Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1891-03-08 / 10. szám

Melléklet a „Zemplén" io-ik számához. támadt. Ha esni talál, félünk, hogy a jövő héten hiób-hirek érkeznek az olvadásról mindenünnen. Tegnap estig kapott híreink szerint a jégzajlás még nem kezdődött meg, de a folyók jégpáncéljai fölött már méteres vizek hömpölyögnek. Ilyen kö rülmények között mikor lesz még tavasz? (Eljegyzés.) Bódy Károly, vármegyei hivatal­nok és szab áll. m. kir. honvéd-hadnagy, Ujhely- ben folyó hó 3-án, váltott jegyet özv. Lengyel Udönné kedves leányával, Mariskával. (Halálozások.) Mély részvéttel vettük és ad­juk a következő gyászjelentést: Egri Egry Berta férjezett Bencsik Istvánná s férje komoróczi és szentandrási Bencsik István, Zemplén-vm. bodrog­közi j. főszolgabirája, — Irén, Leóna, Izabella és Béla gyermekeikkel,— Egry Borbála özv. Mészáros Józsefné, ■— Egry Elek, Egry Rózsa, Egry Kál­mán kir. táblai biró s neje Kerekes Ilona, — s Pilisy Ferdinánd, földbirtokos, számos rokonok ne­vében is mély fájdalommal jelentik : forrón szeretett örökbe fogadó anyja, anyósa, nagyanyjuk és illetve nagynénjüknek : özv. pilisi Pilisy Meny- hértné született vajda hunyadi Hunyady Erzsébetnek folyó évi február 25-én éjféli 12 órakor hosszas szenvedés után, életének 77-ik évében történt gyá­szos elhunytát. A megboldogultnak hült tetemeit múlt hó 27-én délutáni 3 órakor helyez­ték a ref. egyház szertartásai szerint örök nyuga­lomra a kis-rozvágyi sirkertbe. Áldás lebegjen po­rai felett 1 — Gottlieb Rezső dr., fiatal orvos, vá­rosunk szülöttje, a múlt vasárnap, életének 31-ik évében elhunyt, megsirattatván mélyen sújtott szüleitő1, testvéreitől, barátaitól és ismerőseitől, A meboldogult a múlt télen Munkácson, mint gya­korló orvos, influenzába esett s ennek ellenére is egész önfeláldozással látogatta betegeit. Kartársai úgyszólván parancsszóval kényszeritették, hogy Ujhely ben lakó szüleihez jőve a tartós pihenésben re­méljen gyógyulást. Tüdővészbe esett Egész évi betegeskedése alatt a legélénkebb részvét kisérte a bozasztó fájdalmakat szenvedő beteget s a ma­kacs betegség egy év alatt szétroncsolta az életet, melytől oly szép és hasznos munkásságot vártunk Sajgó szivvel álltuk körül a fiatal orvos ravatalát A gyászbeszédet tiszt. Weisz Kálmán főrabbi mon dotta,*) ecsetelvén a korán elhunytban az em bért, a szüleit gyöngéden szerető fiút, de légin kább a szorgalmas és lelkiismeretes orvost; mire a koporsót nagy részvéttel az örök nyugalom he­lyére szállították. Béke lengjen porai fölött, mélyen sújtott szüleinek pedig küldjön az ég segedelmet, vigasztalást 1 K. (Színészet.) Halmay Imre, miskolczi színigaz­gató, mint értesülünk, Virágvasárnap után társula­tával hosszabb időre Ujhelybe jön. (Sorozás.) A fősorozás S.-a.-Ujhelyben hol­nap kezdődik. (Hóolvadás mindenfelé) A múlt heti na­pok tavaszi levegője ugyancsak megapasztotta a vastag hóréteget, úgy hogy a viz sebes folyásban keres utat, s tör előre mig biztos mederbe talál, *) Úgy halljuk, hogy t. Welsz Kálmán főrabbi szép gyászbeszédét a zsinagóga udvarán német nyelven mondotta, és régebben arról is értesültünk, hogy a templomban is min­dig Schiller ékes nyelvén szónokol. Csak forró óhaját véljük kifejezni a helybeli „status-quo* izr. hitközség értelmiségének, hogy Zemplénvármegye székvárosának müveit zsidósága ma­gyar nyelven is szeretné már hallani Adonai igéjét a t. főrabbitól. Ne feledjük, hogy magyarok vagyunk, s ha komolyan akarjuk, a magyarosodást, elengedhetetlen feltétel, hogy az intelligens névre méltán számottartó hitközség lelkésze, vagy egyszer, (talán most mult el a legarravalóbb alkalom) már magyarul is szónokoljon! Szerk. addig azonban sok galyibát csinál nekünk váro­sunknak is. A gyalogjárókat ellepik a vízfolyások, a csatornák duzzadtak, egyes mellékutcákon valósá­gos folyó képződik, melynek vize az udvarokba is behatol. így volt ez nálunk egy pár napon át, természetesen sok dolgot adva a város seprősei nek és lakosainak. — Pénteken este Budapestről Ujhelybe érkezett utasok beszélik, hogy Miskolcz mellett a vizek elborították a vasúti töltést. Csak nagy ügygyei, bajjal ,átszállva folytathatták utjo- kat. — B-Olasziból Írják, hogy V.