Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-05-15 / 20. szám
Sátoralja-Ujteiy, 1892. május 15 20. sz. Huszonharmadik évfolyam. ELÖriZSTÉS ít. Égőse évre 6 frt. .Főiévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen leveiek csak ismert kezektől ÍO' gadtatnak el. léslratoz nem adatna vissea. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYÉNEK ÉS kZEMPLÉN-MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS I,APJA. megjelenik: SIBDETÉS DÍJ Itfvatalos hirdetőieknél; Minden egyes isó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt dissbetük ■ körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden & centiméter ntán 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. A vármegye gyiilésterméböl. A vármegye törvényhatósági bizottsága f. hó XO. ii. és 12-én tartotta legutóbbi Közgyűlését. Az első napon, négy-öt óra folyásán át, midőn a vármegye főjegyzői széke volt választás utján betöltendő, 4—500 bizottsági tag szorongott a gyűlésteremben és a szavazó urnák körül, — a közgyűlés második napján alig tette ki a jelenlévők száma az első napon jelenvoltak számának egy tized részét, a harmadik napon pedig már csak úgy kongott a nagyterem az ürességtől. Az első nap lázas munkájának eredménye: a főjegyző megválasztása, — továbbá két főszolgabírói és egy szolgabirói állásnak, végre a központi választmányban három tagsági helynek szintén választással történt betöltése. Valóságos lázas állapot, a vármegye lázas állapota volt az, mely a közgyűlést megelőzőleg már hetek óta izgatta a közönséget. Ez a láz tetőpontját érte el f. hó io én, a közgyűlés kezdetének határnapján. A bizottsági tagok már reggel hét órakor, sűrű csoportokat formálva, egy nyüzsgő tábor képét mutatták a vármegye székháza előtt, melynek ormáról két lobogót is csattogtatott a vadul süvöltő szél. Az egyik, a magasabbra tűzött lobogó annak a közfájdalomnak volt hirdetője, mely Baross Gábor minister elhunytivd a hazát s nemzetet érte; de egyszersmind hirdette ,zt a benső igaz és mély fájdalmat is, mely Zemplén- vármegye közönsége szivén átnyilallott. Mert Zem- plén-vármegye népe nemcsak azt a gigászi alakot siratta az elköltözött kormány férfiúban, ki büszke sége, disze volt a nemzetnek, hanem gyászolta és gyászolja azt a nemeslelkületü nagy embert is, ki nem egyszer és nemcsak szóval, de tettel is fényes tanúbizonyságát adta annak, hogy Zemplén- vármegye közel állott az ő szivéhez, sőt osztályrészt is nyert az ő jóságos szeretetéből. — A másik, az alantabbra tűzött nemzeti lobogó a közörömnek volt hirdetője, hogy a vármegye ime tanúságot tehet róla, kivel akarja betölteni a fó - jegyzői valóban díszes széket, mely itt oly egyéneknek volt már birtokában, mint egy Szirmay, egy Szemere, egy Rédey, egy Vécsey, egy Évva stb. mindmegannyian olyanok, kiknek később nemcsak a vármegyei, de a politikai közélet szinterén is vezető szerep jutott osztályrészül. D. e 9-kor, mikor a közgyűlés megnyitandó volt, szinültig megtelt a nagyterem. A karzaton díszes hölgyközönség foglalt helyet. Nem becsüljük túl az egybesereglettek számát, ha közel ezer főnyire teszszük. Pár perccel 9 után lépett a terembe főispán Öméltósága, kit harsány éljenzéssel köszöntött a közönség. Főispán Öméltósága megnyitó beszédében őszinte tisztelettel és örömérzettel üdvözölte a vármegye bizottságának tagjait, kik az alkotmányos jogok egyik legszebbikének, a szabad választás jogának gyakorlása végett, mint független meggyőződésű és a közügyek iránt élénken érdeklődő egyénekhez illik, ily szép számban keresték föl az ősi termeket. A törvényes jog gyakorlása egyszersmind polgári kötelesség. (Nagy éljenzés.) Folytatólag elmondotta Öméltósága, hogy a számonkérő szék legutóbbi ülésén nyert tapasztalatok szerint, a közigazgatás terén teljesen megnyugtató a helyzet. A vá-megye tisztikarát becsületes szorgalom, lelkiismeretes igyekezet jellemzi. {Éljenzés) Ezután emlékezetbe idézte Öméltósága, hogy a legalkotmányosabb uralkodó, népei által az imádásig szeretett magyar király . megko- ronozásának ez évi junius hó 8 án bekövetkező huszonötödik évfordulóját nemzeti ünnepként fogja megünnepelni az anyaország és társországainak király-hűségben és szeretetben egygyéíorradt népe. E nemzeti ünnephez, melynek országos szintere Budapest főváros lesz, bizonyára egy szívvel s lélekkel csatlakozik Zemplén vármegye közönsége is vallás és nemzetiségi külömbség nélkül. {Lelkes éljenzés). Indítványozza tehát, hogy a koronázás 25 éves történetének évforduló alkalmára a vármegye föliratban adjon kifejezést a koronás király előtt jobbágyi hűségének s hódolatának. {Helyeslés)', továbbá indítványozza, hogy a vármegye a főispán vezetése alatt e nemzeti Örömünnep alkalmára diszküldöttséget meneszszen a fővárosba, mely küldöttség tagjaiul megválasztandók lennének : Ma/olai Etele alispán, továbbá Mailáth József gf., Lónvay Gábor, Argalács Márk, Perlsberg Ede, Puza Sándor, Bálint Dezső, Dó km Gyula, Szmrecsányi János, Hammersberg Jenő, Schön Vilmos, Nemes Lijos, Margitai József dr. és Nemthy József (Helyeslés), egyszersmind kéri a közgyűlést bízza meg az elnökséget, hogy a királyünnep vármegyeszerte leendő megülésének módozatai iránt is intézkedjék {Helyeslés). Most egy szomorú kötelességet teljesített Öméltósága. Mély mégha tottsággal jelentette, hogy Baross Gábor kir. keres- delemügyi minister, az országos kormánynak érdemekben kiváló egyik tagja f, hó 8-án elhunyt. Váratlanul jött halálhíre lesújtott mindnyájunkat és mély gyászt borított az egész nemzetre. A fájdalom és bánat érzetével járulunk a nagy férfiú ravatalához, a veszteség vigasztalanságával álljuk körül koporsóját, mely legjobbjaink egyikét födözi el tekintetünk elöl. Üstökös volt 6 hazánk egén »mely jött és távozék«, de fényével még sokáig be fogja világítani azt a munkakört, melyben élt és működött a haza üdvére és javára. Emlékét hálával fogja emlegetni e vármegye is, melynek nevében áldást kér az elköltözött férfiúnak örök érdemeire. — Indítványozza, hogy a dicső emlékű minister gyászoló özvegyéhez s családjához a vármegye nevében részvétirat intéz- tessék. {Általános meghatottság és helyeslés) — Végezetül hálás érzettel mondott köszönetét Öméltósága a vármegye bizottsági tagjainak kegyes jóakaratukért, melylyel őt a közszolgálat feladatainak teljesítésében mindig támogatták s kívánta : legyen jó aratásuk, gondjaik kevesbedjenek, örömeik szaporodjanak, — ötét pedig nagyra becsült barátságukban továbbra is fentartani kegyeskedjenek ; egyszersmind a közgyűlést megnyitottnak jelentette ki, —mire Horváth József, helyettes főjegyző főispán, Öméltóságát a vármegye bizottsága és tisztikara nevében, lelkes éljenzések közt, meleg hangú szavakkal üdvözölte. Ezek során következett a Viczmándy Ödön távozásával megüresedett főjegyzői széknek betöltése. Két pályázó, Dókus Gyula és Horváth József, jelentkezvén, minthogy szavazás kéretett, mindenek előtt a kijelölő választmányt alakították meg éspedig a közgyűlés részéről választva Mailáth József gf. Diószeghy János és Szerviozky Ödön — Öméltósága által kinevezve SzekerAk Kálmán, Meczner Béla és Vass Imre bizottsági tagokból. A szavazatszedö küldöttségek így alakíttattak meg : az A-tói M-ig szavazók küldöttségében elnök Szekerák Kálmán, tagok Ballagi Géza dr. és Bér- náth Győző, — jegyző Pnhoda Etele; az A-től Zs-ig szavazók küldöttségében elnök; Dercsényi Kálmán, tagok: Kecskés Antal és Szmrecsányi János, — jegyző : Ihuránszky László. Mindkét pályázó érdemesnek találtatván a főjegyzői díszes állás betöltésére, az elrendelt szavazás után Dókus Gyula neve került ki fényes diadallal az alkotmányos urnákból, éspedig: résztvett a választásban 394 szavazó; ezek szavazatából Dókus Gyula nyert 271, Horváth József pedig 123 voksot és igy Dókus Gyula 14.8 szótöbbsséggel Zemplén-vár - megye főjegyzőjévé választatott. Ez eredmény ki. hirdettetvén, Dókus Gyula, most már a vármegye főjegyzője, a közgyűlés színe előtt hivatali esküjét TÁfcO K Egy és más a dohányról. Irta: 13A »Zemplén* eredeti tárcája. III. Ott maradtunk, hogy ne nézz a korsóra, hanem arra, ami benne van! Ismertem embert, aki a ceresin- és stanniolpapirba font elegáns havanna szivarról szépen lehámozta a cifraságot, a szivart elszívta, a lehámozott cifraságba pedig egy közönséges kurtát bujtatott; mikor aztán az ilyen oroszlánbőrbe öltöztetett valamivel az illető megkínál, teszem azt egy »gourmand* szivarozót, akkor az a szegény kurta úgy érzi magát, mint katonakoromban az én ordonánszom érezhette magát, mikor az ezredesem ruháját »pucoválta.« Rövid história, elmondom. Az ezredes úr kiadta a legénynek a fényes uniformist tisztítás céljából; a legény beviszi az istállóba s ott lovászpajtásával hozzáfog a munkához. Csupa huncutságból azonban magára veszi tetőtől talpig a rettenetes hatalmat jelképező ,ad- jusztirungc-ot s elkezd a legénypajtásával komé- diázni, méltóságos stellungbavágással utánozva az ezredest, ez midőn istállót vizitál. E komikus pillanatban lép a valóságos, igazi, eleven ezredes az istállóba; a lovász-ezredes levegő után kapkod, az igazi esredes dühzng, a vége: ,zeksz stunden sliszen in spangen.« A»gourmand* is azonnal észreveszi a lovászt és kurtavas helyett a földhöz vágja. De mit tesz a szegény ember, kit egész komolyan tartanak néha igy bolonddá ? Ez csak szivja, szopogatja a gyanútlanul ily nagy előléptetésben részesült kurtát egy ideig, s keresi a különbséget »e pompás szivar« s az ő szokott kurta szivarja között; keresi szegény, de nem találja. Hanem azért rámondja, hogy biz ez valami jó szivar, rámondja szegény már csak azért is, mert jóhiszemű ember és a vendéglátónak sem akarja kedvétszegni. Mikor végére jár nagy nehezen, ha nem sikerült időközben félretennie, akkor azon csodálkozik, hogyan lehet ilyen közönséges szivarért annyi tengerpénzt kiadni 1 ? A havannaiak után a szivarok, szivarcsomagok és skatulyák feldíszítésében a németek következnek. Csakhogy itt aztán jól össze kell magunkat szednünk s Ben Akibá-ra gyakran kell gondolnunk; ez a jó öreg patriarhális bölcs, ha dohányos lett volna, a korsó helyett a szivarra gondol s igy ir vala: »Ne nézz a német szivar skatulyára, hanem arra, ami benne van!« A német szivaroknál a legtöbb esetben pórul járnak. A németek nem elégszenek meg a feldíszített külsővel, hanem csábítóan hangzatos névvel keresztelik el szivarjaikat. Találkozunk szivarokkal, melyeknek neve : Barátaim. Valószínűleg azért, hogy ezektől isten mentsen meg! Van a többi között Bismarck nevű is. Aki egyel felbont kőzülök, megtalálja benne azt a történeti nevezetességű három hajszálat is, mely Bismarck tarkaponyáján egymást vigasztalja. Égy másik skatulyán e szó olvasható: Magány. (Persze igen szép illusztráció mellett.) Ezt valószínűleg azért hívják Magány-nak, mert aki azt élvezi, az nemsokára a szivarját eldobja és — magányban marad. — Sakk ; ilyen nevű szivar is van, ennél biztosra vehető, hogy az ember a harmadik »húzásra« : matt 1 Azután van Ariadne, melyben fonalat is találunk. A kereskedő elkereszteli a szivarjait tetszése szerint, például Schillers Glocke — Szókratész, — Unaloműző, — lbykusz, — Aetna stb. No, gondolja magában a fogyasztó, hát egy ilyen Aetna nevű szivar valószínűleg szuperfina lesz, s valami nagyon jó égésűnek Ígérkezik, tán innen van a tüzokádó hegygyei rokon elnevezése; megveszi a szivart, rápörköl az Aetná-ra s akkor veszi észre, hogy ez azért Aetna, mert az is ég sőt füstölög — néha; de valamint az Aetna soha kisebb nem lesz: azonképen nem akar az a szivar sem fogyni. Gyújtsunk egy friss szivarra. Hölgyeink gyakran zúgolódnak, hogy mi férfiak szivarozunk. Pedig kár érte zúgolódni. Hajdanában, mikor a a szegény katona még vesszőt futott, a megvesz- szőztetés ideje alatt a delikvensnek ólomgolyót kellett a szájában tartani ,raég pedig valószínűleg jó nagyot, nehogy valamikép lenyelje. így persze nem ordított szegény a megvesszőztetés alatt. így van ez velünk dohányzókkal is. Ha az ember a szájába veszi szivarját, a sors vesszőcsapásait inkább tudja elviselni, s ha tisztelt olvasóm e Mai a»á,un 11 nkhoz egy ív melléklet van csatolva.
