Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1891-11-01 / 44. szám

figyelmeztessék, főleg a felvidéki lakosságot és a községek biráit, hogy ragadják meg a kínálkozó alkalmat és siessenek igénybe venni a gazdaság­egyesület szives közbenjárását. A gazdasági egye sülét, minden nyerészkedés kizárásával, az Alföld legolcsóbb piacairól fogja minden egyes község részére azt a burgony a-készletet megrendelni, amely készletet, tekintettel a téli élelemhez és a tavaszi ültetéshez megkivántató burgonya meny- nyiségére, az egyes községek a gazdasági egyesület elnökségénél kellő időben bejelentenek. — Szerk. A közigazgatási bizottság f. hó 12 én, d, e. 9 kor főispán Öméltósága elnöklete mellett ülést tart. Az állandó közgazdasági bizottság f. hó 12-én d. u 2 órakor ülésezni fog. A bizottság uj elnöke, Mailáth József gf., evvel az alkalommal veszi át az elnöki széket. Község jegyzői szigorlat határidejét tűzte ki a vármegye alispánja. F. hó 5*én az Írásbeli, 6-án a szóbeli szigorlatok lesznek. Bizottsági tagok lettek az okt. 22-én tartott választáson; a s.-pataki választó kerületben : Bal- lagi Géza dr., Galgóczy Barna és Szeremley Gábor, — a tarczali v. k.-ben: Mankovics János, — a girincsi v. k- Kovács Gábor, — a homonnai v. k. Matolay Károly dr., — az a.-hrabóczi v. k. Mauks Elemér, — a harkányi v. k. Nagy András. Hírek a nagyvilágból. Károly, román király, mint Vilmos császár vendége, pár napig időzött Berlinben. A tábori tüzérezredek a román király tiszteletére fényes lakomát rendeztek, mely alkalommal a császár felköszöntőt mondott a srégi és ismét visszatért bajtársért*, Károly királyért Emin basa Afrikában szerencsésen eljutott az Albert-Nyanza tóhoz, s mint remélik, rövid idő alatt bevonul a tartomány fővárosába, Wadelaiba. Az influenza egész Galíciában uralkodik. Lem- bergben alig van ház, ahol nem volna betege. — Pétervárt is meglátogatta az influenza- Váratlan megjelenése, dühös fellépése a lakosság körében nagy ijedelmet okozott. A betegedés esetei nap ról-napra óriási mértékben szaporodnak. Hírek az országból. Az ezredéves nemzeti ünnep. A kormány javaslatot szándékozik előterjeszteni az országgyű­lésen, hogy a magyar állami lét megalapításának ezredéves emlékünnepe 1895-ben tartassák meg. Érsek jelöltek. Megbízható helyről hallatszik, hogy a római kúria és a magyar kormány meg állapodásra jutottak az esztergomi, a kalocsai és a zágrábi érseki székek betöltésére. Eszerint Va- szary Kolos panonhalmi főapát lesz Magyarország hercegprímása. Császka szepesi püspök a kalocsai érseki széket foglalná el, zágrábi érsekké pedig Vucsetich kanonok neveztetnék ki. Kettős Andrássy ünnep. Gömör-Kis Hont vármegye közönsége Rimaszombaton a múlt hó 26-án tartott igen népes ünnepi közgyűlése alkal­mával leplezte le Andrássy Manó és Andrássy Gyula grófok olajfestésü arcképeit, melyek a székház ütve. Ahhoz támaszkodott, mintha az összeroska- dástól félne. Megállt s merően nézett maga elé. Nem sirt már többé. Nem jött szemébe köny. A könyforrás ki­száradt, s helyén a bánat hullámsirja látszott. Oly szép volt ez az arc 1 A mint a nagy közönség kitolult a temető­ből, a gyászruhás nő még ott állt mindig a te­metőnek kapujában. Fátyolát sűrűn összevonta újból. Az a pár fővárosi ifjú ismét mellette ment el. Keményen fürkészték tekintetét. Sokat jelentő mosolylyal hagyták ott a szoborszerü leányt. . . . Ósz volt. Enyhe őszi este. A temető nagy fái össze-összesugtak s hul­latták sárgás levelüket. Mintha azért susogtak volna, hogy megmond­ják egymásnak, mit írtak azokra az elhányt leve­lekre. Történetet. Az évnek, egy évnek hosszú tör­ténetét. Néha egy-egy kóbor szellő felkapja a sárga­piros levélkéket s lágyan szétkergeti őket . . . A gyászruhás nő felocsúdik. Körülnéz, nincs-e tán ott valaki, — vizsgálódik, maradt-e ember hátra ? S midőn látja, hogy egyedül van — oda rohan a most feldomboritott sirhoz, a friss han­tokra veti magát s kitörő fájdalmában felzokog. Sirt, sirt kimondhatatlanul . . . Csak ő tudja miért. nagytermének falait ékesítik. A kegyeletes emlék­ünnepet személyes jelenlétükkel emelték : Andrássy Géza, Andrássy Tivadar és Andrássy Sándor gró­fok is. A zónadijszabás vasutaink személyforgal­mában két év alatt, vagyis 1889. aug. 3 tói 1891. évi aug. i-ig 51/* millió többletet jövedelmezett a zónatarifa életbeléptetését megelőző évek ered­ményéhez képest. Különfélék. (Személyi h/rek.) Ober schall Adolf, a kassai kir, tábla elnöke, a királyi törvényszék megvizsgá lása végett pár napig városunkban időzött. — Matolay Etele alispán Budapestre utazott, hol 3—4 napig fog időzni. (Kinevezések.)Farkas Bertalan, királyhelmeczi járásbiró. ági aljegyző, ugyanoda albiróvá nevezte tett ki. — Hajdani fő- és ez időben is kiváló munka­társunknak őszintén gratulálunk 1 — Kolos Jenő s Kálnay Géza honvédtiszthelyettesek és Csuha. Pé­ter, kezelő őrmester, hadnagyokká léptek elő ; — és hogy lapunk régi barátjairól is megem'ékezzünk; fölemlítjük, hogy Nónay Dezső honvéd-főhadnagy századossá lett, — Kun József, miskolczi törvény- széki jegyző pedig Mező Kövesdre albiróvv ne veztetett ki. (Halottak napján.) A földmives kunyhójától a királyi palotáig minden háznak, minden család­nak vannak kedves halottjai, kikről a mai napon kegyelettel emlékeznek az élők. Kegyelettel f Az előhaladott kor ennél többet tesz. Díszes, drága koszorúk, fényes kivilágítás, lámpionok, bengáliai tüzfény, az érzelmek fitogtatása, csinált fájdalom, tettetés krokodilkönnyei - — ezek mind láthatók és csak elvétve egy egy igazi koszorú, egy igaz köny, egy igazi megilletödés. A halottak csen­des hazájában is a divat kacérkodó isten­nője uralkodik. Ott sincsen egyenlőség, ott is osztályozott fájdalom van Paraszt könyek, pol­gári szomorkodás, nagyúri bánat. A sós könycsepp között, mely a pór viseltes arcán végig pereg és a szem nedvessége között, melytől illatos batiszt- zsebkendö óvja a nagyúri hölgy sáppadtra csi­nált arcát: én édes istenem mily óriási nagy a külömbség! De szomorkodjék kiki tetszése sze­rint. Mi nem viszünk koszorút sem, nem gyújtunk színes lámpákat, nem állítunk transparenteket. Letérdepelünk egy gyászba borult niobei alak mellé, ki annyi hü fiát, édes reménységét, büszke örömét siratja. .. . Letérdepelünk szeretett közös anyánk, a gyászoló haza lábainál, s könyekkel osztozunk az ő igaz fájd rimában. Áldott legyen a haza jó gyermekeinek emléke — és az örök világosság fényeskedjék nekik ! (A főgimnáziumi ifjúság kegyelete.) Ma, vasárnap, mint a ha'ottak emlékének elő-napján, a helybeli főgimnázium ifjúsága szép és kegyele tes ünnepséget fog tartani. Ha ugyanis az idő kedvező leszen, d. u. 3 órakor testületileg, a ta­nár-kar vezetése alatt, kivonul a helybei' róm. kát. temetőbe, hol az elhunyt piirista-tandrok sírjánál az ének iskola, Fekete Fidél főgimn. tanár vezetése mellett, három gyász dalt fog énekelni; Spilenberg Barna , VII. osztályú tanuló pedig emlék-beszédet fog mondani. Mi az ifjúságnak e valóban nemes tettét, melylyel a nevelés oktatás nehéz pályáján mükódöttek iránt fejezi ki kegye letét, csak dicsérni tudjuk ; már csak azért is, mert a halottak emlékének tiszteletben tartásával mig egyrészről önönmagukat tisztelik meg. addig más­részt bizonyságát adják annak, hogy tisztelni és becsülni tudják azokat, kik nevelés-oktasásukkal foglalkoznak. Kívánjuk, hogy a főgimnáziumi ifjú ság ezen első nyilvános szerep'ését a szép, jó és nemes megvalósítására más téren és más alkalom­mal is, minél több nyilvános szereplés kövesse ! (Az időjárás.) Öt nap óta tél van. Tavasz után (mert hiszen ma egy hete még 28 fokos melegben sütkéreztünk) ez a tél váratlan, kelletlen vendég. Ilyenre szokta mondani a magyar ember: ördög hozta, de nem az ur angyala 1 Szerda óta dér, fagy rabolja, zord szél hordja széjjel virágok szirmait, fák lombozatát, tavasz, nyár ékes bokré­táját a fold kalapjáról. Halottak napján felsóhajt hatunk a költővei »Völgyön, bércen halott vagyon. . . Halvány lomb függ az ágakon.« (Huszárok búcsúja.) A 14 ik huszárezred a múlt hét első napjaiban vonult ki vármegyénk te­rületéről végképen, állandó szállásra Nyíregyhá­zára, hol, mint már említettük, laktanyát építettek számukra. Az Ujhelyben állomásozott huszár-század az eltávozás napján, hétfőn reggel, a tiszti karral a városháza elé vonu't. hol frontot csináltak s a már akkorára egybegyűlt főbíró, jegyző, elöljáró­sági tagok s nagy közönség előtt Lázár parancs­nok-kapitány őszinte szavakkal emlékezett meg a vendégszeretetről, melylyel e városban fogadták, a barátságos viszonyról, melyben a polgári ele­mekkel zavartalnnul éltek és a városi elöljáróság­ról, mely annyiféle igényeiket mindannyiszor kész­ségesen igyekezett kielégíteni. Szép jelenet volt végül, mikor a dikció elhangzása után a legénység, kardját magasra emelve, dörgő éljent kiáltott, — Lázár kapitány pedig lováról leszállva, a már kéznél volt pezsgővel az elöljáróság tagjaival koc­cintót, mondván: .ilyen a huszár búcsúja!*. Ezután a század, a nagy tömegre gyűlt közönség éljenzése közt, elvonult. A honvéd tisztikar lóháton kisérte jó darabon a bajtársakat. Hogy a kíséretben sok sebzettszívű, könyesszemü Dulcsinea is volt, búcsúzó huszárokról lévén szó, mondanunk is fe­lesleges. (Bolti tűz.) F. hó 30-án esti 8 óra tájban a Rákóczi-utcai Róse-féle házban lévő Freund József (ezelőtt Preisz Elkán) rőfös kereskedésének hátulsó raktárhelyiségében tűz ütött ki. Úgy vették észre, hogy a már délután 5 óra tájt bezárt bolt utcai és udvari ajtainak hasadékain bűzös füst tolult ki. Mire az ajtókat fö’nyitották, a sürü füst miatt a boltba már alig lehetett behatolni; igy termé­szetesen a rengeteg rőfös áru kihordása, dacára többek önfeláldozó igyekezetének, igen nehezen ment. Mégis sikerü't az árukból egy nagy garma­dát megmenteni, igaz, hogy nem nagy köszönet van benne, mert a víztől, lángtol és füst­től nagy részben tönkre ment, mig a raktárban tömérdek benégett. A tulajdonos kára 8 —10,000 ft körül jár. Biztosítva semmi nem volt. A tűz, a falba épített kéménycsöböl keletkezett úgy, hogy a raktárba nyi'ó és csak papírral fedett kürtő helyén kijövő szikrától fogott tüzet a pócokra rakott vászonáru. (A »Zemplén« 1892. évi képes naptára) már a jövő héten kikerül sajtó alól. Azután pár napig még a könyvkötőnek lesz vele dolga s e hó folya­mán minden előfizetőnek pontosan elküldjük. Szolgáljon e hir megnyugtatásul mindazoknak, kik naptárunk megjelenése felől hozzánk e héten kér­dést intéztek. — A kiadóhivatal. (A diftiritisz) s ünőfélben van, legalább egy hét alatt újabb betegedé-; nem történt. Okt 23-án csak három difteritiszes beteg maradt orvosi gondozás alatt és igy az iskolákat okt. 25-én ki­nyitották. (A jó szivekhez.) A helybeli főgimnázium VI- osztályát a legjobb igyekezettel látogató, egy nagyon szegény tanuló nevében, ki egy vagyo- nilag váratlanul tönkre jutott családnál nyert eddig ellatá;t s most szállás és élelem nélkül maradt, kérjük a jószivü szüléket, hogy gyermekeikhez fogadják be leckeadóul s ily módon tegyék le­hetővé számára, hogy iskoláit bevégezhesse. Igaz­gatója és tanárai is melegen ajánlják pártfogásra. Az iránta és jövője iránt érdeklődőknek szívesen szolgálunk további tájékoztatással. (Szerencsétlenség.) E napokban a Magyar- Király vendéglőben társas-kocsi este amint a vas­úti állomáshoz ment, az ügyetlen kocsis vigyázat­lan hajtása következtében, összeütközött a 7-es sz. bérkocsival, melyben Barancsi Erzsi, hely nélkül való, rovott erkölcsű cseléd ült, a kocsison kívül másodmagával. A bérkocsi vas-teng. lye eltört, a kocsi fölborult s aközben az omnibusz rúdja Ba­rancsi Erzsi felső lábszárát tövében csaknem át­vágta, úgy, hogy a rendőrség a helyszínéről kór­házba szállította, hol pár nap mu'vi meghalt. A vizsgálat ? bűnösök megbüntetése iránt folyamat­ban van. (A deregnyőiek örö mnapja.) A deregnyői ev. ref. egyház f. hó 18-án ülte újonnan épült, diszes lelkészlaki felavatásánik örömünnepát. Ha lenne bennem abból a bizonyos franciából, aki gom­bostűfejekre egész csatajeleneteket rajzó’ le: e szűk helyre egy pompás képet festenék. így a hiányosságnak legyen oka e kicsiny keret s azon fogyatékosság, hogy nem tudok kis helyen sokat elmondani, pedig a históriát olyan embertől ta­nultam, aki a világtörténetet egy makulányi dió­héjba tudta szorítani, s melyről a bíráló szelleme sen meg is jegyezte: »valóságos dióhéj — bél nélkül.« Az ünnepségnek három része volt, egy komoly és két vig. Minthogy pedig az első részen sem sirtunk, sőt igen örültünk valaminek, kisül, hogy rósz az osztályozásom, mert vig volt ott az egész nap s a cim is csak igy pászol. Az örörnnap első része a templomban kezdődött, hálaadó istentisztelettel, amelyre világiak, egy­háziak számosán megjelentek. A papi funkciót Böszörményi Károly, málczai lelkész végezte, mondván felemelő imákat s egy minden izében klasszikus szépségű beszédet ; közbe a helybeli dalkör énekelt jeles darabokat Várady Pál ref. tanító teljes szakértői vezetése alatt. Istentiszte­let végeztével történt a házavatás Kálniczky Já­nos esperes buzgó imája által. Ez az ünnepség első részlete. A második a ^'«W’kastélyban tör­tént diszebéd, amelyre mintegy harmincán voltak hivatalosak Ungnak és Zemplénnek közelebbi pont­jairól. A kitűnő vendégszeretet, a család szives előzékenysége, az ebédnél megeredt tósz'ok zá­porával viszonoztalak. Dikciót mondtak Tóth Ferenc helybeli lelkész az áldozs'ra kész Lónyay- családért; Kálniczky János esperes Tóth Ferencre Böszörményi Károly, »az erdők oroszlánjára« Fü- zesséry Lajosra stb. Az ebéd alatt a kaposi barna fiuk játszottak. Ebéd után a verandán lefolyt kedélyes társalgás után a társaság derült kedv­vel, kellem s emlékekkel a papiakba vonult, a ho\á a Lönyay-család tagjai s rokonai is ellátogat ­Folytatás a mellékleten,

Next

/
Oldalképek
Tartalom