Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1892-03-13 / 11. szám

5

2-ik melléklet a „Zemplén^ n-ik számához.

Bencsik István, Bodeczky Ede, Barthos István hadn., Buday Ákos dr., Bessenyey Béla, Bessenyey László, Balogh Károly, Bariss Árpád hadnagy, Becske Bálint, Bihary Emil, Bálint Dezső, Ballagi Géza, Barna Bertalan, Balogh Lipót.

Csapó József, Chyzer Kornél dr., Cseley Lajos, Cseley Antal, Csiszár Gábor, Cukorgyárból Szerencsről Robicsek és Stefen, Czizy József.

Dókus Gyula, Dókus M.'hály, Dókus Ernő, Dobokay Kálmán, Diószeghy János, Dudinszky Elek, Dudinszky Dezső, Dongó Géza, Debreczenyi Ferenc.

Emődy Béla, Eliássy Imre, Évva Ödön, Exner Kornél dr., Erőss János dr.

Ferenczy Elek dr., Fleiszner Frigyes, Fűzes- séry György, Füzesséry Tamás, Füzesséry Ödön, Füzesséry Gyula, Földváry főhadn., Fülöp József hadnagy, Farkas Dezső, Fedák Endre, Frieder Mór dr., Friedmann Adolf, Fischer N. Fejes István, Fesztóry János.

Gaizler József br„ Guttmann Mór, Görgey Gyula, Gyarmathy Sámuel.

Halász József, Hell Adolf, Hwozdovics Antal, Hönsch Dezső, Heimann Mór, Hobek János, Hatvány László, Hornyay Béla dr., Háber Gyula, Haraszthy Miklós, Herz Kálmán, Hoytschy Gida, Horváth József.

Iz: épy Miklós, Izsépy Géza, lsépy István.

Juhász Jenő, Jeszenszky János főhadn. Jéko- vics Sándor, Józsa István, Jelenek Ádám,

Kun Dániel, Klimó Menyhért, Klein Tivadar, Klein Nándor, Kátai Mór, Kun Frigyes. Karczub Dénes hadn. Karsa Ferenc, Kulin Ödön, Krizsó Tamás. Keresztessy Lajos, Kellner József, Kolos Manó, Kolos Gyula. Kossuth Elek, Kecskés Antal, Kazinczy Andor, Kubinyi Mihály, Kérészy István, Kobelrausch Károly, Kesső Géza dr., Kálniczky János, Koch Gábor, Kádár Lajos, Karant Géza, Kossuth Lajos, Kapy Lajos,

Landsteiner Károly. Löcherer Lőrinc dr., Lehoczky Endre, Lengyel Manó százados, Láczay Károly, Láczay Elek.

Molnár Viktor dr., temesi főispán, Meczner Béla, Moldoványi Géza, Mattyasóvszky Kálmán, Mátrai Ödön dr.. Meczner Gyula, Malonyay Ferenc, Matolai Etele, Matolai Béla, Mester István, Molnár István tanító, Mizsák István, Mándy István, Marikovszky Pál dr, Mráz Ágoston, Mailáth József gf.,

Németh Nándor, Nemes Lajos, Nyeviczkey József if., Nagy Ármin dr., Nemes Ferenc, Nagy Gusztáv, Nagy György, Nagy Barna, Nagy Sándor dr, Nadeniczek Róbert Nyomárkay, Hugó. Nyomárkay József, Nyomárkay Ödön dr., Nyomárkai Kálmán.

Osváth Ferenc, Obláth Mór dr.

Pilissy Ferdinánd, Pfeiffer Gyula, Pollák Lajos, Pólányi Géza, Pólányi Gyula, Pékáry Gyula, Pékári János, Pálmai főhadnagy, Payzsoss Andor, Paulay Gábor, Pilissy László, Pintér István. Perls- berg Ede, Prihoda Etele.

Roos Adolf, Román János, Rónai István, Keichard Mór, Rimaszombathy Pál, Reisz Béla, Reisz Gedeon dr.

Somogyi Gyula, Somossy Sándor, Szirmay Pál, Szekerák Kálmán, Szánky Nándor, Szepessy Arnold dr., Szentgyörgyi Vilmos, Schön Miksa, Schneider József, Szöllősi Artur, jSzerviczky Ödön. Semsey Sándor, Sztankay Béla, Szakay Béla, Szakszón Izidor, Sziráky Barna, Szerdahelyi Aladár, Spilenberg Barna, Spilenberg József, Szabó Alajos, Schwarz Bernát, Schwarz Ármin, Szladek Károly, Szemere József, Szemere Emil, Sennyey István br., Sennyey Miklós br., Schön Hugó dr., Szirmay István, Szerdahelyi Vince.

Thuránszky László, Teich Zsigmond.

Ulrich Vilmos, Ujfalussy Endre, Urbán Ferenc.

Vladár Emil, Várady Sárdor dr., Vass József.

Waldmann Adolf dr., Wieland József, Wihs Keresztély, Vályi István id., Vályi István ifj., Wiener Józsei.

Zalszer Márton, Zinner Henrik, Zalay Andor, Zombori Gedő, Zsarnay Márton.

Névsorunk, mely 217 jelenvoltról szól, hiányos, mert mint a fától nem látni az erdőt, mi is az embertől (vagy talán a pezsgőtől) nem bírtuk pontosan számba szedni a társaságot.

A l'ákljásnieiiet.

Az ég is velünk érzett. Mára a tegnapi fagyos, szeles idő helyett kellemesen megenyhült levegőt adott. Impozánssá válhatott tehát a fáklyásmenet is, mely este 7-kor a városháza udvaráról indult ki Mányi Lajos zenekara kíséretében. A fáklyákat vármegyei főbb tisztviselők, a 48/49 iki volt honvéd-bajtársak és Ujhely kiváló polgárai vitték. Mikor a sok száz főre menő menet a Rákóczi- utcából a főutcára kikanyarodott, örömkiáltását örömtüzzel viszonozták a Szentgyörgyi-féle ház erkélyéről. Amint a vármegyéháza előtt félkörben elhelyezkedett a fáklyások két hosszú szakasza: Óméltósága lejött a főbejárathoz s meghallgatta Ballagi Géza üdvözlő beszédét, mely egész terjedelmében itt következik:

Méltóságos főispán ur!

Igen közel van immár az idő, midőn a régi megyét el kell parentálnunk.

Az öreg emberek, akik Kossuth-z\, Dessew- ! ffy Auréllal együtt a municipális antonómia véd- i bástyája mögé húzódva, az ősi alkotmány ellen intézett támadásokat oly sokszor és oly sikeresen visszaverték, az édes reminiszcenciák hatása alatt keserű kényeket hullatnak ama drága védbástya összeomlása felett. A fiatalok ellenben a parlamentárizmus légkörében nőve fel, megérteni megértik az öregeket anélkül azonban, hogy részt tudnának venni fájdalmukban ; sajnálják a kesergőket anélkül, hogy magát az intézményt sajnálni tudnák.

A viszonyok alapjukban megváltoztak. Az alkotmány biztosítékát ma már a valódi parla mentárizmusban keressük s lelkünk akkor borul el, ha a hibás politika ennek érvényesülése elé gördít akadályokat. A megyétől pedig azt kívánjuk, hogy legyen a jó közigazgatás orgánuma.

Mi, akik hivatásuknál fogva cselekvő részt veszünk a megyei élet mozgalmaibán s akik ismerjük Zemplén-vármegye múltját és jelenét, bizalommal tekintünk a jövő elé. (Éljenzés).

A Kossuthok, Andrássyak, Sennyeiek, Mailáthok vármegyéje kitűnő vezéreinek köszönheti, hogy a múltban, a nemzet jogainak védel- mezése körül s ma a magyar állameszme megszilárdítására irányuló nemzeti nagy munkában oly előkelő szerepet vitt és visz. Ma is olyan vezére van Méltóságod személyében, aki hiven ápolva az elődök hagyományait, szakértelmével, erélyével s szeretetreméltóságával képes volt megyénk régi jó hírnevét nemcsak fenntartani, de egyszersmind öregbíteni. (Lelkes éljenzés)

Tiz éve áll Méltóságod e vármegye élén s ez alatt a tiz év alatt alaposan elkészítette nálunk a talajt a közel jövő reformjai számára. Nem elégedett meg azzal, amit a törvény tesz a főispán kötelességévé, nem szorítkozott kizárólag a közigazgatást ellenőrzésére ; hanem pillanatig sem szűnt meg egyszersmind buzdítani a vármegye közönségét, hogy saját jóléte és boldogsága előmozdítására egyesüljön s ezzel mintegy szoktassa magát a valódi önkormányzathoz. (Úgy van 1)

Méltóságod vármegyénk közigazgatásába példás rendet hozott be, úgy hogy nem üres frázisnak, hanem a legreálisabb igazságnak kellett mindig tekintenünk amaz elnöki kijelentéseit, a melyekben a vármegye közönségét biztositotta, hogy a közigazgatás menetében nincs semmi fennakadás. (Éljenzés) De e mellett társadalmi téren is a legerélyesebb tevékenységet fejtette ki. A közgazdasági, közmivelődési, humanitárius intézmények egész sora Méltóságod alkotó, teremtő szellemének kifolyása. Ezek az intézmények az egész közönség érdekeit vannak hivatva előmozdítani s ép ezért azt hiszem, a politikai élet viharai bármennyire felkorbácsolják is a szenvedélyeket s bármennyire ki van is téve Méltóságod, állásánál fogva, a politikai szenvedélyek tüzének : társadalmi téren pártokkal nem áll szemben. (Éljenzés). Ezen a téren mi csak egy pártot ismerünk: a becsületes, munkás hazafiak pártját. (Éljenzés). S ennek a pártnak egyetlen igazi, hivatott vezére ez idő szerint Zemplén-vármegyében — Molnár István. (Általános, élénk éljenzés).

Méltóságod elve soha sem volt az, hogy aprés moi le déluge — utánam az árviz. Ha tehát az uj rendszer életbe lép, Méltóságod nem kadáverrel, hanem egy minden porcikájában életerős, derék organizmussal számol be, mely a modern fejlődés minden föltételével rendel kezik. A megye közönsége bizonyára bele fogja magát találni az uj helyzetbe ; a tisztviselői kar pedig, ez a derék gárda, mely Méltóságodban nemcsak vezérét, de atyját és barátját is tiszteli, (nagy éljenzés) s mely kötelességének pon tos, lelkiismeretes teljesítése által mindannyiunk teljes elismerését érdemli meg, (nagy éljenzés), az uj érában szintén meg fogja állni a helyét. Nálunk tehát epurációra nem lesz szükség. Csak a rendszer fog változni; de addja isten, ez a közönség érdeke, hogy a régi kipróbált erők ott maradjanak helyükön, mostani fővezérükkel, Méltóságoddal élükön. (Lelkes éljenzés).

Igen, Méltóságos uram, a vármegye közönségének, mely engem bízott meg, hogy itt, az isten szabad ege alatt, a fáklyák világánál tolmácsoljam érzelmeit, ez a legfőbb óhajtása. Mert mi Méltóságodat ma is lelkesedéssel vesz- szük körül. (Szűnni nem akaró éljenzés).

A németek egyik kiváló szelleme azt mondta egyszer, hogy a lelkesedés ragadós ugyan, mint a nátha, de nem lehet azt besózni és eltenni, mint a heringet. (Taps és helyeslés).

Folytonos táplálékra van annak szüksége. A mi lelkesedésünket Méltóságod szakadatlanul táplálta tetteivel. (Éljenzés) A körülöttem világitó fáklyák lángja hiven jelképezi azt a tüzet, mely a megye fiainak szivében fel lobog, midőn

Méltóságodat ünnepli. (Éljenzés). Szivünket hoztuk mi ide, hogy feltárjuk az előtt a férfiú előtt, kinek lehetnek ellenfelei, de ellenségei nincsenek (Általános lelkes éljenzés) mert nem szolgált rá a gyüleletre még azok részéről sem, kiket különben elvi ellentétek választanak el tőle.

S épen mert ez a meggyőződésem, nem kétlem, hogy ma, a midőn azért gyűltünk itt össze, hogy mintegy ítéletet mondjunk Méltóságod tiz évi sikerdus munkásságának eredménye felett, amidőn tehát a közvéleménynek kell Méltóságod tettei felett megnyilatkoznia: egész Zemplén-vármegye egy szívvel lélekkel fogja velem kiáltani : Éljen a mi szeretett főispánunk, Molnár István, éltesse őt az isten sokáig hazánk s vármegyénk javára s dicsőségére I (Szűnni nem akaró, viharos éljenzés. A lelkes szónoknak minden oldalról gratulálnak).

