Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1892-01-31 / 5. szám

seikről, hol kisebb- nagyobb csapatokban a szoba közepére lépkedtek, majd szép rendben ismét ülőhelyeiket keresték fel, szóval észlelhető volt ügyes mozdulataikon a megszokott rend és fegyelem.

Meglepő volt a magyar nyelv elsajátításában nyilvánult szép haladás Tiszta magyarsággal, jó kiejtéssel lettek hosszabb imák, versek és énekek szabatosan előadva, úgy hogy alapos remény van arra, miszerint hasonló vezetés mellett a nagy- ruszkai óvodát látogató kisdedek idővel alaposan fogják elsajátítani zengzetes hazai nyelvünket. Ezen kedvező eredmény első sorban főtiszt. Kutka Pál lelkész ur hazafias buzgólkodásának köszönhető, de — suum cuique — az óvónőnek is van benne része, ki szakképzéttsége és ügybuzgóságá- val szintén hozzájárult az elért sikerhez. Nem is késtünk teljes megelégedésünknek meleg szavakban adni kifejezést; valamint nem mulasztottuk el a választmány nevében további buzgalomra és kitartásra serkenteni a derék óvónőt«.

Lássuk ezekután, hogy mennyit áldozott vármegyénk közönsége, mennyit áldozott közelebbről egyesületünk óvodák létesítése s fenntartására ez évben.

A vármegye területén levő 22 óvoda fenntartási költsége a lefolyt évben 9457 ftot tett ki; ezen összegből az egyesületünk által fenntartott 9 óvodára 4588 ft esik, (az előző évben az előbbi összeg helyén 7022, ez utóbbi helyén pedig 3335 ft szerepel) tehát az összes kiadásoknak mintegy 48-5 százaléka. Egy gyermek gondozása és oktatása egyesületünk óvodáiban átlag körülbelől 6 ftba került mig a többi óvodáknál az összeg 4 ftra tehető.

Ama 4588 ft óvodáink között következőleg oszlott meg:

1. Cz.-hosszumezői óvodánk ez évi költség- vetése 400 ftban állapíttatott meg; mely összeget egyesületünk pénztára, a közművelődési pótadóalapból e célra kért 300 ft igénybevételével fizetett ki. Ez óvodánk fenntartására fennállása óta kiadtunk összesen 1035 ftot; mely kiadásunk fedezésére a vallás és közokt. m. kir. ministerium- tól 100—a közmüv. pótadóalapból 700 ftot kaptunk.

2. A gálszécsi óvoda ez évi fen tartási költ sége 391 ltot tett ki, mely összeget a gálszécs- kohányi kisdedóvó egyesület tőkepénz kamataiból (49) óvási dijakból (157) községi segélyből (100) egyesületi tagsági dijakból (193) s más vegyes forrásokból (92) teremtetett elő. Megemlitendő- nek tartjuk itt, hogy ez óvodánk ez évben is a Molnár Béláné őnsga által e célra ideiglenesen ingyen átengedett helyiségekben működött. Ez óvodánk részére építkezési segély címen egyszer s mindenkorra 1500 ftot fizetett ki egyesületünk, mely összeget a közművelődési pótadó alapból voltunk szerencsések kieszközölhetni.

3. Kelecsenyi óvodánk 1891. évi fenntartási költségeire 218 ft 87 krt adott ki saját pénztárából egyesületünk. Hat évi fennállása óta ez óvoda összes fenntartási költsége 1473 ft 81 kr volt, mely kiadásunk fedezésére Molnár István ur Öméltóságától, ki az óvoda helyiségét is adományozta, 25 ftot, az orsz. kisdedóvó egyesülettől 100, a közmivelődési pótadó alapból 358 ft 87 krt kaptunk.

4. Nagy-ruszkai óvodánk 1891. évi fenntartási költségei 350 ftban állapíttattak meg választmányunk által. Ez óvodánk is hat év óta működik már s ez idő alatt fenntartására összesen 1600 ftot adtunk ki, mely összeg kifizethetésére Czap György nagy-ruszkai bíró úrtól, ki az óvoda helyiségül szolgáló házat is adományozta (húsz évre) 80 ftot, Nagyruszka községtől 300 ftot, a közművelődési pótadó alapból 420 ftot nyertünk.

5. Párnái ^óvodánk ez évi költségvetése 639 ft 33 krban állapíttatott meg, mely összeg kifizetéséhez Andrássy Géza gf. ur, nejével és Andrássy Irma grófnő Öméltóságával együttesen 409 ft 33 krral, a közművelődési pótadóalap pedig 230 fttal járult. Ez óvodánk öt évi ösz- szes fentartási költségei 2419 ít 53 krra rúg nak, mely összeg kifizetésében Andrássy Géza gróf és neje, kik egyébként is sok áldozatot hoztak ez óvodánkért, 1288 ft 66 krral Andrássy Irma grófnő pedig 250 fttal voltak kegyesek egyesületünknek segítségére jönni; a közművelődési pótadóalaptól pedig 630 ft 87 krral ségktet- tünk meg.

6. Szinnai óvodánk ez első évi szervezési és fentartási költsége 565 ftban állapíttatott meg, mely összeg fedezésére a közm. pótadóalapból 415 ftot nyertünk.

7. Sztrokói óvodánk e lefolyt, szintén első évi költségeinek fedezésére költségvetésileg 450 ftot vettünk el, mely összeg kifizetésére a közm. pótadóalapból 350 ftot kértünk. (Ez óvodánk évi kiadása azonban amaz összegnél többre rúgott!)

8. Töke-terebesi óvodánk 1891. évi költség- vetése 650 ftban állapíttatott meg; mely összeg fedezésére Gróf Andrássy Gyuláné ő exc.-ájától 100, a közművelődési pótadó alapból 400 ftot nyertünk. Ez óvodánk hat évi összes fentartási költségei 3821 ftra rúgnak, mely összeg kifizetéséhez Gróf Andrássy Gyuláné ő exc.-ája 600,

Andrássy Tivadar gróf 120, a tőketerebesi szülők s magán adakozók 61, a vallás- és közokt.

m. kir. minisztérium 360, az orsz. kisdedóvó egyesület 100, a közművelődési pótadóalap 1529 ft 28 krral járultak hozzá.

9. Varannói óvodánk 1891. évi költségvetése 785 ftban lett megállapítva, mely összeg kifizetése az óvodaíelügyelő tőkepénz kamatai (110 ft) városi segély (140 ft) takarékpénztári segély, (50 ft) címen 300 fttal rendelkezvén: egyesületünktől 485 ftot kért és nyert. (Egyesületünk e kiadása fedezésére a közm. pótftdó alapból 285 ftot kapott). Négy évi összes fentartási költségei ez óvodánknak 3015 ftot tesznek ki; mely összeg kifizetésére egyesületünk (saját pénztárából 800, a közm. pótadó alapból 1085 és a nagymit. vallás- és közokt. m. kir. minisztériumtól nyert segélyből (150 ft), 2035 ftot küldött az óvodafelügyelő úrnak, kinek az ekként még fedezetlen 980 ft előteremtésében ez óvoda tőkepénzének kamatai 360 fttal, a varannói takarékpénztár 200 fttal, Varannó városa különböző alapokból 420 fttal jött segítségére.

Működésben levő óvodáink fentartására tett legnagyobb részt készpénz kiadásaink lőösszege tehát Í4,459 ft 34 kr; mely összeg fedezésére nyertünk:

1. Egyesektől, takarékpénztáraktól s községektől ......................................... 3704 ft 66 krt.

2. Az orsz. kisdedóvó egyesülettől 200 ftot —

3. A nagymélt. vallás és közokt. m. kir. ministeriumtől . 600 ftot —

4. A közművelődési pótadó

alapból

......................................... 5489 ft 02 krt.

5. Egyesületünk pénztárából

kifizettünk

.................................... 4455 ft 66 krt.

(Folyt, és vége köv.)

Nyilvános nyugtázás.

XV111 kimutatás.

A főgimnázium építkezési költségeinek fedezésére a múlt héten következő befizetések eszközöltettek : Dókus József 26 ft, Chyzer Kornél dr. mint a végrehajtó bizottság pénztárosa a vidéken gyűjtött s még befizetetlen összeg fejében beszolgáltatott 463 ft 70 krt, Móré Géza 15 ft, Hornyay Béla dr. 20 ftot. Ösz zesen 524 ft 70 kr. Az I—XVIII. kimutatás főösszege : 6133 ft. 30 kr.

A kegyes adományozók fogadják hálás kö- szönetünket.

S.-A.-Ujhely város elöljárósága nevében 1892. évi január hó 29-én.

Pataky Miklós, Ujfalussy Endre,

v. jegyző. főbiró.

CSARNOK,

Egy népszámlálónak visszaemlékezéseiből.

Egy esztendeje és pár hete múlt el annak, hogy népszámláló-biztos voltam. Mert ilyen is van egy regement minden decenniumban a sok mindenféle királyi-, ministen-, filloxera , viz.i-, pénzügyi- és nem tudom, hogy még mi mindenfé'e biztos mellett.

Élénken van emlékezetemben, hogy a kemény hideg téli időben mint nyitogattam egyik meleg szobából a másik meleg vagy bizony némely helyen hideg szobába és mint Írogattam össze a lakókat. Amennyire megfogadtam, hogy t ’bbé nem népszámláló, b:ztoso-kodom, annyira sajnálom, hogy felcsaptam annak a kijelölt liz napra. Mert szó a mi szó, de bizony az ember mindig tapasztal valamit. De az sem tréfadolog, kérem, mikor az ember pl. szegény napszámosok bűzös szobájába nyit és kérdezősködni kezd, hogy kik laknék itt ? hányán vannak, hány évesek, hány szobájuk van f stb, stb

Noszá^kezdődik a jajgatás ! Uram isten, hát már megint rpíféle adót akarnak a szegény emberre kiróni? Bizony isten ennyi (számolgatja, hogy mennyi, egyet megemlít 3-szor is az ember nem győzi a végét várni) adót fizetek és most még ez után az apró gyerek után is fizessek ? Hiszen ez még csak annyi hetes vagy napos, fel se kell még Írni 1 Hiába minden kapacitálás és megnyugtatgatás. Gyanús szemmel néznek a ren dőr kiséretében jaró »népszámláló« után.

Bemegyek egy iparos gazda házába. Itt már informálódtak a dologról. Kérdezősködnek a do log oka foka felől Hamar megnyugszanak A nép- számláló lapokat maguk töltik ki. Az értelmiség magasabb foka általában meglátszik.

Innen egy zsidó házba megyek ; már, hogy olyan zsidót értek, akinek az a foglalkozása. M^rt volt, kérem, akárhány olyan zsidó, aki nem tud ott arra felelni, hogy mi a foglalkozása.

Mindig csak azt mondogatta: ,hát khérem

ami előadódik/ ämi előadódik.« De vakartam is fejemet, hogy ugyan, mit írjak már foglalkozásá nak, mert bizony nagyon sok mindenfele »előadódik. •

Mondhatom, hogy sehol sem kérdezősködtek annyira az összeszámolás célja felöl, mint a szegény sorsú zsidók házában De okoskodtak is sokat; legtöbbnyire azt mondogatták: «cshak svind i az, khérem. svindli, uj svindli.* Gyanujok szintén az adószaporitás feleimének .irányából« eredt

Érdekesek voltak sok helyen a nők, különösen azok. akik szeretik magukkal vagy másokkal elhitetni, hogy az évek nem haladnak, hanem maradnak, vagy épenséggel csökkennek. Ezeknél roppant zavart okozott a kor megjelölésére szánt rovat. Mikor aztán beszedtem a lapokat, láttam az említett rovatban a habozás szülte javítgatott számokat, Egy helyre 2—3 szám is lett firkantva. Gondoltam magamban: kiket akartok megcsalni? Engem, vagy azokat, kiknak én e lapokat átszol gáltatom ? Vagy talán Keletit, és embereit? Egyik

sem jöhet számításba

...........Ha nekünk egy nő

igazán tetszik, évszámát nem igen szoktuk figyelemben venni; ha pedig nekünk egy nő nem tetszik, akkor évszámaival éppenséggel nem szoktunk törődni De különben is a nagy munkában ki kutatgatná és jegyezgetné a mások évszámait ha a »mások« mindjárt nők isi Voltak nők, kik 10 esztendőt is letagadtak és voltak, akik tréfás vagy goromba kitérő választ adtak, Magbocsát- juk nekik I

A foglalkozás cimü rovatokat több helyen a férj a feleségre vonatkoztatva ilyfélekép töltötte ki: feleségem süt, főz, mos, vasal és a gyerekek körül van. Boldog férj és családapa te, ki igy nyi- latkozhatol feleségedről. Én ismerek akárhány nőt (igaz, hogy »nagyságos* asszony) a kiről a férje ezt legkevésbé sem mondhatja. Ezek a nők nem sütnek, nem főznek, nem mosnak, nem vasalnak, de még gyermekeik körül sincsenek. Óh, mert van (azaz hogy vannak) aki mind azt pontosan elvégzi. Ott van a szakácsnő, a szobaleány, meg a mindenes cseléd stb. Ezek előbb früstökölnek tejfeles kávét, mint a nagyságos asszonyuk (asszonyuknak sokszor szedett tejet adnak és azután szidják közösen a tejárusitót.)

A spájzban is úgy gazdálkodnak, a hogy csak tetszik. Hiszen mit ? A cseléd után csak nem lehet mindég az ember 1 ? Éjszaka pl. csak nem lehet ellenőrizni a cselédséget, mikor az magát pompás orosz teával traktálja, vagy mikor a hajdú- bálra jó előre ellátja magát? De csodálkozik is aztán a »specerájos,* hogy ugyan hogy fogyhat el már egy háznál annyi cukor, kávé stb. stb., mikor ő tudja, hogy ők »egyszerűen« élnek ? És nem is csoda, ha a specerájos ezt igy látolgatja, mert hej 1 nagy már az a kontó és a helyett, hogy fogyna, hát növekszik.

De talán a gyerekek körül van a nagyságosasszony? Néma! Ő csak referáltat maganak, mikor haza jön a trics-tracsról.

No de hagyjuk a régi köztársasági római nevelés és a császárság alatti római nevelés közti különböztetést.

A sok előadódott dolog között egy külö- nesebben is megragadta figyelmemet és egyhama nem is fogom elfelejteni. Megírhatom, Akikről szól, úgy sem fogják olvasni ; akik olvassák, ügy sem tudják kiről szól.

Egy házba mentem. A jómódú és gyermekekkel bőven megáldott házi gazda, aki azonban írni, olvasni nemtudott, bediktálta az egész háznépet. De nem szólott arról a nőszemélyről, aki az az asztal mellett lévő divánon arca borúivá feküdt, gyengén vihogott és testével egy csecsemőt elfödött. Most ő reá került volna a sor de a gazda hallgatott, végre kérdezőm:

— És ezen nő ?

— Ez nem tartozik ide, nem idevaló.

— Igen — mondám — itt az a kérdés: itt volt-e december 31-én?

— Igen— No akor beírom, — és beírtam a szükséges adatokat.

— No most — mondám — van még itt egy kis gyermek is.

E szavaimra a nőszeméiy hirtelen felült, szemeim közé nézett és örömmel teli kacagásban tört ki. Megnéztem. Nem volt szép, de még egészen fiatal.

A gazdának azonban ez nem volt ínyére és azt mondotta, hogy ne írjam be a gyermeket, mert az még nagyon kicsi, nem is idevaló, nem is az övé. De én kérdém :

— Itt aludt-e a gyermek az*. -kv utolsó napján ?

Igen.

— No akkor beirom . — A gyermek anyja nevét viselte.

Ezzel összeszedtem az írásokat, átadtam az oldalt álló rendőrnrv'ir és kifelé indultam. Már kint voltam az -udvaron, mikor az említett nő, karján gyermekével, kisza'adt utánam és szivéből kacagva tót nyelven igy szólt:

— Azt r-iondotta, hogy nem az övé, pedig az övé, meg a* enyém hahaha ! és magához szorongatta és csókolgatta a kis gyermeket.

(