Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1892-02-28 / 9. szám

között két heti szabadság-időt kér. (Megadjuk !) Beszédét Öméltósága azon végezte, hogy mindazt, mit társadalmi téren és az administráció körül tapasztalt, azért szokta elmondani, mert úgy van meggyőződve, hogy közkormányzati, mint társadalmi tekintetekben, az irányadás szerepe a vármegye bizottságát illeti. Kéri a közönségnek minden egyes tagját, hogy mint eddig tették, ezután is támogassák, istápolják őtet a közjó sikeres munkálásában. (Nagy éljenzés.) A közgyűlést megnyitódnak nyilvánítja. — Mire 7huránszky László, másod-aljegyző, a vármegye részéről lendületes beszéddel s meg-megujuló éljenzések közt üdvözölte »kedves és szeretett* főispánunkat.

Horváth József h. főjegyző, ez időszerint egyszersmind az alispán helyettese, a napirendhez szólott. Bejelentvén az Őfelsége személye körüli ministertől érkezett leiratot, melyben arról élte siti a vármegye közönségét, hogy hódoló feliratunk a legnagyobb köszönettel tudomásul vétetett, — indítványozta, miként a Majláth József gf. biz. tag. által benyújtott és a főispánunk Öméltósága io-éves működésének méltó megünneplésére vonatkozó indítvány első helyen vétessék tárgyalás alá. (Általános és lelkes éljenzés, — miközben Öméltósága az elnöki széket elhagyja és a főispáni termekbe visszavonul.)

Az elnöki széket Horváth József, h. főjegyző, elfoglalván, kéri a közgyűlést, hogy elnöki járatlanságában ötét támogatni szíveskedjék. (Éljenzés.) Azután elrendeli a Mailáth-ié\& indítvány felolvasását.

Enyiczkey Gábor, biz. tag. szót kér. A szólásjoga megadatik. Ö, u. m. ahhoz a kérdéshez kíván mindenekelőtt szólani, hogy az elnöki széket a

helyettesített főjegyző jogosan . . . (Nagy zaj-----elnök folytonosan csenget — a csend időmultáv&l helyreáll — —).

Enyiczkey Gábor: Önök kiabálhatnak de azért én . . . (szavait elnyeli a nagy zaj — újra szólani akar, de az eláll\ eláll\ abcug, ! kiáltások miatt szóhoz jutni nem bir — elnök csenget).

A nyugalom helyreálltával újra szólni kezdett Enyiczkey Gábor; s ha a megújult zajban jól értettük meg, azt mondotta hogy az elnöki szék elfoglalásának joga nem a hifőjegyzőt, hanem az árvaszéki elnököt illeti. (Roppant zaj. Elnök: felvilágosítani akarja a kérdés jogi oldalát, de a közgyűlés nem kívánja. Enyiczkey Gábor a tiszti főügyésztől kér felvilágosítást; de a közgyűlés nem kívánja felvilágosítást és napirendre tér. Enyiczkey Gábor elhallgat és leül).

A gyűléstermi procella igy elmúlván — Ihu- ránszky aljegyző olvasta a sűrű éljenzéssel fogadott és az öröm lelkesédésével elfogadott következő indítványt:

Tiszlell Közgyűlés!

Folyó évi március 7 én lesz 10 éve annak, hogy tek. és nemes Zemplén-vármegye közönsége, azon férfiút, kinek bölcsőjét egykor ringatta és kit azóta, hogy szükebb körű hazáját, e megyét elhagyta, életerős törzszsé, a haza buzgó és hű fiává válni örömmel látta, — szék foglalója alkalmából tisztelettel, szeretettel és bizalommal fogadta vissza ölébe.

Főispánságának 10 éve alatt Molnár István Zemplén-vármegye szeretett főispánja a megyei élettel, e megye közönségével egészen összeZoltán igenlőleg bátorkodott a fejével bólintani, — azután meg azt gondolta magában, hogy az entuziazmusba jött asszonyság a Műikét vagy a Zsanikát egyenesen a nyakába akarja varrni. Ha látná az a kegyetlen Eleonóra, hogy milyen kelepcébe került ő ! . . .

— Várjon, galambom, egyszeribe kiszóllitom azokat a gyerekeket. Milike 1 Zsanika ! kiáltott ki harsány hangon a tisztes asszonyság. — Siessetek be; ritka vendég van a házunknál.

Milike és Zsanika pirulva jelentek meg.

— Sohse szégyenkezzetek; biztatá őket a mamácska. Igaz, hogy egy kicsit háziasán vagytok öltözve ; de az nem szégyen. Ugy-e galambom — interpellálva Völgyit — igy néz jól ki a leány. Van nekik hálistennek másforma ruhájok is.

—- Milike és Zsanika kisasszonyok igen jól néznek ki, erősité Zoltán, — azután egy terjedelmeset sóhajtott. Hogyan fog itt a mamával célt érni. Hiszen ennek a művészetről annyi fogalma sincs, mint a kassai hajdúnak a — harangöntés- rő). De már benne volt.

A látogatás célját elő kellett adni. Nagy üggyel-bajjal előadta.

Fenyvesiné asszonyság kegyetlenül nagyot nézett. Szentül azt hitte, hogy a Völgyi látogá- tásának valami magasztosabb célja van. Jah, hiába, két leány volt a háznál . . .

— Műkedvelői előadás — Völgyi ur — műkedvelői előadás — szólt azután csípősen. Ezt bizony előbb is megmodhatta volna. Tudja az én lányaim, nem úgy vannak nevelve ; azoknak a színpadjuk a konyha, meg a varrógép. Sajnáljuk Völgyi ur, de kosarat kell adnunk.

Hanem hát Milike és Zsanika sem voltak tésztából gyúrva, hiába értettek a főzéshez. — Pár pillanat s a két leány az erélyes mamácska

forrt és igy megmutatta, hogy ő e hazának hű, , e megyének hasznos fia, hogy azon a helyen is, amelyre őt a korona, és vele a kormány bizalma emelte, a nyilvános pálya legnehezebb, de legszebb érdemjelét »a közbizalmat* meg. nyerte.

Miután főispánunk szolgálatának ezen egész ideje alatt, mint e megye egyik szerény munkása, közvetlen tanúja lehettem azon fáradtságot nem ismerő lázas tevékenységnek, azon mindenre kiterjedő figyelmének és körültekintésnek, azon valódi magyar érzelmeknek és magyaros szokásoknak, melylyel a megye főispánja hivataloskodása egész idejét, még egészségének kockáztatásával is, a megye ügyeinek szentelte, — azt hiszem, a megye tek. közönségének érzelmeit vélem tolmácsolni, ha azon alázatos indítványt terjesztem a megye törvényhatósági közgyűlése elé:

Utasitassék az alispán, hogy Molnár István főispán ur Öméltósága főispánságának io-ik évfordulója napján rendkívüli közgyűlést hívjon egybe, az ünnepély részleteinek megállapítására pedig egy végrehajtó bizottságot alakítson.

A Zemplén-megyei törvényhatósági közgyűlésnek Perbenyik, 1892. február 20.

alázatos szolgája :

gf. Mailáth József,

törvh. biz. tag.

Az indítványt hosszantartó, élénk éljenzéssel fogadta a közgyűlés, mire elnök-helyettes kimondja a határozatot, hogy az indítványt a közgyűlés egy szívvel 8 lélekkel magáévá tette és elhatározta, hogy szeretett főispánja 10 évi működésének évforduló napját, f. évi március hó 7-ét. örömünnepül tekinti. Egyszersmind útasitja a vármegye alispánját, hogy az érdemes életpálya évfordulójának megünneplése végett rendkívüli közgyűlésre hívja egybe a vármegye bizottságát.

A Mailáth József gf elnöklete alatt, az öröm ünnep ügyének előkészítésére alakított, nagy bizottság tagjai ezek: Ambrózy Nándor, Andrássy Sándor gf., Antalóczy Imre, Argalács Márk, Bal- lagi Géza dr., Bajusz József, Balogh Géza, Becske Bálint, Bernáth Béla, Bernáth Győző, Bydeskuthy Sándor, Cseley Lajos, Dienes István, Diószeghy János, Dókus Ernő, Dókus Mihály, Fejes István, Ferenczy Elek dr., Gyarmathy Sámuel, Haás Bernát dr., Harkányi János, Hornyay Béla dr., Horváth József, Hönsch Dezső, Kapossy Menyhért, Kazinczy Andor, Kellner József, Klein Nán dór, Kossuth Lajos, Kun Frigyes, Kun Dániel, Margitai József, Malonyay Ferenc, Meczner Béla Meczner Gyula, Miklós Béla, Molnár Béla dr., Nagy Armin dr., Nagy Barna, Nemes Ferenc, Nemes Lajos, Ormándy Miklós dr., Perlsberg Ede, Pereszlényi István, Potoczky Kálmán, Prá- mer Alajos, Púza Sándor, Reichard Mór, Sennyey István br., Sennyey Miklós, Spilenberg József, Sulyóvszky István, Szekerák Kálmán, Szemere Emil, Szentiványi László, Szerviczky Ödön, Szir- may Pál, Szirmay Ödön, Ujfalussy Endre, Várnai Ármin Waldboth Frigyes br., Wladár Emi és Zinner Henrik.

Az ünnep-előkészitő nagy bizottság ekként megalakittatván: Mailáth József gf vezetése alatt Diószeghy János és Fejes István biz. tagokból álló hármas küldöttség ment főispán Öméltóságához.

nyakán csüggött, mint két piros alma az — öreg almafán.

— De édes, kedves mamácska, mikor az a műkedvelői előadás olyan pompás valami Látod ezen a cudar Sárberekén alig akad valami mulatság, sopánkodott a két gyerek s a mamácska ábrázatját két oldalról igazi szakértelemmel simogatták. — Ugy-e kedves aranyos mamácska csak tréfált . . .

Zoltán Eleonórára gondolt s egy nyomaté kos csókot illesztett a lassacskán szelídülő mamácska keze fejére. Hiszen őnagysága a legjobb anya a világon — suttogá áhüattal.

Fenyvesiné asszonyság még egy nehány ellenvetést tett, hogy hát igy, meg-ugy, . . . de a Milike és a Zsanika végtére is legyőzték.

— No isten neki 1 nem bánom hát, szolt végre — de azt kikötöm édes öcsém uram, hogy ezeknek a lányoknak jó szerepeket adjanak. Itthon úgy szeretem, ha tű, vagy kanál van a kezükben; de a színpadon mindkettő beválik akár hercegnőnek. Nemes vérből való lányok ezek, galambom. Atyjok volt, nyugtassa meg az isten meghaló porában is, íenyőhalmi, fenyövölgyi Fenyvesi Zakariás, az anyjokat meg, már mint jó magamat, turonberki Tordai Orsolyának hívják, Úgy tudja meg, édes öcsém uram.

Zoltán akár azt is elhitte volna, hogy a nemes família legalább is Botond vezértől származott, csakhogy ilyen szerencsésen ütött ki a dolog.

Turonberki Tordai Orsolya őnagyságának megígérte mély bókok között, hogy a Milike, meg a Zsanika nagysám hercegnőkké fognak üttetni s illedelmes kézcsókokat applikálva ujo lag a tisztes matróna kezeire, megkönnyebbülve távozott.

Hála Fortuna istenasszonyának, van két leány.

hogy a közgyűlés határozatát értésére juttatván, őtet a közgyűlés termében való megjelenésre felkérje.

A közgyűlés termébe lépő főispánt szűnni nem akaró, lelkes éljenzés köszöntötte; mit Öméltósága elnöki székéből barátságos kézintéssel és nyájas föbóüntással viszonozott.

Ezek során következett a Szemere György lemondásávál megüresedett galszéesi szolgabirói széknek választással leendő betöltése. Csak egy pályázó jelentkezvén, akijelölő eljárás után, Somossy Sándort egyhangúlag megválasztották, — ki is hivatali esküjét a közgyűlés színe előtt nyomban letévén, hivatalába éljenzéssel bevezettetett.*)

(Vége köv.)

Vármegyei ügyek.

A vármegye gyámpénztárába az 1891. év folyamán 23,376 ft 44 kr. érkezett be a vidéki szolgabirói hivataloktól; éspedig: 1. a homonnai főszolgabírótól: 5445 ft 07 kr., 2. a varannaitól: 4425 ft 56 kr., 3. a tokajitól: 4252 ft 98 kr„ 4. a szerencsitől: 3305 ft 48 kr., 5. a n.-mihályitól: 3153 ft 92 kr., 6. a gálszécsitöl: 1371 ft 76 kr, 7. a bodrogközitől: 1217 ft 63 kr., 8. a sztropkaitól: 168 ft 20 kr., 9. a szinnaitól: 36 ft 34 kr.

A kereskedelmi kir. minister S.-A.-Ujhely városnak a kövezetvámszedés jogát 20 évre engedélyezte.

Katonai lóvásár. A földmivelésügyi m. kir. ministerium arról értesített, hogy a hadsereg lószükségletének fedezése végett, a vármegye területén, éspedig Töke-Terebesen a f. évi ápril hó

2-án, Sátoralja Ujheiyben pedig ápril hó 3 án katonai lóvásár lesz.

Dél-tiroli levelek.

11.

Arco, 1892. Télutó 12-éD.

Első levelemben tett Ígéretemet beváltandó tollat fogok ismét; pedig még alig tudom mit Írjak.

Mindenek előtt pótolnom kell amit amabból kifelejtettem, hogy útközben is eljöttünk két szép tó mellett. De térkép hiányában neveiket nem tudom. A nagyobbik Salzburg mellett volt utunk- tól balra, de mivel a vasúti térképen ott három

*) Közgyűlési referádánk második részének közlése jövő számunkra maradván, már most kell rá mutatnunk a Magyar Hírlap ez évi febr. hó 25-én kiadott számának egy tendenciózus cikkecskéjére, melynek cime: /I leszavazott minister. Ebben azt teszi világgá a tudósitó, hogy vármegyénknek ez a közgyűlése, a belügyministernek ama leiratára, melyben a törvény- hatóságot utasítja hasson oda, .hogy a járási fdszolgabirák a kivándorlásról, ennek kezdetétől a mai napig terjedő részletes, 1 o pontból álló kimutatást készítsenek és puhatolják ki, hogy az Amerikába való kivándorlás milyen hatással volt a köz- gazdasági viszonyokra* — elhatározta, »hogy a minister e kívánságának nem tesz eleget*---------de mégis eleget tesz, mert

később azt mondja a tudósító, hogy ^a közgyűlés a ministeri leiratot a megyei gazdasági egyesülethez tette át,* — gondoljuk azért, hogy az ottan kellő intézkedést nyerjen. - Hol van hát a hánytorgatott ellenkezés a minister kívánságával, és hol van a leszavazott minister ? De csak hol van a minister ? Pláne a belügyminister ? Hiszen az a leirat nem is a minister leirata volt. Ej-ej t. tudósitó ur — kérjük : ne izéljen! Szerk.

Első gondja volt a vállalkozó jó barátokat fölkeresni. Ezek már várták a Rikkancs fogadóban.

— Viktória 1 fiuk 1 Viktória 1

— Nagyszerű gyerek vagy te Zoltán, kiáltottak fel a cimborák egyhangúlag, Hát mondd csak, zaklatták minden oldalról, a mama nem mutatott ajtót ?

Orsolya őnagysága kegyetlen jó hírben állott a fiuk előtt.

— Bizony barátim 1 kicsibe múlt, hogy ki nem seprüzött. Minden ékesszólásomat elő kellett vennem.

Szegény jó fiú, pedig alig tudott három szót kidadogni,

— Mondtam én azt, csattogott a kis Csil- ling Lojzi, hogy ellenállhatatlan a nők előtt.

— Könnyű azt mondani, felelt vissza Zoltán, de nekem már elég volt ez a manőver. Az öreg Megyerihez már te fogsz elmenni Lojzi. A kis Megyeri Lujza körül úgy is régóta csapod a levet. Rád legjobban fog hallgatni az a vén zsugori apja.

A kis Csilling Lojzi nagy szemeket meresztett erre a .legbizásra.

— Én bizony, nem megyek, szólt határozottan. Úgy félek az öregtől, mint akár a tüztől. A kellékességei is kész vagyok elvállalni, de e kiküldetésre nem vállalkozom,

Hiába volt minden kapacitálás: a kis Csilling Lojzi hajthatatlan maradt. Nagy nehezen csak arra tudták rábeszélni, hogy együtt men nek el Zoltánnal az öreg Megyerihez.

Szegény Völgyinek engedni kellett. Távolból is parancsolt neki a szeszélyes szép Eleonóra.

Az öreg Megyeri panzionátus tiszttartó volt. Éppen pasziánszozott, (ez a passzió többnyire

Folytatás a mellékleten.