Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1895-01-20 / 3. szám

Vármegyei ügyek. Vármegyénk főispánja, f. évi jan. hó 16-áról keltezve, a következő körlevelet intézte Tokaj- Hegyalja szőlőbirtokos közönségéhez: A filokszera által elpusztított szőlők újratelepítésének kérdésé­ben, mint azt több alkalommal kifejeztem, elfoglalt álláspontom az volt, hogy a szőlőbirtokosokat, addig mig emberi számítás szerint biztos irányt a szakértők javasolni nem képesek, ne biztassam és vérmes remények költése által eredménytelen befektetések megtételétől megóvjam. — Miután az eddig nyert tapasztalatra alapított szakvélemények az újratelepítést eredményeseknek tüntetik fel: meggyőződést szeretnék még az iránt is szerezni, hogy az amerikai alanyra oltott hegyaljai vesz- szőkről milyen qualitású borok lettek eddig szűrve, és arról is, hogy a hegyaljai talajban ültetett cse­mege-szőlő és direkt termő amerikai vessző milyen bort ígér? — Az iránt kérem fel tehát a Címet, legyen szíves nekem az amerikai a'anyra oltott, — az oltásra használt alany nevének feltünteté­sével, — továbbá a csemege-szőlő és amerikai direkt termő vesszőből szűrt boraiból a faj, az évek és a hely megjelölésével költségemre csekély mennyi­ségű mintát küldeni. — Hazafias üdvözletem nyil­vánításával maradtam : Molnár István, főispán. Kataszteri részletes fölmérés. A pénzügyi kir. minister, főispánunk Öméltósága közbenjárására, megengedte, illetve S.-Patak város elöljárósága és az ottani közbirtokosság elnökségének kérésére el­rendelte, hogy nevezett város határának kataszteri részletes fölmérése 1896-ban foganatositassék, ezt megelőzőleg pedig a háromszögellési munkálatok már az 1895. év folyamán eszközöltessenek. Hírek a nagyvilágból. Erzsébet királynénk őfelsége Afrika északi részét a kellemetlen időjárás miatt elhagyni kény- telenittetvén, Európába, a Riviérára áthajózott s kíséretével együtt a »Cap-St.-Martin" szállóban vett lakást. Albrecht főherceg egészségi állapotában ismét aggasztó fordulat következett be. Erői rohamosan hanyatlanak. Nehezen lélegzik és szivszorulásai vannak. A Dupuy-kormány Fránciaországban meg­bukott. Ezt a váratlan bukást nyomban követte a köztársasági elnök leköszönése. A válság megol­dása nagy nehézséggel fog járni. Casimir-Perier, a fráncia köztársaság elnöke, egészen váratlanul s mindenkinek legnagyobb meg­lepetésére az elnöki legfőbb méltóságról lemondott. Lemondását barátai előtt ezekkel a sokatmondó szavakkal okolta meg: »Nagy felelősség, kevés hatalom — megyek!" Casimir-Perier lemondása politikai körökben hallatlan izgalmat idézett elő. Az elnökválasztó nemzetgyűlés Faure Félix-t tette v elnökké. Az uj elnök a leköszönt Dupuy-ministé- riomban tengerészeti minister volt. Faure 1841. január 30-án született s igy most lesz 54 éves. Liebreich, berlini egyetemi tanár, mint mond­ják, hathatós szert talált föl az emberi tüdőbeteg­ségek ellen. Az olasz sereg Áírikában, Baratieri tábornok hadvezérlete alatt, fényes és elhatározó győzelmet aratott a tigreiek hadteste fölött. tést kérte tőlem, elkezdtem csodálkozni kegyet­lenül. — Micsoda ? — mondok. — Miféle pénzt kérsz te ? Hiszen kifizetett már a feleségem, a mint hallottam 1 — No, a legény elrestelte magát, osztán el­kullogott nagy káromkodással. Én meg a Lidinek estem valami kezemügyébe jutott kötéldarabbal, osztán úgy elláttam ütleggel, hogy tudom meg­emlegeti holta napjáig. De hát nem használt ez semmit 1 Lajtos Mózsi nem jött többet az én