Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1895-01-20 / 3. szám

Sátoralja-Ujhely, 1895, január 20. 3. (1308). Huszonhatodik évfolyam,

ELŐFIZETÉS ÁSA :

Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. * Negyedévre 1 ft 50 kr

Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 15 kr.

A nyílttérijén minden gar- mond sor dijja 20 kr.

I

Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉN VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA.

FÜSTID ZE2ST tt.a.sAirilt.a.ie3.

EIBDETÉS DIJA

hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr.

Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 8 kr. számittatik.

Állandó hirdetéseknél I kedvezmény nyujtatik.

I Hirdetések és pénzkülde- ! mények a kiadóhivatal- ___hoz intézendök_____

Rendőrségi mizériák S.-A.-Ujhelyben.

Az ember fizikai létének védelme céljából reászorrul az állam támogatására, hogy elhárítsa azokat a veszedelmeket, melyek a lét biztosságát, fejlődését s annak legfőbb attribútumát, vagyonát, a természettől és különösen az emberi gyarlóságoktól származóan fenyegetik.

Az állam e monopol-jogát a legalsó fokon átruházza az autonom testületekre: a községekre, elvárván, hogy azok az életnek és vagyonnak tudnak és akarnak védelmet nyújtani, fejlődését biztosítani.

S.-A--Ujhely nagyközség rendőri életében csak ritkán fordulnak élű a fizikai létet és vagyont kockáztató, a jogrendbe ütköző cselekmények. Isten különös kegyelméből; mert megdöbbentően szomorú a kép, ha e község rendőri mizériáiról lerántjuk a fátyolt,

Négy, mondd négy rendőr véd 14000 ember-életet és gyakorol 38 utca fölött felügyeletet. Éjjel és nappal egyaránt négy ember bölcs tapintatára van bízva, erélyes kezeibe letéteményezve legfőbb földi javunk: életünk, szeretteink és mindenünk, a miért élni jó. Rendőrségünk ugyanis egy rendörtanácsosból, egy tollvivőből, egy őrmesterből, 2 tizedesből, 14 közrendörböl s 1 küldönc-rendőrből áll.

A rendőri iroda, melynek évi forgalma 3600 — 4000 iktatói szám, amely évenként átlag 600 — 800, a közbiztosságra vészthozó egyénnek Beregszász, Gálszécs, Kassa, Munkács, Nagymihály, Szerencs és Ungvár felé, tehát hat irányban való eltoloncolásáról gondoskodik, mely a hadsereg, honvédség és népfelkelés nyilvántartásait kezelni, az

, ujonc-összeirást foganatosítani, egyszóval az

u. n. katonai ügyekből az alsó fokú köz- igazgatásra bízott és S.-A.-Ujhelyben igen számottevő ügyeket vezetni köteles: állandóan öt egyént foglalkoztat és tart lekötve oly ügyekkel, melyek sem a közbiztossági, sem a bírósági rendészettel egyenes vonatkozásban nem állanak. A még rendelkezésre álló 12 rendörközegböl, ehez képest, csak */3 vagyis négy teljesít őrszolgálatot, V, pihen, 7, pedig elővezetéseknél, idézéseknél, toloncjárlatoknál, a vasúti állomásnál, a közvágóhídnál stb. teljesít speciális szolgálatokat.

Mikor a kincses India a praktikus angol kezeibe került és helyreállott a jogrend, India császárnéja, az angol királynő, 10 ezred lovaskatonát vezérelt Indiába. Ez a 10 ezred huszár tartja főn ma is a rendet 300 millió ember között. Ha fehér elefántokat imádnánk, talán rendőrre sem volna szükség; de mert mi még alföldi, u. n. parasztváros sem vagyunk, hanem csak a szó szoros értelmében vett nagyközség, ahol nagyok az igények és kevés a pénz, a hol a hetivásárokon bőven jelennek meg bizonyos vidékek (pl. Luka és Szolnocska) gyanús individuumai; mikor légió számra jelennek meg a szemtelen u. n. munkaképes kérege- tők, hasztalan kiáltunk rendőrért: szavaink a pusztába kiáltónak szavai.

