Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1892-04-17 / 16. szám

Melléklet a „Zemplén“ iő-ik számához.

Rónai István gyárvezető és Szentgyörgyi Dezső városi mérnök társaságában ellátogatott a Harden- j berg gróf téglaégetöjébe, hol is, az uj szivargyár építéséhez megkivántató uj téglák előállítására szolgáló gőzgépek megtekintése után, a készletben levő téglákat vették bírálat alá. Hardenberg gróf szives előzékenységgel mutatta meg a téglaégetésnek minden mozzanatát, gazdag anyagkészletét minőségek szerint, mindmegannyi bizonyítékait annak, hogy a nagyterjedelmü téglaégetö a gróf birtokában kitűnő gazdára talált. — Innen a Windischgrätz herceg tulajdonát képező téglaégetöbe hajtatott Zobel építész mérnök, hol szintén megtekintették a felhalmozott anyagkészletet. — Ugyanaznap teljesítette Viczmdndy Tamás, kir. államépitészeti mérnök, az uj dohánygyár építésére szolgáló teleklejtmére- zést. Felemlitendőnek tartjuk még, hogy Zobel mér nők megvizsgálta a szeszraktár kútjának vizét is és azt első minőségűnek találta; minhogy pedig ez a kút az uj dohánygyár telkének tőszomszédságában van, nem szenved kétséget, hogy a dohánygyár telkén nyerendő víz is kitűnő minőségű lesz. Délután a kőbányák megtekintése céljából Zobel mérnök kirándult a hegyekre is. Örömmel halljuk, hogy a bányák termékei szintén kielégítették az igényeket. Szóval minden jel odamutat, hogy a sokat emlegetett uj dohány- és szivargyár tisztán »honi« termékekből és helyi munkások segítségével fog elkészülni.

(Látogatás a szivargyárban.) Molnár István főispán Öméltóságának vezetése alatt a vármegyei gazdasági egyesület választmányának több tagja és az Öméltósága által meghívottak névszerint Ber- náth Győző, Diószeghy János, Fejes István, Kecskés Antal, Kossuth Lajos bodrog-szögi birtokos, Kun Frigyes, Payzsoss Andor, Szent-Iványi László, Szerviczky Ödön, Vladár Emil, továbbá a Zemplén szerkesztője és Staut József, íőispáni titkárhelyettes, az ideiglenes dohánygyárban látogatást tettek. A gyár vezetője, Rónai István, fogadta a vendégeket s mutatta be az egyes osztályokat, úgy mint a dohányleveleknek előkészítését, az anyagnak szivarrá való feldolgozását, a szivarok elcsomagolását stb. A gyárvezető kézzelfoghatóan magyarázta meg a dohányanyaggal való elbánás módozatait s osztályból osztályba kalauzolta a látogatókat, örvendetes jelenség volt a majdnem száz főnyi szivarcsináló leány-népet látni, mint ülnek a dolgozó-asztalok mellett s hogyan készítik hangyaszorgalommal a gyártmányokat. Csupa 14—17 éves leánykák ezek, kik itt immár állandó foglalkozást, biztos kenyérkereseti forrást, igen ügyes kiképzést találnak, szóval elsajátítottak egy jövedelmező mesterséget, melylyet együtt még betegsegélyezés, ingyenes gyógykezelés, és ami szintén nem megvetendő, nyugdíjban való részesülés is jár. Az ügyesebb leánykák immár 50—60 kr. napikeresetre tesznek szert; sőt akad közöttük olyan is, kinek hetikeresete már 4 ft 40 kr. volt. Mert megjegyzendő, valamennyien darabszámra dolgoznak. Agyárvezető nyilatkozata szerint e kitűnő munkáselem illedelmesen alkalmazkodik a dohánygyári szigorú rendhez, fegyelemhez ; de magunknak is volt ismételten alkalmunk meggyőződni arról, hogy e sokféle ágazatu intézetnek fejlődése szinte meglepően rohamos. Ott, hol félévvel ezelőtt még a posta- és táviróhivatal volt elhelyezve, ma már egy óraszerkezet pontosságával munkálkodó do hánygyár áll, zavartalan működéssel és ma-holnap egy félmillió szivarkészlettel \ Mikor főispán Öméltósága a látottak fölött teljes megelégedését nyilváés nemzet stílje után készültek volna, az egyik gót a másik renaissance, melyeket megkárpitoz a kivülről benyúló faágak zöld lombja Nem hiányoznak jóni és dóri oszlopok sem, a tető pedig óriási félig bedőlt bizánci kupola.

Nem kérdezzük mi hozta létre ezt, hiszen fejünk felett érezünk kis gyenge szellőt, amely bejáratos ide, lábainknál pedig egy csepp vizet, mely otthont alkotott magának a természetes medencében s tudjuk azt, hogy e két elem a mily szelid ha nyugoszik, olyan romboló és alkotó ha tettre kél. Milyen kár. hogy ma már többnyire csak a költő utazók, mint a milyenek mi is valánk, s nem az utazó költők keresik fel a szép vidékeket, pedig mennyi táplálékot nyújthatna egy-egy ilyen hely szemlélete a költői léleknek. Efféle gondolatok közt hagytuk el a felséges Portaiét s különösen midőn az olvasztóhoz és tovább egy tárna romjaihoz értünk, sóhajtottunk fel Petőfiért, milyen szépen tudna ezek felett a romok felett elmélkedni ! A mi társaságunk anyagibb lévén nagyobb lelkesedéssel néztük az érc-zuzót, amelyből a porrá tört érc az újonnan épült tisztitóba került, hol az értékes s értéknélküli részt különválasztják. Valamint az ércekben gazdag művelés alatt levő Antal- tárnát is többre becsültük a nyugalomban levő különben érdekes László-tárninál.

Ezeket elhagyva folytonosan szűk völgyben a Kőrös mellett haladva eljutunk végre annak bölcsőjéhez, a Karlát hegyhez. De milyen óriás lehet az a gyermek, ez a forrás, kinek bölcsője rengésétől rezeg a föld lábaink alatt, sírásától kövek repednek meg s könyeinek omlása zuhanitotta, a gyárvezető kijelentette, hogy a kitüntető látogatást az intézetre nézve különös megtiszteltetésnek tartja, segyszersmind köszönetét fejezte ki az illusztris vendégeknek tanúsított és szives érdeklődésükért. Mi pedig, mert azt tartjuk, hogy a ritka élvezetért, úgyszintén a vezetőség részéről irányunkban nyilvánított szives fogadtatásért mi tartozunk köszönettel; tartozásunkat avval a jó kívánsággal véljük leróni, hogy ennek a szerény kiadásában is közelismerésre érdemes gyárnak ki • vánjuk : nagyra nőjjön s virágozzék 1

(A vármegyei tisztikar Gyulái) névszerint Dókus Gyula főszolgabíró, Pékáry Gyula és Pólányi Gyula árvaszéki ülnökök f. hó 12-én, Gyula-nap- jan, tiszttársaik, barátaik, ismerőseik s tisztelőik köréből számos üdvözletét kaptak. Éljenek 1

(Az időjárás) pompás húsvéti ajándékot hozott a mezei gazdáknak. Meghozta a várva-várt esőt, még pedig olyan bőségesen, hogy három nap (szerda, csütörtök és péntek) kellett a tenger-kincset érő ajándék kiosztásához. Hál’ istennek érte és boldog halleluja!

(Gyermek szinielőadás.) Az árva-vármegyei ínségesek javára, az Évva féle házban f. hó 12-én itt először adatott A táncmester, vígjáték két felvonásban. Irta; Boruth Andor és pedig ügyesen s mindvégig jó humorral. A fiatal szereplők névszerint: Boruth Andor (a szerző) Székely Jolánka, Répássy Annácska Margitka, Boruth Jolánka, Farkas Irénke és Erzsiké, Csontos Erzsiké, — Boruth Gyula, Harsányi Gyula. Juhász Jenőcske és Szepesy Lajoska, mind egytől-egyig, kiváltképen pedig Boruth Gyula jól megtanulták és tőlük telhetöleg jól eljátszották szerepeiket, a miért persze a teli-ház, mely a szereplők családjai és barátjai sorából került ki, zajos tapsokkal jutalmazta őket. A tiszta jövedelem 14 ft. volt.

(Halmay színtársulata) városunkba megérkezvén, ma este tartja bemutató előadását, mely alkalommal szinte kerül Gero Károly Kis madaram c vig népszínműve a budapesti népszínház műsoráról. — Holnap két előadás is lesz, éspedig d. u. 4 órakor, felére leszállított helyárakkal, népelőadásul megy : A peleskei nótárius, este 71/2 órakor A cigánybáró. — Tália papnőinek és papjainak húsvéti ajándékul zsúfolt házakat kívánunk !

(Betörések.) Folyó hó 7-ikéröl 8-ára menő éjjel, Keller Mór mészáros Rózsa-u‘cai lakásán a kamarából gyanús neszt hallván, épp akkor lépett oda be, mikor egy női alak az ablakon kiugrott. Nyomban űzőbe vette s már-már utolérte a zerge- lábu zsiványt, mikor ez. a közeli Ronyvahidról a mederbe ugrott. Ezt persze már nem csinálhatván utána, a tettes előle nyomtalanul megugrott. A rendőrség, a színhelyen bűnjelként hátrahagyott ruhadarab segítségével a tettest már másnap kézrekeritette. Ujhely bünkrónikájának egyik notórius alakja : Balog Károlyné, Máté Juli, cigányasz- szony személyében, ki ugyan ilyen dolgok miatt öt Ízben már nem kevesebbet, mint tizenhárom esztendőt töltött fegyházban és börtönben. Most, hogy ismét oda került, temérdek kacsa, liba és csirke alhatik nyugodtan. — Zvocs János, zubnai származású volt fiakeres kocsis, e napokban Stark Sámuel kamarájának paticsfalán vájt lyukon keresztül akart lopni, azonban tetten érték s a rendőrséghez kisérték.

(Jubiláló lelkipásztor.) Bodrogközről Írják nekünk, hogy a közbecsülésben és szeretetben álló Szepesy Ede, bolyi esperes-plebános, f. hó 7-én

tagot képez, mely a 2205 láb magasan fekvő barlang szádából nagy zöld vizi mohhal fedett kőlapról omlik alá, nem nagy de szép eséssel az általa már tükörsimára csiszolt sziklák között. Hogy fekete, az csak ráfogás mert, olyan tisztán hömpölyög előttünk, mint akár a Dunajecz, zúgva protestál is itt még a rágalom ellen, később bele törődik és megnyugszik, hiszen nem soká hordja csak a szomszéd megyéig, ott jobb nevű testvéreivel, a Fehér és Sebes-Kőrössel egyesülve mint Hármas-Körös indul meghalni a Tiszába.

De térjünk vissza a kimu'ástól a születéshez. A barlang bejáratánál is találunk cseppkőképződ ményt. A gazdag bölcső csipkefüggönye ez, mely alatt miután redöit nem tolhatjuk félre, mégha jóivá igyekszünk tovább hatolni a forrás eredetéhez. Szikláról sziklára lépve, itt-ott a zuhogó forrásba lecsúszva, a kiálló szirtekbe kapaszkodva haladhatunk csak előre faklyafényénél, mig egyszerre az is megtörik az utunkat álló csepkő oszlopon, mely alatt bevilágithatatlan sötétség s meghatározhatatlan mélység tátong.

A nagy zúgástól mely előttünk, alattunk és felettünk egyszerre hangzik, egészen megbódulva, némán térünk vissza. Az elfogulás bénitólag hat még az asszonyok nyelvére is és idő kell, mig szóhoz jutunk, de abban sem telik már örömünk, mert csak búcsúszavunk van egymáshoz s ehez a szépségekben oly gazdag s idáig még oly kevéssé látogalott vidékhez.

Vajha viszont láthatnék még 1

ünnepelte bolyi lelkészkedésének 25 éves jubile- omát. Ez alkalomból igen szép számmal gyűltek össze a bodrogközi értelmiségből a jubiláló lelki- pásztor vendégszerető házánál. Az ünnep isten- tisztelettel kezdődött, folytatása pedig a papiak udvarán volt, hol az ünnepeltet Somogyi Gerő, király-helmeczi plébános és Soltész Pál földbirtokos üdvözölték; kapott üdvözletét a hivek s az iskolás növendékek részéről is, mikre látható meghatottsággal válaszolt. E közben leleplezték az ünnepelt életnagyságu arcképét, melyet ez alkalomra kedves meglepetésül jó barátai készíttettek számára. Majd gondosan terített asztalhoz ült a mintegy negyven főből álló társaság. Ott voltak: Antalóczy Antal 1. pólyáni nyug. g, k. esperes, Szekerák Kálmán sáros-pataki, Lencsés János leleszi, Somogyi Gerő k.-helmeczi, Vischán József radi, Bányász Ödön n. kövesdi, Lahocsinszky Adolf tárkányi, Loyda József battyáni plébánosok, Tomory perbenyiki káplán; világi részről ; Zsarnay Márton járásbiró, Bencsik István főszolgbiró, Farkas Bertalan aljbiró, Bessenyey László szolgabiró, Galambos János telekkönyvvezetö Schuszter György adótárnok, Marossy Antal, Frieder György orvosok, Somogyi Bertalan, Geőcze Miklós, Geőcze Miklós Soltész Pál földbirtokosok, több állami s vármegyei hivatalnokok, községi j gyző s a néptanítói karból is számosán. Az ebéd kezdetén Farkas Bertalan a jubiláló házigazda üdvözletére irt ünnepi ódáját szavalta el, mit zajos éljenzéssel fogadtak s egy díszesen kiállított példányát Somogyi Gerő nyújtotta át az ünnepeknek. Ezután megeredt a tósztok árja. A házigazda a róm. kát. egyház fejéért, a királyért s fenséges családjáért, a kassai püspökért, paptárs tiért, vendégeiért stb. üritette pezsgővel telitett poharát; dikcióztak ezenkívül Antalóczy nyug. esperes, Szekerák, Bányász, Loyda plébánosok, Bencsik főszolgabíró s még többen. A vig társaság csak estefelé oszlott szét a legjobb hangulatban s édes emlékekkel.

(Léprekerült tolvaj-banda.) O.-Liszkáról írja tudósítónk, hogy R. 1. ottani birtokos pincéjében ösmeretlen tettesek már régibb idő óta s folytonosan dézsmálják a finom asszuborokat. A rendszeresen űzött tolvajlásokról értesített csendőrség ügyes módon lépre csalta a tolvajokat 10 szolgalegény és ugyanannyi szolgáló-leány személyében, kik hamarosan be is vallották, hogy bizony ők már régen szürcsölik a pince nektárját és sok kellemes estvét töltöttek el attól nagy vigasságban. Kivallották a legények azt is, hogy biz ők nem elégedtek meg az egyik pince dézsmálgatásával, hanem el-ellátogattak az udvaron lévő másik pincébe is, honnan nagyobb mennyiségű élelmiszert és pálinkát rekviráltak Érdekes az egyik Dulcsineának az a vallomása: hogyne hagyta volna ő a pincét többször nyitva, mikor az a Jóska-fiú olyan szépen kérte s mindig olyan hálás volt őhozzá — jóságáért. . . .

(Könyörületes adományok) gyűjtésére éspedig országos érvényességgel három hónapra terjedő en- gedelmet adott a kir. belügyminister a kraszni- bródi g. k. és a tállyai ág. ev. egyház híveinek, oly végből, hogy a begyülendő pénzbeli adományokat templomaik felépítésének költségeire fordítsák.

(Tűz.) Monok-ról jelentik ápr 9-iki kelettel, hogy erős északi szélben a nagyközség délkeleti végén esteli 6 órakor egy szalma-kazal kigyula- dásából tűz támadt. A veszedelem színterén, viz és oltószerek hiányozván, éjfél után két óráig viaskodtak a lángokkal, melyek huszonegy lakóházat, harminchét gazdasági épületet, körülbelül 120 szekérre való takarmányt, életnemüeket és gazdasági eszközöket emésztettek föl. Az okozott kár értéke, hivatalos becslés szerint, 10,000 ft. Az elpusztult lakóházak közül tizenöt biztosítva volt.

(Cenzus.) A S.-Patakon létesült ipariskola felügyeletére hivatott iparhatósági megbízottak megválaszthatására nézve az adóminimumot 5 ftban állapította meg a kir. kereskedelmi minister.

(Talált régi pénzek) egyharmadát éspedig 218 ít 65 krt tevő értékben Matolcsi János o.-lisz- kai lakos mint földtulajdonosnak leendő kézbesítése végett a kir. pénzügyminiszter leküldötte.

(Révész Imre) tánctanitó, tánciskoláját a húsvéti ünnepek után a Magyar Király tánctermében megkezdi.

(Eladó) egy lábakon álló teljesen uj díszes Cimbalom. Bővebbb felvilágosítást ad e lap ki- adóhivatala.

(Az »Első Leánykiházasitási Egylet*) f. hó 10-ín tartotta Schwarcz Ármin bankigazgató elnöklete alatt XXXX-i rendes közgyűlését. Kohn Arnold vezérigazgató által felolvasott évi jelentésből kitűnik hogy a tagok száma 1891. évben 11808 jutalékrészszel szaporodott. Az újonnan beirt leányok a következő korosztályokban csoportosulnak, nevezetesen: o éves 1801, 1 éves 1259, 2 éves 1448, 3 éves 1157, 4 éves 1138, 5 éves 967, 6 éves 819, 7 éves 745, 8 éves 726, 9

éves 607,’10 éves 469, II éves 430, 12 éves 242. A mérleg számaiból felismerhető, hogy az egylet a lefolyt évben is minden irányban jelentékeny eredményeket ért el, amennyiben 56,538 frt 32 krnyi nászjutalék kifizetés mellett az egyleti vagyon 214,015 frt 76 krral, a készpénzalap 128,619 frt 62 krral szaporodott és a dijtartalékalap 557,864 frt 04 krral emelkedett. A közgyűlés a jelentést és mérleget örvendetes tudomá