Az elementáris erővel kitört éljenzés csilla- podtával Öméltósága, ki a székház főbejárata előtt fogadta a hódolatot, székre állva meghatottan válaszolt, s amennyire emlékezetből tudjuk igy szólott:

Tisztelt polgártársaim 1 Ezen megtiszteltetés őszinte hálára kötelez, s az imént hallott üdvözlő beszéd annál mélyebb hatást gyakorol reám, mert azt épen a sárospataki főiskola egyik szellemes tanára mondotta el, — azon főiskola tanára, amely oly sok nagy és kiváló embert adott kedves hazánknak, s amely még igen sok jó hazafit fog nevelni a jövő számára is. (Éljenzés)

A nyilvános élet terén s szeretett vármegyénk javára csekély személyem által tanúsított fáradozásaim méltatását köszönettel fogadom, s ha szerény működésemnek maradandó eredménye lesz, az, t. polgártársaim, legnagyobb részben az önök érdeme, mert az önök őszinte bizalma s baráti támogatása adta meg nekem ahhoz az erőt, a támaszt.

Ez ünnepies alkalomból fogaddják önök, uraim, tőlem azon határozott Ígéretet, hogy továbbra [is és minden igyekezettel Zemplén- vármegye közönségének javára fogok munkálni s engem a helyes irányú működéstől semmiféle, bárhonnan eredő támadások és akadályok elriasztani, elkedvetleníteni, vagy abban elfárasztani nem fognak (Lelkes éljenzés.)

Hálás szívvel köszönöm meg fáradozásukat s kegyes megemlékezésüket. Kérem önöket, hogy előttem oly becses baráti vonzalmukban engem továbbra is megtartani méltóztassanakj (Általános lelkes éljenzés, miközben Öméltósága az ünnepi szónoktól, úgyszintén környezetétől barátságos kézszoritásokkal vett búcsút.)

Tisztelgés után a vármegye kútja mellett rakták máglyába az égő fáklyákat, melyeknek ég felé szálló füstje jelentette, hogy a szivek áldozata ott fent is kedves cselekedet volt.

Ezután az örömünnep szép záradékául következett a díszhangverseny.

A iliszhaiigvmeiiy.

Valóban az! A vármegyeháza nagyterme fényárban úszik. A megjehnt nagy közönség szeméből ragyog a fény, ott künn elaludtak már a fáklyák, ide elhoztuk áz általános lelkesültség lángját.

A nagyszámú hölgyközönség szemének villámfénye, az ékszerek kövének, a gyémántoknak ragyogványa tölti meg a terem légkörének atomjait. Az urak sötét szalon-öltözéke még jobban kiemeli a hölgyek színes esti öltözékének Ízléses harmóniáját.

A pontosság a nagy urak udvariassága. Nyolc őrá előtt néhány perccel jelent meg főispánunk szeretetreméltó leánya, Leóna úrnő, és fia Viktor a temesi főispán kíséretében; a közönség felállva számos éljennel üdvözölte azt, kinek tiszteletére itt a szorongásig összegyülekezett.

Úgy tűnt föl nékünk a kép, a díszhelyen Molnár István főispánunk, mint az a havas hegy, melyet virággal himes mező vesz kürül és fönt napsugár játszik rajta; ilyen volt az a mosoly mely megvillant arcán, midőn gyönyörködve körültekintett az ékes környezeten.

Pontban nyolc órakar foglalt helyet az emelvényen három ur: Dauscher Miklós, (hegedű), Do bokay Kálmán (gordonka) és Mátray Ödön dr. (zongora), kik Volkman, »Trió. F. dur, op. 3« cimzetü müvét adták elő tudásuk egész művészetével és méltó tapsokkal jutalmazva adtak helyet: Moldoványi Gézáné úrnőnek, ki Mátray Ödön dr. zongorakisérete mellett éneklé »Orsinó dalát* ezt a nehéz zenei müvet, még pedig oly bájosan, hogy majdnem mi is a másik dal kezdetével »Maradj még, maradj« akkompanyiroztunk, midőn zajos tapsoktól kisérve helyére vonult.

Harmadiknak Liszy Kornélia úrnő játszta Wilmers »Fantaziá«-ját Lucretiából, mélységes tudásának egész erejével, tehnikájának fényes művészetével elragadva hallgatóságát a zene költészet fényes világába. A zugó taps csak gyenge elismerés volt a szerzett élvezetért.

Farkas Évva Jolán úrnő zongora-kisérete mellett Hlavathy József játszott hegedűn egy «Dal-