Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1892-03-27 / 13. szám

Sátoralj a-Ujhely, 1892. március 27. 13. sz. Huszonharmadik évfolyam. ELŐFIZETÉS ál. Egész évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bénnentetlen levelek i csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. léslratoi nem adatna vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-YÁRMEGYÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. HIRDETÉS DU j hivatalos hirdetéseknél: | Minden egyes sző ntán 1 kr. | Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt áissbetttk s kör- I zettel ellátott hirdetmé- | nyékért térmérték szerint minden ü centiméter után 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Ma, éppen ma, 217 éve született//. Rá- i kóczi Ferenc, Zemplén földén, Borsiban. Ne- : künk tehát kétszeres kötelességünk az évek e napján felvenni ünnepi köntösünket, meg­újítani szivünk érzését és áldozni a heroikus kor emlékének s legnagyobb alakjának II. Rákóczi Ferencnek, mert benne a szabadság eszméje született, igy hát a szabadság Zemplén-vármegyében született. Napja itt lé­pett fel egünkre Még érezzük a fényt szi­vünkben, ennek melegénél írunk. Nem adhatunk itt korképet, csak egy eszme útját kisérjük II. Rákóci Ferencben. Ausztriának nyíltan bevallott célja volt azelőtt is, de különösen ez időben Magyar- országot vazallusává tenni s a szabadság­nak még gyökerét is kiirtani. De hajója, mely e reményeit vitte, folytonosan tö­rést szenvedett a magyarok hazaszerete­tének kőszikláján. Mikor erőszakot használt, megkapta a feleletet a magyarok erős kar­jában. Látva, hogy igy nem boldogulhat, cukorban akarta beadni e nemzetnek a halált. Ettől fogva a mézes-madzag-poli­tika járta ; hasonló ahoz, mikor az alkal­matlan gyermeket édes izü mákony-lével akarják elaltatni, sokszor talán örökre. Amint a Thököly-íö\V.(t\és leveretett: Magyarországon csak egy embert láttak ők, ki a nemzeti kegyelettől mintegy pre ■ destinálva lett volna a szabadságnak őseitől öröklött küzdelmére, — II. Rákóczi Ferencet. Úgy tettek hát, hogy ezt Bécsbe vit­ték boldogítani, jezsuita kezek alá! Elég jól számítottak a pedagógia nevében, mely olyan, mint a kertészet: a görbe fából T Á fi C A, A bujdosók hamvai. A magyar politikai menekültek évszázadok óta török földre húzódnak. így volt ez szabadság- harcunk leveretése s a Rákóczi-felkelés elnyomása után. S a magyar bujdosók közül milyen sokan hunytak el külföldön, messze idegenben. Külö nősen Konstantinápolyban és Rodostóban nyug­szanak sokan. 7haly Kálmán, a Rdkóczi-korszak kitűnő historikusa, ismételten elzarándokolt e sírok­hoz és tapasztalatairól érdekes följegyzéseket tett közzé egyik történelmi folyó iratban. II. Rákóczi Ferencnek és hőslelkü anyjának, Zrínyi Ilonának hamvai, írja 7haly, tudvalevőleg a galatai Saint-Benoit templom sirjában pihennek. Ez a templom román stílusban készült régi olasz építmény ama korból, a mikor Galata városát a genuaiak bírtak. Szentélye keletre néz s hegyol­dalnak van építve, úgy, hogy északi hosszfala fönt a magaslaton s a déli lent a völgyben áll alapjával, minélfogva ez az utóbbi sokkal maga­sabb. Alulról a templomot kőfallal kerített udvar környezi, régi szép genuai kapuzattal. A bejárás az egyházba nyugatról fönt a hegyoldalban van. A déli fal menete a templom-talapzatig nagy magas, üreget képezvén, ezt felosztották fülkékre úgy, hogy a koporsók, illetőleg a kisebb nagyobb