Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1895-04-14 / 15. szám
Sátoralja-Ujhely, 1895, április 14. i®. (1320). Huszonhatodik évfolyam, ELŐFIZETÉS ÁBA : Egész évre 6 ft. Félévre 8 ft. Negyedévre 1 ft 60 kr Bérmenteklen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám árc. 16 kr. ± nyilttérben minden gar- mond sor díjjá 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN VARMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. ^egktiexjEstuk: iMiiiriDiEaT hibdetés dija hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után l kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerinc minden négyszög centim, után 8 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde- mőnyek a kiadóhivatalhoz intézendök. Húsvéti szózat. (B) Előre! Bátran előre!! Csak bátran előre! ! ! A küzdelmi készség a sziklákat is megtermékenyíti. Ez a mi húsvéti ünneplésünk felzengö szózata!... Midőn a nemes önfeláldozás meleg vércseppjei a Golgota rideg szikláit meg- nedvesiték: a sötét kereszt harmadnapra zöld lombokat hajtott, enyhitö árnyat készítve az élet utain a forró nap égető hevében eltikkadt lelkek számára! Ezt az árnyas helyet keressük fel mi is, s itt tartsuk meg az ünnepek e legnagyobbikát. Óh mily felemelő gondolatok töltik el az emberi keblet mindannyiszor, ahányszor ama nagy nap emléke megújul közöttünk. Mily üdvadó érzelmek repesnek szivünkben, midőn Husvétot ünnepelünk!! Ilyenkor feledve vannak a küzdelem nehézségei, a göröngyös ut, a gyötrő fáradalmak; feledve az akadályok, a köny, a veszteség, a fájdalom s egész valónkat, mint égi villámerő ez az egyetlen szó buzdító varázsa hatja át: Győzedelem! És már e gondolatok s érzelmek hatása alatt kell hogy tágítsuk a lélek szűk látókörét; szélesbitsük az azt övező kes- keny gyürlizeteket, hogy felismerhessük, miszerint a Husvét nem csupán a templomok ünnepe, hanem alkotó napja az családi, társadalmi és nemzeti életünknek is. Nekünk tehát ki kell hoznunk a húsvéti zsolozsmát a templomok szűk falai közzül; kihoznunk ajkainkon és szivünkben az élet nagy templomába és magunkkal vinni a tettek mezejére; családi, társadalmi munkakörünkbe; magunkkal vinni az élet utain a Gecemáne-kertbe, a Pilátus ÍtélőTÁflCA.-ü. sáfár. (Korrajz.) — A .Zemplén« számára — Irta: Zomborl Gsdö. Máig sem tudom, megtiszteltetés volt e vagy kényszerűség, hogy úgy 1809 körül, mikor a fránciák Bécs felé nyomultak, az estei főherceg egész családját az Aimdssy-nemzettség tulajdonát képező szerencsi várba szállította. Elég az hoz*á, hogy Módy Tamás uram, a sáfár, akinek apja egy szép magyar leányért ott hagyta az Ábrahám kebelébe juthatás reménységét, mindent "elkövetett,] hogy a menekülő fenséges család magát ott, a rebellis fejedelem ősi várában, teljesen jól érezze. Kilétüket senki sem sejtette, nem is igen tudtak róluk, de ha mégis valaki észrevette s kérdést tett a szép idegenek felől: »Közel rokonaim« — volt a Módy uram válasza. Adtak is neki a jó vendéglátásért egészen szive szerint való jutalmat: nemességet cifra címerrel és nagy pecsétes oklevéllel. Ettől kezdve a família »várnagy «-nak címezte, de a nép csak úgy hívta, mint régen: »sáfár uram» 1 Az uj nemes ur ettől kezdve még hűségesebb volt az Almássy-nemzetiséghez. Hej nagy urak voltak azok, akik ekkor osz- tatlan állapotban birták azt a nagy Rákóczi-birszéke elé; magunkkal még a Golgotára is... vagyis oda, hol a közöny, szűkkeb- lüség, roszakarat, árulás ütnek pártot nemes törekvéseink megvalósítása ellen. Hiszen ha erre képtelenek vagyunk, ha a húsvéti dicsőítő ének azonnal elhal ajkainkon, amint a templom küszöbét átléptük: akkor nincs jövő számunkra, akkor szeretett hazánkra vonatkozólag elmondhatjuk : .Múltadban nincs öröm. Jövődben nincs remény. Hanyatló szép hazám. Miattad vérzem én. Miattad zeng panaszt. Örök bút énekem. Sötét felhőd alatt. Az élet gyász nekem4 . . . Mert ha oda állunk is a haládás sorompói megé, de ha nem visszhangzik keblünkben a minden jó és szép eszméi diadalának húsvéti dicsősége: akkor a csekély, sót látszatos akadályokkal szemben is meghátrálunk. A Golgota felé vezető kavicsos ösvényen pedig teljességgel nem leszünk képesek előre haladni, annyival kevésbé az élet keresztjét hordozni vállain- kon; mert ott fog lebegni előttünk a kétség ijesztő sárkánya, eltakarva szemünk elől sötét szárnyaival a húsvéti diadal győzelmi zászlóját. Pedig ezt nem szabad szem elől tévesztenünk, mert erre van felírva, hogy a fegyver kieshet a küzdő kezéből, de a győzelmi babér ott diszlik az eszmék megvalósulásának diadaloszlopán, hirdetve a világnak a Husvét teremtő hatalmát. Törjünk tehát előre ernyedetlenül, a siker biztos tudatában. Midőn egyéni érdekeink körül szorgalommal forgolódunk, ne feledjük nemzeti életünk munkaterét sem felkeresni. Ott is vannak nekünk teendőink. A közjóiét és közmivelődés szent ügye a mi segedelmünkre is számit! tokot, amely hét nagy község határából állott I Azzal sem bírtak, ami az övék volt, de Módy Tamás uram, nagy hűségében, irigy szemmel nézte, hogy milyen boldogok is azok a megy- asszóiak: 11. Rákóczi Ferenc fejedelem hajdúinak daliás szabad ivadéka. Övék volt a nagy, majdnem 10 ezer holdas határ, a hires Harangod legszebb része, a szőlők felett százados fáival a gyönyörű erdő, melynek lombsátora a Hernádot árnyékolta. Szánthattak, legeltethettek a mennyit akartak, A 11. Rákóczi Ferenc fejedelemtől nyert oklevél alapján, mint »a fejedelem hajdúi«, nem fizettek sem adói, sem robotot, csak szőlődézraát. Kedélyesen ment az is 1 Elfogyott a régi hordókból annyi, a mennyit az újakba töltögettek. — Nem jól van ez igy ! Fordítsunk egyet a dolgon, — gondolá a „várnagy“ és úgy tett, ahogy gondolta. (El is feledtem mondani: a város főbiráját úgy hívták, hogy a »nemesek hadnagya.«) Kutya meleg volt, aztán nem is akadt semmi baj. Minek és miért perlekedtek volna a jó megy- asszói nemes atyafiak ? 1 Volt mindenkinek mindene. Ott hüsölt »hűtős4 társaival a .nemesek hadnagya« a »városháziban egész kényelmesen és döntötték az ország sorsát, a mikor a városház küszöbén Módy uram sarkantyúja megcsendült. — Adjon Isten jó napot vitéz hadnagy uram 1 — Úgy legyen »sáfár uram« 1 volt a mél- tóságos válasz. — Megjártam a hegyet, kevés lesz a termésünk »hűtős urak« 1 . .. Méltóság ide, méltóság oda, már erre a És midőn a haza érdekében a jók közzé sorakozunk, legyünk a kötelesség feladatainál kitartók és tántorithatatlanok ; olyanok mint a tenger mélyéből kiemelkedő kőszirt, melynek lábát csapkodja ugyan a hullám, de helyből meg nem mozdíthatja; olyanok mint a nap, melynek tündöklő arcát a sötét fellegek egy időre eltakarhatják ugyan, de örökfényét ki nem olthatják. A nagypénteki koronát tövisből ké- szité a minden szépet és szentet lábbal tapodó emberi gonoszság; de a húsvéti nap ragyogó sugarakkal aranyozta azt meg. A legdicsőbb eszmék képviselőjének sirja fölé nehéz követ hengeritett a nagypénteki erőszak, de a húsvéti fuvalom könnyű pe- helyként távolította azt el az ébredő-utjá- ból ... A töviskoronát babérkoszorúvá, a hideg sirt meleg bölcsővé varázsolja át a húsvéti angyal. így történtek ezek akkor, eként történnek ma is — és fognak történni az idők végeiglen. Ez az Istenség örök törvénye, melyet emberi kéz meg nem változtathat, éppen azért az istenség eszméje ezekben a húsvéti eszmékben dicsőül meg. Csak élőre tehát az emberiség közös célja felé. Előre húsvéti hittel és remény- nyel, s a siker és győzelem a mienk leend. Győzelmi babért az arat. Ki folyvást előre halad! Egy indítvány*) Dóhus Gyula, vármegyénknek érdemes főjegyzője, cs. és kir. kamarás, igen tisztelt barátunk s munkatársunk, lentebb következő cikkelyében oly pompás egy eszmét pendit meg, mely, *) Igen tisztelt laptársainkat bizalommal kérjük, hogy a lapunkban közzé tett eme országos érdekű indítványt becses figyelmükre méltatni és saját körükben is népszerűsíteni szíveskedjenek. Szeri: hadnagy uram is elkomolyodott. — Igyók úgy van az 1 — Sohase búsuljon a hadnagy uram 1 Lesz magának és a nemes hűtős uraiméknak is még pár kupica az urasági pincében . . . Hoztam is egy kis Ízelítőt. Behozatta a kocsiról s oda tette a kulacsot a »törvényaszta!<-ra. Jó nagy edény volt. — Isten tartsa meg kigyelmeteket mind egyiglen ! Amint a kulacs körben járt megszólalt a .sáfár« — Nem azt mondom én kigyelmeteknek . .. — Szeretnők hallani. — Hát csak azt mondom, hogy miután az idén kevés borunk lesz, az uraságnak pedig van harmad évi is, de nem kell a kutyának se, hát az idén nem désmálunk. Több jut kigyelmeteknek. — Derék ember kegyelmed »várnagy uram«! Az Isten áldja meg 1 hangzott a nemes »tanácsbéliek4 ajakáról a szó. Most már megadták a címet. Várnagy lett a sáfárból, s a hadnagy ur nem tartotta méltóságán alulvalónak, hogy kezet fogjon a .sáfár*-ral. — így már szeretem a dolgot. Hanem tudják mit mondok én még kigyelmeteknek ? . . . — Meghallgatjuk a szép szót. — Az uraság igen el van maradva a hordással, a jószág rosszul nyaralt a czigándi lápon, nem bírja a munkát. Jöjjenek el egy nap és segítsenek. Lesz pecsenye és bor »quantum satis !'4 — Már miért ne mennénk el ?! Elmegyünk hát 1 szólották a tanácsbéliek és elmentek, dé mi A Zemplén mai száma nyolc oldal.
