Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1892-03-13 / 11. szám

i-ső melléklet a „Zemplén“ n-ik számához 3 zempléni evang. ref. egyházmegyék képviselői, hogy kifejezést adjunk azon őszinte tiszteletnek és mély hódolatnak, melyre már oly rég elköte­lezett bennünket Méltóságodnak minden fele- kezetiségen és minden pártokon felülemelkedett magas szelleme, — — minél magasabb a mun­kássági tér, melyet a társadalomban elfoglal valaki, annál több szem néz reá. annál több felől ítéltetnek meg tettei, sőt nem ritkán legjobb akaratú törekvései is, majd az irigység, majd a nemtelen rágalom által méltatlanul ítéltetnek el: de azt is tudjuk, hogy ki az emberi indulatok ezen zajongó hullámai között is felbirja tartani embertársai köz-tiszteletét és nagyrabecsülését: az biztos záloga a legnemesebb fenkölt szellem nek és igaz szerető szívnek — — ennek tu­datában jöttünk el mi is, hogy kifejezzük Méltóságod előtt legöszintébb tiszteletünket és hódolatunkat, melylyel ev. ref egyházunk soha sem szűnt meg viseltetni azok iránt, kik hon­fiúi magas erényeik s leikök nemessége által azt kiérdemlék. — Öméltósága válaszában ki­emelte, hogy baráti jó érzésüket nagyra becsüléssel viszonozza; bizton számit a jövőben is ragasz­kodásukra, s örömét leli abban, ha mint eddig, ezután is a hitfelekezetek békéjének szilárd alapját a meggyőződés szabadsága fogja képezni. 3. a g. k. egyháznak nagyszámú küldöttsége. Vezette : Puza Sándor főesperes, — mondván : az a tüneményszerü öröm s lelkesedés, mely Öméltó­ságát főispáni székében ezelőtt tiz évvel köszön­tötte, az idők múltán, mint arról a mai nap tör­ténete fényes kontesztációt tett, nem fogyatkozott, de erejében hatványozódott. A főispánnak alkot­mányos helyes érzéke, tapintata, köszhasznu mun kássága, jóságos szive mindenkit a szeretet elpusz­títhatatlan láncolatával csatolt az ünnepelt sze­mélyéhez, kinek egyik jelszava: soha semmit rólunk — nélkülünk.^ Az igazi nagyság örömün­nepe a mai nap. -- Öméltósága meghatottan mon­dott köszönetét e ragaszkodásárt, kérvén a tisz­telgőket, hogy legyenek egyek velünk mindig, mint voltak a hazaszeretetben. 4. az ág. evangélikusok s.-a.-újhelyi egyház­nak küldöttsége.Vezette: Mikler Sándor, ág. ev. lel­kész, — mondván: egy kis virágot hoztunk, melyet csak bemutatunk Méltóságod előtt s azután ismét elviszszük magunkkal: a hála virágát, s egyszer­smind szeretettel teljes ragaszkodást fogadunk. — Öméltósága válaszában kérte a küldöttséget, hogy úgy ők, mint küldőik iránta mostan nyilvá­nuló, baráti becsülésüket ezutánra is tartsák meg s biztosította őket, hogy keletkezőben lévő egy­házuk őbenne mindig megtalálják, ha keresik a pártfogót. Végszavai ezek voltak: neveljenek az országnak sok jó hazafit. 5 a s.-a.-újhelyi statusquo-ante izr. hitközség küldöttsége. Vezette: Welsz Kálmán főrabbi, — ki a legöszintébb szerencsekivánatok tolmácsolása után kérte a Mindenhatót, hogy Öméltóságát a haza és nemes Zemplén vármegye javára, áldásos munkálkodásban, ifjú erőben és épségben az em béri kor legvégső határáig éltesse, mely jó kíván­ságra, mint rabi mondja rá az Amen-t. — Ömél­tósága válaszában hangsúlyozta, hogy a magyar hazafias műveltség terjesztésében járjanak elől mindig jó példával, egész erővel, s legyenek meggyőződve, hogy minden jogos kívánságaikat ezután is szives jó akarattal fogja istápolni. 6. a s.-a-.ujhelyi autonóm orthodox izr. hit­község küldöttsége. Vezette: Hazat Sámuel, rabbi­helyettes, aki igen élénk tónusban tartott üdvözlő szavai során kifejezést adott annak a páratlan igaz­ságszeretetnek, hazafias önzetlenségnek, mely ő- méltóságát a polgár-erények mintaképévé teszi. — Öméltósága válaszában megemlítette, hogy az ő ereje a törvény, működése a törvény szelleme. Nem avatkozik vallási viszálkodásokba, de hü őre kíván lenni ezután is a vallási intézmények jog­körének. 7. a s.-a.-ujhelyi szefárd izr. hitközség kül­döttsége. Vezette: Schwarcz Lajos, másod-elnök, ki megköszönvén Öméltóságának irántuk mindig tanúsított atyai gondosságát, kérte, hogy a jövőben is részesítse őket igazságszeretetében. — Óméltó­sága feljogosította a tisztelgőket, hogy úgy ők, mint akiket képviselnek, minden alkalommal teljes bizo- dalommal fordulhatnak tanácsához. Legyenek hü fiai a hazának, mert a haza biztosítja nekik a meg­élhetés föltételeit és nyújtja számukra a boldogu­lás forrásait. 8. az 1848/49-iki volt honvéd-bajtársaknak 27 tagból álló küldöttsége, melyet a bevonuláskor harsány éljenzés kisért végig a termeken. Vezette: Balogh Károly, kir. járásbiró, — ki a múlt idők di­csőségétől ihletett ajakkal minden jelenvoltat a könyezésig megható erővel szólott. Beszédét szűnni uem akaró, élénk és lelkes éljenzés követte. — Öméltósága, meghatottságán erőt véve, igy kez­dette válaszát: Ez az a pillanat, kedves bajtársak, melyben elfelejtem, hogy fáradt vagyok. Tiben- netek leghívebb barátaimat látom, kik mint a csatatereken, úgy itt, a közélet küzdelmei közepeit mindannyian tántorithatatlanul támogattok enge- met. Azután igy folytatta: Ha vannak némi érdemeim ezen a téren és dicsekedni lehet kiví­vott sikerekkel, — Ti vagytok azok, akiknek az érdemben oroszlánrésze van; Tietek, kik a ve­zér után küzdve haladtatok, a siker önérzetének bol­dogsága. . . . Mélyen elérzékenyülve igy folytatta: támogassátok mindig régi hü bajtársatokat. . . nagy súlyt fektetek barátságtokra, sokszoros a hálám irántatok. . . . Tartsatok meg sziveiteknek birtokában, az én igazi boldogságomban. . . . Azután sorra megölelte, s mikor távoztak, ajtajáig kisérte el őket. Kint a közönség újra riadó éljen zéssel köszöntötte a hős nemzedéknek, a nagy időknek tisztes héroszait. 9. a kir. honvédség és kir. csendőrség tisz­tikara. Vezette: Lengyel Manó százados, kinek katonás üdvözlő-beszédére a félkörben felállóit tisztikar háromszoros éljent kiáltott. — Öméltósága válaszában felhozta, hogy azt a jó érzést, melylyel irántuk a polgári társadalom viseltetik, hasonló rokonérzéssel viszonozzák. 10 a s.-a.-ujhelyi kir. törvényszék küldött­sége. Vezette: Szeyfried József elnök, kinek rövid üdvözletére adott válaszában érintette Öméltósága azt a viszonyt, mely az igazságszolgáltatás és köz- igazgatás között van s melynek minél szorosabbá tételén munkálkodni, az egyöntetű működésnek netalán támadható akadályait elhárítani kölcsönös kötelesség. 11. a s.-a.-ujhelyi kir. ügyészség. Vezette: Hlavathy József kir. ügyész, kinek szép beszédére válaszolva mondotta Öméltósága, hogy a közigaz­gatásnak mindig meleg szívvel nyújtott támogatá­sukért elösmeréssel adózik 12. a s. pataki főiskola küldöttsége. Vezette: Nemei Ferenc, jogakadémiai tanár, ki elokvens beszédben mutatott rá azokra a maradandó szép alkotásokra, melyeket a magyar nemzeti népne­velés, a kulturális fejlődés és közgazdaság terén Öméltóságának köszönhet legelső sorban a vár­megye népe. Azután hatásosan rajzolván meg az ünnepeltnek szellemi képét, igy szólott: ily éré nyék előtt csak az irigység marad dacos nyuga­lomban. Végül a vármegyei tisztikarról emlékez­vén meg, mondotta : közülük legtöbben Alma-Ma- ter-ünk fiai, egykor a mi reménységünk, most a vármegye büszkeségei. Szavai mély hatást gyako­roltak Öméltóságára, — ki válaszában hangsú­lyozta, hogy a s.-pataki kollégium a legnagyobb becsülésre és mindenki tiszteletére érdemes, fő­leg azért, mert igen sok jó hazafit adott a nemzetnek, de azért is, mert a tanári kar szakér­telem dolgában a legmagasabb szellemi színvonalon áll. Nem az udvariasság, de a kötelesség érzete diktálja e szavakat az ő szivéből az ajkára. Vége­zetül örömét fejezte ki Óméltósága, hogy e mai érintkezés jogán a főiskolához közelebb juthatott. 13. a kegyesrendiek [vezetése alatt álló s.-a.-ujhelyi r. k. főgimnázium anári kara. Vezette : Ormándy Miklós dr. igazgató, —az általános tisz­teletnek, szeretetnek és hódolatnak adván kifeje­zést, köszönetét mondott, hogy Öméltósága a fő­gimnázium létesítését, amiért még unokáink is ál­dani fogják, legfőbb feladatai közé sorozta. — Öméltósága örömét nyilvánította, hogy a tanári kar ily szépen megszaporodott; a főgimnázium létesítésében neki tulajdonított érdemen az előtte szólóval osztozik s önmagának csak egy kicsinyke kis részt hagy abból. Végül, kérvén őket, hogy a hazának neveljenek kitűnő férfiakat a jövőben is, ajánlotta magát baráti hajlamaikba. 14- a sáros pataki kir. tanitó-képző intézet tanári kara. Vezette: Dezső Lajos igazgaló, —• ki sikerült beszédével ,szerény levelet fűzött az ér­dem szép koszorújához.« — Öméltósága válaszá ban kérte a tisztelgőket, hogy a nemzet nem kicsinyeli az ő munkásságukat s ők maguk se kicsinyeljék, mert csak ily önérzettel válhatik a kezeikre bízott erkölcsi töke a nemzetre áldássá. 15. a s.-a.-ujhelyi árvaház hölgy-küldöttsége. Vezette: Matolai Étele alispán. Öméltósága a küldöttséget igen nyájasan s e szavakkal fogadta : Minden baj ellen van orvosság. Mire az alispán üdvözlő beszédében mondotta ; akiért a hölgyek lelkesülnek, az a legszerencsésebb hóditó. . . sza­vait nem is folytathatta tovább a nagy éljenzés tői, melyben a hölgyek egymást túllicitálni ipar kodtak. — Öméltósága e szavakkal vett búcsút tő­lük: jó lelkűkre, jó szivükre mindig hálával fogok visszaemlékezni. 16. a zemplén-vármegyei kaszinó küldöttsége. Vezette : Hlavathy József alelnök. Egyike volt ez a küldöttség a legnépesebeknek s alig birt a tágas fogadó teremben elhelyezkedni. A küldöttség szó­noka abból az igazságból indulva ki, hogy min­den intézet magán viseli a vezető szellemét: örömét nyilvánította afölött, hogy Öméltósága a haladás zászlaját lobogtatja e diszes testület előtt, mely­nek minden tagja azon fáradozik, hogy a társa­dalmi életben felmaradt kínai ialak minél előbb leomoljanak. — Öméltósága örvendezését fejezvén ki, hogy a kaszinó nem a kaput-rokk ára szerint osztályozza a társadalmat: kívánta, hogy siker koronázza fáradságos munkájukat. 17. a zemplén-vármegyei gazdasági egyesü­let küldöttsége. Vezette: Andrássy Sándor gf. Talán ez volt a legnagyobb számú küldöttség. Lehettek vagy 60-an. Szónokuk az őszinte tiszte­let és törhetetlen ragaszkodás érzelmeinek tolmá­csolása után kérte a jubilánst, hogy az egyesület közhasznú működése iránt mindig tanúsított, ön­zetlen jó indulatát és hathatós támogatását ne vonja meg a jövőben sem az egyesülettől. — Óméltósága válaszát azon kezdte, hogy a múltak fölött kritikát mondán? nem akar. Tény, hogy ezen a téren vár még reánk legtöbb teendő. Ha a nagy munkából, tehetségéhez mérten mindenki átveszi és teljesiti is a maga feladatát, a siker biz­tosává lesz. De a mulasztás bűn lenne. Mint gazda társainak régi vén barátjaazt mondja az intézőknek, amit Nelson admirális mondott a trafalgári csata előtt tisztjeinek: teljesítse mindenki kötelességét. 18. a zempl. vm. orvos-gyógyszerész egyesület. Vezette : Chyzer Kornél dr. főorvos, ki avval vé­gezte beszédét, hogy nagy éljenzés közt Öméltó­ságának hosszú életet kívánt. — Öméltósága az orvosi karban a szenvedő emberiség jótevőit látja és tiszteli; egyszersmind kérte őket, hogy teljes odaadásai és önfeláldozással teljesítsék hivatalos kötelességeiket. 19. a vereskereszt egyesület zempléni fiók­egyesületének küldöttsége. Vezette Maildth József gf, — kinek meleghangú üdvözlését Öméltósága nyájas szavakkal viszonozta. 20. a kir. pénzügyigazgatóság, kir. adóhiva­talok, kir. dohánygyár vezetőzége és kir. pénzügyőri bizttosságok küldöttsége. Vezette: Becske Bálint kir. pénzügyigazgató, — kinek legjobb szerencsekivá- natat köszönettel viszonozván : szivükre kötötte Öméltósága, hogy az adózó nép iránt legyenek mindig jó indulattal; hallgasák meg panaszaikat és iparkodjanak mindenkit megnyugtatni, mert a népszerűtlen foglalkozás ügykörében csak igy le­het meghódítani a közbizalmat, 21. a kir. tanfelügyelöség és a zemplén- vármegyei tanító-egyesület. Vezette : Nemes La­jos kir. tanfelügyelő, — ki harsány éljenzések közt Öméltóságában a magyar nemzeti népnevelés ügyének kiváló bajnokát köszöntötte. — Az él­jenzés csillapodásával Öméltósága hosszabb beszéd­del válaszolt, szépen fejtegetvén a nép tanítók hi­vatását, kik a teremtés munkájában vesznek részt, midőn a semmiből lelkes honfikat és honleányokat formálnak. 22. a zemplén-vármegyei kir. államépitészeti hivatal s a posta és táviróhivatal küldöttsége. Vezette: Hönsch Dezső kir. főmérnök, — kinek őszinte szerencsekivánatát Öméltósága minden jó viszontkivánásával Cserélte ki. 23. az V. kerületi kulturmérnökség küldött­sége. Vezette: Buday Zádor kir. főmérnök, kinek üdvözletére megjegyezte Öméltósága, hogy örven­dene, ha ezután minél gyakrabban meglátogatnák őtet, mert az általuk képviselt hivatalról a nagy közönség eddig még keveset tud. 24. a m. kir. államvasutak hivatalnokainak küldöttsége. Vezette: Pollik Lajos felügyelő, — ki hódolatuknak bemutatása után, kérte a jövőre is az eddig tapasztalt, hathatós adminisztracionális támogatást, egyszersmid kívánta, hogy a Gond­viselés Öméltóságát testi és szellemi ruganyosság­ban még igen sokáig éltesse. — Öméltósága szé­pen méltányolván azt a terhes szolgálatot, mely a közönség életbiztossága érdekében a tisztelgők­nek s küldőiknek minden testi és szellemi erejét leköti s fogyasztja, viszont mindanyijuknak hosszú és megelégedett életet kívánt. 25. a polgári olvasókörnek igen népes kül­döttsége. Vezette: Margitai József dr. elnök, üd­vözlő beszédében hatásosan ecsetelvén azt a ra­gaszkodást és hódolatot, melylyel e szerény egye­sület az ö büszkesége, disztagja, az ünnepelt iránt viseltetik. — Öméltósága válaszában kiemelte, hogy őtet a szimpátiáknak egész láncolata köti S.-A. Ujhely polgárságához. Az olvasókör tag­jaiban a polgárság elitjét tiszteli, kiknek az a szép hivatás is jutott osztályrészül, hogy a turbulens elemet mérsékeljék. Magát baráti jó hajlamaikba ajánlotta. 26. a helybeli és vidéki pénzintézetek kül­döttsége . Vezette: Diószeghy János, kir. tanácsos a s.-a.-ujhelyi tak. pt igazgatója, — kinek szeren­csekivánatát Öméltósága szives szavakkal vi­szonozta. 27. a zemplén-megyei terménytőzsde kül­döttsége. Vezette : Reichard Soma dr. titkár, — ki Öméltóságában az ipari s kereskedelmi érdekek felvirágoztatóját üdvözölte. — Óméltósága vála­szában megjegyezte, hogy épp ezen a téren van önmagával legkevésbbé megelégedve, azonban re­méli, hogy a tőzsde őtet közhasznú munkára erő­sen eltökélt szándékában kellőleg támogatni fogja. 28. a s..a.-újhelyi iparos egyesület küldött­sége. Vezette: Láng Nándor elnök, — ki szépen átgondolt s hatásos beszédben mutatta be az ér­dekeltség hódolatát. — Óméltósága igen nyájas leereszkedéssel adta tudtokra a tisztelgőknek, hogy az ő legmelegebb óhajtása az ipar és keres­kedelem felvirágoztatására minden jó alkalmat felhasználni. Folyamodjanak ő hozzá minden ba­jaikban, oly bizalommal mint a beteg az orvoshoz, mert arról meg lehetnek győződve, hogy őbenne mindig jóakaratu ügybarátra találnak. 29. a s.-a.-ujhelyi önk. tűzoltó egyesület

Next

/
Oldalképek
Tartalom