kripta­üregek méhsejtszerűleg vannak egymás fölött és mellett. egyenest, az egyenesből görbét csinál, tetszése szerint. Jól számítottak, emberileg, de kifelejtették a nemzet felett örködé Gondviselést. II. Rákóczi Ferencnek e ha­zában gondviselésszerü missiója volt, mely­nek semmiféle nevelés gátja nem lehetett. O küldve volt, neki tehát föl kellett lépni. Ne írjuk le a küzdelmet, melyet a zsarnokság provokált. Elég legyen, hogy amint kibontódik a zászló a »pro libertate* fölirással s Rákóczi kibocsátja kiáltványát e kezdéssel: .Recrudescunt vulnera inclytae gentis Hungarae*, megdobbant a szív az el­nyomott magyar nemzetben. Az O szavát várták. És hadseregek támadnak, melynek rohama alatt megrendül a föld; a vasas ez- redek meghátrálnak az eszme hatalma előtt, mert elől megy Rákóczi mint egy tüz- oszlop. Ot nem királyság, hanem a szabadság fensége s népének szeretete vezérelte. Ha amaz vezeti, elfogadja küzdelmének még reggelén a fölajánlott lengyel koronát. Hogy a magyart elfogadta, célja volt, hogy a szabadság üljön be régóta elkobzott trónjába. Hogy ez meg nem eshetett, a nagy eszmék történetének csak ismétlése, amely­nek göröngyök, vérhullás közt, Judásoktól és kishitüektól környezve meg kell tenni a kálváriái utat. A test meghal. Az igét csak elfojtani lehet, de megtörni nem, mert föl­tárnád előbb utóbb. A korszakot alkotó hősöknek, s köztök a legnagyobbnak, teste rég elporlott, de szellemét örökül hagyta nekünk. O magvető volt s a mag nem hullt hálátlan talajba. Kicsirázott szivünkben. Ha az ifjú arca ma is fölmelegszik az O Indulójá-nak dallama alatt, s a haza- szeretet férfit teremt a gyermekből, pár­E templomot, mely a génuai uralom meg­szűnte után sokáig romokban hevert, XIV. Lajos francia király restauráltatta 1682-ben s a francia jezsuiták keleti missójának adta át egyházul. A restauráció épen Thököly Imre hatalmának fény­korára esik. E templom azóta a konstantinápolyi francia nagykövetség oltalma, szóval francia párt­fogás alatt állt és áll mai napig. S e körülmény magyarázza meg, miért rendelte a haldokló Zrínyi Ilona, bujdosó fejedelemasszony, hogy földi marad­ványait ott helyezzék örök nyugalomra. A barát­ságos francia hatalom védő szárnyai alatt kívánt pihenni török földben is. Zrínyi Ilona 1703. február 18-án halt meg s március 10 én temették el a galatai templomban. Sirja fölé címerével ellátott szép fehér márvány­lapot helyeztek el. Húsz év múlva egy másik előkelő bujdosó hitvesét, Bercsényiné grófnét, is itt temették el. Bercsényi 1725. őszén halálos betegségbe esvén, nagy keresztény áhítattal készült a túlvi­lágra. Saját és Rákóczi udvari papjainak buzgó lelki vigasztalásait fokozandó, október elején még kivitette magához Konstantinápolyból az ottani patriárha-helyettest, Mauri Péter kartágói érse­ket, hogy tőle nyerjen végső abszolúciót. Az érsek, engedvén a halálra vált nagyhírű férfiú óhajtásá­nak, a magyar bujdosók körében gyakran meg­forduló konstantinápolyi francia jezsuita, páter Cachod (v. Cachaud) Jakab kalauzsága mellett ha­józott Rodostóba. Itt az egyháznagy minden földi terhek alól feloldozá a szenvedőt, megáldoztatá, és ihletett bátorító imával előkészité a halálra. A mindenkor buzgó vallásosságu kuruc vezér pedig dúcot a gyáva nyulból: azt az Ó szelleme teszi. Ha a hazáért áldozni semmit se saj­nálunk : azt mutatja, hogy az O lelke ve­lünk van. Becsüljük meg e drága örökséget I Zemplén fia! ha utad Borsi mellett ve­zet el, vedd le a kalapodat. Péter Mihály. Vármegyei ügyek. A vármegye közigazgatási bizottsága ápril hó 6-án, főispán Öméltóságának elnöklete alatt, rendes havi ülést tart. A főjegyzői szék betöltésével kapcsolatban, abból a feltevésből indulva ki, hogy a májusi köz­gyűlés Dókus Gyula főszolgabírót fogja főjegyzőnek megválasztani, egész sora merült föl a kombiná­cióknak a s.