Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1891-05-24 / 21. szám
mainkat előbb jól be kell gyakorolnunk, hogy még mielőtt a csatába értünk volna, ne legyünk maródiak; ha pedig oda eljutottunk: az ellenfél kardja le ne sújtson. Sok szükségről is le kell tennünk, mert a fürjek már nem repkednek, mint hajdanta, hanem e helyett igen sok por kavarog a levegőben, melyet csuklás nélkül le kell nyelnünk. És erre a háborúra az előkészítő tanfolyam a család és az iskola. Neveljen a család erős jellemeket, az iskola ismeretdus egyéneket: akkor rendben lesz a széna Szabó Kálmán. Vármegyei ügyek. Pénztárak megvizsgálása. A pénztárakat vizsgáló vármegyei küldöttség f hó 19—21-énteljesitette a közgyűlést megelőző általános pénztári vizsgálatokat. A vármegyei pénztárban talált 194-795 ft 61 krnyi vagyont részint készpénzben, részint tak. pt. betéti könyvekben, részint érték papírokban. Érdekelni fogja a közönséget, hogy közmi- velődési alapunk 21,646 ft 35 7a kr- a várm. tisztviselők nyugdíj alapja 30,945 ít 42 kr. a közigazgatási letéti pénztár pedig 16,474 ft 46 krnyi pénzkészlettel rendelkezik. —• A gyámpénztár vagyonkészlete: 593,519 ft 11 kr; ebből készpénz: 1901 ft 60 kr. takarék pt. betét: 313,868 ft 64 kr, értékpapír: 267,917 ft, ékszer: 9,821 ft 05 krnyi becsértékü. Mindezektől látható, hogy a vármegyei és gyámpénztárban együttesen : 788,314 ft 72 krt érő vagyonkészlet képezte a vizsgálattárgyát. A kezelés hűsége, a számadások és nyilvántartások pontossága most is minden irányban kellemes tapasztalatul szolgált. Mennyi a restáncia ? Vármegyénk közigazgatási hivatalainak a f. évi febr. hó i-től ápr. hó 30-ig terjedő tevékenységi kimutatást főispán Öméltósága elnöklete mellett tegnapi ülésében tárgyalta a számonkérő szék. Elintézendő ügydarab volt a tevékenységi időköz kezdetén. 44,776, ebből elintézést nyert: 41,228 ügydarab s igy a restáncia . 3548, mely 18 hivatal között oszlik meg, vagyis az átlagos hátralék egy-egy hivatalban cirka 200 db. Az átlagos hátraléknál több restánciája van az alispáni, a számevói hivatalnak és az árvaszéknek, A szolgabirói tiz járásban legnagyobb ügyforgalma volt az újhelyinek, (4271 db.) legkisebb a szinnainak fi 143 db.); amott a hátralék 97 emitt 12 ügydarab. Hírek a nagyvilágból. A száműzött szerb királyné, Natália a legnagyobb igazgatottság és foradalmi hangulat közt hagyta el Belgrád-ot. A regensség parancsát könyörtelenül végrehajtották rajta. Minthogy saját jószántából az országot elhagyni nem akarta, rendőri kényszert alkalmaztak ellene ; mikor pedig a nép pártfogása alá fogta az ex királynét, kivezényelték a katonaságot, mely a tömeget sortüzelésel riasztotta szét. Ha a tudóitások hitelesek, maga Natália is megsérült, számosán pedig életükkel fizették meg a hozzá való ragaszkodásukat. Sándor királyt környezete Topcsiderbt menesztette a zavargások szintetérő 1. Natália királyunktól sür- gönyileg kért és nyert engedelemmel magyar földön keresett s Zimony-ban talált menedéket. A Belgrád-ban uralkodó hangulatot legjobban jellemzi az, hogy f hó 21 éré viradó éjjel Budapestről egy hadosztályt küldöttek a szerb határra. A száműzött királynét magyar hajó, a Kazán, szállította el Odesszá-ba. Bratiano János, Románia legkiválóbb politikai egyéniségeinek egyike, a román királyság megalapítója és szervezője, Bukarestben f. hó 17-én, hosszas gyöngélkedés után meghalt. Magyarország irányában tanúsított politikája tapintatos és udvarias volt, miért is a nagy Dákó-Romá- niáról ábrándozó román túlzóknak nem volt kedves embere. 800.000 Manlicher. A stájeri fegyvergyárban ápril 30-án készítették el a 800.000-ik kiskaliberű ismétlőfegyvert. 1893. végéig további 235,000 darabot fognak gyártani a hadsereg, 65,000-et pedig a magyar fegyvergyárban a honvédség részére, úgy hogy a monárhia védőereje 1893. végével 1.100,000 Manlicher-fegyverrel fog rendelkezni. Hírek az országból. Budavára hősies bevételének évforduló napján, f. hó 21-én, az 1848/49 iki honvédegyesületnek országos középponti bizottsága gyászünnepet ült Az ünnepelés sorrendjén kivonultak a krisztinavárosi temetőbe s megkoszorúzták a Budavár bevételénél 1849 máj, 21-én elesett hős honvédek sírját. — Ezelőtt negyvenkét esztendővel az országszerte határtalan nagy örömet keltő eseményt, Budavárának hősies elfoglalását, nálunk Zemplén földjén is hozsannákkal ünnepelte a lelkes közönség, így pl. Fogarassy György főszolgabíró, S.-Patakon I849. máj. 25-én kelt következő körlevelével hozta tudomására a lakosságnak : »Budavára győztes seregünk által f. hó 21-én. reggeli 7 órakor, diadalmasan bevétetett. Ez örömhírt, felsőbb rendelet következtében, azért kívántam tudatni ezen város főbirá- jával,*) miszerint rögtön tegyen oly rendelést, hogy a városban lévő minden egyházakban azonnal minden harangok zúduljanak meg. Adassák hála istennek s dicsőség a vitéz magyar hadseregnek, kit hős tettei a világ legrettenhetlenebb bajnokává avattak fel. És tartassék népünnep, minek pontos végre hajtását ezer város főbirájának ösmert haza- ; fiúi érzelmétől bizton megvárom*. Az ötödik ülésszak. Az országgyűlésnek mindkét házában f. hó 20-án olvasták föl a királyi leiratot mely a negyedik üiésszakot bezárta s az ötödikre, mely másnap nyilt meg Magyar ország és társországainak zászlósait, egyházi és világi főrendjeit képviselőit összehívta. Az uj s egyszersmind a jelenlegi képviselőház utolsó ülés- ' szakának első törvényhozó működése lesz a vár- j megyei közigazgatás államosításáról szóló javaslat tárgyalása. *) L. O.-Liszka — Körlevelek jegyzőkönyve, 1849 évi 115. sz. a. " ' Szerk vezérei: Bernáth Zsigmond és Kandó Kálmán voltak. Az ungvári követválasztást megelőzött két nappal megindultunk S.-a.-Ujhelyből: Vay Károly gróf, Marsé halkó Tamás, Nagy Imre, Balogh Károly, Éles Géza, Zöldy Tóni, a két Klobusiczky: 1 István és László, Kazinczy Bálint, Koncsol István, | Dankó György, Horváth Zsigmond, Évva Károly, Farkas Lajos, Balogh Sándor, Zábráczky László, Vál/i Károly, Vályi István, Nyitray Józsi, Ahnásy Gyula, Fodor Pityu, Kossuth Pál, Horváth Pali és többen, — az útban csatlakoztak hozzánk Horváth Tamás, Pilissy Zsigmond, Payzsoss János, Kandó j Tamás és Töke-Terebesen vezérünk, maga And- j rdss) Gyula gróf, ki már akkor Zemplén-megyé- j nek a pozsonyi országgyűlésre megválasztott kö- j vete volt. j Öltözetünk többnyire vérveres dolmányból, j Kossuth-kalapból nagy veres tollal és diszkardból j állott. Nagy-Mihályban a grófi kastélylyal szemben levő vendéglőben, az összes invázionálisták (Fáy Gyula kivételével, ki Tarnóczra menyasszonyához előre ment) együtt megebédelvén, Geiger a Payzsoss Jancsi szürke lovára kapva, lelkesebben fújta a lovassági indulót. Szobránczon jöttek elénk Fekete Ferenc, Petrovay Ákos, Fongrácz Béla ungmegyei főszol- gabirák, Gulácsy és Gálócsy ungmegyei oppozicio- nálisták és Fáy Gyula, a mi előre ment felejthetetlen lelkes bajtársunk. Ezek hoztak magukkal fáklyákat és zászlókat, hogv Ungvárra leendő esteli bevonulásunk impo- zánsabb legyen. Mondanom sem kell, mennyire megbámulták ez esteli bevonulást az ungváriak. Az óriás többségben lévő Horváth Simon-féle kormánypárt azonban csak megmosolygott minket, anélkül, hogy győzelmének biztos hitében csak legkevésbbé is megingott volna. S ezt alaposan tehette, mert mi 36 an, a kik Ungmegyébe berontottunk, ott mindnyájan szavazattal sem bírtunk, s Ung-megyében legfeljebb 50—60 számottevő biztos szavazata volt az oppo- ziciónak, mert a többit és az ung-megyei zenésze két a kormánypárt, s ennek nevében a dúsgazdag (első követségre a kormánypárt által jelelt) Horváth Simon kortesei hetek előtt lefoglalták, etették, itatták. Az Ung hiújával szemben épült Korona vendéglőt azonban sikerült ungi elvtársainknak a mi tanyánkul kibérelni és ez lett hadmiveleti alapunk. Alighogy behordattuk szobáinkba podgyá- szainkat, mindjárt tanácskozásra gyűltünk össze a nagyteremben. Tanácskozásunkban Kandó Kálmán elnökölt, s itt megállapittattak a »modus vivendi és procedendi« szabályai, s aztán vacsoráim az Ungvár délkeleti részén, tehát túl a hídon lévő részben fekvő Fékete Sas nevű vendéglőbe indultunk, de a Koroná-ról lett kimenetelünk első percében hadmiveletünk szerencsétlenséggel kezdődött. Amint a korona előtti hídfőre, a Zöldy Tóni által vitt egy fáklya világánál felléptünk, a túlsó hídfőtől sikoltás és vészt jelző jajgatás hangzott felénk és mi nem is képzelhetvén, hogy a vészé delmet, mely azon sikoltást előidézte, a mi fáklyánk világa okozza, rohantunk a hid túlsó végére, Színház. Szombaton, május hó 16-án, Halmayné Emma jutalomjátékául itt először a Hoffmann meséi, operet 4 szakaszban ; zenéjét szerzé Offenbach. A darab cselekvénye lazán füg össze ; mondhatnék minden egyes szakasz egy külön kép teljes bevégzettség- gel. Tárgya: Hoffmann ismert mese iró szerelmi kalandjai. Az előadásból egy egész jelenést, a ledér leány iránti szerelmét, kihagytak. De ezen kihagyással is jól sikerült a darab, melynek zenéje operai fenséggel teljes, megragadó s művészien szép. A legnehezebb ének-partit Rácz (Hoffmann) valódi virtuozitással énekelte. Egy hibája volt, hogy a szöveget elmosódottan ejtette ki; alig lehetett érteni. Halmayné (Olympia, Antónia, Stella) játékával és énekével rászolgált arra a viharos tapsra, mely a közönség köréből többszörösen kitört. A jutalmazott tisztelői részéről egy gyönyörű koszorút s két csinos virágcsokrot kapott. Kiss P. (Lindorf) éneke biztos volt, kár, hogy maszkja (Mirackel orvos) olyan visszataszítóvá tette csinos színpadi alakját. Margó Z. (Miklós) ügyes jelenség volt. Vasárnap két előadás. Délután */„4-kor gyermekelőadásul a kacagtató víg népszínmű a Vén bakancsos és fia a huszár Szigetitől, melyet a zsúfolásig, nagyobb részben gyermekekkel megtöltött színház élénk tetszéssel fogadott. Legjobban tetszettek Boross (Frici), Niké (Lidi), Bihary (Mihály), K. Breznay (Ilonka). — Este : A pünkösdi királynő majdnem üres ház előtt. A címszerepet Bogyó I. (Viola) játszta sok rutinnal, még több kedvességgel és elevenséggel. A tapsból bőven kijutott neki. Bihary (Zománczi) és Kis P. (Kelendi) ügyesen játszottak ; Boross (Oháti), Nikó (Clementine) a régi jók voltak, Hétfőn, a társulat bucsuelőadásául, jótékony- célra, Gabányinak kacagtató vigjátéka, az Apósok. Ha néhol elő is tör e darabban az alantabb járó komikum, mégis a jobb darabok közé merjük sorozni; mert a leményességet nem lehet Gabányinak e müvétől sem megtagadni, mely bővelkedik helyzet-komikumban. Közönség csekély számban. De ez nem alterálta a színészeket, hogy széles jó kedvük ne kerekedjék. Ennek tulajdoníthatjuk azt a sok nyelvbotlást is, amit ezen az estén mindannyian elkövettek. Vagy talán annak, hogy szerepüket nem igen tudták ? Boros (Bogyay) a nem neki való szerepben is jól alakított. Kishonti (Zab Feri) nem jól fogta föl szerepét. Balogh P. (dr, Gáti) nem elég tűzzel játszott. Bihary (Farkas) jó volt. Bogyó Ilonka (Margit) tetszés között, jó felfogással alakított. Különösen a hipnotizáló-jelenésben játszott kedvesen. * És evvel az előadással búcsút vettek tölünk egy időre Thália papjai és papnői, hogy más vidéken gyönyönyörkedtessék játékukkal a létért való küzdelem zajában szórakozás után vágyó közönséget. A jelen alkalommal még egy ,sine ira et studio» mondandónk volna Hauu.iy-nak, az igazgatónak. — Meggyőződhetett arról, hogy Sátoralja-Ujhely közönsége tud és akar a színészetért áldozatot hozni. Tegye meg tehát a kedvünkért, hogy, ha ismét visszajön, hiányos zene és énekkarát égé szitse ki és mi akkor teljesen meg leszünk vele elégedve. Addig is : a viszontlátásra 1 Omogra,. hol egy, három szürke csikó által vont könnyű szekeret hátrálva s a hid melletti lejtőre vissza tolva találtunk. A lovakat szürke köpenyegbe burkolt úri ember tartotta gyeplőn, de fáklyánk fényétől a lovak mindinkább hátrálván, mielőtt a lovakat és szekeret megragadhattuk volna, a szeker kiborult, és mi csak is a kibukott két nőt, és férfit emelhettük fel, s a megrémült reszkető lovakat fékez- hettük meg. A lovakat hajtott ur azonban, még mielőtt szekere kidőlt volna, s még inkább midőn a katasztrófa bekövetkezett, azon ösmeretleneket, a kik fáklyával járni merészkedtek, szidalommal és sértő kifejezésekkel illetvén és dühében kapacitálható nem lévén, sértések elviseléséhez nem szokott csapatunkból Zöldy Tóni a kezében volt égő fáklyával a szitkozódó és magát felvilágosítani nem engedő Móré nevű szolgabirót arcul vágta, mire az hanyatt esett s általunk a hid melletti szélső házba vitetett, hol aztán vezéreink, együtt Kandó és társával, mentek neki részvétünk és sajnálatunk kifejezését tolmácsolni, a sajnos félreértésről és segítségnyújtás szándékáról íelvilágositani, mely felvilágosításunk a magába szállt szenvedő szolgabirót megnyugtatván, egymásnak kölcsönösen megbocsátottunk. Elbúsultan és boszankodva e sajnos intermezzo felett ültünk a Fekete Sas vendéglőben vacsorához, de bánatunkat a szenvedő szolgabiró- tól nyert feloldás, hibátlan eljárásunk beismerése s az, hogy a mi drasztikus megtorlásunkat, az ő sértegetései provokálták -- eloszlatván, kiosztottuk másnapra (a követ választást megelőző bevonulás Folytatás a mellékleten.