há­zamhoz, de elment a menyecske ő hozzá. Serkáné komámasszony egyszer azt is elárulta, hogy a Lajtos bogiája alatt beszélgetnek együtt. — Most már osztán magam >s nagyon boszus lettem, engedelmet kérek. Ugyan ki is ne lenne bosszús, mikor a felesége mással szerelmeskedik. Én mondom el vele a hűtőt, osztán mással élje világát. Hát a tekintetes ur elnézné behunyt szem­mel, hogy a felesége más után járjon? — Micsoda ostobaságot talál kend ki ? — ugrott fel a vizsgálóbíró. — Mondja már azt a gyújtást 1 Miként cselekedte meg ? — Én ? Hogy én cselekedtem volna ? Kere­ken tagadom 1 Én nem gyújtottam 1 — Hát ki az ördög ? — Azt már nem tudom : hogy esett, mint esett. Elég az hozzá, hogy Serkáné komámasz- szony beszéde után rálestem a menyecskére. El­kerültem nagy titkosan a boglyához, hát láttam, hogy ott vágynak. Nagy mérgemben, mert nem volt nálam ütőeszköz, a pipámat kaptam ki a számból s azt vágtam a gúnyosan vigyorgó asz- szony képes részihez. Azután csendesen haza bal­lagtam, feltéve magamban, hogy többet be nem eresztem házamba azt a szabad személynek valót. Hírek az országból. A Bánffy-kormány, mely a Wekerle-minisz- tériom örökébe lépett, tegnap mutatta be magát az országgyűlés mindkét házának. Az or­szágos uj kormány tagjai: Miniszterelnök : BánfFy Dezső báró. — őfelsége személye körüli minister : Jósika Samu báró. —■ Pénzügyminiszter: Lukács László. — Belügyminiszter: Perczel Dezső. — Igazságügyminiszter: Erdélyi Sándor. — Föld mivelésügyi miniszter : Festetisch Andor gróf. — Közoktatásügyi miniszter: Wlassich Gyula dr. — Honvédelmi miniszter: Fejérváry Géza báró. — Horvátminiszter : Josipovich József. — Kereskede­lemügyi miniszter: Dániel Ernő. Most történik először a magyar parlamentális életben, hogy minden kormányzati szakcsoportnak külön minis­tere van és igy a kormány tiz tagból álló. Wekerle Sándor dr., volt ministerelnökhöz ófelsége meleghangú levelet intézett, melyben ed­digi hivatalos állásaiban fáradhatatlan buzgalommal és odaadással teljesített szolgálataiért őszinte köszö­netét nyilvánította s egyszersmind változatlan kegyel­méről biztositotta. Wekerle Sándor f. hó 16-án búcsúzott el, mint volt pénzügyminister, a oénzügyministériom tisztikarától. Gyönyörű beszédéből ide citáljuk a következő részleteket: »Közel 25 esztendőnek emléke fűz engem a pénzügyministériom tiszti­karához. (Lelkes éljenzés) ; huszonöt esztendőé, a mely kimeríti az élet javát, a mely magában rejti az ifjú tettvágyát, a férfinak tetterejét ; természe­tesnek fogják azért találni, hogy fájó érzés fog el most, midőn a hosszú időszak záró pontjánál búcsút veszek önöktől; — de enyhíti fájdalmamat az a tudat, hogy én, ki mint szerény munkás résztvettem már az alapkövek lerakásánál, később vezére lehettem annak a nagy pénzügyi konszo­lidációnak, a mely Magyarország gazdasági álla­potait megjavította; hogy megérhettem azt az időt, midőn a pénzügyi rendezést nem öncélnak kell tekintenünk, hanem pénzügyi erőnket a magyar kultúra, a magyar közgazdaság nagyobb arányú fejlesztésének szolgálatába kell bocsátanunk. (Éljen­zés.)«. . . Azután kijelentvén, hogy ő ezután is nem egy külön célnak, nem egy vállalatnak, hanem mint egyszerű politikus a magyar közgaz­daság összességének hasznára kívánja legjobb tevé­kenységét fordítani, igy folytatta beszédét: »Sok­szor eszembe jutott közpályámon egy benyomás, a melyet a régi klasszikus irodalom egyik termé­kének olvasásakor még zsenge ifjú koromban nyertem és a mely, úgyszólván, eltörölhetetlen jegyet hagyott hátra lelkületemben: midőn Arisz- tidesről azt olvastam, hogy közkincseket, hazájá­nak minden kincsét kezelte és szegényen halt el (Élénk tetszés) úgy, hogy temetési költségei is alig kerültek ki, leányait pedig közköltségen kel­lett élelmezni és kiházasitani. — Boldog Görög- országi Volt egy Arisztidest és feljegyezte ne vét a történelem. — Nyugodtan távozom én innét, Gazdagabb az én hazám. Nem azért, mert kincsei vannak, hanem mert jól tudom, hogy sok, igen sok Arisztidest és Árisztides tiszta szellemét ha­gyom én itt hátra. (Lelkes éljenzés.)«. . . . Perczel Dezső, belügyminister, tisztikara előtt a bemutatkozáskor mondott beszédében kiemelte, hogy az egyházpolitikai töryények keresztülvitele és ilymódon a kedélyek kiengesztelése, úgyszintén Hát egyszer csak kongatnak, verik félre a haran­got. Tüzet ordít mindenki 1 Én is szaladok ki eszem nélkül, hát látom, hogy a Lajtos Mózsi boglyája ég, a mék alatt az én menyecskémmel diskurálgatnak. — Égett a pipa, mikor hozzá dobta fele­ségéhez ? — Hászen égett biz az! Úgy akartam, hogy hadd kapjon egy plezurt az ábrázatja. — Akkor tiszta a dolog 1 . . . A gyújtoga­tást mégis maga követte el, mert a pipából ki­hullott tűz gyújtotta fel a boglyát 1 — Mán hogy én lennék a hibás, kérem alásan? . . Vót nekem eszembe felgyujtnni a Laj­tos boglyáját? Én csak a pipámat csaptam közé­jük. Ők az okai az egész dolognak: miért állot­tak a boglya mellett ?! . . A vizsgálóbíró elégnek találta a kihallgatást, mert már épen déli tizenkettőt harangoztak a to­ronyban. Visr-zavezetteté fogságába a furfangos eszü atyafit, ki még a folyosón is dörmögte: — A kéményem letörik, feleségem elszere­tik, oszt mégis én vagyok a hibás! Látott már ilyent az Isten ? 1 . . . A furfangos ész azonban keveset használt Fejszés Mihálynak, mert gondatlanságból okozott gyújtogatásért elitélte a törvény egy évi börtönre. Egy év múlva, hogy haza került otthonába, Szűkös Lidi már másodmagával várta. Hogy hí­zelegjen neki, megmutatta az elven kis fiút és ravasz mosolygással monda : — No, nézze csak! Épen olyan, mint kend ! És Fejszés Mihály boldog lelki nyugalom­mal ringatja el a kis trónörököst, aki épen olyan, mint ő, a felesége szemeivel nézve. a közigazgatás reformjának megoldása, még pedig az egész vonalon, sürgős szükséget képez. A lelépett kormány tagjait, névszerint We­kerle Sándort, Szilágyi Dezsőt, Lukács Bélát, Hiero- nymi Károlyt, Andrássy Gyula grófot és Eötvös Lóránd bárót őfelsége f. hó 16-án bucsúkihallga- táson fogadta. A kassai püspök, Bukics Zsigmond, kará­csonyra terjedelmes pásztorlevelet küldött szét- az ő felvidéki, részben nemzetiségek közt élő papjaihoz. Ez a pásztorlevél — írja Ujhelyben megjelenő t. laptársunk, az Orálló — mindenben különbözik a magyar főpapság által kiadott együttes pásztorlevéltől. Az együttes pásztorlevél az egy­ház nyelvén, röviden, kategorikusan szól a lelké­szekhez, akiket minden törvényes legyver, mód és eszköz használatával küzdelemre, a megalkotott egyházpolitikai törvények megszüntetésének köve­telésére szólít föl. A nagyrészt tót ajkú kassai egyházmegye püspöke azonban a felvidé-i tótok közt élő papjaihoz, mint mindig, most is az állam nyelvén, magyarul intézi az ő, megnyugvásra és békére intő szózatát. Amig az együttes pásztor­levél törvényes fegyvereket említ: addig a kassai püspök a szeretetrol és szelídségről tanít s azt teszi papjai elsőrendű körelességévé, hogy ne har­coljanak, hanem, a Mester szentséges éleiének köve­tesével. oktassák híveiket arra, hogy a polgári kö­téshez mindenkoron kérjék ki az egyház áldását. Az igy föltámadó buzgalom, az igy növekvő katolikus érzelem s a hithüségben való megerő­södés az a jó, amely a sérelmekből, a rosszból csírázik ki. Az egész pásztorlevelen végigvonul a szelídség, jóság melegsége s az egyház iránt tar­tozó kötelességek mellé mindenütt oda van állítva az a kötelesség is, melylyel a hazának is tartozik a magyar papság, A legfőbb ok, amiért a kassai püspök nem az együttes körlevelet adta ki, hanem külön pásztorlevelet küldött papjaihoz, az a meg­győződés, hogy a szentesített törvények ellen való harc veszedelembe döntené a hazát. |Kun Kocsárd gróf| az erdélyi magyar köz­művelődési egyesületnek bőkezű pártfogója, aki egy negyedmilliót érő vagyonát még életében az előbb nevezett kultur-egyesületnek oda ajándékozta és azonfolül temérdeket áldozott a hazai tudomá­nyosság fejlesztésére s fölvirágoztatására, életének 93. évében, Szászvároson, ez évi jan. hó 12-én el­hunyt. Fajának szeretete annyira előtérben állt nála minden más irány és ösztön felett, mint Széchenyi István grófon kívül talán senkinél másnál. Öntudatos terv szerint és teljes erejének felhasz­nálásával törekedett arra, hogy a magyarságnak javára szolgálhasson, Áldás emlékezetére ! f Földváry Mihály, Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun- vármegyének népszerű alispánja, ki az i848/49-iki szabadságharcban is nevezetes szerepet vitt s mind haláláig tántoríthatatlan híve volt a szabadelvű nemzeti haladás ügyének, — Budapesten, ez évi jan. hó 12-én jobblétre szenderült. — Földváry Mihálylyal a régi vármegyei önkormányzati szer­vezetnek egyik erős oszlopa dőlt ki. Nyugodjék békével 1 A százezredik puska. A magyar fegyvergyár a nemrég elkészült százezredik fegyvert felajánlotta őfelségének. A király a magyar fegyvergyár száz­ezredik fegyverét szívesen és különös örömmel fogadta és legmelegebb köszönetét fejezte ki az ajándékért. A Duna jege Pozsonynál megindult s pár nap óta erősen zajlik. Ha az enyhe idő így tart, a Dunán hamarosan újra megkezdődik a hajóköz­lekedés. Levelezés. 7. Szerkesztő ur! A Zemplén legközelebbi (2-ik) számában az újhelyi apáca-iskola fanatikus vezetőiről s tanitás- módjaról írván, a jegyzetben a közönség nevében 3 kérdést tetszik intézni a leányiskola igazgató­ságához; — s a 3 ík kérdés igy hangzik: »igaz-e, hogy mig Sachs Jankóról, a német irodalomtör­ténetnek erről a Hazafi Veray Jánosáról, német nyelven dicsériadakat zengedeznek, addig Vörös­marty Mihalyról mit sem szólauak ?« Én, szer­kesztő ur becses engedelmével, e kérdésnek két pontjához kérdőjelt vagyok bátor illeszteni ;*) az egyik kérdőjelt ahhoz az állításhoz, mely Sachs Jánost H. Veray Jánossal azonosítja, a másikat ahhoz az adathoz, mely szerint Sachs Jánosról az újhelyi apáca-iskolaban dicsériádakat zenge- deztek. Hans Sachs, 16-ik századbeli népies költő, u. n. mesterdalnok a legtávolabbról sem hasonlít­ható össze H. Veray Jánossal. Utóbbit senki az országban nem veszi komolyan, müveiben semmi poézis nincs, a legprózaibb dolgok vannak, min­den benső erő, mélyebb érzés nélkül rímes (oly­kor kinrimes) sorokba, — de a melyekben a ritmusznak, cezúrának halvány nyomaival is alig találkozunk — összefoglalva ; ellenben Hans Sachs a költészet több ágában igazán érdemes, •) Méltóztassék akár hányat. Szerk, Folytatás a mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom