Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1891-03-01 / 9. szám

MinfCOn a ®a&yar családoknak olyan gazdag könyvtára, meíy- lulll/OCll ben annyi szellemi szórakozást találhatna a család minden tagja, mint a mennyit a »Képes Családi Lapok« válo­gatott közleményei nyújtanak. Nincsen a családi életnek s a gondosan vezetett magyar vendégszerető háznak olyan kérdése, melylyel e lap meliéklete a »Nő a házban« szakavatottan ne foglalkoznék. A »Képes Családi Lapok« előfizetési ára a »Nő a házban« cimü divat-melléklettel együtt egész évre 6 ft, fél­évre 3 ft, negyedévre I ft 50 kr. s a kiadóhivatal (Budapesten, nagy korona-utca 20. sz.) melyhez az előfizetések legcélsze­rűbben postautalványon intézendők, kívánatra bárkinek ingyen és bérmentve szolgál mutatváuyszámokkal. A legújabb szám következő változatos tartalommal jelent meg. A 9. szám tar­talma : Kétszer kettő négy. (Regény. A .Képes Családi Lapok1 számára irta: Jókai Mór. (Folytatás.) - Tél. (Költemény.) Ács Ferencztől. — A czukor története. (Vége.) Dr. Asbóth Sándortól. — A hamupipőke. (Rajz az életből.) Irta : Mártonffy Imre. — Vigyázzunk az egészségünkre. Brankvvics Györgytől. — Gondolatok. — A házasság regéuye. (Folytatás.) Irta : Tol- stói Leó. Fordította: Brankovics György. — A csel. (Elbe­szélés.) (Vége.) Báró Horváth Miklóstól. — Sylvia. (Regény. Folytatás.) Tábori Róberttól. — Mindenféle. A hét tükre. Mefisztótól. Képeinkhez. Színház. Irodalom és művészet. Ké­peink : Páris szépsége. — Az uj kegyencnő. ~ Séta közben, Reményi Ede. — Regénymelléklet : A bölcső titkai. (Eredeti regény. Két részben.) Irta: Lauka Gusztáv. (129.—144. ol­dalig.) Melléklet : »Hölgyek Lapja* (Divatképekkel.) A századparancsnok teendői bűnügyekben (Tényváz- latok szerkesztése.) cim alatt Gerö Gyula honvéd főhadnagy- hadbíró Kassán 226 lapra terjedő kézikönyvet adott ki, mely­nek az a célja, hogy a katonaságnál, hol a bűnesetek lcinyo- mozását és feljelentését csapattisztek, tehát nem jogképzett egyének végzik, abbeli eljárásuk körül vezérfonalul szolgáljon. Szerző feladatát igen helyesen és praktikusan oldotta meg, az általános részben: a bűnügyi elönyomozás alapelveit, a különös részben pedig az egyes bűneseteket s azok kinyomo­zásánál figyelemben tartandó főszempontokat tárgyalva, mi­közben számos példával s majdnem minden gyakoribb bűn­esetre egy-egy tényvázlat, (feljelentés) mintával illusztrálva fejtegetéseit. A könyvet a honvédelmi minister hivatalosan megrendelte a századparancsnokságok számára s már ennél­fogva is igényt tarthat a jogászkörök figyelmére. Ára I ft 20 kr. — Megrendelhető a szerzőnél. Megjelent és szerkesztőségünkhöz beküldetett Magyar- ország- és társországainak vármegyei, versekben. Irta Matolosy Pál, Gizella-árvaházi tanító : kiadja Singer és Sonnenfeld Besz- terczebányán. Ára 10 kr. Megrendelhető minden könyvkeres­kedésben. Igen sok esetben tapasztaljuk, hogy az iskolaáltal- nyujtott ismeretek igen rövid életűek. Ezt mondhatják különösen azokról az ismeretekről, melyek, mint a földrajz is, a minden­napi életben nem nyernek gyakorlati alkalmaztatást. Sok tanulónál a földrajzból nyert ismeretek nem tartanak tovább az iskolai év végénél. Hányán vannak, kik nemcsak az elemi iskola osztályait, de a középiskola nehány alsóbb osztályait is sikerrel végezték el annak idején, s nehány év múlva nem tudják magukat kellőleg tájékozni hazánk földrajzában ; s a térképen való hosszas böngészés nélkül meg nem tudják mon­dani, melyik vármegyében van pl. Sáros-Patak, Lippa, vagy Devecser ? — s pirulva hallgatják, a mint némely darócos ember eldeklamálja a Losonozy-féle Kla TüKőr-bö\ egyik másik vármegyét városaival együtt. A tanítás eredményének eme fogyatékos­ságán segíteni lehet az által, ha oly eszközökhöz nyúlunk, melyek a gyermek emlékező tehetségét fejlesztvén, ahhoz a célhoz vezetnek, hogy a tanultak a gyermek emlékezetében meg is szilárdulnak. Ilyen eszköz a versek tanítása. Hiba volna elvetni a múltban helyesnek bizonyult eszköz alkalmazását, csupán azért, mivel régi. E füzetke nem kéziköuyv. Csupán a pótkávé szerepét kívánja játszani, célja lévén a földrajzi okta­tást a tanító részéről megkönnyíteni, a tanulóban pedig a földrajz-tanuláshoz kedvet ébreszteni. Ajánljuk e füzetkét a szakemberek figyelmébe. Egyesületi és társas élet. Az idegen hangzású zempléni község-nevek átmagyarositása. IX. 38. Szirma. (Népnyelven: Sznina.) E köz­ségnek, illetve mezővárosnak legrégibb lakosai oroszok voltak. Bizonyítja ezt az is, hogy az úgy­nevezett Szinnaikő hegyen még I487. évben is a gör. szer. tar, sz. Bazil-rendű barátoknak klastroma állott.*) Nyilvánvaló tehát, hogy ezen orosz nép lakóhelyét, szokásaihoz híven, Szino-nak nevez­hette el. Ugyanis a nagy kiterjedésű szinnai ha­tárban nemcsak a hegyoldalokon, de a lapályon is terjedelmes rétek voltak, a melyeken mint marhatenyésztők sok szénát gyűjtöttek. Midőn községet alapítottak azt a nekik hasznos, szük­séges és kedves szino szótól, mely szénd-t jelent, nevezhették el, amint ezt a község jelenlegi neve is igazolja s talán a magyar széna szó is a szláv illetve orosz szino-ból lett. Később az orosz Szino községi név utolsó 0 betűje a-ra változván át, lett Szína, még későbben a könnyebb hang­zás végett egy n betű közbe szuratott s lett Szinna. Szirmay Antal**) Szinna község nevét a Szinnaikőtől származtatja, és pedig azon az ala­pon, hogy t. i. az úgynevezett Szinnaikő a bibliai ne- vezetéségü Sinai hegyhez hasonló lévén, azért ezen hegy is Sinai-nak és a töviben fekvő köz­ség Sind-nak neveztetett volna el. Az orosz nép könnyebb kiejtés miatt jelenleg Sznina-nak az itt lakó szoták nép Snyind-nak nevezi. Ezen el­nevezés későbbi eredetű és a monda szerint onnét ered, hogy egykori földes ura, valószínűleg Rohl, a zsidók boszantására a község pecsétjére egy disznót vésetett. Disznó tótul annyit jelent mint svinya, miből a tót nép a Snyina község-nevet képezte. A község jelenlegi, illetve 1830—40 években készített pecsétjén vashámor van ki­vésve, melyet Rohl József a Szinnához tartozó Józsefvölgyben lévő vasgyári telepének emlékéül készíttetett. Magyarosítva lehetne: Szénás. (Szinna.) 39. Smugócz. (Népnyelven: Smigivczi.) Smi- gdti orosz szó, annyit jelent magyarul mint su­*) Lásd Szirmay A. id. m. 29. sj. 40. **) L. Id. m. 29. 1. 39. §. hintani, ostort pattogtatni. E község első lakosai leginkább baromtenyésztéssel foglalkozván, a pásztorok kitünően tudtak az ostorral suhintani s ezen ügyességük utána község is Smugóc nevet nyert. Magyar neve lehetne : Suhintó. {Suhogó.) 40. Sztrióez. (Népnyelven: Sztrihovcz.) A község megalapítói nagy juhtenyésztést űztek, s mint ügyes juhnyirók voltak nevezetesek. Sztri- hdtiovei magyarul annyit jelent, mint juhot nyírni. Innen nyerte tehát Sztrihdtiovci rövidítve Sztrihóc nevét. Lehetne : Juhnyiró. (Gödölycs.) 41. Telepócz. Ezen község bizonyos Telep nevű juhásztól nyerte nevét. Ugyanis ez a juhász sok ideig juhászkodván földesuránál, mikor jobb módba jutott a maga és megsokasodott családja a mai község helyén házakat épített s állandóan letelepedett. Miután sok juhhal s kecskével birt, az idegenek ha nagyobb számú juhot láttak, mindjárt rámondották, hogy azok Telepovo övei. Midőn községgé alakult a községet Telepóc-nak nevezték. A község régi pecsétjén legelésző kecske és juh van ki vésve. Magyar neve lehetne : Juhászlak. (F. Telepes. D. Juhdszlah.) 42. Topolya. Topolya község a határában levő sok topolya-iától nyerte elnevezését. Topolya magyarul nyárfa, tehát a község magyar neve le­hetne: Nyárfa, (F. Nyárfáivá v. Nyara. D. Nyárád.) 43. Sztarina. Miként orosz elnevezése is mutatja, ezen község egyike a legrégibb közsé­geknek. A szomszéd községek lakói majd mind innen származnak. Ezért orosz elnevezése is sztarsina, a mi annyit jelent, hogy _ idősebt), koro­sabb, öreg szülő. Magyarul lehetne: Ősök v. Ófalu, {Ófalu.) 44. Ublya. Ezen községet ublazsaty orosz szótól nevezték el, a mi azt jelenti, hogy boldog­nak hivatni, magasztalni, áldani. Ugyanis ennek a községnek völgyén egy folyócska kígyózik keresz­tül, melynek partja mentén a folyónak terméke­nyítő kiöntései következtében pompás húmuszú szántóföldek vannak, melyeket a nép dicsőit: ma­gasztal s hogy oly földjeik vannak boldog nak érzi magát. A községet eredetileg Ubldzsa-nak nevezte a nép, később megrövidítve Ubla ebből az l lá­gy itásával Ublya lett. Magyarul elnevezhető lenne igy: Áldás. {Jóföld.) 45. Valaskóez. E községnek régi pecsétjén medve van kivésve s a népmonda szerint a Mátyás király által üldözött zsebrak-októl (való­színűleg husziták) származtak a község első lako­sai. A község régi pecsétjen látható címer után magyar neve lehetne: Medve. {Vállas) 46. Orosz-Volova. Ezen község szónyomozat szerint Ökrös-1 jelent. Ugyanis Volova annyit je­lent mint Ökrös. Legyen: Orosz-Ökrös. (Ökrös.) 47. Zboj. Zboj orosz szó, magyarul: csata, harc, tusakodás. Vzáti zbojem = rohammal elfoglalni, E községnek első lakói szállásukat, mely szép tisztás helyen van, előbbi tulajdonosaiktól csak erővel, tusakodással foglalhatták el, ezért a nép­monda szerint is a község neve Zboj lett. Ma­gyarosítva : Harc (Orosz-Boj.) 48. Zubna. Ezen község lakosai hajdan a nechvály-polenkai határon legeltették barmaikat; midőn pedig közülök egynéhány család Nechvály- Polyánká-n megtelepedett s községet alakított, a nechvály-polyánkaiak a községbelieket többé nem akarták engedni, hogy ott barmaikat legeltessék, emiatt összeverekedtek és a nechvály-polyánkaiaik több zubnai férfinak a fogát is kiverték és csú­folni kezdték, hogy nemászub — nines fogad, — és megmutatván a kivert fogakat, azt mondták: zubna — nesze itt a fogl s a községen rajta szá­radt a gúnynév: Zubna. Magyar neve lehetne : Fog v. Kivertfog. (Zubó.) 49. Zuella. (Népnyelven : Zvala.) E községet egy Xantippa természetű anyós alapította. A nép­monda szerint volt Osztruzsnyieza községben egy család, a mely három vőbő', s egy anyósból ál­lott ; az anyós nem egyezhetvén meg vejeivel, ott hagyta a családot, leányait és vejeit, s a Kárpá­tok alá egy völgybe ment el, a hol egy kunyhót tákolt össze magának s nyáron át folyton hol egyik, hol másik leányát csalogatta magához. Csalogatta, vagyis oroszul zvala, mig végre tél közeledtével egyik leánya férjestül elment hozzá s nála le is telepedett. Később mások is csat­lakoztak hozzájuk, községet alapítottak és elne­vezték Zvala nak. Magyar neve lehelne: HÍVÓ. v. Csalogató. {Csalogány.) Hereiem. A város lelkes lakosságának áldozatkészsé­géből az Sárvasegélyző és jótékony egyesülete választmányának sikerült az árvák elhelyezésére szánt árvaházat felépittetni. Az árvaház teljes fel­szerelése az eddig megtakarított jövedelemből rövid időn be lesz fejezve. Úgy de az árvák élel­mezése, ruházása, iskoláztatása és gondozása évenként oly nagy összeget igényel, hogy. azt a jövedelemből ez időszerint fedezni nem lehet, még az esetben sem, ha csak 8 —10 árvát is ve­szünk tel. Nem marad tehát egyébb hátra, mint az, hogy ismét a jótékonyságtól áthatott könyö­rületes szivekhez forduljunk azon kéréssel, szíves­kedjenek az árvák ellátásához szükséges bármily mennyiségű élelmiszert adni, hogy abból az árváknak ez évi élelmezési szükségletét fedezhessük. Ha elé­gendő élelmi szert sikerül összegyűjtenünk, már a tavasz végén 12 ávával az árvaházat megnyit­hatjuk, mert a többi szükségletet fedezni képesek leszünk a 7000 ft alaptőke jövedelméből és az évi tagsági dijak összegéből. Az élelmiszerek hová küldése iránt majd később fogunk intézkedni, most egyelőre az el­küldendő ívre csak az ajánlat feljegyzését kérjük­A mennyiség bejegyzésénél a kilogramm és liter mértékeket kérjük használni. S.-a.-Ujhely, 1891, évi február 27. Dókus Gyula, Matolai Etele, első titkár. elnök. A vármegyei gazdasági egyesület Viczmándy Ödön elnöklete alatt f. hó 23-án, d. u. a vármegye székházának nagytermében szépen látogatott köz­gyűlést tar-lőtt. Ott voltak Molnár István főispán Öméltósága, Dókus Ernő o. gy. képviselő, Andrássy Sándor gfi, Hammersberg Jenő, Molnár Béla dr., Vladár Emil és még számosán a legelőbbkelő gazdák közül s mindnyájan élénk részt vettek a közgyűlési napirend letárgyalásában. — Viczmándy Ödön, egyesületi a’elnök, megnyitó beszédében hosszasabban ösmertette a vármegye közgazdasági viszonyainak alakulását, melyek bizony több szomo­rúságot, mint örömet szültek a gazdaközonség szá mára. Azonban az országos kormány és a vármegyei gazdaközönség között folytatott egyesületi köz­benjárásnak maradandó sikeréül emelte ki az állandó közgazdasági bizottság intézményét, me'y arra van hivatva, hogy varmegyénk gazda- közönsége számára uj forrásokat nyisson a va­gyoni jólét s boldogulás terén. Beszédét a kir. pénz­ügyi és a kir. kereskedelemügyi m-nisterek élteté­sével végezte. — A lefolyt év működéséről szóló titkári jelentés felolvasottnak tekintetvén, a szám- vizsgálóságról leköszönt Becske Bálint és Barna Bertalan helyére Andrássy Sándor gf. cs Nyomárkay József számvizsgálókul megválasztatván, az évi számadás jóváhagyatván, — hosszabb eszmecsere tárgyát képezte az 1891-re előterjesztett költség- vetés tervezetének megállapítása és megszavazása. A bevételekben projektált számtételek a valószínű­séghez mérten redukáltatván a kiadások is apasz­talak. Takarékossági szempontokból elhatárározták azt is, hogy az egyesület által fentartott Gazdasági Értesítő kiadása, az egyesület pénzügyi helyzetének kedvezőbbre fordultáig, beszüntettessék s a hivata­los közlendőknek esetről-esetre való közzététele iránt az elnökség a Zemplén útján gondoskodjék. Andrássy Sándor gf. indítványára elhatározták, hogy a tenyész-apaállatok díjazása végett tavaszszal és őszszel tartatni szokott két vásár egyesittessék és a vármegye székvárosában mindég tavaszkor tar- tassék. Az indítvány köztetszéssel fogadtatván, Andrássy Sándor gfnak az egyesület érdekében a kir. földmivelési ministériumnál tett sikeres köz­benjárásáért elösmerés szavaztatott Végül föl] említjük, hogy főispán Öméltóságának indítványára az állandó közgazdasági bizottságba Viczmándy Ödön és Szerviczky Ödönt választották meg képviselőkül közfelkiáltással. A felsőzempléni egyházmegyének múlt hó 24-én a helybeli ev. ref. egyház iskola helyiségében tartott rendes téli közgyűléséről a következő tu­dósítást kaptuk : Már á megelőző napon lehetett látni a ta- nácsbirói kar egyházi és világi tagjait, hogy elő- értekezletet tartsanak, melyen a következő napon a gyűlés elé felterjesztendő tárgyakat szükebb körben megbeszélték s előkészítették. Ugyancsak itt számolt be az egyházlátogatóság (canonica visiltatio) az egyháznak és iskolás körében szer­zett tapasztalatairól. Örvendetes jelenség gyanánt kell felemlítenünk, hogy sok egyház, dacára a mostoha viszonyoknak, melyekben élünk, nagy áldozatokat hozott építkezési célokra ; de különö­sen megörvendeztett a jelentéseknek azon része, mely azzal foglalkozik, hogy felvidéki tótajku egyházainkban a magyarosodás, különösen az isko­lákban, napról napra nagyobb tért foglal el, taní­tóink nagy buzgósággal s hivatásuknak teljes átcrzísével buzgólkodnak a nemzeti nagy eszméért, csak a nemzet nem buzog érettük, hogy sanyarú helyzetükön valamit könnyítene. No de se baj a protestantizmus mindig szegénységgel küzdött, mégis az elsők közt járt a nemzetet boldogító esz­mék harcosai közt. — A rendes közgyűlés febr. 24 én reggeli 8 órakor nt. Kálnlcsky János espe rés emelkedett szellemű imája és beszéde után, fájdalom ismét nem egyházmegyei gondnokunk Bernáth Elemér társelnöklete alatt nyittatott meg, azonban van reményünk, hogy jövőre gyak­rabban lesz szerencsénk őt körünkben tisztelhetni, a mint ezt az espereshez intézett levelében kilátásba is helyezte kassai tanácselnökké való kinevezteté- sére hivatkozván. Adja Isten, hogy minél többet láthassuk!—Különben a gyűlés iránti érdeklődés nagy volt. Igen szép számú közönség gyűlt egybe, egyháziakból és világiakból egyaránt, s ezzel úgy látszik meg lett c ífolv» azoknak az aggo­dalma, akik épen a gyűlés néptelenségére hivat kozva, ellenezték annak állandóan Ujhelyben való tartását. — A tanácskozás folyama olyan tiszta és akadálytalan volt, mit az esperes és a világi

Next

/
Oldalképek
Tartalom