Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1891-09-20 / 38. szám

'•'V

Melléklet a „Zemplénu^38-ik számához.

lattételre az újhelyi kir. törvényszékhez osztatott be. — Eperjesy Miklós és Kádas Andor végzett jogászokat a kir. törvényszék elnöke segélydijas joggyakorlókká nevezte ki. — Dlugolinszky Miksa adóhivatali számtisztet a felső-vissói kir. adóhivatalhoz ellenőrré nevezte ki a pénzügyminister.

(Tisztelgés—bankett.) Hammersbergj&nöXöxv.- széki elnöknek kúriai bíróvá történt kineveztetése alkalmából egymást érték és érik a szerencse- ! kivánatok. A kir. törvényszéknek, úgyszintén a kir. jbiróságnak bírói és jegyzői kara, valamint a kir. ügyészség és ügy védői kar, testületi’eg tisztelegtek az uj kúriai biró Öméltóságánál. Az igazságügyiek részéről Major István törvényszéki biró, az ügyvédők részéről Farkai Lajos tolmácsolták a magas előléptetés fölött érzett örömüket és adtak kifejezést az őszinte sajnálkozásnak, hogy a köztiszteletben állott kir. törvényszéki elnök körünkből távozik. Öméltósága ez üdvözléseket megillető- déssel fogadta és a meghatottság hangján elmondott köszönő válaszai minden jelenvoltat meggyőztek arról, hogy magas állását elfoglalandó, Ujhelyből nehéz szívvel távozik. A kir. törvényszék elnöki teendőktől, mint értesülünk, Öméltósága csak a jövő hónapban fog felmentetni. — Párvy Iván dr., kassai kir. főügyész tiszteletére, abból az alkalomból, hogy pár napot városunkban töltött, a kir. ügyészség, a kir. törvényszék és kir. járásbíróság f. hó 15-én a »Magyar-Király vendéglőben fényes bankettet rendezett,

(Városi ügyek.) S.-a.-Ujhely képviselőtestülete folyó hó 15-án tartotta őszi rendes közgyűlését. A közgyűlés főtárgya az 1892. évi költség- vetés megállapítása vo'.t, mi végből a számvevő bizottságnak az e tárgyban készített terjedelmes jelentése és az összeállított költségvetés felolvas taíván, a bevételek 31701 ft 12 krral, s a kiadások 65650 ft 35 krral irányoztattak elő. A bévé telek sorozat szerint következőleg oszlanak meg ; 22089 ft 12 kr az összes adónemek, 7369 fc a személy s házadóra és 2246 ft a foldadó javára esik. A kiadások főösszege következőleg esik az egyes adónemek terhéül •. az összes adónemekre 48263 ft 68 kr, a személy és házadóra 14502 ft 56 kr, s a földadóra 2884 ft 11 kr. A közszégi pótadó által fedezendő hiány összege tehát 33949 ft 23 kr, melyből 26174 lt 56 kr az öszzes, 7136 ft 56 kr a személy- s ház, és 638 ft ii kr a földadóra esik A fentebbiekben ösmertetett költség- vetés elfogadtatván, egyidejűleg kimondta a kép viselőtestület, hogy addig is, mig a községi pótadókulcsok a jövő évi állami egyenes adok alapján megállapíthatók lesznek, a községi pótadó a háztartás egyensúlyának fentartása céljából az 1883. évi 44. t. c. értelmében az előző évi kivetés arányában szedessék. — A városi mérnök az ó- kaszinó épület erkélyére vonatkozó tervet és költségvetést bemutatván, elfogadtattak és a munkának árlejtés utján leendő biztosítása céljából a gazdasági bizottságnak kiadattak -- Forró Encs- községi illetőségű Láng Ignác fakereskedőnek letelepedésre engedelmet adtak. — Végül a főgimnázium 7-ik osztályának elhelyezésére szükségelt terem és egy tanári szoba berendezésének átvételét elrendelték s az átvétel eszközlésére a gazdasági bizottságot utasították.

(Alapitó tag.) Malonvay Ferenc, az Andrássy Tivadar gróf uradalmainak igazgatója, 100 fttal

belépett a magyarnyelvet és népnevelést Zemplén- vármegyében terjesztő egyesület alapitó tagjai sorába. A szép és nemes cselekedet dicséretre nem szorul.

(Óvónő-választás.) A magyarnyelvet és népnevelést Zemplénvármegyében terjesztő egyesület választmánya f. hó 17-én tartott ülésén töltötte be a S.-a.-Ujhely-városi kisdedóvó intézetben létesített óvónői állást, éspedig akként, hogy a városi képviselő testület által bemutatott két pályázó közül egyhangúlag Juhay Berta gálszécsi okleveles óvónőt választotta meg, — a N.-Toronya községben már legközelebb megnyitandó kisdedóvó iskola vezetésével pedig ideiglenesen Barna Ilona segéd-óvónőt bízta meg.

(Az időjárás) e hét folyamán határozottan ősziesre fordult. A táj megváltozott képére kezd ráilteni a költő mondása: »Hervad már ligetünk, díszei hullanak« . . . Gólya, fecske szebb hazába mentek vigadni, elijesztette őket tőlünk a hűvös szél fütyülése. Mélabus borongás vesz erőt mindenen, élő s élettelen világon. Révedező tekintetünk alig-alig talál egy vonásnyi üde szint a vidék arculatán. Az emberek hidegebbek, fanyarabbak, mint voltak, mert a levegőből fogyni kezd, ami melegített, édesített. Hegyeinken is a mosolygós szőlőgerezd helyét elfoglalta a paréj szúrós bu gárja. Ez már siralmas hangulat. Hja! Számunkra a nyárnak csak száraz lombja maradt . . .

(A »Zemplén* könyvnyomdája) követve az előkelő színvonalon álló műintézetek példáját, elkészítette és forgalomba bocsátotta cimkártyáit. A kis levélpapír nagyságú cimkártyák aranyos szé'ü, brisztol papíron elegáns Ízléssel vannak kiállítva, s igy mutatnak : közepén a Gutenberg címer látható, alatta, a cimszalag hosszában kék szalag húzódik, melynek végein az országos ipar- egyeáülettől ipari jelességért kapott érmek bronzzal nyomott »fac-similé«-i láthatók. A szalag, végén az érem-lenyomatokkal, a cimszalagon úgy mutat, mint ünnepi »pluvialé«-n a diszcsatok. A szalag piros szinü felirata ez : A. »Zemplén« könyvnyomdája. Fent, a szalag baloldalán angyalka repül versenyt az alatta szárnyaló fecskével ; lent, a szalag jobb oldalán, egy másik repülő fecske kívánkozik a magasba. Az egész jelképes ábrázolás pedig azt a gondolatot ébr.szti a szemlélőben, hogy ez a műintézet gazdag és választékos berendezésével, úgyszintén tehnikai előkelőségével magasan felette áll az úgynevezett »lebuj- nyomdák« nak. Excelsior 1

(Iskolai ünnepség.) A helybeli főgimnázium igazgatósága, mint értesültünk, holnap, vagyis f. hó 21-én, mint Széchenyi István gf születésének századik évfordulóján, hazafias emlék-ünnepet rendez. Széchenyi emlékezete címen Kapás Aurél, tanár, lapunk főmunkatársa, fog a nagy reformátorról beszédet tartani. Az ünnepség többi pontjai énekszámokkal lesznek kitöltve, miket az intézetnek dalos-köre ad elő.

(E. Kovács Gyula) három napra terjedő vendégjátéka megannyiszor a szó teljes értelmében üres ház előtt folyt le. A nagy művész, kinek játékát minden egyes jelenése alkalmával a jelenlevő csekély közönség óriási tapsviharral jutalmazta : keserű gunynyal szivében hagyta el városunkat, hogy igaz művészetét, páratlan alakításait Sárospatakon mutassa be a nagy közönségnek.

kodni látszott valamin. Egyszer csak bevágja a tyúk csúbákját a tarisznyába, felkél s a csoportok közt kioson.

Hogy is van az, hogy a legpompásabb falattól is megválik az ember, ha a szív érdekelve van i

Gligor szive pedig erősen érdekelve volt.

Mindenki kitalálhatja merrefelé tartott Gligor. Arra tartott, amerre Annát elmenni látta. Ösvényösvény után tűnt el, egyik havasról le, a másikra fel, eltűnt a templom a látóhatárból; rengeteg fenyvesben keskeny út . . . meredek sziklák előtt meg-megállva.

Anna ott ült egy szikla alatt, a hűvös csörgő mellett.

Gligor hogyne látta volna meg. Meglátta s lépéseit meglassitá, mintha egy bűvös légkörbe jutott volna, szemei bátortalanul tekintettek körül, lábai inogtak, szive reszketett s arcán halálsápadtság ült.

A paraszt is tud szeretni; a paraszt szive is egy anyagból van, az is érzékeny.

Anna látta a közeledő Gligort, de annaK lelki változását nem vette észre. Nem is érdekelte őt semmi, meg volt neki a bánata, elég volt az neki.

Amint Gligor odaért a csörgőhöz “jó napot« kívánt Annának, aki azt szívesen fogadta.

— Én megkínáltalak téged étellel, Anna, folytatá Gligor, te most kínálj meg egy kis pi- henőhelylyel. Te el nem fogadtad ételemet, pedig éhes voltál, én elfogadom a pihenőhelyet, mert el vagyok fáradva.

— Hát ülj le te is, ez a hely közös, használhatja mindneki egyaránt, szólt Anna, helyet

mutatván maga mellett.

— Köszönöm Anna 1 és ezzel Gligor leült ; adjon az isten ezért lelkinyugodalmat, leld fel azt, amit elvesztettél.

Gligor itt mélyen hallgatott, nem tudta mit mondjon Annának.

Útközben minden szép gondolat megszállta agyát, minden szép szó nyelve hegyén volt s mikor szemben volt vele, nem tudott egyebet, mint hallgatni. Hiszen az is elég — ott ahol nyert szívről van szó ; de szivet hallgatással megnyerni nem lehet.

— Nos, mondj valamit Gligor! szólitá meg Anna.

— Nem tudok beszélni! gondolkozom s nem tudok hangot adni annak, a mit érzek. Sohasem voltam igy. Mintha itt belül egy méhecske dön- gicsélne, mézzel és fulánkkal; szúr és édesit s döngése nem hagy nyugodnom.

— Akkor te beteg vagy Gligor!

— Lehet, hogy ez betegség, ilyen beteg szeretnék 'enni folyton . . . örökké. . .

— És hogy estél e bajba ? kérdé Anna kíváncsian,

Megmondom őszintén. A templomban, mikor a pap leolvasta nevedet a pomelnikról s azt, hogy utolsó falatodat anyád lelki üdvéért áldozatul hozod, a kíváncsiság feléd taszított s rád néztem. Azóta beteg vagyok. Mikor kijöttünk a templom ból, s te elmentél, — mintha mindent elvesztettem volna, levágtam a sültet, ott hagytam anyámat, felkeltem, s itt vagyok . . . most jól érzem magam ismét, s akár soha el se távozzunk innen.

Moldován Gergely.

(Vége köv.)

(Mulatság a zöldben.) Az újhelyi kir. pénzügyigazgatóság és adóhivatal tisztviselői ma egy hete a ruda-bányácskai kies erdőségben, élükön Becske Bálint kir. pénzügyigazgatóval, sikerült társas kirándulást rendeztek. A pompás mulatságot, mint értesültünk, annak az örömére rendezték, hogy a restánciát ledolgozták. Boldog kir. halandók !

(Gyászhir.) Mély részvéttel vettük és adjuk a szomorú hirt, hogy Payzsoss Ferenc, vármegyénk fia, b.-zsadányi földbirtokos, f. hó 17-én, 33 éves korában, hosszas sorvasztó betegség után meghalt. Holttestét Mihályi községbe szállították s ott szülei és testvére mellé helyezték örök nyugalomra. Halálát özvegye : Filisy Hedvig úrnő siratja. A folyó hó 18-án nagy részvéttel végbe ment temetés alkalmára Ujhelyből is számosán látogattak el, kivált a boldogultnak személyes jó barátai, Mihályi községbe, hogy könynyel áldozzanak a boldogult emlékének s részvéttel osztozzanak a gyászoló özvegy fájdalmában.

(A »Zemplén* 1892. évi képes naptára),

mely immár a kilencedik évfolyamába lép, szerkesztés alatt van s a jövő hó végéig okvetetlenül kikerül a sajtó alól. Szolgáljon ez tájékoztatásúl mindazoknak, kik régi jó házi barátjukat, a képes naptárt, jövőre is várják és szívesei fogadják. A naptár tartalma most is gazdag, változatos és minden részletében zempléni érdekű lesz. Hirdetéseket a naptár kiadó tulajdonosa, özv Borúth Elemérné, elfogad okt. hó közepéig.

(Tüzek.) Vladár Jenő és Benó Anna, nyolc éves gyermekek, e napokban az újhelyi határban tehenet őriztek, miközben tüzet rakván, kukoricát sütöttek. Ettől a tüztől megnyuladt a közeli szalmaboglya és teljesen elhamvadt. A kárvallott birtokos : Szemere József. — F. hó 1^,-én éjjel, Schweiger Samu kereskedő vásártéri fabódéja lelgett. A tüzet gyújtás okozta.

(Hibaigazítások). Nem Éliásdy-nak, mint lapunk ez évi 35-ik számában hibásan irtuk, hanem K Éliássy Imrének hívják az újhelyi Zlínszky- féle patika uj gazdáját, ki is í. évi november hó i-én veszi át a Koroná hoz címzett gyógyszertár tulajdonjogát és kezelését. — Műit számunk tárca rovatába ha nem és értelemzavaró, de fülsértő egy pár sajtóhiba csúszott be. Az első hasábon alulról a tizenegyedik sorban olvasandó »brillán- tosom, rubintosom» helyett: brilantom, rubintom ; a második hasábon alulról a huszadik sorban »rakodik» helyett furakodik; a harmadik oldal harmadik hasábján felülről a nyolcadik sorban „személy« helyett : szemek.

(Állami segedelem.) A julius hó folyamán volt vizáradástól kártszenvedett vámos-ujfalusi lakosság részére IOO ftot, — a f. hó 9 én dúlt tűzvész alkalmával károsult károlyfalusi lakosok számára pedig 300 ftnyi állami segedelmet küldött a kir. belügyminister.

(Szélhámos-e, vagy sem?) Kir.-Helmeczről írja tudósítónk: E hó 16-án, este 8 óra tájban, a főutcán egy úri módon öltözött idegen fiatal ember eszméletlenül rogyott össze. A gyorsan elősiető orvosok mérgezést állapítottak meg. Az alkalmazott ellenszerekkel sikerűit a szerencsétlen fiatal embert, ki most a jószívű emberek gondozása alatt lábbadozik, eszméletre hozni, s már annyira vinni, hogy pár szóval felel is a hozzá intézett kérdésekre. Összes pénzkészlete, napok óta, csak egy krajcárból állott, s egy betevő falatja sem volt. Mikor az útcáról felszedték, mellette egy kis papircsomagot találtak, melynek egyik oldalán ez a latin mondás: »per aspera ad astra«, a másik oldalán pedig Heine verséből ez a sor: »Es ist eine alte Geschichte« volt olvasható. A csomagban talált írásokból kitűnt, hogy az öngyilkosjelölt neve: Weiss Artúr, harmadéves orvosnövendék a bécsi egyetemről. A közönséghez német nyelven búcsú-levelet intézett, melyben elmondja, hogy betegség és nyomor viszik a halálba, koldúlni szé- gyel, éhen halni pedig nem akar. Ezenkívül »Életem regénye« cím alatt leírja élete viszontagságait. — Bécsben született 1870-ben. Édesanyja egy operaénekesnő, atyja D . . . gf. angol követségi attasé. Jószívű polgáremberek nevelték fel 11 éves koráig1, amikor nevelő-szülei elhalván, teljesen elhagyatva maradt a világban. Ekkor kezdődött életében a nélkülözés korszaka. Mint nevelő tengette életét. Az érettségi vizsgálat letétele után helyzete megjavult, jobb nevelői állást kapott, az újságokba is kezdett írogatni s Bécsben az orvostudományokat hallgatta. Idömúltán szívbaja annyira kifejlődött, hogy mindenünnen elbocsátották s nem maradt más mentség számára, mint a halál. Mindezt olyan szívrehatóan beszéli el, hogy, kivált a jószívű hölgyek, azóta elhalmozzák borral, konyákkal, tejben-vajban fürösz- tik. A kőszívű férfiak közűi vannak, kik tamáskodnak az öngyilkossági szándék őszinteségében, sokan kétségbevonják s nem egészen alaptalanéi így okoskodnak: ha ismeretlen akart maradni, miért bocsátotta összes iratait a közönség rendelkezésére ? miért választotta az öngyilkossági kísérlet színhelyéül a főútcát, s miért éppen a gyógyszertár szomszédságát, hol leghamarabb remélt segítség-