Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1891-05-24 / 21. szám
Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) Sátoralja-Ujhely, 1891. május 24. 21. sz. Huszonkettedik évfolyam. EIBDETÉSI III : hivatalos hirdetéseknél ; Minden egyes szó nt&n 1 kr. Azon/elül bélyeg 80 kr. Kiemelt cLiszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter után 8 kr sz&mittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. ELÖriZETÉS Át Egész évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől ÍO' gadtatnak el. Zésiratoi nem adatna vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden g&r- mondsor dijjr> 20 kr. A társadalom betegsége. A társadalom szerves összetartozan ■ dóság. Tagjainak összetartására igaz ugyan, hogy nem materialisztikus kötelékek, hanem erkölcsi motívumok szolgálnak alapul, de ez a dolgon mit sem változtat. Mint szerves valamirevalóság, természetesen alá van vetve mindazoknak a változásoknak, melyek a többi hasonlófaju lényeket érik. Egyszer ereje fölpezsdül, magasabb szárnyalást vesz ; máskor közérzése betegségeinek és nyavalyáinak egész légióját tárja föl elébe. így volt ez mindig, igy lesz ezután is. Az emberiség, bár Isten képére lön alkotva és mindig kereste az eget, hogy saját képmását, a tökéletességnek ideálját meglássa, mégsem tudott sohasem eszményi magasságra fölemelkedni, mert "teste ólomsulyként vonván le törek • véseinek étervilágából, a végeredmény mindig az volt, hogy leesett a fold porába, a honnan fogamzott és életét nyerte. Mindjárt az emberiség hajnala bűnnel és gyilkolással kezdődik. Éva megszegi isten parancsolatját, Kain megöli testvérét, Ábelt. A szelíd lelkületű meghal, az állatias megmarad. És származunk mi uiána szépecskén ugyanazon gyarlóságokkal szaturálva, mint szerelmes ősapánk, mivelhogy a vér sohasem vált még vízzé és nem tagadta meg magát. A bűnök tehát régiek, csak a személyek víltoztak. A lopás, csalás, gyilkolás fogalmai nem újak, csak a szereplők mások. Es mégis mindig följajdulunk, arcunkat pír futja el, valahányszor erkölcsi kitéréseket látunk. Mert a jobbak, vagy hogy helyesebben fejezzük ki magunkat, a kedvezőbb körülmények között lévők mintegy saját magukat látják, mint embereket bemocskolva a tévelygők bűnös üzelmei által A krónikások minden korból jegyeztek föl bűnöket. Nem ritkán koronás fők hívták ki tetteikkel a közmorált. Államférfiak viselték magukat banditák módjára. De hogy a társadalom maga annyi büzhödt, rothadt anyagot és orresavaritó miazmát rejtegetett volna valaha méhében, mint minden fénye mellett is mai korunk : azt alig akarjuk elhinni. Nem múlik el hét, nem nap, sokszor óra, hogy ne hallanánk korunk romlottságának fertőző betegségeiről. Itt temérdek pénzt emelnek el egyszerre, amott alattomban lassacskán fejik tisztességnek örvendő emberek az aranyborjút ; emitt sápot kér a protekció, amott pártfogóját csalja meg a gézengúz; egyhelyt lopásról ád hirt a rendőrség, másutt meg arról, hogy raboltak is, de hogy a károsultak éhen ne haljanak, emberbaráti szeretetböl meg is gyilkolták őket. Itt-ott családi drámák ütik föl rémes fejeiket, sokszor semmi komolyabb alappal nem biró ok miatt, mint az napjainkban a fővárosban történt. Egyszóval köz és magán életünk szövevényességének ezer féle faja számtalan változatosságban rejtegeti bűneit, mig végre az idő a piszkot felszínre hozza és megkezdődik a szennyesnek mosása. Az aktus nyilvánosan történik, hogy undorodjék meg tőle mikdenki s igyekezzék tisztán járni. Mind hiába! Akik e piszok öblögetésén ma ah-okát kiáltanak és orrukat fogják, másnap már, meglehet, hogy az ő szennyesük lesz a mosónő kezében. Sőt olyan is előadja magát, és pedig nem ritkán, hogy magának a mosónőnek ruhái rondák s ő kerül rajbolás alá. És ezek a csinos dolgok nem szünetelnek, minden napon más és más bűzt hoz a hajnal harmatszülő lehe. Annál inkább hajlandó a test a betegségre, mennél bonyolodottabb a szervezet. Társadalmi betegségünknek is egyik legfőbb oka életviszonyaink bonyolodoftsá- gában rejlik. Hogy megélhessünk, egyéni, családi, társadalmi, állami és Isten iránt tartozó kötelességeinknek megfelelhessünk, nem mint a Jánus-főnek kétfelé, hanem mint Argus-nak százfelé is kell tekintenünk. Az élet soha oly edzett és kipróbált erőt nem kívánt a porondra, mint napjaink. E nehéz idők acélizmokat, törhetetlen akaraterőt, mérhetetlen önmegtagadást kívánnak a benne élőktől. Aki e kincsekkel nem rendelkezik, az okvetetlen nyakát szegi és elbukik. A demokrácia, a műveltség rohamos fejlődése, mely gyűrűit mindig kijebb tolja, szintén közrejátszott ebben. A körbe oly elemeket hozott, kik ezelőtt azonkívül álltak és a benne élőknek nehézségeket nem okoztak. Most azok is, mint gladiátorok küzdenek a téren és talán izmosabb karokkal, mint a kik már rég benne vannak. A műveltség szele magával hozta az eddig ismeretlen igényeket. Még ez ugyan nem lett volna nagy baj, de azokat hihetetlen magasságra is felszökteté, mint a kénesőt a kánikula melege. Az igényekkel nem lévén arányban az erő serpenyője, a mérlegnek okvetetlen fel kellett billennie. Jelen életviszonyainkat el nem dobhatjuk magunktól, bennük kell élnünk ; nem is szaladhatunk el tőlük, mert véletlenül a | ^ ' I föld gömbölyű és főleg mert helyzetünket magunk teremtettük. Azért nincs más mód, mint férfihoz illöleg nyílt sisakkal fogadnunk. Ámde a | csatába készületlenül, fegyver nélkül nem lehet bocsátkozni. Előbb ismernünk kell a hadtudományt, nemcsak elméletben, hanem I gyakorlatilag is, hogy azt a körülményekhez képest módosítani is tudjuk. Az ut fáradalmaihoz, az ellenfél méltó fogadásához izT A & 0 A, Reményinek. gész világ örült, mikor messze járva Becsületet hoztál elnyomott hazádra Páratlan művészünk I • > Most a haza örül, mikor visszatérve, Ráölelhet téged föléledt szivére S nincs már harcunk, vészünk. Zengj hát e hazának, zengd el dalaidat, A magyar hazának, a mely sírva vigad Századévek óta. Itt van a te hazád, a magyar szivekben Nemszólt mégnaladnál más hozzájuk szebben Mint tőled a nóta. Itt is e kis zugban, Rákóczinak földjén, Rólad félvilágot örökre betöltvén A hir fészket rakott: Sietnek az aggok, hogy még egyszer hallják, Sietnek az ifjak, hogy először dallják. Mi húrodban lakott. Latkóczy Mihály. ji Ung-megyei inváziónk. — A ^Zemplén* eredeti tárcája. — Midőn egy földi nagyságot orvosai halálra kijelelnek, az ösmerősök elszokták mondani a szegény haldokló viselt dolgait. Tehát most, amikor az 1870 ben megtámadt, s azóta folytonosan operált, reparált, megnyirbált, megcsonkított vármegyei autonómia végóráihoz kö- zelget, emlékezzünk meg mi is, — a régi megyei élet jelentékenyebb mozanatairól. Ezek a kinpadra feszitett, ezek az elitéit, elkárhoztatott régi megyék tartották meg 1848 ig ezt a nemzetet magyar nemzetnek, 1848 tói pedig megtartotta a 48-iki szabadságharc, melynek közbejötté nélkül, ma — mint önálló nemzet nem léteznénk. Egy feljegyzésre méltó viselt dolga volt Zem- plén-megyének 1847-ben: az ungmegyei invázió. A magyar megyék többségében, az 1848-at megelőzött évtizedben, nagy volt a gyűlölet a bécsi kormány itteni adminisztrátorai és pártja iiánt. A magyar megyék, az addig csak levélváltások által gyakorolt érintkezést kezdték a személyes érintkezés, tehát az egyértelemben cselekvés és kölcsönös segédkezés terére átvinni, a mi aztán hihetetlenül meglepő s oly eredményeket szült, a minőkről csak Dumas regényeiből olvasunk. Zemplénmegyében e célra alakult Andrássy Gyula és Vay Károly grófok elnöklete alatt az úgynevezett: Szegény legény társulat. Miért vette fel egy oly társulat épen a Szegény legény társulat nevet, amelynek grólok után megvoltak elnökei, — erre már nem emlékezem ; de azt hiszem, hogy ez az elnevezés a demokrát szellem nyilvánulása volt, vagy pedig a Törökországból kibujdosó magyarok szegény legény elnevezését, a mi a XV. XVI. században tisztes név volt, vettük át. Mindjárt megalakulásunk után következett az 1847-iki megyei tisztujitás, melyen olyan szépen daloltuk : sNo ti urak a nagy diófáig, Elég volt már a jóból idáig, Azt kiáltja most Zemplén nemese : Ej ! haj ! hulljon a férgesei* Alig néhány hét múlva a tisztujitás következett az országgyűlési megyei követek választása, mely választásoknál a Szegény legény társulat vezérlete alatt működött oppozició minden pozícióban fényes győzelmet aratván, társulatunk már kezdetben tekintélyes hírre vergődött. Felszólítást kaptunk az abaujmegyei és ung megyei ellenzék vezérférfiaitól, hogy követeik választásánál való segédkezésre, megyéik székhelyén, a választást megelőző napokban, testületileg jelenjünk meg. Miután azonban az abauji és ungmegyei követválasztás határideje egy és ugyanazon napra esett és Abaujban a Comáromy-ak, Meczner-e.k, Téglásy-dk és Darvas-ok számra nézve is elegendő anyagi és szellemi erővel rendelkeztek, de jó zenészeket keríteni sehonnan és semmi pénzért sem tudtak, azt határoztuk, hogy az újhelyi cigányokat abauji elvtársainknak adjuk át, magunk pedig egy szál (Geiger nevű) trombitással rontunk be az ungmegyei követválasztásra, ahol az oppoziciós párt alig állt 50—60 számottevő nemesből, kiknek Mai szämiinklioK egy ív melléklet van csatolva.
