Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1892-12-18 / 51. szám

Sátorai]a-Ujliely, 1892 december 18 51. sz Huszonharmadik évfolyam. I ELŐFIZETÉS ÁS. Egéflz évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bőrmentetlen loveiek csak ismert kezektől fo- , gadtatnak el. lóilratQi nem adatna visBra. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEIIPLÉN-YÁRMEGYÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK IMinsnDEIfcT ■V-A.SA-IRILT.A-E3. HIBDETÉS Dl] hivatalos hirdetéseknél ; Minden egyes sző ntán 1 kr. Aaon/eltil bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s kör­zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték szerint minden D centiméter I ntán 8 kr sz&mittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyílj tátik. Hirdetései a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Felhívás előfizetésre. A Zemplén-1, mely a jövő hó i -én pályafutásának huszonnegyedik évébe lép, bizodalommal és tisztelettel ajánljuk Zém- plén-vi.rmegye nagyközönségének továbbra való pártfogásába. Hangzatos szavakkal, cifra szólamokkal nem kinálgatjuk magunkat. A Zemplén-1 ajánlják körülményei: díszes múltja, olvasó közönsége, munkatársainak szép száma, az ö egyéni értékük és hozzánk való állhatos- ságuk. így nem csak Ígérni merjük, de fogad­juk is, hogy szerkesztésünkben a Zemplén-1 ugyanazok az elvek fogják vezérelni a jövő­ben, mik eddigelé irányozták a múltban. Huszonhárom éves múltúnk a mi pro- grámunk, a mi létjogunk alapja, melyből sem el nem veszünk, sem hozzá nem adunk. Az a 102 munkatárs, kiknek díszes névsorát bemutatjuk s kikkel azért talál­koztunk, mert helyes utón, jó irányban ha­ladtunk, — marad, mint volt: a szerkesztőség i öröme, ereje, büszkesége. Jövőben való hiv közremunkálásukra számítva, reájuk bizkod- va erősen fogadjuk, hogy a Zemplén jÖVÖ ben is az lesz ami volt: a vidéki sajtó ! nevében a mi szükkebbkörü hazánk,Zemplén 1 vármegye szellemi és erkölcsi érdekszük ségletének kiszolgálója, az igazi fel világosodottság terjesztője, a magyar nem zeti eszme ápolója, a nemzeti érzület erős­ítője, a hivatalos vármegye és a várme. gyei köztársadalom minden fontosabb élet- nyilvánulásának igaz tolmácsolja, serény hírvivője. A Zemplén munkatársainak dishes név­jegyzékét, kik ez év folyamán szellemi ter­mékeikkel lapunkat gazdagítani szívesek voltak, s kik a Zemplén t irodalmi magaslatra T Á íic A. Hamis hír. Irta: Waldenser F. — Azt kérdi az elnök ur, hogy mint történt a dolog ? . . . az egész rögtönösen, váratlanéi tör­tént, mint a hogy a villámlás szokott történni., . Elmondom úgy, a hogy volt, minden szépitgetés, mentegetődzés s burkolgatás nélkül: aztán szabja ki rám az elnök úr a büntetést, amint megér demlem. — Mint rendesen, délután a kaszinóba mentem. Szép májusi nap volt. A levegő telítve illattal, madárdallal. Olyan nap, a melyen az ember ön- tudatlanul is jól érzi magát . . . nekem pedig sze­rencsétlen napom lett 1 . . . A kaszinóban feketét szoktam inni s barátaimmal tarokkozni. De ezúttal kissé korán mentem, egy barátom sem volt még ott. Leültem azért s kávém szürcsölése mellett a lapokat böngésztem. Hirtelen szemembe ötlött egy távirat a szülővárosomból, S milyen különös 1 A táviratban az én nevem volt. Röviden s szá­razon ez volt benne: iKotka Ferenc (én) Roht Lajossal bárbajt vivott, melynek eredményét még nem tudjuk.