Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-04-17 / 16. szám
a bizalomjvisszatér kebleikbe, a remény erőt, bátorságot lehel beléjük. »Feltámadott !* hallja a nép s leborul. Az »eszme* megtestesült, az ,elv“ győzedelmeskedett, az »ige* uralkodik s a világ egyik végétől a másikig csupán az hangzik: »Halleluja,“ — A világ meg van váltva. »Feltámadott«! így volt és igy történt ezernyolc-száz- ötvenkilenc év előtt, (harminchárom évvel Krisztus születése után,) igy van ma és igy lesz a világ végéig. Az a ».Feltámadott« azt bizonyítja, hogy a természetben s az eszmék világában nincs halál I Hogy az igazságot megölni nem lehet, hogy az erény, a becsület túléli a bűnt az erkölcstelenséget, s a becstelenséget! Az a »Feltámadott!* azt bizonyítja, hogy nincs olyan kő, a melyet le ne gördíthetne s mindenható ereje; nincs olyan mély sir, a melyből ki ne törhetne a tökéletes eszme ! Ne essék tehát kétségbe senki; ne kétkedjék tehát senki! Látott a magyar már szomorúbb napokat is; voltunk mi már a világ által lenézett koldusok, voltunk a magunk szégyene és mégis eltudtuk a szégyenünket feledtetni dicsőségünkkel. Sors, idők vihara, emberek árulása, sokszor levert már bennünket s mégis feltámadtunk! Ne férjen hát szivünkhöz csüggedés, ne ölje ki belőlünk a hitet, a tetterőt semmi. A szeretet, a szabadság, az egyenlőség istene feltámadott ; nem hal meg az, aki igaz követője! Bízva, remélve, erős hittel zengjük tehát: .»Halleluja!« és szivünk mélyéből örvendjünk, hogy »feltámadott!« mert feltámadunk mi is ! Kiő\ Vármegyei ügyek. A vármegye állandó választmánya f. hó 23- án, d. e. 9 órakor ülést tart. Főtárgy : a májusi közgyűlésen tárgyalandó 1891. évi vármegyei pénztári számadások .megvizsgálása. — Állandó választmányi ülés után következik: a számonkérő szék tanácskozása. Az ebadó összeírások felülvizsgálásával a vármegyei számvevőség már annyira előrehaladt, hogy a kivetési lajstromok, közszemlére leendő kitétel végett, a jövő hét folyamán, egy-két jegy- zőség kivételével a többibe, kiküldhetők lesznek. Addig is, amig az érdekes ebadó statisztikának teljes közlésével szolgálhatnánk, már most kiírjuk az újhelyi járásra vonatkozó adatokat, melyek azt bizonyítják, hogy e járásnak ebadó-jövedelmé- bő! a vármegyei harmadik állatorvosi állomás (S.-A.-Ujhely székhelylyel) nyugodtan rendszeresíthető lesz; mert a járás területén találtató 1758 eb közül 1538 adó alá esik, s az érettük fizetendő évi adóösszeg mennyisége 1857 ft! a———^ san kell haladnunk két óriási sziklafal között, melyek felül egymásra dőlnek, mig végre annyira elszorul az egész, hogy még Sahra Bernhard sem hatolhatna tovább. Innét már csak szemeinkkel kisérjük azt a kis forrást, melynek nyomán ide jutottunk. A hasadék végződésénél veszi kezdetét, illetőleg eredetét e forrás, de csak oly lassan, szomorúan szivárog a sziklákon keresztül, mintha a haldokló hegy szivének utolsó csepp vére volna. Némán bámuljuk itt is a természet erejét, amig egyszerre a Szózat rázenditése olyan áhítattal töltött el bennünket, mint a minőt még templomban is csak ritkán érzünk. Ünnepies felköszöntés és lelkes éljenzés közt ment végbe a felavatás. Ezek után ismét éreztük a társas utazás egyetlen hátrányát, t. i. hogy sehol sem időzhetünk kedvünk szerint s igy lelkűnkben csak vázlatok rajzolódnak, csakis a visszaemlékezés domborítja ki azután e szép képeket. így most is felhangzott a turista-jelszó : »tovább, tovább* s mi ismét útban vagyunk sziklás mészhegyek szakadatlan láncolata közt. A kis segyesdi völgyet elhagyjuk, hogy egy még szebbet a rézbányáit keressük fel. Természetesen előbb meghálunk Rézbányán, hogy a nap fáradalmait kipihenjük. De az is igaz, hogy a pihenésből kevés jut ki, mert minden újabb vidéken uj emberekkel találkozunk, kikkel kellemes az ismerkedés ; s mi éjfél után megyünk feküdni, pedig éjfél előtt kellene kelnünk, hogy időnk legyen necsak futólag érinteni a szép pontokat. Hát még midőn alig hogy elszunyadunk, megHirek a nagyvilágból. XIII. Alfonzóról. az ötödik életévében járó kis spanyol királyról, azt hiresztelték, hogy örökölte édes apja betegségét, vagyis sorvadásos. Ezt a hiresztelést most megcáfolják. A kis király gyenge szervezetű gyermek ugyan, de nem beteges. Brazília fővárosában, Rio de Janeiro-bzw zavargás támadt; emiatt kihirdették az ostromállapotot. A japáni birodalom fővárosából, Tokió-bó\, érkezett jelentések szerint a legutóbbi tűzvész alkalmával ottan körülbelül 6000 ház égett le. Számos ember életét vesztette a lángokban. A francia kormány a mendei püspöktől megvonta a fizetést, mert a községi választások alkalmával a köztársaság ellen lázitó körlevelet bocsátott ki. A szerb országgyűlést, minden további formaság nélkül, az ország kormányzói rendelettel feloszlatták. Hirek az országból. A koronázás 25 éves jubileomának megünneplésére mozgalom indult meg a képviselöház- ban s több vármegyei és városi törvényhatóság részéről. Az évforduló nap tudvalévőleg ez évi június hó 8-án lesz, Vaszary Kolos hercegprímás Bécsböl Rómába utazott. Kísérője volt udvari papja, Széchenyi Miklós gróf és titkárja, Kohl Medárd. A prímásnak ezt az útját az elkeresztelések ügyével hozzák kapcsolatba. Batthyány Lajos gróf, a magyar kikötőváros uj kormányzója, f. hó io-én tartotta bevonulását székvárosába, Fiúméba. A lakosság nagy fénynyel, riadó lelkesedéssel fogadta a magyar király és kormány helytartóját. A kormányzót vivő Deli gőzösön a Rákóczi indulót játszotta a zenekar. Mikor hajója a kikötőhöz ért, a teljes zászlódiszbe öltöztetett Radetzky hadihajóról tizenkét ágyú lövés dördült el, az árbocokon ülő matrózok lelkes »hurráh«-t kiáltottak, a tengerpartra sereglett tengernyi népség pedig egetverő »evviva«- és »éljen«-kiáltásokban tört ki. Az öröm és lelkesedés tomboló kitöréseinek csillapodtával Batthyány kormányzót a városi képviselők élén Ciotta polgár- mester üdvözölte, mire a kormányzó meghatottan mondott köszönetét, Mikor Batthyány gróf Ciotta po'gármester társaságában diszfogatára ült, a magyar Himnusz hangzott föl.. . A kormányzó beköszöntőjét, szép olasz kiejtéssel, délben tartotta meg. Tetszéssel, riadó evviva kiáltásokkal fogadott beszédére Ciotta polgármester válaszolt, igy végezvén válaszát: »Éjjen szeretett királyunk! Éljen Magyarország! Éljen Battyhány Lajos gróf kormányzó 1« A kormányzót, a palotába visszatérve, az összes lakosság lelkes ovációban részesítette. Batthyány kormányzó másnap d. e. 10 órától d. u. 11/,1 óráig fogadta a hatóságok és testületek tisztelgő küldöttségeit. A városi képviselő-testület Batthyány grófnét gyönyörű csokorral tisztelte meg, mely Magyarország és Fiume színeivel volt díszítve. Éste 8 órakor a kormányzói palota előtt a város fényes szerenádét adott, mely a kormányzó iránt a leglelkesebb tüntetésekkel végződött. Kossuth Lajos ebben az évben, szeptember 19-én, éri el születésének kilencvenedik évfordulózendül ablakunk alatt a »Képeddel alszom el, képeddel ébredek® érzékeny dal. Bizony nem csoda, ha a vidékhez híven egész oláhos gondolkozásunk támad és azt szeretnők kiáltani a trubadúrnak: Dulye la draku !*) Többet aztán nem is jön álom szemünkre, mert épen akkor nem tud az ember könnyen elaludni, midőn nagyon ki van fáradva. De a kimerülést addig érezzük csak, mig fekszünk. Amint harsog a riadó, mindenki talpon van s úgy érezzük, mintha az előbbi nap fáradalma meg- edzett volna bennünket és ujult erővel rohanunk hegynek fel, völgynek le kocsin és gyalog. Alig van időnk Rézbányán végig pillantani, pedig érdekes volna e szűk hegykatlanban épült városkát bejárni, melyen át trohan a zugó Fekete-Körös. Gyakran hoz pisztrángokat a lakosoknak, melyeket kis gyermek is kihalászhat. A hegyek a házak felett úgy összetornyosulnak, hogy a nap is csak szorongva fér közzéjök. Különösen főutcája hat hónapig nem látja egy sugarát sem, októbertől márciusig. De hogy ez nem hat a benlakók ke délyére, ezt a meleg fogadtatáson tapasztaltuk. Rézbánya a hét köznapjaiban csendesnek, kihaltnak látszik, de annál népesebb vasárnapon, midőn a bányászok elhagyják földalatti mun- kájokat, hogy szabad ég alatt ünnepeljenek. Tekintettel reájok ezen napon szokták megtartani a hetivásárt is. Kár, hogy nem tanulmányozhattuk ilyenkor az itteni népéletet, pedig épen vasárnapra ébredtünk fele benne, dehát nem volt velünk etnográfus, a geológusok pedig a bányákba *) Vigyen el az ördög. ját, — mely alkalomra a függetlenségi párt országos ünneplést készül rendezni. Stojkovics Arzén, budai szerb püspök, nehány napi betegeskedés után meghalt. Az agg főpap 1803-ban született. A szegényeknek és szűkölködő iskolás gyermekeknek mindenkor jóságos pártfogója volt. Különfélék. Tisztelt előfizetőinknek, egyszersmind kedves I olvasóinknak boldog húsvéti ünnepeket kívánunk! (Legfelsőbb adományok.) Ófelsége a király, 1 kabinet irodája utján, Lyakovics Bazil kálna-rosz- tokai lelkésznek 30 ftot, továbbá Gyulai Viktor bánszkai, — Hladonik Tivadar mikovai, — Kicza Bazil runyinai, — Kulya László possai, — Proko- povics Mihály felső-jablonkai, — Podhojeczki Endre sztakcsini, — Ragyák János szacsuri, — Szuhi Mihály krasznibródi, — végre Szuhi János hosz' toviczai tanítóknak egyenkint 15 —15 ftnyi kegyes adományt küldött. (Személyi hir) Bihar Ferenc, ezredes, ezredparancsnok Miskolczról, f. hó 12-én az Ujhelyben állomásozó honvéd-zászlóalj megszemlélése céljából városunkban időzött. (Kinevezés.) A segédtanfelügyelővé Bereg- vármegyébe kinevezett Csánky Gyula, zemplén- vármegyei volt taníelügyelőségi tollnok helyébe S.-A. Ujhelyre Beregszászy István, n.-tarnai áll. elemi iskolai tanító neveztetett ki. (Alleluja 1) A templomok zsúfolt hajóiban felzendül ma a hívők ezreinek ajkán az öröm lelkesült zsolozsmája, az Alleluja 1 Ünnepli a keresztény világ az isten-ember feltámadását. A lelkesült örömnek ez a napja ünnepe a hívőknek és ünnepe a hitetleneknek is, kik megülik az »eszme« diadalának örömünnepét. — A hívők előtt az istenember, ki lerakta a felebaráti szeretetnek örök időkre szóló, megdönthetetlen alapját, kimutatta isteni létét, — a hitetlenek előtt az ember, ki megtanított bennünket a felebaráti szeretet magasztos tanára, emelt önmagának fényes monumentumot. Az az ember, aki egy rövid mondatba belefoglalt mindent, mi a világon szép, jó és nemes és ezzel megteremtette azt a világot, melynek lakói legjobban vélik megközeliteini a mindeneket fenntartó »hatalmat.« — »Szeresd felebarátodat, mint tennmagadat!« Ki e négy I szóba foglalt parancsnak fejét meghajtva engedel- j meskedik, csak az emelkedett oda, a hol az em- j bernek állania kell I — És ép azért, mig a hivök ■ benső áhítattal ünnepük a Megváltó feltámadását, azalatt a hitetlenek keblén is átömlik valami jóleső melegség, a melyet a nagy reformátor szeretet- tanának elgondolása ébreszt lelkében. — Tudjuk, érezzük e pillanatban, hogy van bennünk egy elv, mely mindnyájunkkal közös. És ennek a közös elvnek, a békének, tudatát a szeretet érzése szerezte meg nekünk. Azé a szereteté, a melynek megteremtőjére való emlékezésünk pillanatában alig marad szem könytől szárazon; alig marad kebel áhitat nélkül; s a közöröm e derűs percében egyformán, szivünk legmélyéből zengjük az isteni elv, a béke diadal-kiáltását: Alleluja 1 l. M, (Az építendő kir. dohány- és szivargyárról.) Zobel Lajos, m. k. dohányjövedéki épitész-mérnök, f, hó 11-én újólag városunkban időzött. Úgy látszik az állandó dohánygyár ügye immár gyorsan közeledik a megvalósuláshoz. Zobel épitész-mérnök húztak. így csak útközben találkoztunk a mócok karavánjaival, kik szintén egyszer egy héten, ilyenkor jönnek le a havasokról kézi faiparukkal. A villogó feketeszemü menyecskék férfimódra ülik meg a kis mokány lovakat, melyek a meredek utón óvatosan lépkednek drága terhökkel. Öltözetük töbnyire fehér, piros és fekete szin keverékből áll, de leginkább kedvelik a gazdagon hímzett fehér szoknyát. A fiatalabb férfi vászonnemüje is ki szokott hímezve lenni, az idősebbeké csak egyszerű daróc; már őértük senkisem erőlteti meg a szemét. Az ilyen elhanyagolt mosu nem is ülteti fel vén feleségét, a bábó t, a kis lóra, azt inkább dézsával, zsindelylyel rakja meg. A bábó vigyázzon magára, ha nyakát szegi, az az ő dolga. Majd mi is leszállunk szekereinkről s egy keskeny hegyi útra térünk, hogy megtekintsük a Bihar-kaput a nagy Portaiét s midőn előttünk áll, úgy megbámuljuk, hogy ha ez uj kapu volna úgy ránk illenék egy bizonyos közmondás, de hisz ez nem csak portaié, hanem egy egész természetes vár-rom a hegy bensejében. Elől a bejárat rengeteg boltíves kapuhoz hasonlít. Ettől nyerte elnevezését Azon keresztül erős sziklafalakkal vé dett terembe jutunk. Felettünk ismét egy emeleti csarnok áll. Oda nincs feljárat; ha volt valamikor, azt a vár lakói, a baglyok elrúgták, hogy háborítatlanul űzhessék fent páros viaskodásaikat. Hogy nem régen is lehetett egy kis összekoccanásuk, azt tollúk maradványa bizonyitá. A mi számunkra ezúttal létra volt felállítva, melyen egyenként vonultunk fel. Az emeleti csarnok több fülkéré oszlik s mintha ajtó, ablaküregek más-más kor Folytatás a mellékleten.
