Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1892-03-13 / 11. szám

foglalja, úgy más az a méltóság is, amely előtt mai nap meghajolni és hódolni szeretünk. Méltóság : elsőség a munkásságban és kötelesség betöltésben ; méltóság: erély és szilárdság a közügyek intézésében és" vezetésében ; méltóság: nyugalom és biztosság a kormányzásban ; méltóság : szívesség, jóakarat és emberbecsülés minden irányban. így értettem én a föispáni méltóságot, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy korunk viszonyaihoz képest ezek a tulajdonok szükségesek a föispáni álláshoz, ezek a tulajdonok, a melyeket Méltóságod szivében és lelkében magával hozott közénk; a me lyeket tetteiben érvényre emelt; a melyekkel most is előttünk áll, mint ünneplésünk tárgya, s a melyeknek hatása alatt mi örömérzettel kiáltjuk : legyen üdvöz közöttünk Molnár István, Zemplén-vármegye főispánja!

És most legyen szabad két dolgot kérnem. Egyet Méltóságodtól, másat a gondviseléstől. Méltóságodtól azt : Vezesse ezt a szép ezt a dicső múltú vármegyét oly nyomdokokon és oly irányban, hogy maradjon ez a jövőre is édes hazánknak egyik gyöngye, nagy és nemes a hazafiui erényekben, tántoríthatatlan az igaz hazaszeretetben ! Úgy mondják mindenütt, amint úgy is van, hogy vármegyénk klaszszikus fold. Hajdan, régen, az ország az önállóságáén, a nemzet szabadságáért a végsőkig küzdő XIII vármegyének zászlóvivője Zemplén-vármegye volt. Egy Szentiványi Zsigmond, egy Ödönfi Kristóf, mint vármegyénk követei tiltakoztak az 1604-ki országgyűlésen a XXII. önkényesen beigtatott törvénycikk ellen- Ennek folyományaként Szerencsen, Rákóczy Zsigmond várában avattatott fel Bocskay István az első szabadságharc vezérévé. Homonnai Bálint, Zemplén örökös főispánja, a bodrogkereszturi mezőn bontá ki az ország nagy aranyos zászlóját. Ezentúl az egész 17• ik század, annyi bajnokot és önfeláldozó hőst mutat fel a nagy Rákócziakkal együtt megyénk fiai ból, hogy örömtől repes szivünk, ha a nagy nevek örökösei közül még itt vagy amott, egygyel-egygyel ma is találkozunk. De uj nevek és uj emberek is magasodtak fel később, úgy hogy ha csak ezt az uj korszakot, nemzeti újra ébredésünk századát nézzük is, — vármegyénk büszkén hivatkozhatik reá, hogy a Széphalmon nyugvó Kazinczy Ferenc, a nagy nyelvújító, a mienk volt; mienk volt Fáy András, Kazinczy Gábor, a Szemerék: Pál és Miklós. Mienk volt más téren, gf. Mailáth A. a kancellár; mienk br. Senoyei Pál, a nagyelméjü tárnok-mester ; mienk gf. Andrássy Gyula, hogy többet ne mondjak róla, a béke szövetségének egyik alkotója és mienk ma is, akik élnek, a két egykorú nagy honfi, b. Vay Miklós és Kossuth Lajos. (Éljenzés.)