-Újfalu község határában a Bodrog átmetszés már szinültig van vízzel. Sára község lakossága pedig már a pad­lásokra hurcolóskodott föl, hogy ottan élje át az évről-évre ismétlődő vizáradás lefolyását. — S.-a.- Uj hely ben a Ronyva-parton is mozgalmas élet uralkodik. A viz már kezdi átlépni a mederszé ' leket s zugva-zajongva árasztja el a környék la- í posait. Ha az olvadás rohamossága tartós lesz, 1 komoly eshetőségekre lehetünk elkészülve. (Emlékeztetés.) Bischer Ármin, néptanító K. Helmeczen, lapunk utján emlékezteti volt iskola­társait, hogy a s.-a.-újhelyi nagygimnáziumnak fő­gimnáziummá leendő kibővítése érdekében általa megpendített s kedvező fogadtatásra talált «iskola­társak szövetsége« eszméjének megbeszélése, ille­tőleg a szövetség megalakítása végett f. hó 15-én d. e. 10 órakor S.-a -Ujhelyben, a gimnázium épü­letében, a volt iskolatársak minél számosabban megjelenni, esetleg csatlakozásukról őtet értesíteni sziveskedjenek. A szövetségbe lépő iskolatársak évenkínt egy forint tagsági dijat fizetnek. Az igy összegyűlő alaptőkének kamatai, vallás különbségre való tekintet nélkül szorgalom dij gyanánt fognának kiadatni a tanari kar által jutalmazásra ajánlott gimn. tanuló ifjúnak. (Katona beszállásolás.) Hogy a katonaság egyénenként való elszállásolása sok nehézséggel és kellemetlenséggel, a szállás adó részéről pedig temérdek alkalmatlansággal jár, mindnyájan jól tud­juk. És épp az az alkalom, hogy jelenben ismét több száz főnyi honvédet kell kónapokon át elszál­lásolva tartanunk, késztet, hogy a város atyáinak impulzust adjunk arra, hogy e nehézséges állapotok megszűntét, okkal móddal egyszer és mindenkorra elérje, (nem értve természetesen az átvonulással ] együtt járó beszállásolás terheit.) Részünkről, hogy az egyénenként történő beszállásolás terhétől a vá­ros közönsége egyszermindenkorra megmeneked- jék, ammondók volnánk: építsenek a város alkal­mas (a kaszárnyához lehetőleg közel fekvő) terüle­tén állandó s legkevesebb háromszáz ember befoga­dására képes barakkot, mely aránylag csekély ösz- szegbe kerülne, ha a város az építő anyagok és terület felajánlásával kimódolná, hogy a munká­latot alapjától a legfelső zsindelyig utász-katonák teljesítsék, mint ez tudtunkka! már más és több városban meg is történt. Ha ez sikerülne, hasznára válnék a közönségnek, kényelmére a katonaságnak, állandó biztos jövedelmi forrása lenne a városnak. (Hangverseny.) Pollák József, bécsi zongora­művész, mint ungvári tudósítónk írja, ottani hang- vesrenye után S. a.-ujhelyben is szándékozik egy hangversenyt adni. Mindannak dacára, hogy Re­ményi, a hegedű-király, csak rövid idő előtt járt Ungváron, Pollák hangverseoye iránt igen nagy az érdeklődés a klaszikus zene kedvelői közt, mert alkalmuk volt Pollák finom és preciz-játékában magán körökben gyönyörködni. (Esküvő.) ifj, Mándy István vámhivatalnok, Mándy István, homonnai tb. főszolgbiró tisztelt barátunknak derék fia, Kassán f. hó 3-án eskü­dött örök hűséget Edelény Irén kisasszonynak, Edelény pennybanki tisztviselő kedves leányának. (Mantu Tóni zenekara.) Tévesen ittuk lapunk múlt számában, hogy Mantu Tóni zenekara, mely külföldi utjából hazatért, beleolvadt volna Mányi Lajos bandájba, mert mint most értesülünk, a vi­láglátott banda nem egyesült az újhelyi törzsőkös zenekarral, hanem attól különválva igyekszik ma­gának a megélhetés módját megteremteni. (Megkerült betörő) A múlt Karácsony táján történt, hogy a M. Gy.-né emeleti lakása folyosó- lyán elhelyezett szekrényből két Ízben nagyobb értékű ruhanemű elveszett. A rendőrség szorgos kutatása dacára a tettesnek nem birt nyomára jönni, rnig végtére a véletlen kiderítette. Egy há­rom éves lánykán megismertek a lopott ruhák közül egy felöltőt. Ez volt a szál, mely után megindult a nyomozás és az eredmény nem is maradt el, mert előkerült a lopott ruhák nagy része és a maga tettes Friedmann Herman újhelyi illetőségű csavargó sze­mélyében, kinek ez a tolvajsága, mint fogházbün­tetést is szenvedett tolvajnak, nem az első tette. Fridmannt átadták a vizsgáló bíróságnak. (Betöréses lopás.) Sepitkó Imre Kisuj-utcai csizmadiai mester lakóházának kamaráját f. hó 6 ról 7-ére menő éjjel ismeretlen tettesek feltörték és negyven pár csizmáját ellopták. Az igyekező iparos majdnem vagyonát veszti, ha a nyomozó rendőrség és csendőrség ideje-korán meg nem ke­ríti a zsiványokat. (Kivándorlók sorsa.) Az újhelyi rendőrség az elmúlt héten Obsatnyik Mihály hazsinai, Simko Simon nagy-mihályi, Déri Mihály és Brédl János m.-váraljai, Andrej Mihály abarai, Balkó György krivostyáni, Zsák Vaszil és Szuhi Vaszil nehva- polyánkai, Valykó Anna és Pólyák Erzsébet fal- kusi, Amerikába kivándorolni indult s útlevél nélkül tálá t lakosokat a vasúti állomásnál letartóztatván, hazatoloncoltatta. (A Zemplén fekete táblája.) A Klastrom-útcán nemrégiben még 3 lámpa volt, most csak 2 van, s oly sötétség uralkodik ott egész le a malomig, hogy az ember nemcsak annak van kitéve, hogy fülig sáros lesz és könnyen nyakát szegheti a síkos gyalogjárón, hanem annak is, hogy ezen a félreeső helyen, mely rendőrt soh’sem lát, még jól el is agyabugyálhatják a nagy sötétségben. — A fel­szólalás beküldője tisztelettel kéri a város főbíróját, hogy ne sajnálja a harmadik lámpát oda vissza­helyeztetni. T, (Összevagdalt postakocsis.) Az o.-liszkai posta ellen febr. hó 27-én rablási vagy gyilkossági me­rényletet követtek el az állami útnak a várostól a liszka-tolcsvai vasúti állomásig vezető szakaszán. A Liszkáról este 10 órakor kiindult postako­csin, ugyanis, a kocsist, egy 17—18 éves legényt, agyba f ibe verve, vérében eszméletlenül fetrengve találták a nevezett vasúti állomáson. A fiú fején négy mély seb tátongott, világos jeléül annak, hogy útközben gyilkosok támadtak rá. Kapott súlyos sebei következtében eszméletlenül a kocsiba visszahanyatlott a szegény postakocsis, a ló pe­dig, mely már évek óta nap nap mellett cselekszi ezt a hivatalos utat, kivitte a vasúti állomásra s ott a szokott helyen megállt. Az Ujhelyből jövő vonatra várakozó közönség a vérfagyasztó törté­netre csak akkor lett figyelmes, mikor a tolcsvai postás észrevette, hogy cimborája nem száll le s lármát csapott. A postaküldeményt tartalmazó láda sértetlen volt. A liszkai csendörség azonnal áll, feljebb, nedves erdők, mocsarak tájaira Itt nálunk csak áthúz, a mint az olvadás kezdődik, a hótól átázott talajban keresve hosszú csőrivel a táplá­lékot. Legnagyobb kedvteléssel az erdei szalonkát vadászszák. Az erdei szalonka cserjével benőtt mohos talajba fúrja hosszú orrát és ezzel szívja fel a kike­lettel a földben ébredező férgeket és apró bogár­féléket, melyeket a saját gyomrában bőven tanyázó élősdiekkel együtt úgy dolgoz fel beleiben, hogy egy sajátságos finom izü csemegét készít belőlük az >inyenc.< Emellett húsa is ízletes pecsenyét ad. Nem roszabb, csak sokkal kissebb az úgy­nevezett mocsárt szalonka is, mely tavasztól őszig mocsarainkban tanyáz, sertyegő fütytyel szállva fel, villanó repülésével teszi próbára a vadász ügyes­ségét, — mig az erdei szalonka esteli és reggeli vándorlásai közben, habár gyorsan de mert egyenle­tesen repül, könnyebb célpontul szolgál. Ezekből is sok itt marad nálunk. Párosával az erdő sűrűiben költi ki a földön, bokrok alján, giz-gaz között ké­szült léizekben 4—5 tojását, mig október s novem­berben, a mint a hideg időjárás közeledését meg­érzi, távolabbi helyről utazó társaival meleg vidékre költözik. A tavaszi időlágyulással, déli széllel, esővel érkezik, esős időben megy tova, addig lévén képes táplálékát megkeresni. Laetare-v asárnapra — itt van a java 1 A bagoly- fejűnek is nevezett nagy szalonka kortyogó hanggal adja jelét közeledtének, és ha a feje felett lévő erdö- nyiláson idejekorán észreveszi a szemfüles vadász az esti szürkületben átvonuló madarat és tudja, hogy a keresztben repülő vadra a távolsághoz és sebes­séghez mérten előre, ha rézsut felénk vagy tőlünk repül, kevésbé de mégis előre kell célozni, a szem­közt repülő vad madár pedig alig található célpont, tehát ki kell várni, mig más irányt vesz ; aztán pedig ha megszerezte valaki azt a nyugodtságot, hogy a puskáját olyan könnyű lélekkel fogja az arcához, mint a cigány szorítja oda hegedűjét: akkor élvezheti a szalonka-vadászat gyönyörűségét, melynél kellemesebb mulatság alig van a vadász­életben. Hogy honnan jön, hová és merre készül vonulni a repülő szalonka, azt alig ha lehet előre meghatározni, de többnyire egy irányba húz va­lamennyi és majd mindig szél ellen, hogy az össze ne borzolja tollát, mi által a repülésben volna gátolva. Józsefnap körül többnyire itt van a vándor­madár. Előbb a kacsa, liba, galamb, gerlice, aztán jön a többi, és a bátor kis fürge barázda - billegető eljövetele, biztos jele a szalonkák érke­zésének. Ha a husvét későre esik, a Judica vasárnapkor — még tán itt van akkor; de ha már eljött a Palmarum — akkor — trallarum 1 Különben, ha közben ajra beáll a hideg, s nálunk a Kárpátok között hózivatar dühöng, j visszaretirál a szalonka. Ekkor a Palmarum után j van még csak az igazi aratás. A hosszú rideg tél múltán az első melegebb ! napsugár felébreszti az alvó természet minden erejét. Enyhe szellők suhannak át erdőn mezőn | és minden térben. Maga az ember is megujhodik, vére gyorsabban kering, pezseg, ereje nő és vá­gyik a szűk falak közül ki a szabadba, a kék ég alá. A tavaszi kökörcsin és a füvek százai, lerázva a súlyos hótakarót, bujva-bujnak a napvilágra ki, rozsdászöld, vagy még éretlen szinü világos szá­laikat nyújtogatva a langyos levegő égbe. Egy régi kép tárul elérni A sokáig nélkü­lözött gyönyörű csendes márciusi estén ott állok képzeletben az erdő vigályosában, félig fedve, hogy a jövő-menő madár messziről meg ne lát­hasson. Távolról horkoló makogással ad jelt a közelgő vad madár és egyarányos himbáló lassú re­püléssel jelenik meg a fák fölött. Rézsutt hagyom röpülni és hátba célozva rá eresztem a lövést. A puska egyet dördül, a szalonka egyet bakázva kissé magasabbra emelkedik, aztán hanyatt hom­lok zuhan le az erdő fái közé. Most kettő jő üzekedve ékalakban tartva felém. Elébe lövök és mindakettö lábaimhoz poty- tyan a széles tért beszóró sok apró serét véget ve ett épen akkor életüknek, midőn szerelmes- kedve vándoroltak a holdvilágos esthajnalon. Akit ilyen szerencse ér a lesőálláson, vagy cserkészve jó kutyával, vagy szeles időben hajtó- val. a kereplő nótája mellett és Diána istennő szár­nyas állatai között ily szerencsés lövéseket tehet: az oly örömmel lesi, várja a tavaszt, oly passzió­val, gyönyörrel emlékezik vissza a szalonka vadá­szatára, mint: Én.

Next

/
Oldalképek
Tartalom