/.tvett a szerencsétlen kimenetelű schvechati csatában, majd később a bányavárosok és a Szepesség felé irányzott téli hadjárat több ütközetében, mialatt föhadnagygyá léptették elő Kossuth Pált. Midőn aztan a téli hadjárat véget ért, a zászlóalj feloszlott, s ekkor a boldogult visszatért polgári hivatalába, amelynek terheit a mozgalmas időkben elöregedett atyja már nem igen bírta el. Az abszolút korszak alatt mint .beatus pos- sidens* csendesen gazdálkodott atyai jószágán. A szíves vendéglátás, a nagy napok emléke és a jobb idők reményének ébrentartása volt akkor az egyedüli életmozzanat, melyben el lehetett tudni azt a sötét, sívár korszakot. Az októberi diploma után ismét tér nyílt a tevékenységre s ekkor az elhunyt a bodrogközi járás fószolgabírájáűl választatott (egyidejűleg Orosz Sándor és Steiner Károly szolgabirákkal), mely hivatalát erélylyel, igazságosan, humánusan töltötte be, amelyről sok idősebb ember tesz még szives bizonyságot. Élte delén gondolt a családalapításra, nőül vévén a magas műveltségű, angyali jósagú Lehoczky A Zemplén mai száma tiz oldal.
