Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-02-28 / 9. szám
Melléklet a „Zemplén“ 9-ik számához is van egymás mellett, nem tudom melyiket láttuk. A kisebbik mintegy középuton Salzburg és Innsbruck, közelebbről jelelve Bischofshofen és Wörgl közt, a melynek partján van Zell-am- See állomás — jobbra utunktól. Arcóba megérkezvén, az állomásnál vetekedtek a szállodák kiküldöttei, melyiknek társas kocsijába üljünk, és hogy az ostromtól szabaduljunk, az itt időző R. A. barátom által ajánlott szálloda nevét kiáltám : Otelló Strasser, s ennek omnibusza be is vitt hármunkat I ft 50 krért az alig száz lépésnyire levő szállodába, Ezért bizon nem volt érdemes kocsira ülni. Meglepő volt ránk természetesen akik még aznap délig a nagy hó alatt görnyedezö fenyves erdők közt, teljes téli vidéken jövénk át: i'.t e katlanban valóságos tavaszt találni Most, is ebéd után után nyitott erkélyen ülünk, a hőmérő napon 27 Celsius (2l1/i R) fokot mutat. Hogy ilyen klimatikus gyógyhelyen, a hová télen küldik a gyengélkedőket, a sétányokba, és villák és szállodák kerteikbe a fákat és disz-bok- rokat megválogatják és pedig nagyobb részben olyanokat, a melyek télen is zöldek — fenyő, ciprus, thuja, pálma, citrom, narancs-féléket — az természetes. De a mi égaljunkban ezek egy része sem állaná ki a telet a szabadban mint itt. A fenyőfa-íéléknek itt annyi sok válfajaik láthatók, a hányát nem is képzeltem eddig hogy létezik. A rózsa sincs a föld alá temetve téli álomra, mint nálunk, de teljes díszében zöldéi és már bimbózik. A vad gesztenye farügyei duzzadtak, fénylenek, s úgy látszik, már kifakadni készülnek. Egy szóval itt tavaszban vagyunk, csak a környező hegyeken van hó, abból is már sok lekopott, mióta itt vagyunk. Itt még e télen csak egyszer esett hó este: másnap reggel már nyoma sem volt. A hegyek itt csupa szirtes meredek havasok. Csak egy oly szelidebb domb nyúlik el, mintegy előhegy, a várhegytől nyűgöt- és délfelé mintegy negyed-kőr vagy lefektetett C betű alakban, a melyen erdő van, még pedig olajfa-erdő. De ezt művelik ám! Épen ide érkezésünk előtt volt a szüret,azaz olajbogyó szedés és most kapálják töveiket. Mondják, hogy egy-egy fa 4—8 ft jőve delmet ad évenkint. Különben az egész hegy hosszában garádok vannak csinálva, de sokkal sűrűbben, mintsem a mi szőlőinkben. A boltokban mindenféle tárgyakat árulnak olajfából, mint Speciality von Arco. A katlan, melynek éjszaki szélén Arco (az a város) déli szélén pedig, a Garda tó partján, Riva város fekszik, egy kis külön szirtes hegyet, ó Monte Brione-t kivéve, teljesen egyenes lapály, mind gyümölcsösökkel és szőlőkkel beültetve. A A hegyoldalokon, az emlitett olajfa-erdőn kívül, földmivelés nem látható. Meg is látszik az ó városon, mily nagy becse volt itt a földnek már akkor is, mert az igen keskeny utcák és 2—3 emeletes házak valóban zsúfolt építkezést képeznek. s a 2500 lakost számláló városka bámulatos kevés helyet foglal el, nagy részben oly formán a hegy tövéhez tapasztva, mint ezt Tokajban láthatjuk. A katlan éjszakkeleti szegletében van egy szűk nyílás, a melyen a völgy folyója a Sarca éjszakról betör. Itt olyforma nagy mint a Labore Homonna felett. Sebes hegyi folyócska és igen sok kövecset hord, amelylyel sokat elfoglal az együtt jár a panzióval) mikor Zoltán és Lojzi beállítottak hozzá. — Mit hoztatok, fráter, kérdé az örég ur elég nyersen. A két müvészjelölt összenézett: a fogadj isten nem valami kecsegtető. Zoltán Lojzit lökdöste k könyökével, Lojzi meg Zoltánt, mintha azt mondaná egyik a másiknak : kezd el már, ha tudod ! Végre is Zoltán böffentette ki az első szót. — Hát bizony, mi, kedves uram bátyám.... — Sohse teketóriázzatok öcsém, eljöttetek, itt vagytok. Legalább ütünk egy — tarokkpartit — Mi, kedves urambátyám, folytatá Zoltán nagyokat nyelve, át vagyunk hatva a korszellem sugallatától .... — Ne bolondozz öcsém, vágott szavába Kelemen ur, csak nem akarsz nekem dikciózni, Nincs annál kellemesebb érzés, mint* ha az ember elfogja a másiknak a pagát-ultimóját. De Zoltán nem tágított, lassankint találni kezdte magát a helyzetbe s kellő pátoszai folytatá : — Meg vagyunk győződve arról is, hogy bátyánk hatalmas pártfogója a kultur-eszméknek; elhatároztuk tehát, hogy a sárbereki vizkárosul- tak javára egy műkedvelői előadást aranzsirozunk s a közreműködésre uram-bátyám bájos leányát: Kamilla kisasszonyt is meginvitáljuk. — Mit, hogy az én leányom komédiásné legyen ? 1 förmedt fel az öreg Kelemen, öcsém, megbolondultatok ? ! Szerencse, hogy ekkorra már a bájos Kamilla is a szobába lépett, mert az öreg tán még össze is teremtettézte volna a deputátus ifjakat. Kamilla kisasszony nem idegenkedett a kulitten különben nagyon becses földből. Annál sza- bályozottabbak a mellék patakok és csatornák, a melyek minden út és szőllőskert mentében foly- dogálnak és azt hiszem, hogy nyáron öntözésre is szolgálnak. A ■Sarca a térkép szerint innen éjszakra, Trienttel egy magasságban ered és délre íorbole mellett, ami egy jó órai séta ide, a Garda tóba foly. A lakosság itt mind olasz. Németül csak a műveltebb emberekkeb, nagyobb kereskedőkkel lehet beszélni. Cselédség közt, úgy a szállodákban mint magánosoknál, találkoznak németek. A nép szegénynek látszik és, bár szép olasz arcok is láthatók, nagy részökre nem illik e dicséret, s úgy látszik, hogy nőik hamar vénülnek. Feltűnő, hogy a nők, a korosak is, többnyire hajadon fővel járnak. Nagyon sok a kicsiny, sőt határozottan törpe és nyomorék. Öltözetökre nem látszanak hiúknak. Az ó város tágasabb szűk utcáin van járda, nem a két szélén lerakva mint nálunk, de kettős a középen. Ennek magyarázata az, hogy az utca kövezete különben tyuk és ludtojás alakú és nagyságú kövekből állván, ez a bár megvasalt ökröket igen megviselné, s ezért csinálnak nagy sima kövekből két párhuzamos járdát, a melyen azután az ökrök és a kerekek járnak. Azért beszélek leginkább az ökrökről, mert az itteni olasznak is ez a dédelgetett, kedvenc házi állata, ökreik igen rövid szarvuak, alacsonyabbak a mieinknél, de testesek és lábaik feltűnően vastagok ; tisztán vannak tartva, és többnyire oly jól, hogy szinte kövérek. Lovat keveset látok kicsinyeket és többnyire egyes fogatban, mint a szamarakat a melyek itt sokkal nagyobbak a mieinknél. Szekereik a mieinktől nagyon különböznek. A négy kerék és szekér alsó része (mert birfája nincs), roppant vastag fából van, nem értem miért, mert ennek nehezebbnek kell a mienknél lenni, (ha csak nem azért, hogy ne oly könnyen dűljön fel ?) a lőcsre emlékeztető négy darab vastag fennálló fa közzé van illesztve egy tojásdad alakú, de nem igen nagy kas, a melybe a terhet rakják. Az ökrös szekér rudja sokkal hosszabb és vége magosán áll az ökrök fejei felett kender hámmal (gurtni- léle) szarvaikhoz kötözve. Ennek célja állítólag, hogy a meredekről lefele az ökör jobban tartson, s a szekérnek is biztosabb irányt adjon. Ökrökön kivül legtöbb öszvért használnak, kettős, hármas, sőt négyes fogatban is, a melyek majdnem nagyobbak az itteni lovaknál. Kecskét is gyakran lehet látni. A juhok lefüggő fülüek, magas hosszú lábúak. A vendéglői ebéd levesből, három hús ételből áll, a mihez járul édes tészta és gardinetto (sajt, vaj, déli gyümölcs, alma stb.) A leves ritka kivétellel, csak izetlen meleg viz, de a húsételek, a melyek közt az első gyakran hal, igen jók. A kenyeret magyar ember nehezen szokja meg. A bor könnyű, többnyire veres, drága bor. Még legjobbnak találtam ízlésemre a Reizer nevű fejér bort, mert erősebb a többinél, de 1 ft az ára mintegy 7—8 deciliteres üvegnek. A tea, mint már Bécsben és Innsbruckban is tapasztaltam, igen jó ; oly erősre készítik, hogy külön edényben tiszta meleg vizet adnak hozzá, higitani, aki akarja. Én úgy ittam amint adták. Általában véve különben itt drága az élet. Lakásunk 2 szoba havonkint 50 ft a legolcsóbbak tur-eszmétől, csak azt óhajtotta tudni, hogy kik vesznek részt az előadáson. A névsorral aztán úgy félig-meddig meg volt elégedve, csak azt kötötte ki, hogy bizony ő neki ne adjanak valami szobaleány, vagy ko- morna szerepet mert ö abba sehogyse tudná magát beletalálni. Zoltán és Lojzi szentül fogadták, hogy ha a darabban előfordul egy kontesz, vagy baro- nesz szerep, arra feltétlenül Kamilla kjsasszonyt tartják legkompetensebbnek. Már csak a jegyzőék voltak hátra. Itt is fesledezett két cukor-rózsa bimbó. Az öreg jegyző egyszerű, hosszú csizmaszáras férfiú volt, akinek az eszejárása nem sokkal terjedt tovább a 5,-adótabellánál. De annál tovább terjedt a jegyzőné asszonyságé. Az ő kisasszonyai nem alábbvalók sem a Sárbereki, sem a Fenyvesi, sem a Megyeri kisasszonyoknál. Azért hát csak úgy Ígéri azokat oda a tisztelt rendezőségnek,ha mind a ketten nagyságos kisasszony szerepet kapnak. A jegyzőné őnagysága is biztosíttatott, hogy ez igy lesz. Iszonyú kő esett le a Zoltán kebléről. Idáig tehát már minden rendben volna. .Szegény boldogtalan fiú, de hogy volt minden rendben. Még csak ezután jött a java. Darabot kellett választani. Nagy Napóleonnak nem adott annyi gondot hajdan, hogy miként vegye be Moszkvát, mint a rendezőségnek a darabválasztás, hát még a szerepkiosztás . . . Végre is a véletlenre bízták ennek az eldöntését. Az utolsó nagy értekezleten kalapba kerültek a bájos-hölgy nevek és sorsot húztak, hogy melyiknek melyik szerep adassék. közé tartozik. Igen drága a tűzifa is, a melyet itt súly szerint árulnak. A viz oly jó, — hogy kimondhatatlanul jó, Arco és vidéke még az osztrák-magyar monarchiához tartozik, s a hivatalos nyelv itt a német; mindamellett a lakosság olasz nemzetisége oly kíméletben, sőt figyelemben részesül, hogy az akar Olaszhonban érezheti magát. Minden hivatalban épen úgy beszélhet az ember olaszul (a postán én sem beszélek németül) és a feliratok is vagy tisztán olaszok, mint például az itteni cs. és ki-, közjegyzőé, vagy felül nagy betűkkel olasz, alatta kisebb betűkkel német, mint például a vasúti állomáson. Ünnepies alkalmakon a nagyobb hoteleknél a tiroli nemzeti zászlók lengenek, a melyek felső fele homályos kék: az alsó pedig keresztbe hol három, hol két mezőre van osztva. Az utóbbi esetben az egyik fejér, a másik veres ; az előbbiben a középső fejér, a két szélső veres. Levelemet ma, 17-én, azzal végzem, hogy két hét óta, mióta itt vagyunk, ma az első nap, a melyen nem látjuk a napot és a földet hó borítja. A viszontlátásig Isten velünk 1 IMlatolai Etele. Hírek a nagyvilágból. Franciaországban a kormányváltság még tart, sőt ma már a köztársaság elnökének megingott helyzetéről is beszélnek, A politikai szélsők lapjai kíméletlenül támadják Carnot elnököt. Ót teszik felelőssé, a kormányzatban beállott zavarokért, miket uj kormány alakításával most nem bir megszüntetni. Berlinben több ezer főnyi, foglalkozás nélkül élő munkás lázongni kezdett. A rendőrségne teljes erejét kellett összeszedni, hogy a lázongást elfojtsa. Az orosz vártüzérséget, hivátalos jelentés szerint, gyorstüzü acélágyukkal szerelik föl. Hírek az országból. Mária-Valéria főhercegnő állapota, a legújabb orvosi jelentések szerint, teljesen kielégítő, — most már éjjelei is nyugodtak. Az országgyűlés megnyitása. Az uj országgyűlés tagjai f. hó 22-én jártak a budai királyi várpalota tróntermében, hogy meghallgassák, a király trónbeszédét, melynek lényege ez : Őfelsége örömérzéssel tekint a nagy haladásra, melyet a közjogi kiegyezés óta Magyarország minden téren felmutathat; bízvást reméli, hogy ezen az alapon az ország nyugodt és folytonos fejlődése bekövetkezik, — a pénzügyi helyzet lehetővé teszi az államélet különféle szükségleteinek gondozását, — a pénzügyi helyzet immár lehető teszi azt is, hogy a pénzérték kérdése megoldassék. Az üdvös újítások során következni fog az adótörvények átalakitasa, a közigazgatás újjászervezése, a tisztviselők jogviszonyainak szabályozása, az egyesületi és gyülekezési jog rendezése, az igazságügyi javaslatok, Gyerekes megoldása volt biz ez a gordiusi csomónak, de méltóztassanak meghinni, talán ma sem lehetne máskép tenni. Dehát a rendezőség tervez, a tagok meg végeznek. Legelőször a jegyző kisasszonyok küldték vissza a szerepet. Az az átkozott kalap az egyiknek szobaleány szerepet juttatott. A jegyzőné asszony olyan lett mint a főtt rák, mikor a szobaleány szerepet meglátta. Bizony az ő Böskéje, aki a Házasságtörés drámai cimü szenzációs regényt könyv nélkül tudja, nem fogja mondani a Fenyvesiné Zsanijának, hogy nagyságos kisasszony. Kicsoda-micsoda az a Fenyvesi Zsani ? Egy felcicomázott viaszbábu. . . . A büszke Megyeri Kamilla sem volt megelégedve a kiosztással; ösmeri ő a »Bukott angyal« cimü színmüvet ; van abban jobb szerep is mint a mit neki osztottak. .Skandál 1 Sárbereki Eleonórát többre nézni ő nála. A ki csak sipit, ha beszél; a mozdulatában semmi szalóniás, ki sem tudja jól mondani, hogy Superbe, magmfique. — s neki osztani ki a grófnő szerepét 1 Pfujj! S vissza küldte a szerepet. A Fenyvesi kisasszonyok meg azért léptek vissz, mert nem volt instrukcióban, hogy az előadáson háromszor kell öltözni. Ostoba volt a ki a ,Bukott angyal«-t irta. — még csak be sem lehetne egy estve mutatniok a krém,- meg a bordópiros,- meg a lilaszinü toaletjöket . • . Nem játszanak. Punktum 1 Szegény Zoltán ! Midőn mind ezeket meg tudta, felfordult vele a világ. Eleonórához rohant. Lábaihoz vetette magát, — Itt vagyok, taposson el, zúzzon össze, semmisítsen meg. Kívánjon tőlem bármit, párán-