-a.-ujhelyi főszolgabírói szék betöltését illetőleg. Újhelyi főszolgabírói jelöltekül fölléptek : Barthos József, a sztropkai járás főszolgabirája, — Bessenyey László, a bodrogközi járás szolgabirája, Ferenczy Elek dr., vármegyei tiszteletbeli főjegyző, — Gaizler József br., a s. a. újhelyi járás szolgabi­rája, — Matolay Béla, a szerencsi járás főszolga­birája. Arra az esetre, ha a s.-a.-ujhelyi főszolga- biróságra Matolay Béla választatnék meg: pályázni fognak a szerencsi járás megüresedő főszolgabírói székéért Bessenyey László és Gaizler József br., — abban az esetben pedig, ha az újhelyi fői-zolga- biróságot Barthos József nyerné el: a sztropkai főszolgabiróságra jelöltetésüket fogják kérni Bárczy Benedek, sztropkai j. szolgabiró és Urbán Ferenc, s.-a. újhelyi szolgabiró s tb. főszolgabíró. A vá­lasztások után netalán megüresedő szolgabirói ál­lomások betöltésére vonatkozó személyi kombiná­ciók lapunk zártáig tudomásunkra még nem ju­tottak. A vármegyének egyik hív és ősz szolgáját, Bárczy József gyámpénztárost, folyó hó 24 én, az esteli órákban, szélütés érte. A beteg helyzete aggodalomra szolgáltat okot, mert beszélni nem bír, jobb kezét mozdítani sem tudja. Súlyos beteg­ségének hire csak másnap terjedt el, mindenfelé a legőszintébb részvétet keltve. A gyámpénztár bujdosó állapotában is megemlékezvén az egyház­ról, a hajdanában kegyursága alatt állott ungvári és oranóczi templomok számára nagyértékü, régi arany-, ezüst-monstranciákat és áldozó kelyheket adott átal Mauri érseknek, kérve őt, hogy e drá­gaságokat, mint az ő hagyományait, halála után juttassa el a konstantinápolyi osztrák követség utján rendeltetési helyökre, ami meg is történt. Ezenfelül Bercsényi 3000 piaszterből álló kegyes alapítványt tőn a jezsuiták Sz.-Benedekről címzett galatai egyházának, — melynek sírboltjában bol­dogult neje nyugszik s ő maga is ott óhajtott pihenni, — oly célból, hogy lelki üdvösségükért ott, az ö és hitvese halálának évfordulója napján, örök időkre egy-egy énekes gyászmise, to­vábbá évenként 300 csendes mise tartassák. Rákóczi testi-lelki hiv barátja után tiz év múlva, 1735. ápril. 8-án elhunyván: mivel hogy édes anyja, Zrínyi Ilona hamvai mellett óhajtá örök álmát pihenni, — hű kamarása, Mikes Kele­men, mint tudjuk, azon év julius 4-én indult el Rodostóról tengeren, a gondosan bebalzsamozott drága tetemekkel Konstantinápolyba, hová 6-án megérkezvén, a koporsót rejtő ládát a galatai St.-Benoit-templomba szállittatá. Itt a fejedelmi halottat átvevő jezsuita-atyák a koporsót, az azo­nosság konstatálása végett, felnyitották. Ezzel Zrínyi Ilona fejedelemasszony sirlapját fölemeltetve, miután a hamvakat már annyira elporladva talál­ták, hogy csak a koponyát emelhették ki: »aztat a fia koporsójába bezárták, és együtt eltemették;« irja a jelen volt Mikes. Mikor pedig a Rákóczi szép, címeres, feliratos, fehér márvány-síremléke elkészült, anyja sirlapját eltávolitván, ezt fektették csatolva. '^Ni Mai számunkhoz egy ív melléklet: van

Next

/
Oldalképek
Tartalom