Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1895-02-24 / 8. szám
* Addig is minden okos ember igyekezzék ezeket a türelmetlenkedőket tanácscsal és felvilágosítással a helyes útra terelni. Az iskolák pedig csepegtessék be az ifjú ság szivébe a tudásnak szuverén hatalmát, a munkának értékét, a takarékosság becsét, a lemondást stb., egyszóval mindazokat az erényeket, melyek egyedül szülik a boldogságot és a megelégedést. (Szabó pálmán. A vármegye gyülésterméböl. A f. hó 19-én megtartott vármegyei törvényhatósági rendes közgyűlés kezdete előtt egy órával, d. e. 9-kor, az idegennek, a körülményekkel nem ösmerős szemlélőnek, fura egy képet nyújthatott volna a vármegyeház kisterme, ahol piros borral itatott az alispán — helyett a főispán. A kisterem nagy zöldas tala tele volt rakva boros butéliákkal, kisebbekkel, nagyobbak- kal. Az asztal körül csak úgy nyüzsgött a vendégsereg. Minden ember kezében pohárka, a pohár- kákban Hegyaljínknak gyöngyöző nedűje. Kisebb- nagyobb csoportokba verődött, mondjuk jókedvű társaság. Egyik kipirult, másik a rendesnél is sá padtabb arccal, mindenik élénk beszélgetésbe mélyedve. Csak éppen a poharak csengése, no meg a dikció hiányzott, mert a hangulat meg volt ahhoz, hogy a körülményekkel nem ösmerős szemlélő csakugyan egy vigan mulató kompániát lásson maga előtt együtt. Lapunk t. olvasói, kiknek előre jelentettük, tudják, hogy hivatalos borkóstolás vo't ez az alkalom, amelyről jelen számunk Különfélék c. rovatában ad referádat szaktudósilónk. Ily előzmény után d. e. pontban io-kor vette kezdetét a közgyűlés, mely közönségének legnagyobb részét onnan a kisteremből nyerte. A közgyűlés termibe lépő főispánt harsány éljenszó köszöntötte Öméltósága most hosszabb, majd fél óráig tartó beszédet mondott. A beszéd beosztása és gondohtmenete következő volt; Mindenekelőtt szomorú kötelességet teljesített, kegyeletes szavakkal emlékezvén meg a bizottság egyik érdemes tagjának, Kossuth Pálnak elhuny- taról, kinek temetésén a varmegye küldöttséggel volt képviselve. Indítványozta Öméltósága, hogy az elhunytnak emlékezete a közgyűlés jegyzőkönyvében megörökittessék és erről gyászoló csa ládja jegyzőkönyvi kivonattal értesittessék. (Helyeslés). — Áttérve a közigazgatás terén szerzett tapasztalatok előadására, dicsérettel említette Öméltósága, hogy a tisztviselők úgy itt bent a centrumban, mint kint a járásokban is, dacára annak, hogy az ügyforgalom tetemesen fokozódott, feladataikkal sikeresen birkóztak meg és lelkiismeretes pontossággal teljesítették eléjük szabott hivatalos köte- lességeiket.Végtelenül aggasztó tüneményként tűnik föl azonban, úgymond, hogy egyes ügykörökben az egyéni munkabírás energiája alá fog hanyatlani,ha az országos kormány kellő időben nem gondoskodik a feladatok mennyiségével egészséges arányban álló munkaerő alkalmazásáról. Itt a legfőbb ideje, hogy a kormány figyelmét, felelősségünk érzetében, emlékirattal is felhívjuk arra, hogy a vár- megye csak is úgy és akkor lesz képes a koz- igazgatáshoz kötött igényeknek megfelelni, ha a feladatokkal járó terhek könnylttetnek, vagy, ami Máriát, kivel boldog családi életet élt. A példás nő és anya korán (1864-ben) elköltözött, s ő, a bánatos szívű férj, élte fogytáig kesergett elhunytán. Ebben az időszakban költözött át Bodrog-Szögbe, ebbe a csöndes, sokak előtt kedves emlékű kis faluba, melynek udvarháza kaputlanúl hirdette a legönzetlenebb vendégszeretetet. Az alkotmány helyreállítását megelőzőleg 1895 ben összehitt országgyűlésre, a bodrogközi járás néhai Maitáth Antal gr. kancellár intencióinak megfelelően, a boldogultat választotta képviselőjéül, ki Deák Ferenc kiegyezési politikájának odaadó hive volt. Hogy akkor az erősen függetlenségi érzelmű kerület nagy többséggel, 1868- ban pedig egészen egyhangúlag választotta meg képviselőül: az dacára a hatalmas pártfogásnak, melyben a néhai kancellár részesítette, a boldogult népszerűségének és közszeretetben állásának nem csekély fokmérőjéül volt tekinthető. Kossuth Pált az akkori politikai élet vezéremberei is nagyon kedvelték. Reális gondolkozásu disztingvált modora, magyaros a régi táblabirá- kat kedvesen jellemző csendes humora mindmegannyi ajanló levél és 'ényező volt arra, hogy a nagyok alkotója, Deák Ferenc, meghitt barátságával tisztelje meg, kivel igen gyakran lehetett látni a városligeti történelmi nevezetességre szert tett ron- dóban együtt üldögélni, vidám beszélgetés köpött. Kivaló tulajdonságait Lónyay Menyhért, Wenckheim Béla, Gaj>ágó Salamon, Harkányi Frigyes, Zalay István s az akkori politikai és közélet számos jelesei respektálták, anélkül, hogy a századvégi divatos streberségnek csak egy íze is meg lett volna benne. a közérdek szempontjából kívánatosabb, ha a tisztviselők száma mindazokban az ügykörökben, hol annak szüksége nyilvánvalóan mutatkozik, fokoztatni fog. — Áttérve a szőlők újjáépítésének kérdésére, kifejtette Öméltósága, hogy az imént megtartott borkóstolás-nak mi volt a célja? Az a vélemény kezdett, ugyanis, átalánossá válni, hogy az amerikai Riparia-alanyokba oltott nemes venyigék bora élvezhetetlen, degutáns, az úgynevezett dalmát- vagy olasz utóíz miatt. Ezt a véleményt a mai borkóstolás kétségtelenül meghazudtolta s alaptalan, mende-monda beszédnek deklarálta. Saját tapasztalatából mondhatja Öméltósága, hogy a bemutatott borok karaktere a legjobb fejlődéssel kecsegtet. Ő maga húsz különböző termésből nyert, u. n. uj bort figyelt meg, s mondhatja hogy azok egytől-egyig jó, Ízletes borok. Most már a legnyugottabb lélekkel és egész határozottan ajánlhatja, hogy a közönség bátran és bízvást hozzáláthat az uj szőlők ültetésének minőség tekintetében is Jóval kecsegtető munkájához. E tárgygyal kapcsolatban előadta Öméltósága azt is, hogy az országos ezredéves kiállításon a Tokaj-Hegyaljának még a régi jó világból maradt borai számára külön pavilion fog fölállittatni borkóstoló csarnokkal kapcsolatban, ahol finom boraink be fognak mutattatni a kontinentális közönségnek. így aztán remélnünk lehet, hogy borkészleteink ismét magukra irányítják az európai borpiacok keresletét. — Figyelemmel kisérte Öméltósága a közmivelő- dés életnyilvánulásait is és mindannyiszor, valahányszor annak szükségét látta, ha t. i ferde irányt vagy visszásságokat vett észre, felszólalt és felemelte tiltakozó szavát. így az újhelyi apácák iskolájáról sem hallgathatott akkkor, midón annak tendenciáját rendreutasitania kellett. Az intézet igazgatója, Lengyel Pál rk. plébános, nyilatkozott a sajtó utján, amely utón provokálva is volt. Nyilat kozatát olvasta Öméltósága és az a kijelentése, hogy az aposztrofált isko^nak kulturális irányzata a haza üdvével és javaval ellentétes helyzetbe tévedni az ő igazgatása alatt ne n fog, Öméltóságát megnyugtatta. Legyen tehát nyugodt a közönség is. — Ezekután, előre bocsátva őméltó-ága, hogy az ő helyzetének mindig az volt egyik kellemes része, hogy eljárásában a varmegye közönségének minden tagja híven követte, mert meg volt győződve intencióinak tisztaságáról — és főispánját soha sem hagyta el, mert tudta, hogy a főispán nem politizál, nem diplomatizál, hanem mindig a közjó megvalósításán fárad (Lelkes él- jenzés) fölemlítette, egyszersmind apróra elbeszélte: miért kellett beava koznia az Ujhelyben legutóbb választás alákerü t tanácsosi állás dolgába? Beavatkozott azért, mert meggyőződése szerint, a főispánnak egyik eminénS kötelessége, hogy az érdekösszeütközéseket kiegyenlítse — és beavatkozott azért, mert a konkrét esetben tapasztalta, hogy .egynémely embernek nem rend kell, hanem zavar«, melyben haliszni lehet... Azt hiszi Öméltósága, hogy az a tanácsosi választás, melyet országos nagy korteskedés előzött meg, amint az ügy, mely fellebezés következtében most vizsgálat tárgyát képezi, újra a polgárság szabad akaratának nyilvánítása elé kerül, közmegelégedéssel fog meg- ejtetni. »Nem tűrhetem azonban« — úgymond Öméltósága — »hogy abban a városban, melynek autonomikus jogait én mindig védtem és amely varos polgárságának jólétét fejleszteni, megelége dését biztosítani mindin tőlem kitelhető erővel iparkodtam : azt mondhassa bárki is én rólam, hogy nekem a szóban lévő kérdés megoldásában nem a polgárság erkölcsi és anyagi érdekeinek oltalma lebegett volna szemeim előtt. Aki engemet gyanu- sit, annak magatartása, hogy a legszelídebb kifejezést használjam, legalább is nem helyes* .. .. (Úgy van! úgy van l) Azután igy folytatta: ,Én nem kívánok tetteimért senkitől sem hálát, sem köszönetét; azt azonban ismételten is kijelentem erről a helyről, hogy én pártérdekből egyes érdekeket puszirozni soha sem fogok (Nagy éljenzés). Azután elmondotta Öméltósága, hogy a varos közügyei iránt tanúsított magatartásának már is volt egy tisztitó, jótékony hatása . . . »Legyenek meggyőződve (jobb kezét felemeli s nyomatékosan leereszti) hogy ez a szelíd marok, ha kell, vasmarokká lesz ... és ha a polgárság jóléte úgy kívánja össze lesz törve a klikk /« — Az igen erélyes tónusban hangzott főispán! kijelentésnek, hiszszük az lesz a hatása ott, ahova intonálva volt, ami a villámnak, dörgésnek hatása a természet nagy háztartásában, mikor fülledt a levegő : fel- ocsudás, megfrissülés. — Különben pedig Öméltósága kegyesen végezte, mert mielőtt elnöki székébe hely ezkedett volna, Zombori Zoltán közig, gyakorlót Zombori Gedö ev. rév. lelkésznek az újhelyi j. íőszolgabirája mellett alkalmazott jóravaló és derék fiát, tiszteletbeli szolgabiróvá nevezte ki. Dókus Gyula főjegyző, a főispánhoz intézett üdvözlő szavaiban, vármegyénk közönsége részéről is, abbeli igaz örömének adott ékesen kifejezést, hogy a volt kormányférfiak visszalépése alkalmával támadt aggodalmainkat Öméltósága nem tetézte avval, hogy ő is búcsút vesz főispáni székétől, hanem kérésünknek engedve, a vármegye élén való tovább maradasra szánta el magát. Végezetül a nagyközönség változatlan bizalmáról s hű ragaszkodásáról biztosítván, kívánta, hogy Öméltósága a haza, a vármegye, szerettei és mindnyájunk örömére. boldogitasára főispáni székében sokáig éljen 1 (Meg-mcgujuló élénk éljenzés.) Ezek során a mpiiendre történvén átmenet, felolvastak a kö ig. állapotáról s'óló alispáni jelentést, mely kezdő soraiban Kossuth Pál elhunytat fájlalja, a »közszeretetben és közbec-ülésben állott kedves bará:« ot siratja. Többek között fölemlítette az a i-pani jelentés még azt is, amiről egyébként már lapunk múlt szamában volt szó — hogy a Tarezal varos határában létesítendő allami kőzúzó bányatelep tuludonába örök jogon átbocsá- tandó, u n. Ördög-köbányá-ra vonatkozó közmegegyezés méltányos feltételek mellett sikerült. A jelentést tudomásul vettek, mire aztán Zombori Zoltán tb. szolgabiró tette le hivatali esküjét a közgyűlés színe előtt. Az ifjú szolgabirónak, mint a közgyűlésen ott volt édes atyjának is, a jelen volt bizottsági tagok minden oldalról szives kézszori- tásokkal gratu'áltak. Következett Bánffy Dezső br. kormányelnök levelének felolvasása, melyben abbeli bizalmának ad a ministerelnok kifejezést, hogy ötét Ztmplén- vármegye közönsége a közügyekben hazafias buzgalommal és erelylyel fogja támogatni (Éljenzés). A ministerelnökhöz hasonló szellemű feliratot intézett a közgyűlés — továbbá és éppúgy Perezel Dezső kir. belügyministerhez és Dániel Ernő kereskedelemügyi kir. ministerhez is, kiknek a vármegyéhez teljes bizodalommal szóló leirataik éljenzéssel fogadtatta«. Az országos lelencház felállítása érdekében, a Stefánia őzv. trónörökösné őfensége pártfogása alatt álló Fehérkereszt egyesület-tői érkezett Fölhívás előterjesztése után főispánunk ismét fölszólalt és a lelenc-ügy történetének nagy' vonásokban va'ó vázolása után, igen lelkes, a legtisztább emberSok emberrel tett jót előkelő összeköttetései révén. Sokan áldják érte és halálának híre bizonyára igen sok csendes könyüt fakasztott. rt Ki ne emlékeznék vissza kedvesen Bodrog- Szögre, aki valaha részese volt az egyszerű magyaros vendéglátó szívességnek ? Lehetetlen itt meg nem emlékeznünk arról az önzetlen, benső barátságról, mely a b. szögi és b.-szerdahelyi két nemesi udvarház lakosait egy életen át egybefűzte. Kossuth Pál és Orosz Sándor 1 E két névvel be sokat találkoztunk együtt, akik gyakran részesei voltunk e két derék magyar csa'ád szíves vendéglátásának. Az alig másfél kilométernyi távolság, a szivek közelsége, a rokoni kötelék mely őket együvé fűzte, a nemes gondokozás harmóniája : mindezek együttvéve eredményezték, hogy az egyik családot el sem tudtuk képzelni a másik nélkül Az egyik csalad öröme a másiké is volt, az egyik gyásza a másikát is érintette. Együtt élveztek az élet örömeit, együtt siratták el halottaikat. S most, midón a kedves öreg úr a halállal vívódott, ágya mellett ült örömének és bánatának egy életen át osztályosa, vigasztalta, szenvedéseit enyhítette, szemeit befogta. Oiyan szívreható volt mindezeket látni. * Életének alkonyát egyetlen fiának családi bo'dogsaga, rajongásig szeretett unokainak kedvesen mulattató köre aranyozta meg. Ritka jó apa és gyöngéd nagyapa volt. Halálos betegsége a'att mindig d-rült nyugodtságot erőltetett arcara, valahányszor fia belépett hozzá. Ne lássa szenvedni. Tudta, hogy fájdalmának osztályosává kell tenni szeretettéit is. Elég, ha ő szenved. És mikor javulást, enyhülést tettetett a pokoli kínok eltitkolásának eröszakolása miatt, görcsös elváltozások keletkeztek karjain. Minő ritka példája a gyöngéd szeretetnek I Kerülte még a halál előtt is az elérzékenyülést, méltán egész életéhez, amelyben érzelmeit mindig szóíukarság alá rejtegette. * Temetése hozzá méltó volt. A kis falu apraja nagyja őszinte könyeket hullatott a szögi kápolnában fölállított ravatalára, melyek gyermekeinek, unokáinak, rokonainak, jó barátainak 48-as bajtársainak koszorúi ékesítettek. Az egyszerű foldnépének közvetlen gyásza azonban túl tett hatásában az egesz funebrális pompán. Felekezeti kulömbség nélkül könyezve imád kozott a koporsó körül katolikus, orosz, kálvánista, zsidó. Jakab ugyanis, kin.-k atyja, nagyatyja, szol- gá tak még a bo dog emlékű Ssögyény Imrét, majd Kossuth Pált, nem maradhatott el a gyászolóktól fogta és magara vette a sávolyos térítőt, felcsa- to ta a tvilem-et és a többiek közt ő is felküldte engesztelő imáját Jehovahoz. Egy az Isten! Az egyszerű emberek hilás kegyelettel em!ékeztek meg igazi jóltevőjükról, kitől ha szükségükben hozzáfordulták küszöbét segély nélkül sohi cl nem lugvtak. Htny szegény falusi emb rt láttam, aki szorultságában pár forintnyi »kolc önért* fordult hozzá. Morózusan fogadta a kölesonkérőt, kikérdezte, hogy mire kell, s ha látta a valódi szükséget, kiadta a kért sum- mácskat és nyomban kituszkolta az embert, nehogy Folytatás az l-sö mellékleten,
