Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1891-03-22 / 12. szám

i-ső melléklet a „Zemplén" 12-ik számához. hasznot is hozott anyagi tekintetben. Úgy hallom, a tiszta jövedelem IOO ft körül jár. Ebből az ifjú­ság könyvtárát sok szép művel lehet gazdagitani. Azt mondják, hogy egy egy város haladásának, életképességének igen sok tekintetben fokmérője társaságos élete. Miért ne ismétlődhetnék hát ná­lunk is ilyen kedves emlékű társas összejövetel gyakrabban ? Hiszen az ilyen pompás alkalmak a társaságos életnek hatalmas előrevivői, A nehéz­ségek látása ne rettentsen el a céltól. Minél ma- gasztosabb és szebb a cél, amely felé törekszünk, annál több akadályt kell leküzdenünk, mig diadal­hoz juthatunk. Mégcsak egyet. Ha valakinek fel­tűnnék, hogy cikkemben a márc. 15-ikének emlé­két felidéző mozzanatról nincs semmi szó, ne vegye azt úgy, mintha a hazafias érzelem fogyatkozott volna meg a rendezőségben, avagy Homonna vá­rosában. Azt mondják, hogy bizonyos félreértés, vagy véletlen volt az oka. A jelenlévők szívben és lélekben igy is március 15-ikét ünnepelték, r. I. — (Március 15. Nagy Mihályban). N.-Mihdly város és vidéke intelligenciája, mint eddig év- ről-évre, az idén is megünnepelte a magyar nem­zet közéletének legszebb ünnepét, március 15-ét. Az ünneplő közönség Sulyovszky István hívá­sára esteli 8-kor a »Kose vendéglő nagy étter­mét egészen megtöltötte. Az ünnep megülése a n.-mihályi zenekar szebbnél-szebb nótái mellett közös vacsorával kezdődött. A harmadik fogás után Sulyovszky, főbíró, hatásos beszédben ecse­telte a március 15 történelmi jelentőségét. Szavait lelkesült éljenzés, a zenekar részéről a Rákóczi in­duló harcias dallama követte. Ezután Roskovics kir. járásbiró, ófelsége a koronás királyért mon­dott rövid, de velős felköszöntőt, melyet az egész társaság állva hallgatott végig. Raisz G. dr., a függetlenségi harc legnagyobb bajnokáért, a leg­nagyobb magyarért, Kossuth Lajosért, mire az egész társaság a Kossuth nótát énekelte el, me­lyet aztán a zenekar megujrázott Rövid szünet után még Olcsváry, Tompáról, Weiszberg dr. a magyar szabadságharc Tyrtaeus-bxé>\, a lelkes da­losról, ki nemcsak lantjával lelkesített, de kardjával is harcolt a szabadság diadaláért, Petőfi ről emléke­zett meg tetszéssel fogadott beszédben. Evvel vége volt a hivatalos tósztoknak, de nemsokára meg­kezdődött a felköszöntőknek most már magánjel­legű árja. Legelőször is Gulácsy, postafőnök, él­tette barátját, Púlányi Gézát, a n.-mihályi állami iskola és városi (illetve nagyközségi) óvodának buzgó és lelkes létesítőjét; Polányi ismét Sulyovszky-1 él­tette, ki mindenfelé világosságot terjeszt munkás ságában, mire másodízben Weiszberg dr. szólalt föl »pro domo« éltetvén Zemplénvármegyét, a sza­badság nagy bajnokainak, a Rákócziak, a Szeme- rék és Kossuthok szülövármegyéjét. A fényes ban­kett, melynek különleges zománcát ez egyszer, ki­vételesen, a szellem emberei tulajdoníthatják ma­guknak, a leglelkesebb hangulatban éjfélutáni 4 órakor ért véget. r. I. (Mózses emlékünnepe) A s. a.-újhelyi st.- quo izr. hitközség f. hó 17-én ülte a nagy vallás- alapitónak 3283-ik születési-, egyszersmind elha­lálozási emlék-ünnepét. Az ájtatos közönség zsúfolásig megtöltötte a templomot s emelkedett érzelemmel hallgatta Weisz Kálmán főrabbinak alkalmi szónoklatát és Eibuschütz kántornak gyö­nyörű énekeit. Este az izr. iskola épületében banket volt, hol a kedélyes öreg Reichard Mór, mint a »talmud thora« elnöke és tiszteletreméltó neje, leányával Grünbaum Simonnéval, szokott nyájas­ságukkal fogadták és szolgálták ki jó izü ételek­kel és italokkal az egybehívott vendégeket. Lelkes pokárköszöntőkben s vidám hangulatban nem volt hiányosság. — (Rend a városban) Dicséretes elismeréssel konstatáljuk, hogy városunk utcái, a téli szemét­től és sártól megtisztittatván, kellő és a szemnek is jóleső rendbe jutottak. Azok után, amik e te­kintetben történtek, még egy kötelesség teljesíté­sére hivjuk fel a rendőrség figyelmét; s ez az ud­varokban töméntelen mennyiségben összehalmozott trágya, piszok és szemét elhordatása. Ha megfe­lelő erélylyel, amit kétségbe nem vonunk, ez a feladat is végre lesz hajtva a közegészségügy javára: rend dolgában, mint népes városunkhoz illő is, igen sokat haladtunk. (Fedanyag-szállitás.) A községek elöljáróit a munkaköteles lakosság figyelmeztetése és saját jól felfogott érdekébe figyelmeztetjük a vármegye tekintetes alispánjának 225/461. k. sz. Árlejtési hirdetményére. Reméljük, hogy községeink ut munka kötelezettségük könnyítése szempontjából is, nem fognak késni a vármegye által nyújtott, az árlejtésbe körvonalozott előnyöket biztositani. (Akasztófa virága). Kupecz István, 15 éves csavargó, rendes foglalkozására különben zsivány, e napokban H. D lakásának előszobájából, hova koldulás ürügye alatt férkőzött, a háziúr fogasra akasztott téli kabátját ellopta. Mikorára a rendőr­ség sok utánjárással előkelhette, a téli kabát már elkallódott. (Bigamia.) Grünvild Jakab nevű Nagymihály vidékén tartózkodó újhelyi származású napszámos ellen egyszerre két Ujhelyben lakó asszony emelt panaszt, mindketten törvényesen egybekelt és el nem vált hitves feleségének vallván magát, sőt még azzal is vádolták, hogy a Don-Zsuán rajtuk kívül még egy harmadik női személyt is boldogí­tott volna szerelmével. A kir. törvényszék G. J. ellen a vizsgálatot elrendelte. (Országos vásár betiltása.) A holnapra hir­detett újhelyi országos vásár tartását, minthogy’ ezen a napon Tokajban is vásár lesz, a kereske­delmi miniszter betiltotta. (Életmentő.) Ritka nemes tettet követett el f. hó 16-án Szilágyi Sándor, nagy-ráskai földbir­tokos. Nagy Ráska határát minden áradás viz alá szokta borítani, sőt ellátogat e vészes elem több­ször a község utcájába is, lévén az igen alantas fekvésű. A mostani is ellátogatott. A nagy-ráskai ember, ha árvizet akar látni, nem szükséges, hogy messze fáradjon, ott dagad, vagy apad az tornáca alatt, az orra előtt. Ez előnyős lehet sokakra pl. a menyecskékre, kik a vizhordás terhes köteles­ségét teljesitik, vagy azokra kik szeretnek, tesszük föl, — csolnakázni, csak Zsíros Istvánra volt hátrányos, ö is csolnakázott, de különös sze szélyböl egy darab jégre állva. Ép vasárnap lévén, a sportnak e szokatlan neme élénk érdeklődést keltett s a künn őgyelgők részéről nem egy biz­tató kacaj jutalmazta a merész fickó bravúrjait, ki elszédülve a kitüntetés miatt elcsúszott és fej­jel a vízbe bukott. Tán a habok közt leli halálát, mert, mint minden bukott nagyságtól, tőle is el­fordult a közvélemény, ha a zajra figyelmessé lett Szilágyi Sándor segítségére nem siet, és saját élete kockáztatásával ki nem menti. A hidegvízben történt meghűlés miatt pár napig mindketten, kimentett és kimentő, az ágyat voltak kénytelenek őrizni. (Harangszentelés.) Pár nappal ezelőtt, írja tudósítónk, Málcza községe nem mindennapi ünne­piességnek volt színhelye, Ugyanis Stépán Sándor és neje Kazinczy Rozália úrnő a málczai ev. ref. egyházat becses ajándékul egy szép nagy harang­gal lepték meg, mely ércsulyban 460, egészben 680 klg.-ot nyom, s értékben 1000 fttot képvisel. Ennek a harangnak felszentelése s toronyban való elhelyezése f. hó 18 án ment végbe, az illető egyháztagok s a község lakosainak érdeklődése mellett. A tülajdonképeni ü népség, mely d. e. 10 órakor vette kezdetét: abban határozódott, hogy a lelkész beszédet tartót ezen kérdés felett: Mit beszélnek nekünk a harangok r . . . Tanítanak ben­nünket : Istenünk, felebarátaink és hazánk iránti szeretetne ! A határos, szép beszéd végeztével a Stépán Idácska által télizöldből fűzött koszorúval ékesített harang, mintha bűvös kéz érintette volna, meg­mozdult helyéből és csendes méltósággal kezdett emelkedni felebb-felebb a magasba, mígnem elérte rendeltetése helyét. A külső csin a harang érc­keblet övező szőlő és rózsafüzér fhury János és fia budapesti műtermének korszerűségéről dicsé- rőleg tanúskodik. A körirat örökítő szavai ezek : Nagyváradi Stépán Sándor és neje Kazinczy Rozália ajándéka 1890. Valóban ez a becses adomány méltó társa lett annak az egyház birtokában levő ősharangnak, mely 442 év óta hirdet e községben örömet és bánatot, amint ötödfélszáz éves múlt­ját ez a körirat: Ladislaus de Maltza Anno Domini Millesimo CCCCXXKX Vili. is bizonyítja. Nézzen ily hosszú jövőnek elébe ez az uj harang is, hogy mint amaz a Málczay, úgy ez a Stépán és Kazinczy- családnevet ne engedje soha feledésbe menni. Az egyház részéről, itt a nyilvánosság előtt is kijelen­tett hálás köszönetét fogadják tőlünk kegyesen az adományosok, s úgy őket, miként az elhelyezés körül odaadással fáradozó Stépán Gábort jutal­mazza az a nemes tudat, hogy a málczai ev. ref. egyház mindenkor az ő védő szárnyaik alatt keres oltalmat s pártfogást. (Táncmu'atság.) A nagy-mihályi izr. ifjúság az ottani izr. nőegyesület javára f. hó 8 án jóté- konycélu zártkörű táncestét rendezett, melynek úgy erkölcsi, mint anyagi sikere, Írja tudósítónk, a rendezőség reményét jóval felülmúlta, A tiszta jövedelem a felülfizetésekkel együtt 49 ft. Felül­fizettek: Barta Ödön (Beregszász) 3 ft, Modern és Breitner (Bpest) 3 ft, Földessy Á. (Bánócz) 3 ft, Haas Adolf (S. a.-Ujhely) 1 ft, Marmorstein Jenő 1 ft, Neuwirth Dávid I ft. Widder Izidor 1 ft, Brünn Lipót 3 ft, Löffler Noa 1 ft, Felföldi Gyula I ft, Bartus Boldizsár I ft, Widder Lázár 2 ft, Rosenberg Ignác 2 ft, Schreiber Jónás 2 ft, Róth Lajos 2 ft, Rosenblum Adolf 2 ft — Az első négyest 32 pár táncolta. (A senki fia.) Érdekes múltú hadköteles fog állani holnap a tokaji sorozó-bizottság előtt. Neve: Bingi Jancsi, vallása nincs, a nevet is csak úgy isten kegyelméből ragasztotta rá a szójárás. Ere­dete, neveltetése, foglalkozása emlékeztet Romulus történetére. Tudósítónk igy adja elő Bingi Jancsi élet-viszontagságait : Ma holnap 20 évvel ezelőtt Olexa Onofer, számadó juhász, a komlóskai he­gyen juhait legeltette, mikor az erdő sűrűjéből nyöszörgő gyermeki hangokat hallott. Követve a hang irányát, pokróc-darabba becsavarva egy 10 naposnak látszó fiúgyermeket talált, az éhségtől elgyötörve, az éj hidegétől megviselve. Olexa szive megesett az éhhalálnak oda dobott gyermek látá­sán, fölvette, szűre ujjábán fölmelengette s egy anya-juhval megszoptatta. Szoptatás, dajkálás köz­ben leszállóit az est s a jószivü (Olexa Önofer (isten nyugtassa meg) az édes álomba merült fi­úcskát bevitte a faluba, hogy ott számára gond­viselőt keressen. Hanem bizony hiába keresett. Még Olexa Onofernének sem kellett a talált gye­rek, mert az isten adott neki a »rósz kölykök«-böl eleget. Hasztalan volt minden fáradozása. Tűvé tették a bűnös anyát, de nem tudták megtalálni. Mit tehetett mást 3 jólelkü Onofer, magához vette az apátlan-anyátlan ártatlant, az isten nevében meghintette szentelt vízzel, Jancsi nevet adott neki s két éves koráig egy anyajuhval tápláltatta. Olexa Onofer és családja később B.-Zsadány községbe mentek lakni, magukkal hozták a kis Jancsit is, a ki a nevelő szüleinél szépen gyara­podott. Mikor tizenharmadik évében járt, nevelő atyjának már jobb keze volt. Fölért az első juhász- bortárral. Az öreg, akinek édes gyermekei idő­közben egytől-egyig elhaltak, abban a tudatban költözött el az élők sorából, hogy Jancsi hü gyá- molitója lesz a jó-magával tehetetlen Olexánénak. Az is lett. Munkabíró, dologszerető, deli ifjúvá növekedvén, sokat keresett. Nem hagyta magára a beteges, ma már 85 év körül járó Olexánét, ha­nem minden keresményét reá áldozta. Jancsi, aki termetére, lelkületűre olyan mint egy Toldy Mik­lós, most, hogy katona-sorba került, nevelő-anyja unszolásására bejárta Horváti, Komlóska, Mogyo­róska meg a többi szomszédos községeket. Kérte a papokat, hogy nézzék ki az ő nevét az anya- könyvből, mert ő már ezután a királyt szeretné szolgálni. De biz a Senki fia nevét sehol sem ta­lálták meg a matrikulában. Beválik-e Jancsi ka­tonának, tudósítónk még nem tudja, de biztosra veszi. Ha csakugyan be kell rukkolnia, a munkára, keresetre már képtelen Olexáné koldus sorsra jut, s megérdemelné a jószivü emberek pártfogását. Tudósítónk avval végzi: mit csinálnak már most evvel az érdekes lelettel a papok ? Olexa róm. kath. volt, Olexáné meg g. katolikus. Bingi Jancsit hová fogják elkeresztelni ? (Kincset talált.) O.-liszkai tudósítónk irja, hogy Matolcsi András ottani polgár a Bodrog- szélen levő háza udvarán, pinceásás közben egy nagy cserép-fazékban 11 klg.-nyi apró ezüst pénzt talált. A lelt pénzek az 1579—1586 ig terjedő idő­ből való magyar királyi ezüst dénárok. Kár, hogy a formája szerint is eredeti külsejű két füles cse­rép-fazék a kiemeléskor darabokra tört. A talált kincs ez időszerint még a M—i birtokában van. Érdekes, hogy mostanában a M—i szomszédjai szintén a pince ásatáson jártatják elméjüket. (Révész Imre) tánctanitó folyó évi április hó elején S.-a.-Ujhelyben, a zárdái növendékek szá­mára a zárdában, a városi érdekeltség részére pedig a Magyar ÁVrá/y-szállóban tanfolyamot nyit. Beiratkozni lehet lakásán: Kazinczy-utca 514. szám alatt. (Jegyzői teendők minden ágában) jártas fiatal ember valamely zemplén-vármegyebeli körjegyző­ségnél alkalmazást keres. Megkeresések Felsö-Jab- lonkára (u. p. Papina) * Jegyzősegéd* cim alatt kéretnek. Irodalom. A Pesti Hírlap rendkívüli kedvezményei, melyekben e lap előfizetőit részesíti, mint a szerkesztőség velünk közli' ismét egygyel szaporodtak. Évek óta kétlietenkint külön zene­melléklet van csatotva a Pesti Hírlaphoz, megválogatott zene­szerzeményekkel. Tavaly karácsonyi ajándékul minden előfizető díszes kiállítású nagy képes naptárt kapott. A Pesti Hírlap Naptára ezentúl minden évben teljesen ingyen éj bérmentve meg fog küldetni a lap előfizetőinek a legdíszesebb kiállítás­ban, gazdag tartalommal. Ezeken kívül minden állandó elő­fizető, — habár havonkint újítja is meg az eiőfizetést, - abban a kedvezményben részesül, hogy a Légrády Testvérek kiadá­sában megjelenő összes müveket (regényeket, képes gyermek­könyveket, diszmüveket, s minden egyéb, saját kiadású müvet) jelentékenyen leszállított áron szerezheti meg. Akik a regény- irodalom iránt érdeklődnek, azoknak jelenthetjük, hogy a Pesti Hírlapban most megkezdett regény ,Végzetes tévedés* egyike a legutóbb megjelent legérdekfeszitőbb franciad egények- nek, mely Párisban valóságos szenzációt keltett. A Pesti Hír­lap munkatársai változatlanul a régiek, a legjobb publicistikai és szépirodalmi erők. Előfizetési ára negyedévre 3 ft 50 kr., egy hóra I ft 20 kr, mely a Pesti Hírlap kiadóhivatalába (Nádor utca 7. sz.) küldendő. Mutatványszámokat kívánatra egy hétig ingyen és bérmentve küldenek. A »Vasárnapi Újság, február hó 22-iki száma a kővet­kező tartalommal jelent meg: »A szabadságharc szobra., (9 képpel: Zala Gyögy, Róna József, Stróbl Alajos, Szécsi Antal, Köllő Miklós és Senyei Károly pályamüvének s egyes rész letek rajzával) Dr. Kovács Dénestöl. — »A magyar katona­ság 1848 márciusban*; »Komárom 1848 márc. 15.* Történelmi emlékek. — »Két levél.« Amerikai történet. — »Budapest.« Költemény. Rudnyánszky Gyulától. — »Orosz történetek : A z ítélet.» Irta Jermolov Iván. — »Szibériai börtönök.» (3 kép­pel.) -• »Ismeretlen adatok Zrínyi Miklós a költő életéből és működéséről.* — »Viszont találkozás« Egy Régi hovéd em­lékeiből. — »Az emberi test önvédelme.* — »A polgárhá­ború Chilében.* (2 képpel.) — Irodalom és művészet. —- Közin­tézetek és egyesületek. — Sakkjáték. — Képtalány. — Egyveleg — Halálozások. --- Szerkesztői mondanivaló. — Heti naptár. Fenillet Oktáv utolsó regénye. Feullet Oktáv, a két hó előtt elhunyt világhírű francia regényíró legutolsó müve: a »Müvészbecsület* cimii kétkötetes regény most jelent meg Singer és Wolfner Egyetemes Regénytáráben, A hallhatatlan költő hattyúdala e ragyógó szépségű mü, méltó befejezése az ö alkotásai hosszú sorozatának. A mi Feuillet Oktávot 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom