Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-03-27 / 13. szám
átvételét és átadását f. hó 25-én foganatosította a pénztárak vizsgálatára kirendelt vármegyei küldöttség, melynek elnöke, Horváth József, h. főjegyző, tőispán Öméltóságának további intézkedéséig, a gyámpénztárosi teendők végzésével ideiglenesen Klein Tivadar ellenőrt, az ellenőri ügyek vitelével pedig Hell Adolf gyámpénztári segéd-ellenőrt bízta meg. Hírek a nagyvilágból. Caprivi, porosz ministerelnök és államkancellár, beadta lemondását. A lemondásra az szolgáltatott okot, hogy a porosz képviselőház a népoktatási törvények módosítására vonatkozó javaslatot elvetette. Azt hiszik, hogy a ministervál- ság egyelőre véget ér azzal, hogy Caprivi megmarad birodalmi kancellárnak, de a porosz minister- elnökséget leteszi. Más hir szerint Caprivi utódjául Hatzfeld gróf, a londoni nagykövet van kiszemelve. Obrenovics Milán, volt szerb király, a nevét viselő 97. osztrák-magyar gyalogezred tulajdonosságáról lemondott. Bismarck herceg ez évi ápril hó i-én lesz 77 esztendős. A volt kancellár kitűnő egészségnek örvend. Hírek az országból. A hercegprímás, e napokban mondotta el egyházpolitikai iránybeszédét a Szent-István-tár- sulat nagygyűlésén. A »béke« nagynevű hirdetőjének beszédéből, evvel az alkalommal is, a kibékülésnek, a kölcsönös megértésnek vágya nyilvánult és az a bölcs tapintatosság, melylyel az elkeseredésnek, a kultúrharc felidézésének iparkodik elejét venni. Eötvös Géza, a keczeli kerület országgyűlési képviselője, pisztoly-lövéssel véget vetett életének. A gazdátlanná vált függetlenségi kerület elnyeréséért a kormánypárti Gajári Ödön és a függetlenségi Vállyi Árpád fognak versenyezni. Pannonhalmi új főapát. Az esztergomi érsekké kinevezett Vaszary F. Kolos helyére Fehér Ipoly, szegedi tankerületi kir. főigazgatót nevezte ki pannonhalmi főapáttá a király. Különfélék. (Legfelsőbb adományok.) őfelsége a király, kabinet irodája utján, Demjánovics Antal velejtei, és Monajló Tivadar csékei g. k. lelkészeknek 30—30 ítnyi, — Fugula József vásárhelyi és Onderusz József n.-kemencei g. k. tanítóknak pe- dig 15 —15 ftnyi kegyes adományt küldött. (Molnár-alapitvány) Lapunkból tudják t. olvasóink, mily fényes sikerű volt az a koncert, melyet jubiláns főispánunk tiszteletére f. hó 7-én este a vármegyei székház nagytermében rendeztek városunknak müvészszámba menő, derék műkedvelői. A koncertről adott nyilvános számadásból tudomásuk van arról is, hogy ez a koncert anyagi értelemben is fényes sikerű volt, mert hiszen a tiszta jövedelem 350 ftot biztosított jótékony célra. Erről nyújtanak tüzetesebb tájékoztatást a következő sorok, melyeknek nemes intenciójáért a rendezőséget osztatlan elösmerés illeti. A szerkesztőségünkhöz eljuttatott irat igy szól: Mi a közös sir fölé. Mindazáltal Zrinyi Ilonának a falba rakott másik emlékkövét, a hosszabb feliratost, továbbra is meghagyták. Most is ez van a falban, Rákóczi-é a talapzatban, E síremlék és a közös sirüreg (caveau) a St -Benoit-egyház, bemenettől jobbkészt fekvő déli oldalhajójának, vagy kápolnájának keleti vége felé, a boldogságos szűz tiszteletére szentelt oltár előtt terült el; kívülről tekintve: a magas déli oldalfal 3-ik és 4-ik ablakai között. Itt, külön sir- bolti befalazott fülkében aluszsza nagy álmait, dicső anyja koponyájával egy koporsóban, Magyar- ország és Erdély fejedelmeinek dísze, nemzeti létünk, alkotmányos szabadságunk, állami függetlenségünk felejthetetlen hőse, a halhatatlan emlékezetű 11. Rákóczi Ferenc fejedelem. Az anniverzárius két énekes gyászmisét s VII. Pius pápa 1808-iki bullája erejével harmincra leszállított, 300 csendest, az egyházi adatok szerint s az alapítvány értelmében ma is mondják a galatai lazaristák Bercsényi Miklós gróf és neje Csáky Krisztina grófnő lelki üdvéért, — dacára, hogy csak ez utóbbinak földi maradványai nyugosznak sírboltjukban. Ugyanis, mikor Bercsényi, 1725. nov. 6 án, elhunyt, akkortájban pestis uralkodván Rodostón és vidékén, holttestének Konstantinápolyba szállítását a porta nem engedte meg. így tették aztán le azt a rodostói Panajla görög templomba, Eszterházy Antal gróf hült porai mellé. 23—t. alólirottak, mint a Sátoralja-Ujhelyben 1892, évi március hó 7-ik napján párnál Molnár István Zemplén-vármegye Főispánja tiz évi jubileoma alkalmából és az Ő tiszteletére, Farkas Évva Jolán, Liszy Kornélia és Moldoványi Gézáné űrnö, valamint Balogh Gizella és Keresztessy Irén úrhölgyek, nemkülönben Csutkay Béla, Dauscher Miklós, Dobokay Kálmán, Geőcze Tamás Hla- vathy József, Major Béla, Margitai József dr., Mátray Udön dr., Pólányi Gyula, Rácz Kálmán dr., Stépán Géza és Vandruska Antal közreműködésével tartott diszhangveráeny rendezői, adjuk tudtára mindenkinek, akit jelenleg illet, avagy jövendőben illetni fog, hogy mi ezen hangverseny tiszta jövedelmét vagyis 350 ftot azaz háromszáz és ötven forintot Barnái-Molnár-lstván-alapítvány címen a sátoralja-ujhelyi takarékpénztárba letéte- ményeztük, a takarékpénztári letéti könyvet Sá- toralja-Ujhely város elöljárósága kezeihez a város pénztárába letettük és ezt az összeget alapitvány- kényt oly célra ajánljuk föl, hogy annak évenkint esedékes kamata, jelenleg a kegyes tanitórend vezetése alatt álló, S.-A.-Ujhely városában létező főgimnáziumba, esetleg netalán valamikor ennek helyébe lépő, Sátoralj a-Ujhely városában felállítandó hasonlónemü iskolába járó, a magyar nyelv és irodalom tantárgyaiban legjobb előhaladást fölmutató más-más tanulónak, vallás különbség nélkül, mindenkor a tanári kar Ítélete szerint, az iskolai év végén, ösztöndijképen kiutaltassék és Sátoraljaújhely város pénztára által az iskolai igazgató nyugtatójára kifizettessék, — ezen szerény, de maradandó emlék által is megörökíteni kívánván párnái Molnár István emlékét annál az iskolánál, mely teljes főgimnáziummá emelkedését nagyrészben Őneki köszönheti. Ezt az alapitó oklevelünket párban és a takarékpénztári betéti könyv átvételéről szóló városi elismervényt eredetiben, örök emlékezet okáért, t. Zemplén-vármegye levéltárába, a 2 és 3 példányokat, a kegyes tanitó-rend és Sátoralja-Ujhely város irattárába elhelyezni, előbb azonban a nagyméltóságu vallás és közoktatási magyar királyi ministériumhoz felterjeszteni és ez alapítványnak rendeltetése céljaira való fordítását ellenőrizni kérvén. Hazafias tisztelettel vagyunk Sátoralja-Ujhelyben, 1892. évi március hó 15-én: Dókus Gyula, Margitai József dr., Fólányi Gyula. (Búcsú lakoma.) A s.-a.-újhelyi polgári olvasókör, volt elnökének, a ministeri titkárrá kinevezett és Budapestre távozó Margitai József dr-nak tiszteletére f. hó 19-én, a Á<?A«Á?