Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1891-02-22 / 8. szám
Sátoralja-Ujhely, 1891. február 22 8. sz. Huszonkettedik évfolyam. ELÖEIZÍTÉS U. Egész évre 3 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek osak ismert kezektől fo- gadtatnak el. léiiratoi nem adatna vissza. Egyes sz&m ára 20 kr. L njrilttérten minden gar- mondsor dijja 30 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasáru»)».) HIRDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter ntán 3 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. A milennium megünnepléséhez. Magyarország ezredéves fenállásának méltó megünneplése foglalkoztatja az elméket és sziveket. Ezer esztendeje annak, hogy a magyarok itt laknak. Nemcsak az az ő érdemük, hogy önnönmagukat , annyi balszerencse s oly sok viszály* * * között fenntartani s a kultur- népek sorába felkiizdeni bírták: hanem legföképen az, hogy a nyugat-európai civilizáció békés fejlődésének védőbástyául szolgáltak. A magyar nemzet e tekintetben jogosan vindikálhatja magának az egész nyugati Európa elismerését. Ezer esztendő a nagy mindenségben, az égitestek életében, a világok idejéhez mérve ugyan nagyon kevés; de egy nemzet életében igen is jelentékeny mennyiség. Es ha még azt is figyelembe veszszük, hogy csak a kontinensen élő nemzeteket, népfajokat számitva mi magyarok 8 milliónyi számunk dacára is maroknyi nép vagyunk: akkor önnfenntartó erőnk, bátorságunk és szívósságunk önmagában is dicsőség és biztosítékul szolgál még hosszabb ideig való fennmaradásunkra. Midőn a magyar nemzet ezer éves európai életét impozáns módon jubilálni fogja, kettős feladatot teljesít, kettős célt akar elérni. Az egyik szól a múltnak, őseinknek; a másik a jövőnek, utódainknak. Visszatekintve, üdvözöljük á honalapító ősöket és a hazának ez ideig fenntartóit, elődjeinket. Kiemeljük érdemeiket, lerójuk hálánkat, kegyeletünk köteles adóját és ezzel beigazoljuk, hogy nem romlott el a magyar nép, tudja szeretni hazáját és tisz telni ősei emlékeit. Előre nézve: lelkesítjük utódainkat, hogy legyenek méltók a honalapítókhoz s azok örökét megvédjék, megtartsák, mert még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor, »mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán!« A magyar nemzeti közérzület már évek TÁfiC A, Apró versek. Irta: Rudnyánszky Gyula, 1. Boldog poéta. Boldog poétái verseit Mindenfelé jól ismerik ; Könyvét sokan betéve tudjak, Vagy minden este végig futják. S e nagy hatásnak mi a titka ? lm’ itt előttem könyve nyitva! Biz azt ismerni nem nehéz .... Nagy crdem, ha a vers — kevés. II. Blaha Lujza asszonynak. (Jézus című könyvemmel). Múlandó fénye az örökkéva'ónak, Halhatatlan bája röpke dalnak, szónak, Igézetes eszmény — ttinó pillanatra, Mely semmiből támad egy napról más napra: Ez a te varázsod, ez a művészeted ; Isteni erőd van, mégis meghal veled ! előtt elhatározta az ezredéves fennállás megünneplését. Ma a kivitel nagyszerűségére ! nézve csak nagyobb garanciát látunk ab- j bánj hogy a kormány is magáévá tette ezt j a nemzeti ügyet, segít a társadalomnak az I ezredéves ünnep prográmját megállapítani, | s a kivitelben közre fog működni. Köztudomású dolog, hogy kilátásba van helyezve az ezredéves ünnep alkalmára nemzetközi kiállítás megtartása, —továbbá a parlamenti remek uj palota megnyitása, a Szabadság-szobor, a Munkácson emelendő | Árpád-szobor, az Andrássy- (s tán több) : szobor leleplezése, Pusztaszeren a förendi- ! és képviselőház országgyűlésének megtar- j tása. Talán egy Panteon megnyitása stb. stb. Ehhez a nagy nemzeti ünnephez s az ünnepiességek sorozatához méltó pontozatot indítványoz a Győri Független Újság. Indítványozza, hogy e magyar hazának minden hazafiasán érző lakosa, akinek idegen hangzású neve van, a milennium megünnepléséig magyarosítsa meg nevét s a 1 nemzeti nagy ünnep emlékére mintegy külsőleg is magyar hazafivá keresztelkedjék. Akik ezt megteszik, unokáik is áldani fogják emlékeiket. Részünkről meleg ügyszeretetei csatlakozunk azokhoz, kik ezt a hazafias javaslatot pártolják s megtoldjuk avval a javaslattal, hogy az ezredéves ünnep bekövetkeztéig minden idegen hangzású községnév gondoskodjék magyar hangzású uj elneveztetéséről. Kövessék a köz- mivelödési egyesületek e tekintetben vármegyénk példáján Mily lélekemelő lenne is az, ha majd az ezredéves ünnepre betóduló külföldiek itt mindenfelé csupa magyar nevekkel találkoznának, s már ebből is kedvező impresz- sziókat nyervén, beszélhetnének otthon a magyar állam hatalmas megizmosulásáról, fejlődéséről, — jövőjéről. Ezeket a javaslatokat bizonyára támo- i gatnák a kormány, a törvényhatóságok és I a társadalom is hazafias kötelességből. Zokogni szeretnék, amikor csodállak : Örökszépet alkotsz a — múlandóságnak. III. A gavallér. Varróleányka és gavallér Szeretik egymást s boldogok. De válni kell . . . tűnő az ábránd ! Az urfi megy ... a lány zokog. A hű lány bízik kedvesében S ez öt lerázza, mint sarat. Szegény bukott lány — megvetett lesz, S az urfi gavallér marad. Jg Naplómból. — A .Zemplén* eredeti tárcája. — Öreg ember vagyok már. Fél lábam a sir- ban van, — a másik itt botorkál még e bolygó földtekén. Hajam, mely hajdan ében-feketej volt s hullámos gyűrűkben omlott alá, hófehér; szemeim, melyek valamikor a jó időben az asszonyok s lányok előtt oly híresek voltak csillogásukról, megtört fénynyel tekintgetnek. Öreg ember va gyök. — Egy pár nap csak s én is ott leszek, hová már annyian elmentek előttem s annyian eljönnek majd utánam. Pedig valamikor száz eszFöl tehát polgárok, községek, honfi- | társak! Készülődjék minden idegen hangzású családi- és községnév birtokosa a nagy nemzeti ünnep megtartásáig nevét megmagya- rositani, hogy ama nagy napon közösen énekelhessük el : S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. . . * | Szögyény Imre f. Valódi mintája volt a régi jó táblabiráknak, azok összes kiváló erényeivel fölékesitve, s még gyöngéiben is kedves és rokonszenves. Tiszta antik jellem, erős kötelességérzet, önzetlen törekvés mindenkivel jót tenni — csak azért, mert a »nemesség kötelez«. Javakorabeli férfiú volt már, midőn a kiváltságos osztály összes előjogait áldozatul hozta a korszellemnek, de az előjogok fejében viselt kötelességeket érezte és gyakorolta egész életén át. Lelkében megmaradt nemes embernek a szó valódi értelmében, s úgyis tért meg őseihez. Mint az előkelő ősrégi vagyonos magyar szögyényi Szögyény család sarja a század első felében dívott szokás szerint a vármegyei közéletben kezdte meg nyilvános szereplését, s miután rendre viselte az alantas vármegyei tisztviselői fokozatokat 1830-ban, 25 éves korában, a bodrogközi járás főszolgabírójává választották, mely tisztségből 1843 ban vármegyei főügyészszé, majd 1846-ban Kazinczy András I. alispán mellé II. alispánná léptették elő, természetesen választás utján. Tisztviselői állásaiban magával vitte egyéniségének minden kiváló jeles tulajdonságait, s akik ösmerték. tanúskodnak róla, hogy soha méltóbb kezekben nem volt közhivatal, mint az övében. Egyéniségének varázsa megnyugvást, bizalmat öntött mindenkibe, akivel a közpályán csak érintkezett, s ha csak emberi gyöngeségből nem, ártalmára soha senkinek sem volt Mint a vármegyének második alispánját érte a szabadság- harc, amelynek folyamán példás buzgalommal, okossággal és kiváló erélylyel intézte a vármeave ügyeit, főleg miután Kazinczy András első pánt Szemere Bertalan, akkori belügyministe’', Herczmanovszky cs. kir. tábornok rendelkez.net tendőt jósoltak a kártyavető banyák. Hja 1 ; még fiatal voltam. Ki hitte volna, hogy ily immár megöregszem. S az oka mi volna má mint a szerelem. . . . Hallgassátok meg, olvassátok el naplómat, — mit tett velem a szerelem. * Nyalka legény voltam. A lányos mamák még szépnek is neveztek, ha lányaik körül forgolódtam s bókoltam mosta barna, majd a szőke földi angyaloknak, Szivesen látott vendég voltam mindenütt. Hogyne! Házasulandó fiatal ember voltam. Épen csak egy hónapja, hogy tanári állomást kap tam, s én fölhasználtam a kedvező alkalmat, minden házhoz ellátogattam, hol leány volt. Megakartam őket ismerni minél előbb, hogy kiválasztván közülük egyet, megalapítsam földi paradicsomomat, egy csendes kis családi fészket, melyben mint szerelmeskedő gerle pár éljünk majd kis feleségemmel. A kis városban sok leány volt. Dicséretükre legyen mondva: egyik szebb volt, mint a másik. Itt a szőke Irén, ott a barna Mali tetszett, — most a karcsú Jolán hódított meg, majd a ra gyogó szemű Vilma. Lepke módjára szálltam tova, egyiktől a másikhoz, Szivem, ez a bolondos gyerek, nem tudott választani. De mégis ! A szőke Irén egészen meghódított. Megtörtént a szerelmi vallomás, elcsattant az első csók, fogva voltam. Oh 1 milyen boldog is voltam. Tanítványaim tfffT Mai sxAmintkhoz ogy ív melléklet van csatolva. ^£1$f
