Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-03-07 / Ünnepi szám
6 A »ZEMPLÉN« ÜNNEPI SZÁMA. -<s> Molnár Sstván jubileomára. mint ma tíz éve széked elfoglaltad, ffiJ ígéretet tevéi, hogy minden lépésed, Ez ősi megyének, mely bölcsőd ringatta, Boldogulására, javára intézedBár utadra gyakran szórtak tövisket, Téged ez akadály nem tántorított el. Szavad beváltottad; híven munkálkodtál, A közjó javára kitartó hűséggel. Haladj szép utadon sokáig, előre. Légy vezérünk tovább egy hosszú jövőn át ; Erdemkoszorudba, melyet ma megyéd nyújt, A közelismerés fűzzön még sok rózsát. (Becske (Bálint. 4*^ közélet szolgálatában, azokon a ma- ll gaslatokon, amelyek rendszerintcsakis a gondolkodó élettel párosult tett- J]\ leges munkásság, sok esetben csak kitartó küzdelmek árán közelíthetők meg: o az egyes ember, a legtöbb esetben, csak akkor képes magát éveken át fönntartani, akaraterejével s öntudatos törekvésével az általános közjólétet saját munkakörében előmozdítani, ha magát az élet azon formáihoz szabja, amelyek környezetében érvényesek. Igaz, hogy a társadalom különböző alakulásaiban az elbizakodott emberi ész s kedély sokszor igen válogató finyássága, az egyéni érdek, hiúság, különböző beteges vágyaktól hajtatva, igen gyakran megnehezíti szerepét annak, kit a társadalom erkölcsi rendjének, a közélet formáinak őréül állíta oda a Gondviselés; de elvitáz- hatatlan tény más oldalról az is, hogy a nagyközönség s társadalom részéről nyilvánult hálás ragaszkodás érzelme, még a hatalom polcán is, csak akkor fogja önbecs- érzetünket gazdagabb mértékben állandóan biztosítani ügybuzgalmunkat melegebb indulattá fölszítani : ha az adott viszonyok helyes megítélésével felülemelkedünk az emberi természet általános tökéletlenségeiből íöl-föllobbanó hevélyek hullámverésein, a sok esetben öntudatlanul provokált nehézségeken, s fönntartva kedélyünk, belső békénk egyedül boldogító hatalmát, akadálytalanul igyekszünk minden kicsinyes köznapi érdekek felett ápolni, fejleszteni azon emberbaráti szeretetet, mely a kedélyi tulajdonok nagy tőkéjével kimagasló férfiúi erényeket a közelösmerésben teszi, s fogja tenni minden körülmények között — ünnepeitekké ! cBencöifv ÜotucUi. néptanító. Próza a szabadságról A szabadság legfőbb biztosítékai: a közmí- veltség, munkásság és tiszta erkölcs. Mívelt népek fölött nem lehet önkényesen uralkodni, mert a szellem lerázza a láncokat nemcsak a szívekről, hanem a karokról is ; az önkény ellenben elveszti támaszát, melyet a tudatlanságban és míveletlenségben talált. A míveltséggel azonban párosulni kell a munkásságnak és a munka megbecsülésének, hogy így mindenkinek egyéni érdeme és kötelességteljesi- tése által szerzett előnyei adják meg az elismerést és társadalmi befolyást A szabadság drága kincse csak a munkára és küzdelemre képes kezekben van biztosítva, mert ahenycség és tétlenség szolga- lelkeket növel, akiknek elpuhult kezéből színes bábjátékokért is ki lehet cserélni a szabadság drága kövét. A munka már maga erény és minden jó erkölcsnek forrása; ebből kell öntözni a szabadság virágait, mert a romlott és fülledt levegőben hamar elhervadhatnak. A közerkölcsiség megromlása sírjává lehet bármely nép szabadságának. De miért vetem én papírra e különben általánosan ismert eszméket most, Molnár István főispánunk 10 éves jubilcoma alkalmából ? Azért, mert úgy tapasztaltam, hogy ő párt-ember ugyan, de egyszersmind szabadságszerető hazafi is, aki széles működési körében amaz eszmékről sohasem felejtkezett meg. A közmívelődés terjesztésén buzgón közreműködött; a munkát megbecsülte; a jókat szerette. Közéletünknek lehet, sőt van is sok hibája, ezek közt nem utolsó az, hogy az élesebb pártszenvedélyek sokszor elkülönzik és elválasztják egymástól a hazafiakat oly kérdésekben is, amelyek egy közös alapnak javára szolgálnak ; pedig úgy kellene lenni, hogy akik a szabadság örök alapjait építik, azok, bármely párthoz tartozzanak is, becsüljék meg egymásban a szabadságszerető honfiakat. Zemplén-vármegye fiai ! találkozzatok össze ezen érzésben, midőn honfitársatokat ünneplitek ! dfej Hot pan. ük t-z- áftafávioó nevetés cd. hja az. euihc- tisé<jeb f>ofóocj<já tei-ini. SlSofboc^cjd teljétjiifi az- emberi tdzsabafw-at, íja óivzetfevaóégz e, Jafátóozó tvépis- emtrez-, iejaz-óátj- és hazaózczetetze pótbaaöáóóal sz-ofitatju-L. (Főispán w-nh- 10 évi -Hifi tiöbése hi-r-o- Hrptja, fjogy a iievetéi ne HtciafY a tanító, íjanew nacpjjainh- ni íí vészét e tó, amennwi- &en rnecjijénfV táti óit tettet és péthdvat nevette az- elősorolt eszi; ózó ti h é t. öl jó nevető pélba az ó höznijezetéhe-n. Sltesjijénh- tecjfi it'ti nőb6 péfbája a 10 évi áföáóbuó mnnhdthobdódt jnhitáfó 91fofnár 9ótván joiopán Öméltósága. £lz ő péfbaabá- sáhól öw^etíc AVóC-cj-et, j^cíd-íbo-^ó emíW-, igeiedcp kciwul\u \\V\. bischer Ármin, 5INGER W P ERNÁT. CrhS /) O/SAti/nép OSdfi/án /étbAén . em/zf/m - mer/z/pe űdxfaf/an dx-e- xefefef éd ftdx/efefé/ uxéíf f/tUa & mer/ td faí//a.- mei/ m/fltáen/oi dxn/dó'/ dxó/ ód dxtnfíex dxé/á d) 6 fi h a Syufa. z általunk szeretett és tisztelt egyének 0 ▼ életében előforduló nevezetes napok mély és örömteljes benyomást gyakorolnak lelkünkre. E mai nap vármegyénk örömünnepe. Nekem kétszeresén az, mert én szeretett főispánunkhoz nemcsak, mint tisztviselő kitűnő főnökömhöz, hanem főleg mint ember, igazi atyai barátomhoz gyermekkorom óta benső tisztelettel és szerétettel ragaszkodom s igy a mai napot, midőn vármegyénk főispánunk ío évi hazafias, igazságos és fáradhatatlan működéséért impozáns módon nyilvánítja elismerését: életem legszebb napjai közzé számítom. j)Za?ntfiif ofóxAcf. & \Z EGYENLŐSÉG ESZMÉJE AKKOR SZŰNIK MEG PUSZTA FANTÓM LENNI, HA A MÉRLEGEN NEM A KICSINYEK AKARJÁK LENYOMNI A NAGYOKAT, HANEM A NAGYOK FOGJAK AKARNI FELEMELNI A KICSINYEKET. * ^NNAK JUniLF.OMÁT ÜLJÜK MEG ŐSZINTE í)F\ÖMy«BL, KIRŐL IGAZÁN SAJNÁLJUK, HOGY MÁlR JUBILÁL. * jÍA OLY FÉRFIÚ ÁLL A KÖZÜGYEK ÉLÉN, KI MINDENKI KÖZÜL KIYÄLIK, DE AZT ÉREZTETNI SENKIYEL SEM AKARJA \ KI YALLÁST, RANGOT MINDEN EMBER MAGÁN ÜGYÉNEK TEKINT KI MIDŐN A FELEKEZETI YISZÁLKODÁ SOK LEGMAGASABBRA CSAPTÁK HULLÁMAIKAT LEGKRELYESEBBEN NYOMTA EL AZOK KITÖRÉSÉT, MÉG NÉPSZERŰSÉGÉNEK KOCKÁZTATÁSÁVAL IS ; ! HA ILY FÉRFIÚ ÜNNEPET ÜL, AZ SOHASEM LESZ SAJÁT ÜNNEPE, HANEM AZ ÖSSZESSÉGÉ. A közigazgatási tisztviselő eszményképe. A sárospataki ev. rcf. jogakadémiában a »Magyar közigazgatási jog. is előadásaim körébe esvén, — sokszor elmerültem a közigazgatás, mint állami tevékenység természete és célja vizsgálatában. Elmélkedésemnek azon meggyőződés lett az eredménye, hogy a közigazgatás természeténél fogva oly állami tevékenység, melylyel az állam legközelebb ér az egyéni szuverenitás határához,- és épen azért berendezése és foganatosítása a legnagyobb megfontolást igényli. Céljául pedig mást nem tűzhettem ki, mint azt, hogy az, — az alkotmányos rend föntartása érdekében hozott törvények és másnemű intézkedések foganataositásán kívül — az állam közvetett céljának, a »közboldogság* megvalósításának hatályos és hűséges szolgálatában álljon. A közigazgatás természetére, céljára gondolva — nehány rövid vonással megkísérlem összeállítani a közigazgatási tisztviselő eszményképét. A közigazgatási tisztviselőben első és elengedhetetlen kellék a félrcmagyarázhatatlan, lángoló hazaszeretetei, — második : a mély tanultságmely nem az ország alkotmánya és törvényei betűinek, hanem azok szellemének teljes meg- és átértésében áll ; — harmadik : azon vidék lakosai vérmérsékletének, átalános jellemének, szellemi és anyagi erőinek lehető jól ösmerése, melyben a közigazgatás vezetésével megbizatott, — negyedik : a rend és pontosság szeretete ; mely ne pusztán a hivatalban, az akták elintézésében, hanem mindazon életkörökben is nyilatkozzék, melyek gondoskodásának, felügyeletének tárgyaivá tétettek, — ötödik: a kompetenciák és az élő szervezeti viszonyok, kapcsolatok meleg érzése, tudása, azok tisztelete s tiszteletben tartása; — hatodik: az alkotmányos politikai pártoknak szabályos mederben haladó életnyilvánulásával szemben a politikai epikúreizmustól való teljes mentesség, — végre — hetedik: úgy felügyelő, védő miként pozitive fellépő intézkedéseiben mindenkor azon elv nyerjen kifejezést — ő van a polgárokért, nem pedig megfordítva. *• * _ * Nagy a szerencséje Zemplén-vármegy tisztviselői karának. Vezércsillagként előtte jár és fénylik a vármegye főispánja, Molnár István, kit a közpályán szerzett maradandó érdemeiért a koronás király is kitüntetni méltóztatott. Úgy a felsőbb, mint az alsóbb közigazgatási müszervek megtao o o nulhatják példányképüktől, miként kell tisztelet és szeretettől környezve közmegbízásokban eljárni. Zemplén-vármegye főispánját, Molnár Istvánt, a haza és vármegye boldogitására a gondviselés istene éltesse! Sárospatak, 1892. feruár hó 22. fernes ferenc, jogtanár. j.z ecjéozoécj'ü-cftj- zendsz-ezint mostoha y-yezmehe sz-ohott (enni a közi- gaz-gatebnaft; de- iniuSu rfáj-unfi által tetetve tisztelt |őbpá tut ufrGait cjonSoo apát-a tafá ít, aki, sokoldalú tevéken i\ - séye mellett is, min3tg kiváló ^iyxyelmet jozditott az- eyészséy ii-cj ,ui töwéuzyek pontos kezezz-tül vitel été. 0ÍCi?őn tefiát tízévi átdásos műkődésének ötöm ünnepét ütjük: szwtsől kívánjuk, frocjr} az Inteni yondvisetés e nemes emhezlsazátot a le<%- jo&f, ecjészsécjken mé<^ oohaig éltesse! (§zej>essi (Dlznoíd dz.