És hogy ki vagyunk téve imminens, nagyobb veszedelmeknek is: példa reá, hogy az elmúlt hónap folyamán egy hét alatt négy betörés s egy rablógyilkossági eset fordult elő.

Kenan, az ö Szibériáról irt művében, szivetrázóan ecseteli a számüzöttek szomorú sorsát, a kaszamátákban eltöltött

TÁBCA,

Furfangos ész.

— Törvényszéki história. —

A »Zemplén« számára irta; Szini Péter.

{Folytatás és vége.)

— De szóljon, hanem okosan I Lehet már vagy ötven éves ugy-e ?

— Mindjárt csakl — bökött homlokához Fejszés és magában morogva kezdte kiszámitgatni életidejét. — Úgy van 1 Ez már pászol 1 Huszonnégy esztendős voltam, mikor Borist elvettem. Együtt éltünk tizennégy esztendeig, ez harminc- nyolc, azután a második feleségemmel Gerics Julcsával esküdtem meg egy esztendő múlva, ez harminckilenc, de ezzel csak kilőne esztendeig éltem, az igaz hogy mindétig is veszekedtünk, mert igen éles nyelvű fejércseléd volt. Ez hát kitenne negyvennyolc esztendőt, mert harmiuc- kilenc, meg oszt kilenc, az annyi Jéruzsálemben is. A harmadik feleségemet, Szűkös Lidit, már két hónap múlva elvettem, mondok : ha az Isten veszi, hát én is veszem, mit céklázzak ott holmi gyászolással. Való is a szegény embernek.

— Meddig motyog még ott ? Mi lesz már f

— Úgy van, instálom ! Jól tetszett feltenni az érvényt. Csakugyan ötven az ötven, mert Szűkös Lidivel már két éve élek együtt, pedig bár ne élnék :

— Miféle vallásu ? Utóvégre azt sem fogja tudni 1

— Engedelmet kérek, már hogy is ne tudnám 1 Magyar vallásu vagyok, osztán punktum 1

— Magyar vallás nem létezik. Ne beszéljen bolondot 1

Nem-é? — csodálkozott Fejszés. — Hát akkor micsoda vallás vagyok hát én, meg nálunk az egész falu ?

— Reformátusnak hívják azt, értse meg 1

— Hát legyen úgy ! Nekem mindegy ! Egyformán kell a prócentot fizetni a papnak akárhogy hívják!

— Nos? Térjen most a dologra! Mi baj volt azzal a Lajtos Mózsival ?

— Nagy sorja van annak, instálom 1 Ha én azt mind elakarnám beszélni, — mennyi mindenen keresztül mentem azalatt az idő alatt, mióta Szűkös Lidivel elmondtam a hűtőt. Iszen Istenem ne legyék, ha nem tudnék egy álló hétig beszélni egy folytában.

— Azt már tapasztaltam 1 . . . Még a gyújtogatásról szót se tett!

— No csak rendivel haladjunk, instálom! Hát tetszik tudni, úgy volt az, hogy mikor az apám meghótt a múlt esztendőben . . .

— Micsoda ? — vágott közbe a vizsgálóbíró. — Már meg az apját emlegeti 1 A dologra térjen és ne citálgassa elő a bibliai szenteket.

— Hiszen könyörgöm, épen is hogy a dologra tértem, mert engedelmet kérek a kémény sorja csinálta az egész bajt I

— A kémény? Ilyent hallani? Mi mindent kerít még bele ? No, csak beszéljen hát, de lehetőleg röviden.

— Maradt volt az apám után egy házam, akibe lakoztam már húsz évekiglen minden baj nélkül. Hát egyszer a kéménye, aki pacsitból volt megcselekedve, csak egyet gondolt, oszt úgy leszaladt a háztetejéről a szomszédom udvarára, hogy a szegény szomszédot, aki épen az udvaron

keserű napokat. Ezek a kaszarnáták paloták az újhelyi rendőrség közigazgatási fogós toloncházához képest. — Két, kritikán aluli, dohos, egészségtelen levegővel telitett, szűk férőhely ez, a hol minden rothadt, férges. Ezekben a zárkákban kell eltölte- niük a szerencsétlen toloncoknak a napokat és éjjeleket, pedig van közöttük sok ártatlan is, mig a rendőrség védőszárnyai alatt és költségén a legközelebbi tolonc- járlattal továbbittatnak.

A rendőrségi laktanya egy 8 ágyra berendezett, szűk s azért közegészségi szempontból kifogásolható helyiség; a rendőrtanácsos hivatalos helyisége már botrányosan szűk, bűnesetek nyomozására s általában a rendőri ügyek ellátására pedig kiválóan alkalmatlan helyiség.

Azért közbiztosságunk érdekében s a humanizmus szent nevében e helyről appel- lálunk a nagyközség képviseletének nemes érzületére és kérjük : vegye kezeibe S.-A.- Ujhely elhanyagolt rendőrségi ügyét s a XX, század zenéjét képező többrendbeli kérdés helyett :

1. első sorban szaporítsa a rendőrség létszámát, fizetéseiket emelje föl és taníttassa ki ;

2. a katonai ügyek ellátását a rendőrség kezeiből vegye ki és bízza azt az illetékes jegyzői karra, végül

3. a közigazgatási fog- és tolonc- ház építésének s általában a rendőrségnek egy külön alkalmas helyiségben való elhelyezésének csak imént felmerült tervét juttassa gyors megoldásra.

(Staat József.

görbekéseit valami szerszámfát, úgy tarkón ütötte engedelmet kérek, hogy se té, se tova nem tudott menni, neki legyék mondva. Hát a biró oszt eljött, avval azt mondja, hogy csináltassam meg a kéményt, mert még bajt okozhatok valakinek vele, igy la 1 Én is osztán hajlottam a szóra, mert láttam, hogy Szlepák szomszéd is igen neheztel ram a kéménybeli indulat miatt, pedig hát Isten látja a lelkem, én nem méltattam az udvarára.

— No ez megvan! Mi lett tovább ? Még ebből semmit sem értek !

— Hát a’ lett, hogy én elmentem Lajtos Mózsihoz, aki akkoriban került elő az ezredtől, osztán jól értett a kőmives munkához. Felvállal- tattam vele az kőkémény felrakását a házam tetejére. O osztán hozzá is fogott és csinálgatta, de nagyon lassan haladt a dolog. Csodálkozni kezdtem magamban rajta, hogy ugyan mit akar azzal a kéménynyel, hát egyszer oszt megtudtam mindent. Serkáné komámasszony tudtomra adta a históriát tisztára, egészen 1

— Nos ? Beszéljen hát tovább 1 Ne pihen* gessen, mint valami országgyűlési képviselő, mikor szónokol 1

— Hát tetszik tudni, ravasz, tökéletlen az ember. Engem kivert a gonosz menyecske a mezőre, ő meg addig Lajtos Mózsival szerelmeskedett, oszt a kutya ügyelt a kéményre; azért nem haladt az felfelé 1

— Mikor megtudtam az esetet, nagyon boszus lettem. Hászen nem azért fizetek én Lajtos Mó- zsinak, hogy a feleségem termetét ölelgesse, gondolom magamba. Azzal feltettem, hogy otthon maradok, mig a kémény el nem készül, Úgy is tettem, pedig ugyancsak vert kifelé a kigyószemű asszonyi állat. Nem szóltam semmit Lajtosnak, hanem mikor bevégezte a munkát, osztán a fizeDQT* A Zemplén mai száma nyolc oldal. *^|