Vezesse ezt a szép vái megyét, Méltóságod, nagy emlékeihez hiven, nagy és nemes célok felé 1 Ma a béke mezején keresi nemzetünk a dicsőségei, ehez képest a közmivelődés, ipar, gazdaság, kereskedelem fejlődjenek és virágozzanak Méltóságod védő kezei alatt. Hasson oda Méltóságod, mint azt eddig is bölcs tapintatta! tette, hogy e megyében, mely haza-ellenes versengést nem ismert, osztályok, felekezetek, kü lönböző nyelvek, ne is kisértsék meg darabokra tördelni közös anyánk, édes hazánk szivét, amely mindnyájunkért dobog, mindnyájunkat áld, de összeroncsolva mindnyájunkat sirjába vinne magával. A külömböző hit, a külömböző meggyőződés legyen becsűit Méltóságod előtt, de az önző villongások között, a melyektől minket isten óvjon ! — mutassa meg, hogy a szabadság kincs s nem zsákmány, amelyet egymás ellen törve is ribolni kell, hanem oly közös örökség amely e hazának minden honszeretö gyermekét osztatlanul megilleti. Végül pedig viszont vármegyénk közönsége nevében azt kérem a gondviseléstől, hogy Méltóságodat a már 10 év óta hiven betöltött föispáni székben tartsa meg közöttünk továbbra is ! Adjon a jó isten Méltóságodnak kegyelmet és erőt, hogy e fontos és szép, de nehéz állás terheit gyönyörűséggel viselhesse 1 Örömét, fényét életének, a melyet egyfelől családjának felvirulása és boldogsága, másfelől pedig a közbizalom és közszeretet sugarakkal hint be, vedje és oltalmazza istenünk áldó keze 1 Méltóságod pedig e szép napunk em lékével együtt zarja boldog szivébe e vármegye közönségét, mely őszinte szívből kívánja : éljen Molnár István 1

Beszédét száz és száz igazán érző kebelből fakadó Éljen követte, melynek őszinteségét mi biztosítaná jobban, mint az a szeretet, amely hangjában nyilvánult!

Most egy más szónok.

Horváth József, helyettes főjegyző, kélt fel és elmondá meghatott ihlettséggel azt, amit e percben a múltból, most és a jövőben Főispán urunk iránt mindenki érez és érezni fog.

íme a beszéd :

Méltóságos Főispán ur!

A vármegye lelkes közönségének örömérzelmei tolmácsolása után, én e vármegye érdemes

tisztikarának hódolatát mutatom be Neked, a legérdemesebbnek.

Méltóságos Uram 1

Miként nemzetek, úgy egyesek életében is vannak események, melyek a jövő, a pálya időszámításának, kezdetének határkövei; és vannak korszakok, melyek, ha elkövetkeznek, visszatekintünk a múltra, mint a nyílt tenger hajósa az elhagyott kikötőre ; meglassítani szeretnénk az idő szárnyait, hogy gondolatainkba visszaidézzük az eseményeket, újra átélhessük a múltat.

A Te pályád, a Te fényes, de küzdelem- teljes nyílt pályád kezdete az ifjúkor ábrándos világából indul ki. kortársa a nagy időknek, melyek légkörében hatott át a lángoló hazafiság, a szabadság, egyenlőség és testvériség szelleme, azon szellem, mely tevékenységednek mai napig irányt szabott és vezércsillaga volt azon tevékenységnek, mely csakis az alkotmányos életben találta meg elemét.

De nekünk külön időszámításunk van.

E pillanatok fényes pályádon egy külön korszak határjelzői, melynek emléklapját az elismerés, a tisztelet s szeretet örökíti meg

Ma 10 éve ugyanis, hogy Zemplén vmegye közönségének lelkesedésétől környezve, foglaltad el e díszes trónt. A remény ünnepe volt az, melynek múltad volt záloga. A mai nap a megvalósult szép remények, tettekben nyilvánuló érdemeidnek ünnepe. Ma a múltat és jövőt ünne peljük.

Méltóságos Uram 1

Nagy eseményekben oly gazdag vármegyénk, történelmi alakok szülőfölde egyetemének örömérzületét a költői szellem aranyzománcával ékítve tárta fel az egyház és múzsa fölként papja.

Mit szóljak én, midőn a yármegye szerény munkásainak élén állok Előtted, szeretett főispánunk ? Hiszen mi is azon testnek vagyunk homogén elemei, minket is ugyanazon szellem vezérel, azonos érzelmek keltik fel a mi szívverésünket is, midőn azokból örömünk, tiszteletünk és szeretetünk sugárzik ki.

Van azonban a fogalmakban különbség is. Minket a tiszti kötelék is csatol Hozzád és rendel hatalmad alá, melynek korlátáit a törvény szabályozza. Midőn azokban Tenéked engedelmeskedünk, a törvénynek engedelmeskedünk ; midőn Téged tisztelünk, a törvényt tiszteljük.

De a törvény, legyen bármily hatalmas rugója a külső világ rendjének, alkothat vagy rombolhat: van egy rejtély, ahová hatalma el nem ér, ahová be nem hatolhat, amely csak az emberi természet örök törvényeinek hódol, csak annak szavára tárul fel, ez : az emberi szív, a kebel.

Te megtaláltad e rejtély kulcsát. Te felfedezted az utat, mely sziveinkhez vezet.

Ez erkölcsi törvények vezény-szavára jelentünk meg előtted, érdemdús szeretett főispánunk,ez öröm ünnepen hálánkat, szeretetünket kifejezni.

És midőn e kedves kötelességet teljesítjük, engedd meg, hogy egy rövid pillantást vessünk azon térre is, melynek vezérleted alatt munkásai vagyunk.

E tér mai nap a nagy elvi harcok vívódásának színhelye.

A modern közigazgatás palotái készülnek felemelkedni az ősi intézmények romjain ; jogért jogot követel az egyik árnyalat, mig a másik az alkotmány biztosítékát a vármegyei intézmény reliquiainak megérintésében is veszélyeztetve véli.

Mi távol állunk és maradunk mindezen kérdések alkotmányjogi mérlegelésétől, az ősi intézmény iránti kegyelet velünk született, őseinktől örököltük, Te érlelted, erősítetted azt bennünk. — De a gyakorlat emberei, a tapasztalatok megegyező hatalmával tanúskodhatunk arról, hogy ezen kérdések már már mint az államélet ösz- hangzó működésének szükséglete, a nemzét anyagi és szellemi fejlődésének alternatívái lépnek előtérbe. És e kérdések egyik oldalát nagy általánosságban érintve, talán nem csalódom, ha azt mondom, hogy az igazgatási és önkormányzati jogkörök szabályozását, az igazgatás anyagának megtisztítását, az igazgatási erők szervezését és rendszerét és a külformákban a bürokratikus kötelékek lehető tágítását a parlamentáris alkotmány szerkezete és a zaklató igények megkívánjak, sőt megkövetelik.

De bármely intézmények, a nemzeti jelleg, az alkotmányjogok és szabadság teljes garanciái mellett is, csakúgy szolgálhatnak a közjó, a haza üdvére, ha Méltóságodhoz hasonló, tapasztalatokban gazdag a közügyek iránt lelkes, a kor jelszavat a törvények szellemét átértő, hivatott tényezők fognak a közügyek élen állani, kikben a nemzeti institutiok iránti kegyelet a kor szellemével egyesülve van.

És most bocsánatot kérve e kitérésért, visszaszállok Hozzád gondolataimmal s érzelmeimmel, ünnepelt férfiul

Talán ismétlésekbe bocsátkozom.

Örömérzelmeink szövétnekei lobbantak fel

to évés érdemdús működésednek ünnepnapján, de e vármegyének tisztikara maradandó emlékkel is óhajtja kebledhez forrasztani irántad táplált szeretetét és tiszteletét.

Fogadd ennek jeléül ez ereklyét*) tőlünk oly szívesen, mint aminő őszinte záloga az irántad táplált érzelmeinknek és tarts meg bennünket jövőre is atyai jóindulatod és szeretetedben. Téged pedig e méltóságban a gondviselés erőben s egészségben tartson és sokáig éltessen 1

A szónok beszéde végeztével átnyujtá Ő'méltóságának a vármegye tiszti-, segéd- és kezelő-személyzete által emlékül adott s mindegyikük fényképét tartalmazó albumot, szeretete és ragaszkodása csekély emlékeztetőjét s azután felhívta a vármegye négy föszolgabiráját: »Ti pedig, kedves tiszttársaim, kövessétek őseink szokását!* — s ők férfiasán magasra tartva mutatták fel Ünnepeltünket, a vármegyének tiz évi főispánsága emlékezetére.

Oh! alig-alig volt szem, pedig sok szem látta e lélekemelő pillanatban az érdemdús Főispánt, amely ne könnyezett volna! . . így az Emlékirat.

Percekig viharzott az éljenzés. A szivek Ián goltak a lelkesedéstől. Örömkönyek ragyogtak a szemekben.

... Itt szólt az ajk ; ott néma, vagy rebeg,

Emitt a kéz int, ott könyet törül.

Óh ! Ennek a fönséges jelenetnek képét, midőn a fővezért emelik vállaikra a vezérek és a seregek egetverő éljenzésben törnek ki, — a toll megrajzolni gyenge, a száj elbeszélni egy tökéletlen szerv.

Az éljenzés szüntével Öméltósága körülbelül ezeket mondotta:

Mélyen meghatva köszönöm meg a vármegye közönségének kegyességét; de a közélet terén tanúsított szerény működésem meg nem érdemlett méltatására férfias kötelességem kijelenteni, hogy ha annak a működésnek szeretett vármegyénk közéletében és előnyére némi maradandó eredménye lesz : az egy részben a

t. vármegye közönsége, másrészben pedig önérzetes, kiváló, munkás és a kötelesség teljesítésben fegyelmezett tisztikarának érdeme. . .. (Lelkes éljenzés). Bátran állíthatom azonban, hogy a közérdekek előnyére szolgáló e fegyelem egyáltalában nem rideg hatalmi alapokon, de a kölcsönös bizalom, becsülés és a kötelesség teljesítésének kifejlődött érzelmein nyugszik, (Hatalmai éljenzés), s épen mert e fegyelmi kapocs — nem merev, nem feszélyezi senkinek, sem politikai sem társadalmi állásfoglalását (Hosszantartó lelkes éljenzés) azért oly megnyugtató a viszony, mely a működő tisztikar tagjait egymással és velem összeköti, s mely eredményében úgy bent, mint kifelé mindenesetre áldást- hozó (Helyeslés.) Életem egyik legszebb napja a mai nap, mely buzdítani fog engem továbbra is arra, hogy, mig csak erőm engedi, szeretett vármegyénk javára kitartó fárádozással munkálkodjam. (Lelkes és élénk éljenzés.) Még egyszer hálás szívvel köszönöm meg a t. vármegye közönsége elismerésének nyilvánulását s magamat továbbra is baráti hajlamaiba ajánlom.

Ezekután Öméltósága valóságos éljen-vihar- ban hagyta a termet, melynek múltával Motolai alispán a közgyűlést berekesztette. — Következtek a tisztelgések.

A I isz.f ekések.

D. e. 11-kor kezdődött a tisztelgő küldöttségek sorakozása a közgyűlés termében, mely a rajzó méhkas képét juttatta elménkbe. Nagy zson- gás-bongással kereste kiki a maga vezetőjét, hogy melléje csoportosulva vonuljon a kisterembe. Amott Barihos József főszolgabíró, emitt Prihoda Etele aljegyző és Staudt József közig, gyakorló egyengették a jövő menő küldöttségek útját. A bejelentéseket Margitai József dr. föispáni titkár teljesi tette. Főispán Öméltósága a kisteremből nyíló szobájában fogadta a deputánsokat — disz-átillá- ban, mellén a Lipót-rend lovagkeresztjével.

Pár perccel 11 óra után lépett Öméltósága elé az első, hét tagból á'ló küldöttség, a róm. kát. klérus, vezetve Prámer Alajos prépost, zempléni főesperes által. — ki szépen előadván, a többek között, hogy nekik mindama reménykedéseik, miket ezelőtt 10 évvel Öméltósága főis- pánságához kötöttek, teljesedtek. Iskoláik szaporodtak s úgy ezek, mint az örvendetes számban létesült kisdedóvók egytöl-egyig a magyarnyelv és magyaros szellem terjesztésében egyre na gyobbodó tért hódítanak. — Öméltósága, nyájas szavaikat megköszönvén, megjegyezte, hogy mindazokban az igen szép eredményekben, mikkel a tiz év története kulturális téren gazdagodott, a róm. kát. papságnak kiváló érdeme van. Mint eddig volt, ezután is gondja lesz rá, hogy a klérusnak nemzeti hivatása e téren teljes mértékben érvényesüljön. Végül kérte őket, hogy a vármegye erkölcsi javának előmozdításában őtet jövőre is egyesült erővel s hiven támogassák. —Következett:

2. az ev. ref. egyháznak igen szép számban egybegyült küldöttsége. Vezette: Kálniczky János esperes, aki körülbelől igy szólott:

Eljöttünk mi is, mint az alsó- és felső*) X. i. az emlék-albumot Szeri..

Folytatás az első mellékleten.