-vendéglőnek díszes tánctermében emlékezetreméltó bucsulako- mát rendezett. Már fél órával a lakoma kezdete előtt, esteli 8'/u-kor, igen szép számú, közel 150 főre menő társaság gyűlt egybe. A vendégseregben ott láttak társas életünknek számos jelesét. Az ünnepeltet terembelépésekor szűnni alig biró taps és éljenzés köszöntötte; azután Mányi Lajos zenekara zenditette rá, miközben serény kiszolgálók hozzá láttak a valóban pompás ételek körül- hordozásához. A második ételfordulónál Petrás Gyula, olvasóköri jegyző, intézett szépen átgondolt, melegen átérzett és sűrűn éljenzett búcsúzó beszédet a volt elnökhöz. — Utána Sebeó'k István ev. ref. segédlelkész emelt poharat nagy éljenzések között a szeretett elnök kedves családjáért. — Margitai dr. hálás szívvel köszönvén meg a körnek az ö irányában oly meghatóan nyilvánuló szerete- tét és ragaszkodását: az újonnan megválasztott elnökért ,ki utána jő, de előtte lett,* Ám Ödönért, egyszersmind az olvasókör virágzó fenmaradásáért mondott lelkes éljenekkel viszonozott pohárköszöntőt, — mire Kiss Ödön nyomban vá'aszolva, hatásos szavakat intézett az olvasókör tagjaihoz. Beszéltek még, s mindannyian az alkalom hősét éltetve, Kossuth János dr, Papp Gyula. Somoyyi Gyula és még mások. Tizenegyre járt az idő, mikor a nagy kedvvel mu'ató társaság öregebbjei szedelőzködni kezdettek s távoztak. Á fiatalabbak nem igen követték ezt a példát s csak a késő éjjeli órákban kezdték belátni, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon. Sokan pedig csak reggelfelé csináltak az itthonból otthont. Abban mégis mindnyájan egyetértettek, hogy: szerencse kisérje, megelégedés, boldogság környezze uj otthonában is a távozó elnököt. Úgy legyen ! (Az olvasókörből.) Az olvasókör ma egy hete tartott rendkívüli közgyűlésén az eltávozott Margitai József dr. elnök helyébe egyhangúlag Kiss Ödön ügyvédet választotta meg ; Margitai t ezúttal tiszteletbeli taggá választották s a kör irányában tanúsított érdemeitjknyvileg megörökítették. (Az időjárás) gyönyörű szép tavaszias jelleget öltött. Ha igy tart, egy hét alatt kizöldül minden. A himes pillangó már megjelent — fecske, gólyamadár útban vannak. (Fáklyás menet.) Hetek, sőt hónapok óta rebesgette a fáma, hogy S.-A.-Ujhely polgársága tüntető fáklyás menetre készül. Készül, hogy örö - mét demonstrálja a Viczmándy-féle ösmert ügyben döntő belügyministeri leirat fölött, mely, mint szintén a fáma rebesgette, Viczmándy Ödönre, a hivatali állásától elmozditott vármegyei főjegyzőre nézve okvetetlenül kedvező eredményű lesz. A leirat hiób hirt hozott. Kedvezőtlen szelek miatt f. hó 19-éről elodázva, múlt kedden este történt meg a fáklyás menet, a körülmények változása miatt nem is az öröm demonstrálásának, hanem a vigasztalódásnak gondolatával; nem is S.-A.-Ujhely polgársága részéről, hanem csak az újhelyi iparos osztály egy részének, kiválóan pedig a csizmadiák ellenzéki csoportjának előljárása mellett. A fáklyások századának élén Uhrin Géza, asztalos, mondott pár szóból álló beszédet, mire Viczmándy Ödön, a közpályán szerzett érdeminek részletes felsorolásával hosszasan válaszolt. A fáklyás társaság, jövet-menetj Viczmándy Ödönt éltetve, kifogástalan rendben vonult vissza oda, honnan kiindult — a Diána-kertbe. (Halálozás.) A vármegye és S.-A.-Ujhely közéletének nevezetes halottja van. Lázi Farkas Lajos, köz és váltó úgyvédö Budapesten, hol baljóslatúvá fejlődött torokbaja ellen a Vörös Kereszt kórházban keresett menedéket, f. hó 23-án. életének 73-ik évében elhunyt. A vármegye egyik munkás és a közügyek iránt mindig élénken érdeklődő bizottsági tagját, a város képviselőtestülete a közönség érdekeit mindig híven és önzetlenü szolgáló egyik díszének elmúltát fajlalja az elköltözött- ben. De gyászolja a takarékpénztár is, melynek alakulása óta ügyésze, — a termény- s ipar-tőzsde, melynek az elhunyt egyik alpitója s évek során át első elnöke volt; — gyászol az ügyvédői kar és a kamara is, melynek díszes másodelnöki tisztjét farkas Lajos több cikluson át s halála órájáig viselte. Gyászos érzés szállta meg az 1848/49-iki hős nemzedék élőinek sziveit is, kik érdemes volt kapitány-bajtársuk koporsóját keseregve állták körül. Temetése, minthogy a boldogultnak földi maradványai csak tegnap reggel érkeztek Ujhelybe, a délutáni órákban történt a leginpozánsabb részvét nyilvánulása mellett. A család tagjain kívül Egy nyúl története. (Vadász-tárca a „Zemplén* számára.) II. Süldő lettem. Én nem tudom, hogy mit kapnak egy süldőn az emberek; de hallottam sokszor emlegetni, hogy: milyen szép kis süldő; de jó volna igy meg úgy egy süldő; már egészen jó falat ez a csinos kis süldő. Annyi bizonyos, hogy ilyen ifjonta legkevésbé kívánandó és irigylendő akár az ember-, akár a nyúl-süldő. Formái már megvannak, sőt rugalmasságuknál szembetűnő csinosak ; de még nincs meg tökéletes érettségük. Ók maguk legkevésbbé boldogok, nagynak még kicsinyek, kicsinynek pedig már nagyok. Magukhoz hasonlóak társasága már ki nem elégítő, a nagyobbak között pedig még éreztetik velük, hogy »hátrább az agarakkal.« Igyekszik is mindenik eltanulni egy-egy híresebb öreg szokásait és úgy élni és tenni mindent, mint amazok. Hej! pedig jobb volna megmaradni süldőnek. Én magam is környezetemet figyelve tanultam valódi nyúl lenni. Nappal, a vetés között egy jó nagy göröngy mellett meghúzódva, álmodoztunK nyitott szemmel és ha este feljött a mélaarcu hold, ezüstös lehelletével megvilágítva a zöld mezőt: életrekelt a nyúl-sereg és bekalandozva a határt, pákoszkodtunk a repce, lóher, búza, kukorica fris hajtásain, a nyúl egyedüli italával, az üde harmattal, fűszerezve lakomáinkat. így estenden aztán versenytfutni tanultunk, összeszaladva, nyargalva hegyet, völgyet, mezőt, erdőt és berket, Ha aztán Hajnal uram kezdte mutogatni piros orrát, megvonultunk újra előbbeni nappali tanyánkon, melyet most tavaszszal a békesség nemtői vettek körül. Égyizben azonban majd furcsán jártam. Szép tavaszi éjszaka volt. Kedvem támadt egy szóló távfutást rendezni, és, minthogy hosszú hácsó lábaink miatt környebb hegynek fel, mint lefelé futni, a legközelebbi »Ma gas hegy«-nek irányoztam futásomat. Az erdő fáinak üdezöld levélsátorában lágy tavaszi szellő suttogott, a hegy lábánál fekvő kertek orgonafáiról és jázminbokrairól édes virágillatot hordva, szét, balzsamossá téve az éjjeli levegőt. Az erdő szélén egy bokorban fülemile édes-bájos, bus danája hangzott. Megállottám, nem bírtam ellentallani a vágynak, hogy tovább is ne hallgassam a csalogány szerelmes hangversenyét, mely, mint valami bűvös hatalom, csendet varázsolt a szép éjszakában, hol néma volt minden, csak a játszi szellő szólott és a bájosdalu madár. Ez ünnepies, az erdő belsejében lakozó csöndet rekedt kutyaugatás zavarta meg. Ráismertem a róka-koma kellemetlen zenéjére ; de nem volt időm a , rückwertsconcentrirung * -ra ; mert alulról is fénylő két pont közeledett felém. Diánának ajánltam lelkemet és a fekvőhelyemet körülvevő gyökerek közzé még mélyebben húztam be magamat. A kopó-csaholáshoz hasonló ugatás mindinkább közeledett. Az alulról jövő róka az erdő szélen, oly helyen, hol a nyulak estenként ki szoktak járni a mezőre, meglapult, várva a pecsenyét, úgy tett, mint akinek kását kell enni (az is a szélin kereskedik a tálnak), mig a másik koma hajtotta- üzte az én szegény tapsifüles atyámfiát. Ez, mitFolytatás a melléklete«