« Fölkacagtam. Én és párbaj ? I Hát olyan ember vagyok én, ki időmet bárbajjal töl- teném f Hiszen én kényelmes bankár vagyok, túl az ötvenen, ki a nyugalmat szeretem ; minden ki rúgásnak ellensége vagyok régtől fogva. Aztán épen Rohttal párbajoznék ?! A legjobb barátom­mal, a kivel mindennap találkozom, a kit úgy szeretek, mint saját fiamat ... Ez igazán érthe­emelni segítettek, (köszönet jóságukért mind- nyájuknak!) a következők: Abonyi Gyula, Andrássy Sándor gf., Andrejczo János, Antalóczy Antal. Antalóczy Imre, Atányi József dr., — (Bajusz József, (Ballagi Géza dr.. Bdrczy Benedek, Becske Bálint, (Bencsik István, Bihary Emil, (Bodeczky Ede, (Bodnár István, (Boruth Andor, (Buday Zádorné, (Búza Barna, — Chyzer Kornél dr , Chyzer Kornél né dr.-né, Csapó Lajos, Cserép József dr., Cuprum, — Dókus Gyula, — Erdélyi Sándor, Exner Kornél dr , — Farkas Bertalan, Fejes István, Ferenczy Elek dr., Fischer Ármin, Füzesséry György, — Gáthy Géza, Gyulai Sá idor, — Haraszthy Miklós, Hlavathy József, Holosnyay Ciril, Hornyay Béla, dr., Horváth József, Hőnsch Dezső, — Kapás Aurél, Karsa Ferenc, Kálniczk Géza, dr., Káté, Kecskés Antal, Kende Antal, Kiss Ödön, Klein Zsigmond dr., Knopjlcr Sándor, Kossuth János dr, Kovács Pál, Kozma Alajos, Kuharik Zsófika, Kula István, — Löcherer Lőrinc dr., — Mároitai József dr., Mailáth József gf., Mathiász József, Matolay Etele, Mecznér Antal, Meczner Gyula, Mikros'í, Moldován Gergely dr., Z Moskovitz Iván, — Nemes Ferenc. Nemes Lajos, Nemthy Jó­zsef, — Nyomárkay JózsTf, — Obláth Mór dr., Orbán Barnabás dr., Ormándy Miklós dr., — Payzsoss Andor, Pataky Miklós, Paszlavszky I Sándor, Perlsberg Ede, Péter Mihály, Pintér j István, Pollák Lajos, Prámer Alajos, — Rácz Gyula, Rácz Lajos dr., Radácsi György, Romulus, Rónai István, — Schmidt Lajos, Schneider József, Somogyi Sándor, Spilenberg Barna, Stépán Géza, — Szabó Kálmán, Sze­mere József, Szepessi Arnold dr., Szerdahelyi János, Székely Albert dr., Színi Péter, — Tarnóczy Tivadar, Thuránszky László, Tüdős István dr , — Vágó Gyula, Veress Ferenc, tetlen valami 1 Az újságot alaposan felültették. Pedig a kánikulától még messze vagyunk 1 . . . 1 Ez vakmerőség ! Hangosan kacagtam, azután ösz- ! szeszedve magamat, egészen jó kedvvel a táviró ! hivatalba indúltam, hogy a lapot felvilágosítsam j tévedéséről. — A lépcsőn épen kártyázó társaim jöttek, kik élénken kérdezősködtek, hogy miért megyek el. Kacagva mondtam el nekik a sürgönyt. De ők nem nevettek rajta. Olyan különösen viselkedtek. Sőt az erdész egyenesen azt kérdezte tőlem: — Hát igazán nem vívtak párbajt ? — Mi jutott az eszébe erdész úr ? . . . Nem értem a kérdését. Hiszen tudja, minő viszonyba vagyok Lajossal, hát nem furcsa ilyen hirt közölni rólunk f s — De lehetett önök közt mégis valami ci- vódas 1 — szólott közbe a pénztáros. — Dehogy volt, dehogy volt, — vá'aszol- tam bosszúsan, — olyan baráti viszony, mint az enyém Lajossal, ritkaság! — A pénztáros gúnyosan nézett rám, én pedig gondtalanéi mentem tovább Lent azonban gon­dolkozni kezdtem: hogy lehet az, hogy azok ott a lépcsőn nem hittek nekem ? Miért nézett a pénz­táros olyan különösen ? Miért tekintettek mind hárman olyan kimagyarázhatatlan jelentőséggel arcomra ? — A dolog megfoghatatlan volt előttem. En gémét párbajhőssé tenni?!... Hogyis gondol­hatnak ilyet. Hiszen itt Lengyelországban nem is szoktunk bármily kicsinységért párbajozni. Ha kiállunk, valami nagy dolog miatt teszszük. De meg én mindig ellensége voltam a párbajnak s legfölebb anyámért, nővéreimért, meg a felesége­mért állnék ki. Másfajta sértéseket tisztességes Vécsey Bekény, — Zomóory Gedő, Zempléni- Árpád és Zseltvay Bogdán; névszerint nem is említve számos levelezőinket (mert ildomos dolog, hogy inkognitójukat el ne áruljuk), kik azonban minden nevezetesebb dologról, mit a krónika számára feljegyezni érdemes, esetről esetre, híven és gyorsan tudósitják a vármegye bármely pontjáról is t. olva­sóinkat. Bizalommal fordulunk tehát várme­gyénk érdemes olvasó közönségéhez. Az ó év végén kérjük, hogy az új évtől kezdve lapunkat terjeszteni s az előfizetéseket meg­újítani szíveskedjenek. A Zemplé^ ezután is hetenkint egyszer, rendszerint hat•, többnyire azonban nyolc oldalra nyomott terjedelemben fog meg­jelenni. Az előfizetések feltételei lapunk hom­lokán olvashatók. A gazdasági egyesületnek magános tagjai, az egyesület és a laptulaj­donos között meglévő szerződés alapján, ha előfizetéseiket január hó első felében egy­szerre beküldik, lapunkat fél áron kapják. S.-A.-Ujhely 1892. dec. hó 18-án. A szerkesztősig és kiadóhivatal. A millennium előtt. Csak két évet lép az idő s eljutunk az alkalomhoz, hogy fénynyel és lelkese­déssel megünnepeljük ezer ékes itt laká­sunkat. A nemzet méltóan akar ünnepelni. Munkácsy megfesti a honfoglalást egy remeknek ígérkező képben ; városok vár­megyék monográfiákat iratnak; az ünnep­ség össze lészen kötve egy nagyszerű or­szágos kiállítással, amelynek históriai része emberek vér nélkül is elintézhetnek. — Szegény anyámért már nem kell párbajozni. . . régen por­lad a temetőben ; nővérem nincsen — s a fele­ségem ? I . . . — Mig igy töprengtem, csendesen folytattam utamat. Mikor a feleségemre gondoltam, akarat- lanúl megálltam. — Talán megsértette valaki ? Jaj annak, a ki ezt merészelte! Feleségemben bizom, nem vagyok féltékeny, hiszen ő is szeret engem, noha két- szerte idősebb vagyok, mint ő .. . így gondolkoz­tam. De a vi'ág rósz s a kisértés mindig ólálko dik. A feleségemet s Lajost talán hirbe hozták? Az igaz, hogy szívesen társalognak egymással, h'szen Lajos fiatal, csinos, gáláns fiú. Mindennap ott volt nálunk s a feleségem láthatólag örült je­lenlétének. De . . . hog/ ... ki tudja mégis, vajon nem kedvese-e feleségemnek? Hátha csókolódz- tak is?.,. No ez sok volnál De nem lehet! Tiltakozik e feltevés ellen feleségen tiszta lelke, Lajos jelleme. A világ nem ismeri őket, a világ hamis, mindig gyanúsít. Hm 1 — A hamis világ —töprengtem tovább — min- dig gyanúsít, de csak a legközönségesebb része! S a föerdész, meg a pénztáros? Mindikettő ko­moly ember, kik csak megfontolva beszélnek . . . Különös! S Lajos jelleme? Az igaz, hogy a te­kintetben nem mondható valami szilárdnak, mert kivált az asszonyok körül ugyancsak szeret le- gyeskedni s kissé könnyelmű is. S feleségemnek, Klárámnak jó hire ? Ki tudhatná, mi lakik egy nő szivében ? Hiszen olyan az, mint a tenger! Nem vagyok fiatal, szürke a fejem is, flegmatikus is vagyok. Lajos velem szemben fiatal, kedves, élénk, ügyes. Hizelgett mindig Klárának s ez jó néven vette hízelgéseit, hiszen az asszony mindig A Zemplén mai száma, nyolc oldal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom