Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1895-01-20 / 3. szám
Melléklet a „Zemplén“ 3. számához. tiszteletreméltó alakja a német irodalomtörténetnek. Ó valódi költő volt, a mint azt Goethe is elismerte, ki egy költeményében teljes elismeréssel szól róla. Heinrich Gusztáv iNémetirodalom történetében« következőleg nyilatkozik róla : »Sachs a XVI. század leggazdagabb költője, valódi költő, kit csupán korának fejletlen ízlése és saját tanu- latlansága nem engedtek classikus íróvá lenni. Századának egyetlen Írója sem vetekedhetik vele a földolgozott tárgyak mennyiségében és sokoldalúságában, az alakok változatosságában, erkölcsi világnézetének mélységében, humorának igazságában s szeretetreméltóságában Sachs kiváló elbeszélő tehetsége. (Il-ik kötet, 326 1). — En hát azt tartom, hogy Sachson serelem esett a H. Veray- val való összehasonlítás által s ez igazságtalanságot óhajtottam első sorban felszólalásommal helyreigazítani. De másfelől nem hi-zem, hogy az újhelyi apáca-iskola tanítói csakugyan türelmetlen és túlzó katolikusok,**) hogy H. S-mhsot erősen dicsérték volna növendékeik előtt. Hi>zen Sachs egyike volt a reformáció legbuzgóbb előharcosainak, ki Luthert 1523 ban egy gyönyörű költeményben üdvözölte [Die Wittenbergisch Nachtigall) s 1524- ben a biblia minden részében való bámulatos jártasságról tanúskodó, kitűnő Párbeszédeiben erélyesen és okosan védelmezte, mi által a katolikusok legteljesebb haragját vonta magára. Erősen protestáns voltát mi sem mutatja jobban, mint hogy születésének 400 éves fordulójakor, 1894.. nov, 5-én a német prot. egyházi lapok meleg visszaemlékezéseket közöltek róla. Vagy nem dicsérték tehát őt az újhelyi apáca iskola tanítói, vagy ha dicsérték, akkor nem oly elfogultak, mint a jelzett cikk említi; — de természetesen, ez utóbbi esetben sem helyeselhető az, ha ez magyar költőink mellőzésével történik. Mély tisztelettel maradtam***) a Szerkesztő urnák Egy munkatársa. Nyílt levél a szerkesztőhöz. — Bűnös irányzat. — lek. Szerkesztő ur\ Kérem egész tisztelettel, legyen szives a következő cikket szó szerint, minden censura nélkül becses lapjába fölvenni. Folyó évi január hó 13-án megjelent hivatalos »Zemplén« hasábjain nyilvánosságra hozatott, hogy Zemplén-vármegye főispánja a közigazgatási bizottságnak f. hó 7-én tartott ülésben, midőn Eötvös Lóránd br. vallás és közoktatásügyi miniszter urnák egy leirata fölolvastatott, melyben tudatja a közigazgatási bizottsággal, hogy S.-A.-Ujhelyben állami felsőbb leányiskolát, — Beregszász, Lőcse, M.- Sziget és Kassa közelsége miatt, — nem hajlandó létesíteni, ahol ilyen leányiskolák már vannak, Öméltósága a főispán ur, buzdítva a közig, bizottságot egy Ujhelyben létesítendő felsőbb leányiskola keresztül vitelére, akképen nyilatkozott, hogy ne adja fel a bizottság az allami felsőbb leányiskola létesítése érdekében elfoglalt álláspontját, mert, úgymond őméltösága, az a szolgálat, a mit ma serdültebb leánygyermekeink oktatása és kiképzése körül S. A. Ujhelyben. az apácáknak úgynevezett felsőbb leányiskolája teljesít, egyátalában nem felel meg a hozzá kötött várakozásnak. — .Rombolás, nem nevelés az, a mit ez az iskola mivel. — Valóban megbotránkoztató, büniis irányzat az, amit ott ez az iskola falain belől lábra kapott41 ............ »Erre Szekerük Kálmán esperes-lelkész, bizottsági tag, tisztelettel kérdi Öméltóságától, hogy a bűnös irányzat alatt mit értett? Fölvilágositást kér. — Öméltósága a főispán ur egyszerűen megjegyezte, hogy ebben a tárgyban vitát provokálni nem akar«, és más ügyre térítette a tanácskozás menetét. Hat polémiába én sem akarok bocsájtkozni, •*) Ezt mi távolról sem említettük. Szerk. •*•) Nem külömben, vagyis mély tisztelettel jegyezzük meg, hogy ön nem fogadatlan prókátor a zőban lévő perben. Mint a német irodalom történetének tudós tanárát igazságérzete és a hagyományos kegyelet, amit jó Hans Sachs emléke iránt őriz, kénytették önt e perbeszéd elmondására. Hát igen tisztelt tanár ur, hogy istenben boldogult Hans S a c h s-ban a suszter-májszter kézügyes,égé, vagy a lant pengetése volt-e az istenibb hivatás: az még ma is nyílt kérdés ; álljon be a vitatkozók sorába és segitsen a kérdést eldönteni akár jobbra, akár balra, az nekünk egészen irreleváns. A mi alázatos véleményünk erről a »Majszter-Dichter*- ről dacára annak, hogy a Heinrich öreg ágyújával 16 reánk, volt is marad is: hogy első sorban áll felettünk a magyar kultúra az ő fényes egével és csak azután következik az idegen égalj az ő összes, első-tized-század-ezred stb. rendű csillagaival, amelyek sorában ott pislákol jó Hans Sachs is az 6 népének, mely tisztelő bámulattal tekinthet feléje és ne is fordítsa el róla tekintetét, ha neki úgy tetszik. Ez a mi sovénizmusunk a magyar nemzeti kultúra dolgában, mely valamint eddig megóvott, ezentúl is meg fog óvni bennünket attól, hogy afféle germanomániával, mint, a ránk citált Heinrich is teszi, Hans Sach s-ot igaz, való értékén tulbecsülnők. — Ilyen felfogással, engedjen meg nekünk, igen tisztelt s tudós tanár ur, ha Sachs Jankót, kinek ellenünk, magyarok ellen, még egy »megróvási kalandja* is van, (hiszen ön ezt tudja s a halottakkal mi nem perelüuk) Hazafi Veray János igric elé nem helyeztük és nem is helyezzük. — Egyébiránt Hans Sachs nyugodjék békében és foltozza tovább háborittatlanul koturnus irhával a germán Ős bocskorokat a másvilágon. Sierk, de annyit kijelentek, hogy ezen lakonikus visszautasítása a kért felvilágosításnak Öméltósága részéről. annál meglepőbb az olvasóra nézve, ha tekintetbe veszi azon kedvezőtlen körülményt, hogy az ily súlyos váddal illetett intézetnek, mely nincs abban a helyzetben, hogy ott, hol ellene vád emeltetik, magát azonnal megvédhesse, legalább mód és alkalom nyujtassék arra nézve, és hogy tisztába jöjjön az iránt, hogy mi ellen kell magát legalább utólagosan megvédenie. — Ezt kívánja mindenkitől, ezt diktálja mindenkinek úgy a jó indulatu józan ítélet, mint az igazságos érzület. Ezt megengedi a jog és a törvény. Hogy honnét vette a főispán ur adatait? Mi indította Öméltóságát, mint jó kathohkust, a tanítás és nevelésügy terén, vallásos, hazafias j szellemben, nagy áldozatkészséggel és teljes odaadással, a szülőknek teljes megelégedésére, buz- gt n működő apácák vezetése alatt levő leánynevelő intézetnek kíméletlen megtámadására ? Az a kényszeritett és adott válaszból nem érthető. Személyesen nem győződhetett meg Öméltósága az állítólagos, megbotránkoztató, bűnös irányzatról, mert az állítólag, modern követelményeknek meg nem felelő, romboló leánynevelő intézetet magas látogatásával nem szerencséltette. A szülők érdekében, a szükséges informá- tiókat megelőzőleg nem kereste ott Öméltósága, ahol azokat megtalálhatta volna, és csak is, a .Zemplén« beismerése szerint, a közönség köréből kiszivárgott mende-monda hírekből, — vagy az intézet ellen üldözési mániától dühöngő ellenségei és roszakaratu besúgói informálhatták Öméltóságát akképen, hogy »akarva, vagy nem akarva«, ezek alapján, tört pálcát azon intézet fölött, melybe a szülők teljes megnyugvásukra és megelégedésökre adják be gyermekeiket nevelés és tanítás végett, és senki által sem akadályoztatnak, hogy más intézetben neveltessék azokat. A kir. tanfelügyelő ur, mint szakértő férfiú, hivatásánál fogva, iskola látogatása alkalmával, a szorgalmi naplóba saját keze aláírásával teljes megelégedését többször bejegyezte és ezzel megdöntötte mindazon állítólagos, hamis vádakat, melyek városunkban keringnek. A tek. szerkesztő ur csillag alatt megjegyzi, hogy erre vonatkozólag ő sem akar vitát provokálni. — Azonban egész jó indulattal az apácák vezetésére bízott leányiskola reputatiója érdekében, hogy az ügy a nyilvánosság előtt megnyugtató módon tisztáztassék, nem ugyan saját, hanem a közönség köréből következő nyílt kérdésekre kér felvilágosítást az intézet igazgatóságától. Hírlik hát mi igaz a dologból, hogy ; 1. az egyházpolitikai törvényjavaslatok tárgyalása alkalmából, az iskolába járó leánykákat, avval az intencióval, hogy a javaslatokból törvény ne legyen, napközben és az iskolában imádkoztatták ? vagyis a t. nővérek a helyett, hogy hivatásuk és fogadalmuk szerint kizárólag tanítással foglalkoznának, ráadásul még politizálnak is ? 2. amikor a törvényjavaslatból még is törvény lett, igaz e, hogy a világ történelemben a 3O éves háború kérdésre nyíltan kijelentett, olyan magyarázattal fejtegettetett az apácák iskolájában, a mi nemcsak a köztársadalom, de az állam békéje szempontjából sem hagyható figyelmen kívül? 3. igaz-e, hogy a mig Sachs Jankóról, a német iroda- lomtörtéuetnek erről a Hazafi Veray Jánosáról, német nyelven dicsériádákat zengedeznek, addig Vörösmarty Mihályról a magyar nemzeti fölébredés korszakának erről a hatalmas költőjéről úgyszólván semmi mondanivalója sincs az iskolának ? Ezen, a »Zemplén« szerint, a közönség köréből átalvett és a szerkesztő ur által felvetett nyílt kérdésekre az igazság érdekében, a közönség megnyugvására szolgálandó tárgyilagos válaszom, melyre provokáltattam, a következő: Minthogy a tek. szerkesztő ur csak mendemondákra, a közönség köréből vett hírekre szorítkozik, első pillanatra nem tartottam érdemesnek, hogy azokra választ kockáztassak, — Azonban azon latin közmondás szerint: >qui tacet, consen- tire videtur«, nem hallgathatok és az első pontra azon felvilágosítással szolgálhatok, hogy igenis az intézetbe jaró kath. gyermekek minden szent mise után imádkozni szoktak az egyház elleneinek megaláztatása és a bűnösök megtéréséért, mert az az egyház feje, a róm. pápa által elővan Írva és elrendelve, és a ki templomba jár, az tudni fogja, hogy ugyanazon ima minden kath, templomban egyenlően imádkoztatik, követkazésképen azt az imádságot a szent mise után a zárdái kápolnában is kötelesek a jelenlévők elvégezni. Ezen kivűl sem napközben, sem az iskolában nem imádkoztak az egyházpolitikai javaslatok megbukásáért, amint azt tévesen a városban elhíresztelték, — Ugyanazt mondhatom teljes hitelességgel, hogy a zárdában a t. nővérek egyáltalán semmi politikával nem foglalkoznak. A t. nővérek tehát, mint buzgó, hü leányai a k. kath. egyháznak, csak legszentebb kötelességeiket teljesítették és teljesitik akkor, ha az anyaszentegyház törvényeinek engedelmeskednek, a kiknek, habár talán volt tudomásuk arról, hogy a javaslatok ellen szóllani nem szabad ; de, hogy a szabadság, a liberalismus nagyobb dicsőségére, vallási meggyőződésük ellenére, még imádkozni sem szabad a szabadelvű nebánts-virág ellen, azt alig ha tudták. Ami a második kérdést illeti, az abban foglalt vád oly általános szavakban nyert kifejezést, oly nagy hangú, hogy ezen pontnak többszöri elolvasása után sem jöhettem tisztába az iránt, hogy tulajdonképen hol van benne a támadás, sőt most sem vagyok képes a semmit sem mondó kifejezésekre érdemileg és tüzetesen válaszolni; annyit azonban mondhatok, hogy az apácák iskolája a köztársadalom és állam békéjének fölforgatására és veszélyeztetésére annál kevésbé járulhat tanítási rendszerével, mivel szigorúbban ragaszkodik a magas kormány által aprobált és jóváhagyott tankönyvekkez, Ilyen approbált tankönyvnek alapján adatott elő és magyaráztatott a 30 éves háború, a mint az a könyvben foglaltatik. Már pedig a magas kormány nem enged meg oly tankönyvet az iskola használatára, hogy abból, mint kézi könyvből, oly tanok és eszmék fejtegettessenek és magyaráztassanak, melyek nem csak a köztársadalom, de az állam békéjére vonatkozólag is veszélyesek lehetnének. A harmadik pontra elég legyen megjegyeznem, hogy az írókat és költőket mindig az illető nemzetek szempontjából kell megítélnünk és megbírálnunk. A németek, Hans Sachsot a német irodalomtörténetében, a jelesebb költők közé sorozzák, ahol a maga helyét méltán és jogosan betölti. Öt tehát Hazai Veráival összehasonlítani kissé nehéz dolog a német nemzet rovására és önön kisebbitésünkre. — Ha tehát egy idegen nemzet jelesebb és nevezetesebb költőinek, a szükség szerint, a német irodalomtörténetéből egyszerű ismertetése az itteni leánynevelő intézetben a növendékeknek elöadatik és a németnyelv tanítása az iskolában általában véve. gróf Csáky Aibin volt miniszter rendeletével szigorúan követeltetik, úgy hiszem az a hazafias érzelmű intézetben nem lehet nemzetellenies, sem romboló hatással szeretett hazánkra, sőt hasznos és szükséges a társadalmi életben minden egyes gyermekre, hogy a német nyelvet és némileg irodalmát is, a menynyire lehetséges, megtanulja és elsajátitsa. Ettől eltekintve, határozottan vissza kell utasítanom azt a _vádat, mintha az itteni kifogásolt leánynevelőintézetben az illető tanítónőnek Vörösmartyról semmi mondanivalója nem volna. — Mert tény az, hogy a folyó iskolaévben, habár különféle ragályos betegség miatt a tanítás az apáca-zárdában hosszabb ideig szünetelt, mindannak dacára a magyar-irodalomtörténet évi tananyaga, aránylag rövid idő alatt, annyira feldolgoztatott és előadatott, hogy nemcsak Vörösmarty, hanem Tompa Ber- sényi és Kisfaludy Károly is kellő méltatásban részesültek, a mint erről a szorgalmi napló tanúskodik. Ezekben, ugyhiszem, a hozzám intézett kérdésekre, röviden megfeleltem. Felvilágosítottam azokat kik minden alapot nélkülöző ráfogások után indulva, a »Carolineum« nevű, minden tekintetben dicséretes buzgalommal, a közművelődést szolgáló és előmozdító leánynevelő inté2etet sárba dönteni iparkodnak ; kik, ha talán nem is barát- jai az intézet által ápolt vallásos nevelés és tanításnak és magának az intézetnek, hogy teljes meggyőződést szerezzenek maguknak az apácák által elért eredmények és sikerekről, ne sajnáljanak fáradságot, tekintsenek be az intézetbe, látni és tapasztalni fogják, hogy a s.-a.-ujhelyi leánynevelőintézetnek nincs oka attól tartni, ha esetleg versenytársat fog kapni; de az ellen jogosan felemelheti szavát, hogy a versenytárs ne az ő jó hírnevének árán telepedjék meg szomszédságában. Befejezésül jogom és esküvel megerősített kötelességemhez híven, nem annyira az ösztönzés és nemes törekvés felébresztése és buzdítása, mint inkább a további vallásos és erkölcsös nevelés és tanítás, sikerdus eredmény elérésére, a szülőknek közmegelégedésére minden tekintetben és irányban megfelelni, hivatásomnál fogva az intézetet gyenge erőmhöz képest vezetni, fő és legszentebb kötelességem leend. S.-a.-Ujhely. 1894. január 19-én. Lengyel Pál róm. kath. plébános, a »Carolineum« igazgatója. Színház. Szívesen folytatjuk Dobó társulatáról a recenziót. Szívesen, mert a színház kezd kellemesen fölmelegedni s a közönség részéről is nagyobb melegséget tapasztalunk, mint kezdetben, mert hiába, mi csak a meleg kiimát szeretjük, szívben és színházban egyaránt. A múlt heti repertoár már igaz és pedig előnyös mivoltában mutatta be nekünk a Dobó társulatot. Csak egy a baj s ez komoly, hogy a közönség még mindig hideg, tartózkodó. * .Szombaton, f. hó 12-én, Megyeri Dezsőnek Ötödik pont c. kedves zenéjü operetjét láttuk. A társulat kedves primadonnája: Réthy Lina hsreig játékával s iskolázott hangjával nyílt jelenetekben tapsra ragadta a közönséget; üde hang, ifjú temperamentom : ez diadalmaskodik a fiatal, kis
