Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1895-06-30 / 26. szám

Sátoralja-Ujhely, 1895, junius 30. (1330). Huszonhatodik évfolyam, Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN VARMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. ILEECKTEIjENIK: MI35TEE3tf VASÁRNAP. ELŐFIZETÉS Á'A: Egész évre 6 ft. Félévre 8 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám árc. 15 kr. ^ nyílttérijén minden gar- mond sor dijja 20 kr. hibdetés dija hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy kör­zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde­mények a kiadóhivatal- hoz intózendök. ______ Iskolai év végén. Az örökkévalóságban elenyészően cse­kély pont egy év, de azért egy év esemé­nyei néha egész életre kihatók. Az a gazda, ki isten nevében kezdte, folytatta és végezte munkáját, hálaadással emlékezik meg, ha kedvező volt az aratás és kettőzött szorgalommal lát földecskéje művelése után, ha balsors vagy elemi csa­pások miatt reményei meghiúsultak. Kellőleg munkálja a jó talajt, javítja a gyengét, szóval a létért való küzdelem ne­mes és magasztos harcában áz önfentartás eszméjénél fogva igyekszik mindent meg­tenni, ami a maga és családja érdekében el­követendő, hogy a mai nyomott és nehéz viszonyok közepette az egzisztencia bizto­sítva legyen. Azonban, az írás szavai szerint, »nem­csak kenyérrel,* de lelki eledellei is élünk. Nemcsak a földet kell művelni, hanem a leendő honpolgárok szivét, értelmét. Nemcsak a gazda-ember küzd az ele­mekkel. Sokat kell küzdeni a szív és értelem képzésénél is. A gazda ember napszámost fogad, ki­vel, ha neki tetszik, művelted földjét. A nemzet szintén napszámosokat fogad a szív és értelem képzésére. Ezek a nemzetnek valódi napszámosai: a tanárok, tanítók. Nem akarjuk mondani: , Quem Dii ödere« . .. pedig róluk el lehetne mondani. Keserves pálya! Nehéz pálya ! Szép pálya ! Az 1894/5. iskolai év csaknem min­denütt véget ért. El lett vetve a jó mag. Hol több, hol kevesebb eredményt hozott. TABOÁ A viaszújjú ember. — A .Zemplén« számára — Angolból: lÁiíts. Géza. II. (Folytatás). Tiz év mult el a Marseillben való kellemes fogság után. (ismeretségeim a kedves és szép ame­rikai hölgyekkel, találós meséink, játékaink, a tánc és hangverseny, a mindkét Basilio, a könnyüvérü »örökös*,a zárkózott természetű és rejtelmes utitársa már csak nem teljesen feledésbe mentek, midőn egészen váratlanul utam Algir-íelé vitt. Midőn a fránciai nagy öbölből elvitorláztam s terveim fölött szemlét tartottam, föltettem ma­gamban, hogy ha idő és alkalom megengedik, a két hátai embert, kik ma már java korukban le­hetnek, felkeresem. Marseillben másodszor való megjelenésem élénken emlékezetembe hozta az elsőt. Annyira érdeklődtem Constant iránt, mintha csak ezelőtt egy héttel váltam volna el tőle. Egészen más az, valakit Algír városában ke­resni föl, mint tartományában. Midőn a tiz év előtt kapott cim után, a fráncia gyarmat térképének segítségével, mely asztalomon volt szétterítve, kér­dezősködtem : már-már kezdtem a fejembe venni, hogy látogatásomnak föltett tervéről lemondjak. Képzeletemben a várostól legfeljebb egy óra járásnyira terjedő kellemes kirándulás képét rajzol­tam magam elé, midőn legott arra a felfedezésre jutottam, hogy vállalatom nagy nehézségekbe fog ütközni. Ugyanis a vonat utazásom célját, mely Wr -a. így az illető tanárokat, tanítókat is hol több, hol kevesebb elismerés illeti. Lehetetlen mindazokat a körülményeket igazságosan megítélni, melyek egy évi ne­velés-tanítás és tanítás-nevelés mellett elő­fordulnak. De mi azt mondjuk, hogyha a szülei ház az iskolával egyetértett (ami, fáj­dalom, mai napság kezd fehér holló lenni), akkor úgy a szülei ház, mint az iskola tegye kezét a szívére, s akkor érezzen benső nyu­galmat, ha az öntudat hangja megnyugtatja, hogy ; ,,Megtevénk mind, mivel csak tartó- zánk t“ Mint örömmel értesülünk, itt várme­gyénkben mindenik iskola nagyobbára szép, vágy legalább is kielégítő eredményt muta­tott fel. Hirlapirói kötelességünk a megnyugtató eredményt konstatálni; mert a nemzet jövőjé­nek feltétele, biztos garanciája ahhoz a fiatal serdülő nemzedékhez fűződik, kik ma van­nak a nemzet ama napszámosainak, a ta­nároknak, tanítóknak kezei alatt; akik, mint osztály, méltán büszkék lehetnek arra, hogy a világ legelső tudós és hatalmas emberei is náluk kezdették a tudomány és hatalom fundámentomát lerakni. Most az iskolai év végén első sorban nekik a tanároknak, tanítóknak, jó szünetidőt, pihenést, üdülést kívánunk. A tanulóknak a szünetidő okos és értelmes felhasználását ajánljuk. A szüléket pedig arra kérjük: értsenek egyet az iskolával, mert a nélkül sem ren­des a szülei ház, sem hasznos az iskola, sem eredményes a tanítás nem lehet! . . . B. Gy. mintegy 70 mföldnyire esett, körülbelül egy har­madrészben rövidíthetné meg; a postakocsi szintén el tudna velem jutni annyira, de a még hátralevő 20 vagy talán még több mföldnyi utat egy miveletlen vad országban úgy kell majd meg­tennem, ahogy tudom. Az egész kirándulás tervét vakmerőnek és rendkivül viszontagságosnak találtam ugyan, azonban bővebb megfonto­lás után mégis csak rászántam magamat a kirán­dulásra. Azt lehet mondani, hogy ez ideig édes keveset, jóformán semmit sem láttam még a frán­cia Afrikából. Ha régi ismerősömet fel nem talál­hatnám abban az esetben kárpótolna egy isme­retlen s vadregényes vidék megismerése. Tervem megvalósításánál gyönyörű időjárás, a lehető leg jobb egészség és két heti szabadság idő álltak rendelkezésemre s úgy gondolkoztam, hogy sokkal okosabb lesz, ha üres időmet izgató vállalkozással, mint a tengerentúl fekvő Brighton-nák szűk, forró és divatos utcasaraiban töltöm. Minden jó rendben folyt le. Constantinig terjedő utam igen gyorsan s kellemesen ment végbe, a gyönyörű vidék szemlélése közben. Elég szerencsés voltam, hogy a postakocsinak külső ülé­sei közül egyet lefoglalhattam. A nyolc órai ut az idegen és teljesen ismeretlen dolgok iránt való érdeklődésben telt el. A mi legjobban meglepett, az a vadonnak a civilizációval való keveréke volt, A legújabb építkezés igényeinek megfelelő, újonnan emelt fráncia falvak képe tárult szemeim elé, játék- szerű városházaikkal, iskola és rendőr-épületeikkel, mindegyiken a fráncia zászló lobogott. Ezekkel szem­ben ismét egész sor beduin-sátor. A sötétbörü s vadkülsejü lakosság marha-, ló-, és nyájállomá- nyávál, önkéntelenül a bibliai időkre emlékeztetett. Bármerre is fordult tekintetem, mindenütt buja növényzet pompázott gyönyörű szinvegyülettel, Vármegyei ügyek. A gk. papság köszöneté. Csak most jutott tudomásunkra, hogy a bodrogközi egyházkerület lelkészei B.-Szerdahelyen még a f. hó 3-án tartott tavaszi népes gyűlésük alkalmából Melles Emil kis- dobrai lelkész, kerületi esperes indítványára, fő­ispánunk Öméltóságának azért a kitüntető s Zem- plén-vármegye minden gk. vallásu lakosának szivét hálára kötelező fogadtatásért, melyben a s.-a.-új­helyi gk. renovált templomnak megáldása céljából a f. évi május hó 25-én S.-A.-Ujhelybe érkezett Firozák Gyula megyés püspökük Öméltóságát, fő- pásztorukat, Zemplén-vármegye törvényhatósága élén e vármegye és S.-A,-Ujhely város közönsége részesíteni szives volt, mint ama fényes fogadtatás megtestesítőjének »a közszeretetü főispánnak« leg­mélyebb háláju és köszönetüket nyilvánitották és erről főispánunk Öméltóságát igén szép levél kitérésében jegyzőkönyvi kivonaton értesitették. Vármegyénk közigazg. bizottsága legköze­lebbi rendes havi ülését julius hó 5-én d. e. 9 órakor tartja. A kereskedelemügyi kir. minister értesítette a vármegye közönségét, hogy O.Liszka nagyköz­ségben a í. évi szeptember 29-re és november lo-re eső országos vásárok ez évben és kivétele­sen október hó 2-án, illetve member hó 27-én tar­tatnak meg, A belügyi kir minister szakértekezletet hiv össze, amelynek föladata az lesz, hogy a helység­nevek igazi helyesírását megállapítsa, az azonos nevek számára megkülönböztetéseket jelöljön ki és a történelmi adatok alapján útmutatással szol­gáljon azoknak a helységeknek, amelyek neveiket meg akarják változtatni s illetve az idők folyamán elformátlanodott nevük helyett a régi, históriai magyar neveiket akarják újra fölvenni. Idegenhangzású községnevek átmagyarosi- tása. A vármegyénk területén íekvő és a varannai járáshoz tartozó nagy-dobrai körjegyzőség alá csoportosított nyolc község idegen hangzású nevét melyben az elsőbbséget határozottan az olajcserje érdemelte meg. A postakocsi eljutott az utolsó állomásra. Mivel esteledni kezdett, a postaépületben levő sze­gényes barátságtalan, sötét korcsmában béreltem lakást, hol azonban mindezek ellenére jó vacsorát s tűrhető felkőhelyet kaptam. Az istállók átvizsgálása alkalmával úgy ta­láltam, hogy egy kényelmes kis kocsi iránt még csak kérdést sem tehetek. Erről á szándékomról tehát letéve az istállóban található két legjobb lovat béreltem ki s vezetőül egy nyugalomba vo­nult katonaviselt embert fogadtam fel. Másnap már napfelkelte előtt utón valék. — Ismer ön ezen a környéken egy Basilio nevű urat, kinek birtoka itt közelében van ? kérdém vezetőmet. — Ki ne ismerné őt, volt a válasz. Megér egy milliót a birtoka. — Hát gyermekei vannak-e ? — Igen. Neje maga a gyönyörűség, gyer­mekei pedig valóban kincseket érnek. Hát ha még meglátja ön a pompás helyet, melyet e vadregé­nyes területen berendezett. Valóban az ut és a táj, melyhez értünk, a szó teljes értelmében megérdemelte a vadregényes magány nevét. A széles iolyó medrén kénytelenek voltunk többször átkelni, hol szárazon, hol pedig a ló szügyéig vizben; helylyel-közzel az oleanderektől megvilágított meredek partokon haladtunk, melyek teljes virágzásban pompáztak. A közelben s távolban messze elnyulott a sziklás vadon. Itt-ott az ezüstzöldes olajcserjék csoportja az arany-pálmák csoportjával váltokozva, melyek a barna egyhangúságot meg-meg szakí­tották. Közbe-közbe kisebb oázisokra bukkantunk, melyek kerítéssel voltak ellátva, s szép gyümölcs­Zemplén mai száma, nyolc oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom