Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-05-15 / 20. szám
letévén, a minden oldalról felhangzó éljenzések csillapodtával és a gratuláló kézszoritások fogadása után főjegyzői székét (nagynevű hivatali elődjének és néhai nagybátyjának, Dókus László szeptem-vír- nek szellemi örökségét, melyhez már ezelőtt 18 évvel, mint a jegyzői karnak akkor is egyik tehetséges tagja, jogos igényt formált) — a következő beszéddel foglalta el: Méltóságos Főispán Ur / Tekint ties törvényhatósági közgyűlés! Hivatalos pályán működő férfinak legszebb jutalma azon elismerés, mely valamely állásra lett megválasztatásában nyilvánul. A díszes főjegyzői állásra történt meg- választatásom által a közbizalom jutalmazó édes érzését ma hetedik alkalommal van szerencsém élvezni. Érzem, hogy ezt méltólag megköszönni nem szavakkal, hanem csak tettekkel lehet. Addig is, mig a tekintetes bizottság iránt elkötelezett hálámat munkásságommal leróhatnám : fogaddják a kitüntető bizalomért, melyben most ismételten részesíteni méltóztattak, őszinte szívből fakadó hálás köszönetemet. Nem tagadom, hogy nehezemre esik azon járást, melynek élén 15 évig állottam, elhagyni; mert hát azon egyénektől, kik működésemben, a jó akaratot kétségbe nem vonva, támogattak, fáradozásaimat elösmeréssel jutalmazták, kell most megválni. Kedves kötelességemnek tartom tehát mindenekelőtt járásom tisztelt közönségétől elbúcsúzni. Legyenek meggyőződve, hogy azon állást, melyet őszinte vonzódásukkal nekem kellemessé, az ahhoz kötött nehéz munkát bizalmukkal reám nézve könnyűvé tették, nem anyagi előnyök miatt hagyom el. Nem ; mert önérzettel hívhatok bárkit is tanúként arra, hogy úgy hivatalos, mint társadalmi működéseimnél kezeimet soha sem zsebeimben, hanem mindenkor tiszta keblemen tartottam, honnan azt ma nyugodt lelkiismerettel vonhatom elő. Egyedüli célom az volt, hogy szélesebb működési kört nyerjek és ott a vármegye közönségének azon szeretetét, melylyel 22 év előtt, mint nagyon fiatal embert, kebelébe fogadott, és melylyel azóta is mindenkor elárasztott, még mielőtt férfikorom delét áthaladnám, munkásságom által méltólag megháláljam. Mindenkor kedvesen fogok visszaemlékezni íőszolgabirói szolgálatomra és e kedves idők emlékére. Engedje meg volt járásom tisztelt közönsége, hogy magamat ezután is lekötelezett- jöknek érezzem, búcsúzásúl pedig azon kérést intézzem hozzá, adjanak nekem a jövőben alkalmat s én ezután is örömmel fogom szolgálatommal hálámat leróni És most, miután járásomtól elbúcsúztam, uj hivatalomról kívánok pár szót szólni. A főjegyzői állás hív betöltése két főkelléket igényel; a jegyzőkönyvi határozatok szi gorú, tárgyilagos feldolgozását és a közügyek intézésénél való kitartó munkásságot. Ezen elveknek felismerésével és betartásával kívánok új hivatalomban munkálkodni. A köztollat, melyet hivatalos állásom adott kezembe, csak a meghamisithatatlan többség nézetének és akaratának kifejezésére kívánom használni; és ez irányban sem politikai, sem sorok elolvasását is a sors mostohaságának tulajdonítaná : megbékül, ha rágyújt és úgy olvas. Egy jeles bölcsész, ki maga is nagy dohányos (s melyik nem az ?) azt állítja, hagy ha a férfiú, ki a létért való terhes és változatos küzdelem közepette szenvedés mellett szerzett keserű tapasztalatokat s vigaszt lel a dohány illatos füstje mellett’: hatása hasonlít a kedvesen csengő, édes anyai szózatéhoz, mely a gyermek fájdalmát, éhségét és szomjúságát ugyan meg nem szünteti, de, ha csak rövid időre is, bizonyára mérsékli a szenvedés súlyát. Ne bántsuk a szivarozót I Kedves dolog a dohány, akár szivar, akár burnót akár pipadohány alakjában. Még bagó alakjában is. (Hölgyeim ! bocsánat, de ez a dologhoz tartozik.) Ki ne tudná, hogy a faluszéli cigányok kedvelt csemegéje a bagó? S mi mindenre képesíti ez öt? Az apraja, a purdék, már zsenge korukban tanulnak bagózni, s ha a feléjük tévedő vándor kiveri pipáját, azért a kis bagóért formális háborút kezdenek; a cigányasszony szép jövőt, jósol egy kis bagóért; nagy értékű előttük a szivarcsutak s a cigány ha lovat cserél, ráadásul egy kis bagót köt ki magának. — Egy darab szivar! Már régen ki kellett volna törülni a »borravaló« szót a szótárból, a »borravaló« szó használata úgy is régi s már kopott; aztán meg nem is eredeti magyar. A »szivarra való«-val kellene helyettesíteni, ez jobban felelne meg; a borravalót az ember olyan nem egészen kiérdemelt pénznek tekinti s lehet, legalább nem nagy bűn, annak a nyakára hágni; korunkban úgyis a nem borravaló pénzt költik az emvallási, sem társadalmi nézetek, sem pedig egyéni érdekek befolyásolni nem fognak; sőt, ha a körülmények úgy hoznák magukkal, határozataim objektivitását egyéni nézeteim befolyásától is megfogom tudni óvni. Hivatali működésemben ahhoz a programhoz, melyet e pályára lett lépésem alkalmával magamnak felállítottam és mely ezen rövid mondattal fejezhető ki: »nem a közönség van a tisztviselőért, hanem a tisztviselő a közönségért« — ezután is hű leszek. De miután a legszebb és legnemesebb el veken alapuló törekvések is csak úgy érvényesíthetők, ha jóakaratú támogatásban részesülnek: ezt kérem én is Főispán úr Öméltóságától és a tekintetes bizottságtól; ezt szeretett tiszttársaimtól. A tekintetes alispán urat és központi tiszti kart pedig még különösen is kérem, hogy most, midőn 18 évi külszolgálat után kebelökbe ismét visszatérek: ne fogadjanak idegenül és ajándékozzanak meg bizalmukkal. Legyenek meggyőződve, hogyha azzal adósaikká tesznek, egyedül csak a vármegye közjólétének öregbítésére fog az kamatozni; én pedig a barátságot melegebb barátsággal fogom viszonozni. Miután tudom, hogy a tekintetes bizottságnak még sok más elintéznivalója is van, becses türelmüket tovább igénybe nem veszem; hanem Főispán úr Öméltóságának és a tekintetes bizottságnak bő mértékben tapasztalt jóságát és kegyességét még egyszer megköszönvén, kérem, hogy engemet szeretetök melegében ezután is részesíteni méltóztassanak 1 Nagy éljenzés volt válasza a lendületesen elmondott csinos beszédnek. * A főjegyzőválasztással az újhelyi járás főszolgabírói állomása megüresedvén, pályázókul jelentkeztek : Matolay Réia, szerencsi, Barthos József, sztropkai főszolgabirák, továbbá Gaizler József br. és Bessenyey László szolgabirák, kik arra érdemeseknek találtatván, mind a négyen kijelöltettek ; minthogy Matolay Béla a jelöltek sorából visszalépett, — újra megkezdődött a szavazás nagy érdeklődéssel a küzdőtéren maradt három jelölt között; kis idő múltán azonban megszólalt az elnöki csengetyü s főispán Öméltósága jelentette, hogy már csak két mérkőző fél maradt, mert Gaizler J. br. is szavazás közben visszalépett.--Egy rövid óra múltán köztudomásúvá lett a győztes fél neve, éspedig a Barthos Józsefé, ki 334 szavazatból 68 többséggel, vagyis 261 szavazattal az újhelyi j. fószolgabirájává lön Bessenyey László 133 szavazatával szemben. — Látnivaló, hogy a szavazók ennél a mérkőzésnél 59 el kevesebben vettek részt, mint a főjegyzőválasztásnál. Ekként megüresedvén a sztropkai j. főszol- gabirói széke is, annak elnyeréséért folyamodtak: Bárczy Bence, sztropkai, Mester István, szerencsi és Úrbán Ferenc újhelyi j. szolgabirák, — kik között a beadott 247 szavazat közül 109 szavazattal Bárczy Bence nyerte el a győzelmi babért, Urbán F. 71 és Mesteri. 67 szavazatával szemben. — Ennél a szavazásnál az első alkalommal jelenvoltak közül 146 szavazó maradt távol az urnáktól. (Az eredmény kihirdetése után a hölgyek által megszállva tartott karzat is kiürült — helyüket elfoglalta a szenvedhetetlen hőség, s, ami ilyen alkalomkor már a pongyolát jelenti, a felszálló szivarfüst). Ily módon üresedésbe jutott a sztropkai j szolgabirói állása is, melyért ketten pályáztak, u. m. Lantos János, tokaji j. tb. szolgabiró és Németh Géza közig, gyakorló. Közfelkiáltással megválasztották Lantos-1. A tisztikar vakanciái ekként betöltetvén és megválasztottak hivatali esküjüket a közgyűlés színe előtt s Dókus Gyula főjegyző kezébe letévén, mindnyájan megéljeneztettek. D. u. 2 re járt már az idő, mikor a központi választmány kiegészítésére került a sor. Ebben a választmányban, mely a közszabadság, különösen pedig az országos képviselőválasztás jogának törvényes gyakorlása tekintetéből úgyszólván a népfenség jellegével bír, három üresedésbe jött hely volt titkos szavazással betöltendő. A közönyösségnek szinte megdöbbentő nagyságára mutat, hogy ezek iránt a választások iránt már csak 76 szavazó tanúsított érdeklődést és, a függetlenségi párt- beliek dicséretére legyen följegyezve, ők elöbb- revalónak tekintették a Hazát, mint tekintették sokan a hazá i. így történt, hogy a központi választ mányban az ellenzékiek foglalták el mind a három poziciót. Nevezetesen beválasztották: Lengyel Endre dr.-t 51 szavazattal, Bajusz Józsefet 46 szavazattal, Péchy Adámot 44 szavazattal. — Szavazatokat nyertek még: Dongó Gy. Géza (31), Löcherer Lőrinc dr. (24), Székely Elek (20), Vass Imre (6), Ballagi Géza dr. (3), Kecskés Antal (1) és Nyeviczkey Pál (1) szavazatot. Végül főispán Öméltósága az igazoló-választ- mányba Löcherer Lőrinc dr.-t, az egészségügyi bizottságba pedig Ormándy Miklós dr. és Szepessi Arnold dr.-t tagokul kinevezvén — evvel a kis restaurációnak is beillő közgyűlés folytatását másnapra halasztották. (Vége köv.) V'ármeg'yei ügyek. A közigazgatási bizottság május havi ülését Öméltósága a főispán elnöklete mellett 9-én d. e. tartotta. — Az alispán jelentéséből megtudtuk, hogy vármegyénk lakosságából az ez évi márc. és április hónapok folyamán 532 egyén vándorolt Amerikába, ellenben a két hónápon át visszaérkezett 164. — Zugiskolákat újabban sem találtak. — A felolvasott ministeri rendeletekben foglalt intézkedések közül általános érdekű a kir. kereskedelmi minis- ternek az az elvi fontosságú kijelentése, hogy a közutak mellett fekvő községekre az illető útszakasz évi fentartása cimén kirótt hozzájárulási összegek után késedelmi kamat Jelszámitásnak helye nincs. — A folyam-meder-tulajdonosok magán jogi érdekeit pedig a kir. keresk. mjnisternek az a határozata óvja, mely kimondja, hogy a mederben találtató kavics a meder tulajdon tartozékát képezvén, a mederiulajdonosok a kavicsanyagnak közcélokra ingyenesen való felhasználását eltűrni nem kötelesek. — A vármegyei árvaszékhez ápril hó folyamán beérkezett 1611 ügydarab, hátrálékban maradt 757 db. — A közegészség állapota vármegyeszerte kielégítő volt. Ujhelyben a kanyaró és a vörheny megszűnt. Megszűnt a difteritisz is mindazokban a községekben, hol már régebben járványos volt, de újabban jelentkezett Szerencs községben és Világ pusztán. — Úgynevezett »cédulás bába‘, az ungvári bábaképző tanfolyamon, hét nyert képesítést vármegyénk területére. — Az újhelyi kir. Folytatás a mellékleten. berek épen borra, amin ugyan segítve egy cseppet sincs, hogyha a borravalót szivarravalónak nevo zük. Különben a borravaló úgyis kimúlik magától. Itt a Hegyalján nemsokára kipusztul minden bor, aztán kipusztul vele a »borravaló* is. A suszterinas haza hozza a cipőt, — ehol egy ; kétgarasos borravalónak ; persze, hogy az a csesz! kósüvölvény nem vesz azon bort, nem bolond 1 I Azután mit is kap bort az ember kétgarason ? Százat teszek egy ellen, hogy a megborravalózott ! gyerek cigarettát vesz magának, mert a fickó I vériben van már a kíváncsiság, hogy ugyan milyen jó is lehet az a füst? Tessék csak megfigyelni a kis suszterinasokat, ha viszik a cipőt a kuncsaftnak, futnak, s ha jönnek a kuncsafttól, peckesen lépdelnek és cigaretliznek ; hanem hát az egész vargainassági nemes testületnek nagy becsületére válhatik az, hogy a »borravalót« nem borozza el. Borozni nem is láttam soha suszterinast. (Porozni — igen!) S én mindig többre becsülöm azt, aki a lekvárt találta fel, mint azt, ki a puskaporral boldogította az emberiséget; lekvárral még nem lőttek agyon senkit; mindig is többre becsülöm azt, aki fölös pénzét elszivarozza vagy elpipálja, mint azt, aki eliszsza. Aki, kérem szeretettel, a dohányfüsttől megrészegszik, annak nincsen vérekedhetnékje, hanem aki a boriul berúg: vagy verni akar, vagy azt akarja, hogy őt verjék meg és rendesen az utóbbi óhaja valósul. Szivarozni lehet sokat, de — eleget nem, s aki még soha meg nem próbálta, annak persze fogalma sincs róla, aki pedig csak egyszer-kétszer szívott életében szivart, az a szivarozásnak csak árnyoldalait ismerheti. Amig Ízlik, addig füstölünk, s ha nem Ízlik, letesszük önkényt. A nemdohányosok rendesen azt szokták mondani, hogy a dohány méreg, ártalmas ésatöbbi. Van valami a dologban, A múltkori közleményben az volt mondva, hogy az egész világ évi dohánytermelése egyezermillió kilográmra tehető. Már most ha felvesszük, hogy a dohány nikotintartalma átlag 5°/0, akkor az egyezermillió kg. dohányban ötven mill:ó kg. nikotint találunk. S ezt bátran elfogadhatjuk, mert vannak dohányok, melyek 8—9 % nikotint tartalmaznak s viszont vannak olyanok, melyek 3—4 °/0-ot, sőt csak 1 — 2 °/0-ot tartalmaznak. A nikotin specifikus súlya tudvalevőleg csak nagyon kissé különbözik a viz súlyától s e szerint ötven millió kg. nikotin megfelelne négyszázezer tonna víznek, ez pedig elég volna arra, hogy a világon levő összes embereknek fejenként egy kg. és egyszázhetvenkét gr. nikotin szolgáltathassák ki, de tisztán 1 (Cl0 Hl4 N2). Minthogy pedig ez a méreg kisebb adagokban is öl, a jelenlegi emberiség százszorosát lehetne vele kipusztitani olykép, hogy mindenkinek mégis tiz grám jutna. De mivel ez esetben nem volna ki 1 nek e sorokat megírnom, hát hagyjuk csak az I embereket élni, pusztulnak azok maguktól is Az írás szavaival végzem : »Életünk mulékony, mint a füst.«
